Népszava, 1908. október (36. évfolyam, 234–260. sz.)
1908-10-01 / 234. szám
4 . banketten a Bristol-szállodában e sorok írója és még számos más szavahihető ember füle hallatára becsületszavára fogadta, hogy az általános, titkos, egyenlő választójog megvalósításáért fog harcolni, mukkanni sem mert a belügyminiszterrel szemben. Nem, a függetlenségi párthoz hasonló hitvány és gerinctelen politikai csőcselék még nem igen volt együtt politikai pártkörben. A belügyminisztert a Népszava közlései új taktikára kényszerítették rá. Eddig az volt a terve, hogy mindenféle ígérgetésekkel, fölajánlott újonclétszám emeléssel ráveszi a koronát a szószegésre, ünnepélyes ígéretének sárba tiprására. Ha ez sikerült, akkor megy a pártok elé, és a korona hozzájárulásának súlyával kényszeríti őket, ha ugyanerre szükség van, az ő tervezetének elfogadására. Szándékainak nyilvánosságra hozatala új taktikára kényszerítette. Most a pártok hozzájárulását akarja megszerezni, a parlamenti pártokat akarja a maga álláspontjához lekötni, hogy ezzel az erővel politikai zsarolást kíséreljen meg a koronán, megfenyegetve azzal az eshetőséggel, hogy tervei visszautasítása esetén nem akad párt, amelyből kormányt lehet majd alakítani. Mind a két taktika azt mutatja, hogy a kormánynak még nincsen kész, jóváhagyott javaslata, mert ha volna, akkor már azt vinnék a pártok elé és nem beszélgetéseket. Tehát eddig még nem sikerült a koronát a koalíciós szószegés pajzsává tenni. Ezért még nem dőlt el végképpen a kérdés és a mai élére állított helyzetben minden politikai mozgalomnak óriási súlya és jelentősége van. Ezért az Andrássy-féle árulás bejelentésével szemben ez legyen a mi jelszavunk: Minden ember a fedélzetre! * Tudósításunk ez: Andrássy a választójogról. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter szerdán este megjelent a függetlenségi pártkörben, ahol a pártnak igen sok tagja is megjelent. A belügyminiszter informálta a párt tagjait a kormánynak a választójog reformját illető szándékairól. A nyilatkozatairól kiadott félhivatalos tudósítás a következő. A belügyminiszter megérkezése után Kossuth Ferenc, a függetlenségi párt elnöke kijelenti, hogy a belügyminiszter barátságos eszmecsere során hajlandó a választási reformról informálni a párt tagjait. Álláspontja az, hogy a választási törvényt meg kell alkotni, mégpedig olyképpen, hogy a reform alapjául a népjogok kiterjesztésének eszméje szolgáljon, másrészt a leggondosabb figyelemmel kell lenni arra, hogy a magyarság fölénye és az intelligencia uralma továbbra is biztosíttassék. Kéri a belügyminisztert, hogy nyilatkozzék a javaslatról. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter erre hosszabb ideig tartó beszélgetés során kijelenti, hogy másfél éve foglalkozik a reform kérdésével. Tanulmányozta a különböző választási rendszereket és különösen tekintetbe véve azoknak a mi speciális magyar viszonyainkra való alkalmazását arra a meggyőződésre jutott, hogy legüdvösebb és az ország érdekeinek legmegfelelőbb a plurális rendszer behozatala. Az adott helyzetben nálunk más rendszert egyáltalában el nem képzelhet. A reform megalkotásánál mindjárt a kiindulásnál két szempontra kellett figyelemmel lennie. Az egyik az volt, hogy a választói jog általános legyen, a másik, hogy a szavazatok száma ne legyen kevesebb a Kristóffy-féle tervezetben kontempláltnál. Akkor, amikor ennek megfelelően az új választók nagy tömegét ruházzák föl politikai jogokkal, a pluralitással ellensúlyt kívánt teremteni, nehogy háttérbe szoruljanak azok az elemek, amelyek Magyarországot eddig föntartották. Maga a pluralitás nem lehet és reméli, nem is lesz odiózus, mert minden osztálynak kivétel nélkül módot ad arra, hogy a választói jog birtokába jusson. Különben sem áll egyedül nálunk a pluralitás, hanem több helyütt már behozatott; legutóbb Szászországban, Belgiumban, Hamburgban stb. Maga Bülow a képviselőházban jelentette ki, hogy a pluralitást tartja a leghelyesebb elvnek és ha a porosz parlament reformjára kerülne a sor, ezt az elvet fogadná el. Különben is tekintetbe veendő, hogy az államnak nemcsak joga, hanem kötelessége a választójogot a maga szempontjából alkotni meg. Nem egyéni tekintetek az irányadók, hanem elsősorban az állam érdeke. A szavazatok száma az új választójogi javaslat szerint körülbelül 4 millió lesz. Maga a választási eljárás decentralizált lesz. A választás körzetek és nagyközségek szerint történik, amelyeknek részletes megállapítása a törvényhatóság hatáskörébe tartozik. Ugyancsak a törvényhatóságoktól fog függni, hogy a szavazatok összeszedésével ambuláns küldöttséget bíznak-e meg, vagy pedig minden szavazókör számára külön választási küldöttséggeket alakítanak-e ? Annak megállapítása, hogy az egyes polgárok tudnak-e írni, olvasni, olykép történik, hogy azokról, akik olyan állást töltenek be, amelynek feltétele bizonyos kvalifikáció, ahol tehát az írniolvasni tudás kétségtelen, törzsnévsor vezettetik. Itt semmi igazolás nem lesz szükséges. Ahol pedig az igazolás szüksége fönnforog, ott ez egykorú bizonyítványokkal történik. Ha pedig valaki olyan új keletű bizonyítvánnyal kívánná az írni-olvasni tudást igazolni, amely aggályt kelt, joga lesz az összeíró bizottságnak ezt vizsga útján megállapítani, azonban itt is a kellő jogvédelem biztosítva lesz. A közvetett választás gondolatát nem ejtette el. Ennél a cél az, hogy azok, akik ma tényleg választók, de írni-olvasni nem tudnak, a választójogtól teljesen meg nem fosztassanak. Ennek részletei konszideráció tárgyai. Általában nem köti magát mereven az apróbb részletekhez, azonban nem tágít magától a fő céltól, amely abban áll, hogy ne a demagógia és a nemzetellenes elemek kezébe adják oda az ország vezetését, hanem továbbra is tartassák fönn az intelligenciának és a magyar tradíciókkal összenőtt társadalomnak uralma. Maga az anyagi törvény fogja szabályozni a választási eljárást is és funkum lesz a választási reform és a kerületek beosztására vonatkozó javaslat között. Effyéb részletek. A párt tagjai közül először Barabás Béla kérdezte meg a belügyminisztert: — Mennyiben biztosítja a pluralitás a magyarság szupremáciáját a nemzetiségi és nemzetközi elemekkel szemben? — A választási reform —válaszolt Andrássy — a nemzetiségiekkel szemben megtartja a magyarság fölényét, ha nem is nagy százalékarányban. Különben ő nem akarja elnyomni a nemzetiségieket; javaslata a demagógoktól vezetett elemek ellen irányul. Majd a következőket jelentette ki: — Az új javaslat szerint a szavazás nagyközségenként és a kisebb községekből alkotott körzetekben történik. A választás egy napon történik mindenütt s a szavazatszedés dolgát egy vagy több ambuláns bizottság végzi. A körzetek megállapítása a megyei törvényhatóságok dolga lesz. Az írni-olvasni tudás igazolását a szavazatszedő bizottság nem köteles hatósági bizonyítvány alapján sem elfogadni, hanem a szavazás helyén íráspróbát végeztethet. — Milyen lesz a választás? — kérdezte azután Sümegi Vilmos. — Nyilt-e vagy titkos? Én szociáldemokrata vezetőemberektől úgy értesültem, hogy ők inkább a nyilt szavazást akarják. — Ennek éppen az ellenkezője áll, — válaszolt Andrássy. — Én is ismerem a szociáldemokrata párt vezetőembereinek elfoglalt álláspontját és tudom, hogy ők föltétlenül a titkos választáshoz ragaszkodnak. Én azonban nem engedek a nyílt szavazásból. — A titkos szavazást nem is fogadnám el, — jegyezte meg Bedőházy János. Több közbeszólás történt ekkor. Sokan azt óhajtották, hogy legalább a városokban legyen titkos a szavazás, mire Andrássy kijelentette, hogy ő a nyílt választás elvéről sem a vidéken, sem a városokban nem hajlandó lemondani. Kérdést intéztek továbbá a belügyminiszterhez, mennyiben felelnek meg a Népszavában közölt adatok a kormány intencióinak? — Ezek nagyjában fedik a kormány álláspontját — mondotta Andrássy. — A választás általános lesz, de nem lesz egyenlő, mert nincs a világon semmi, ami egyenlő volna. — Nincs! — szólt ekkor Kossuth Ferenc és két gyufaszálat vett a kezébe. — Ezek sem egyenlők, nincs csakugyan semmi egyenlő a világon. Hát ez humornak elég szélütött, igazságnak pedig talán csak Kossuth Ferenc előtt lehet igazság. Andrássy folytatta: — A választási jogosultság tíz évi állampolgársághoz és egy esztendei egyhelyben lakáshoz lesz kötve. A fuvarozást és a választók ellátását olyan helyeken, ahol nagyobb körzetekben választanak, föntartani óhajtanám. A választások dolgában való bíráskodás továbbra is a Kúriánál marad. A kúriai bíráskodásról szóló törvényt azonban megszorítják. Az eddig választási jogosultsággal bíró analfabéta választóktól nem lehet elvenni megszerzett jogaikat — szólt Mezőssy államtitkár. Óhajtandó volna az adócenzust 10 koronára leszállítani. — Húsz legyen, — kiáltották többen — mert a nemzetiségiek fölénybe kerülnek. — Módosításoktól nem zárkózom el, — mondta végül Andrássy, azután vége szakadt az információs munkának. A belügyminiszter este kilenc órakor távozott a függetlenségi pártkörből. A műegyetemi hallgatók értekezletet tartottak s ezen elhatározták, hogy mozgalmat indítanak olyan irányban, hogy minden huszonnégyéves korhatárt elért egyetemi hallgató ruháztassák föl választói jogosultsággal. NÉPSZAVA 1908 október 1. KÖZSÉGI ÜGYEK. BUDAPEST. X A nafta a városházán. A főváros törvényhatósági bizottsága szerdán tartotta első közgyűlését a nyári szünet után. A közgyűlés idejét nagyrészben egy olyan kérdés foglalta le, amely üzlet körül forgott, tehát a városatyák között szokatlan érdeklődést keltett. Ha csak közügyről van szó, akkor távollétükkel tündökölnek, vagy társalognak, bóbiskolnak a városatyák. De ha valamely üzlet veszélyben forog, vagy jó üzlet nyélbeütéséről van szó, akkor a lomha virilisták és a cenzusos polgárok nagyon is tudnak lelkesedni, lángolni , sőt ilyenkor még épületes nyelvpárbajokat is vívnak egymással, így történt ez a szerdai közgyűlésen is. Az ügy, amely körül a nagy érdeklődés megnyilatkozott, elég érdekes. Megírtuk a minap, hogy a főváros tanácsa mellőzte a Szent Jánoskórház fűtésére vonatkozóan benyújtott szénkereskedői ajánlatokat és a kórházat takarékossági szempontból naftával akarja fűttetni, egyelőre próbaképpen két évre. Ha itt beválik a naftával való fűtés, akkor azt a tanács általánossá tenné a főváros középületeiben. Mi a magunk részéről teljesen helyeseljük, ha a tanács takarékoskodni igyekszik a közvagyonból. Joggal föltehetjük azonban azt is, hogy a tanács megelőző alapos számítás nélkül nem megy bele takarékossági próbákba. Ezt a föltevésünket azonban megdöntötte a szerdai közgyűlésen a polgármester úr. Amikor ugyanis egyes városi képviselők hevesen kikeltek a naftával való kísérletezés ellen, a polgármester bevallotta, hogy ő maga sincs a kérdéssel annyira tisztában, hogy a tanács javaslatát megvédhetné. Hát ezt mi különösnek tartjuk. A tanács és annak feje köteles mindent alaposan megfontolni, mielőtt a közgyűlés elé vinné. A tanácsi javaslat visszavetése nem szégyen, de ha a tanács feje olyasmit terjeszt elő, aminek helyességéről ő maga nincs meggyőződve, az már nagyon is helytelen dolog. Annyit jelent az, hogy a tanács