Népszava, 1908. október (36. évfolyam, 234–260. sz.)

1908-10-01 / 234. szám

4 . banketten a Bristol-szállodában e sorok írója és még számos más szavahihető ember füle hallatára becsületszavára fogadta, hogy az általános, titkos, egyenlő választójog megvaló­sításáért fog harcolni, mukkanni sem mert a belügyminiszterrel szemben. Nem, a füg­getlenségi párthoz hasonló hitvány és ge­rinctelen politikai csőcselék még nem igen volt együtt politikai pártkörben. A belügyminisztert a Népszava közlései új taktikára kényszerítették rá. Eddig az volt a terve, hogy mindenféle ígérgetések­kel, fölajánlott újonclétszám emeléssel rá­veszi a koronát a szószegésre, ünne­pélyes ígéretének sárba tiprására. Ha ez sikerült, akkor megy a pártok elé, és a korona hozzájárulásának súlyával kényszeríti őket, ha ugyan­erre szükség van, az ő tervezetének elfogadására. Szán­dékainak nyilvánosságra hozatala új tak­tikára kényszerítette. Most a pártok hozzá­járulását akarja megszerezni, a parlamenti pártokat akarja a maga álláspontjához le­kötni, hogy ezzel az erővel politikai zsa­rolást kíséreljen meg a koronán, megfe­nyegetve azzal az eshetőséggel, hogy tervei visszautasítása esetén nem akad párt, amelyből kormányt lehet majd alakítani. Mind a két taktika azt mutatja, hogy a kormánynak még nincsen kész, jóváhagyott javaslata, mert ha volna, akkor már azt vinnék a pártok elé és nem beszélgetése­ket. Tehát eddig még nem sikerült a ko­ronát a koalíciós szószegés pajzsává tenni. Ezért még nem dőlt el végképpen a kér­dés és a mai élére állított helyzetben min­den politikai mozgalomnak óriási súlya és jelentősége van. Ezért az Andrássy-féle árulás bejelentésével szemben ez legyen a mi jelszavunk: Minden ember a fedélzetre! * Tudósításunk ez: Andrássy a választójogról. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter szer­dán este megjelent a függetlenségi pártkörben, ahol a pártnak igen sok tagja is megjelent. A belügyminiszter informálta a párt tagjait a kormánynak a választójog reformját illető szándékairól. A nyilatkozatairól kiadott félhivatalos tudósítás a következő. A belügyminiszter megérkezése után Kossuth Ferenc, a függetlenségi párt el­nöke kijelenti, hogy a belügyminiszter barát­ságos eszmecsere során hajlandó a választási reformról informálni a párt tagjait. Állás­pontja az, hogy a választási törvényt meg kell alkotni, még­pedig olyképpen, hogy a reform alapjául a népjogok kiterjesztésének eszméje szolgáljon, másrészt a leggondosabb figyelemmel kell lenni arra, hogy a magyar­ság fölénye és az intelligencia uralma továbbra is biztosíttassék. Kéri a belügyminisztert, hogy nyilatkozzék a javaslatról. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter erre hosszabb ideig tartó beszélgetés során kije­lenti, hogy másfél éve foglalkozik a reform kérdésével. Tanulmányozta a különböző vá­lasztási rendszereket és különösen tekintetbe véve azoknak a mi speciális magyar viszo­nyainkra való alkalmazását arra a meggyőző­désre jutott, hogy legüdvösebb és az ország érde­keinek legmegfelelőbb a plurális rendszer beho­zatala. Az adott helyzetben nálunk más rendszert egyáltalában el nem képzelhet. A reform meg­alkotásánál mindjárt a kiindulásnál két szem­pontra kellett figyelemmel lennie. Az egyik az volt, hogy a választói jog általános legyen, a másik, hogy a szavazatok száma ne legyen kevesebb a Kristóffy-féle tervezetben kontem­pláltnál. Akkor, amikor ennek megfelelően az új választók nagy tömegét ruházzák föl politikai jogokkal, a pluralitással ellensúlyt kí­vánt teremteni, nehogy háttérbe szoruljanak azok az elemek, amelyek Magyarországot eddig föntartották. Maga a pluralitás nem le­het és reméli, nem is lesz odiózus, mert min­den osztálynak kivétel nélkül módot ad arra, hogy a választói jog birtokába jusson. Külön­ben sem áll egyedül nálunk a pluralitás, ha­nem több helyütt már behozatott; legutóbb Szászországban, Belgiumban, Hamburgban stb. Maga Bülow a képviselőházban jelentette ki, hogy a pluralitást tartja a leghelyesebb elv­nek és ha a porosz parlament reformjára ke­rülne a sor, ezt az elvet fogadná el. Különben is tekintetbe veendő, hogy az államnak nem­csak joga, hanem kötelessége a választójogot a maga szempontjából alkotni meg. Nem egyéni tekintetek az irányadók, hanem első­sorban az állam érdeke. A szavazatok száma az új választójogi javaslat szerint körülbelül 4 millió lesz. Maga a választási eljárás decentralizált lesz. A választás körzetek és nagyközségek szerint történik, amelyeknek részletes megállapítása a törvényhatóság hatáskörébe tartozik. Ugyan­csak a törvényhatóságoktól fog függni, hogy a szavazatok összeszedésével ambuláns kül­döttséget bíznak-e meg, vagy pedig minden szavazó­kör számára külön választási kül­döttséggeket alakítanak-e ? Annak megálla­pítása, hogy az egyes polgárok tudnak-e írni, olvasni, olykép történik, hogy azokról, akik olyan állást töltenek be, amelynek feltétele bizonyos kvalifikáció, ahol tehát az írni­olvasni tudás kétségtelen, törzsnévsor vezette­tik. Itt semmi igazolás nem lesz szükséges. Ahol pedig az igazolás szüksége fönnforog, ott ez egykorú bizonyítványokkal történik. Ha pedig valaki olyan új keletű bizonyítvánnyal kívánná az írni-olvasni tudást igazolni, amely aggályt kelt, joga lesz az összeíró­ bizottságnak ezt vizsga útján megállapítani, azonban itt is a kellő jogvédelem biztosítva lesz. A közvetett választás gondolatát nem ej­tette el. Ennél a cél az, hogy azok, akik ma tényleg választók, de írni-olvasni nem tud­nak, a választójogtól teljesen meg nem fosz­tassanak. Ennek részletei konszideráció tár­gyai. Általában nem köti magát mereven az apróbb részletekhez, azonban nem tágít ma­gától a fő céltól, amely abban áll, hogy ne a demagógia és a nemzetellenes elemek kezébe adják oda az ország vezetését, hanem to­vábbra is tartassák fönn az intelligenciának és a magyar tradíciókkal összenőtt társadalom­nak uralma. Maga az anyagi törvény fogja szabályozni a választási eljárást is és funku­m lesz a válasz­tási reform és a kerületek beosztására vonatkozó javaslat között. Effyéb részletek. A párt tagjai közül először Barabás Béla kérdezte meg a belügyminisztert: — Mennyiben biztosítja a pluralitás a ma­gyarság szupremáciáját a nemzetiségi és nem­zetközi elemekkel szemben? — A választási reform —válaszolt Andrássy — a nemzetiségiekkel szemben megtartja a magyarság fölényét, ha nem is nagy százalék­arányban. Különben ő nem akarja elnyomni a nemzetiségieket; javaslata a demagógoktól vezetett elemek ellen irányul. Majd a következőket jelentette ki: — Az új javaslat szerint a szavazás nagy­községenként és a kisebb községekből alkotott körzetekben történik. A választás egy napon történik mindenütt s a szavazatszedés dolgát egy vagy több ambuláns bizottság végzi. A körzetek megállapítása a megyei törvényható­ságok dolga lesz. Az írni-olvasni tudás igazo­lását a szavazatszedő bizottság nem köteles hatósági bizonyítvány alapján sem elfogadni, hanem a szavazás helyén íráspróbát végez­tethet. — Milyen lesz a választás? — kérdezte azután Sümegi Vilmos. — Nyilt-e vagy titkos? Én szociáldemokrata vezetőemberektől úgy értesültem, hogy ők inkább a nyilt szavazást akarják. — Ennek éppen az ellenkezője áll, — vála­szolt Andrássy. — Én is ismerem a szociál­demokrata párt vezetőembereinek elfoglalt ál­láspontját és tudom, hogy ők föltétlenül a titkos választáshoz ragaszkodnak. Én azonban nem engedek a nyílt szavazásból. — A titkos szavazást nem is fogadnám el, — jegyezte meg Bedőházy János. Több közbeszólás történt ekkor. Sokan azt óhajtották, hogy legalább a városokban legyen titkos a szavazás, mire Andrássy kijelentette, hogy ő a nyílt választás elvéről sem a vidéken, sem a városokban nem hajlandó lemondani. Kérdést intéztek továbbá a belügyminiszter­­hez, mennyiben felelnek meg a Népszavában közölt adatok a kormány intencióinak? — Ezek nagyjában fedik a kormány állás­pontját — mondotta Andrássy. — A választás általános lesz, de nem lesz egyenlő, mert nincs a világon semmi, ami egyenlő volna. — Nincs! — szólt ekkor Kossuth Ferenc és két gyufaszálat vett a kezébe. — Ezek sem egyenlők, nincs csakugyan semmi egyenlő a világon. Hát ez humornak elég szélütött, igazságnak pedig talán csak Kossuth Ferenc előtt lehet igazság. Andrássy folytatta: — A választási jogosultság tíz évi állam­polgársághoz és egy esztendei egyhelyben lakás­hoz lesz kötve. A fuvarozást és a választók ellátását olyan helyeken, ahol nagyobb kör­zetekben választanak, föntartani óhajtanám. A választások dolgában való bíráskodás to­vábbra is a Kúriánál marad. A kúriai bírás­kodásról szóló törvényt azonban megszorítják.­­ Az eddig választási jogosultsággal bíró an­alfabéta választóktól nem lehet elvenni meg­szerzett jogaikat — szólt Mezőssy államtitkár. Óhajtandó volna az adócenzust 10 koronára leszállítani. — Húsz legyen, — kiáltották többen — mert a nemzetiségiek fölénybe kerülnek. — Módosításoktól nem zárkózom el, — mondta végül Andrássy, azután vége szakadt az információs munkának. A belügyminiszter este kilenc órakor távo­zott a függetlenségi pártkörből. A műegyetemi hallgatók értekezletet tartottak s ezen elhatározták, hogy mozgalmat indítanak olyan irányban, hogy minden huszonnégyéves korhatárt elért egyetemi hallgató ruháztassák föl választói jogosult­sággal. NÉPSZAVA 1908 október 1. KÖZSÉGI ÜGYEK. BUDAPEST. X A nafta a városházán. A főváros tör­vényhatósági bizottsága szerdán tartotta első közgyűlését a nyári szünet után. A közgyűlés idejét nagyrészben egy olyan kérdés foglalta le, amely üzlet körül forgott, tehát a város­atyák között szokatlan érdeklődést keltett. Ha csak közügyről van szó, akkor távollétükkel tündökölnek, vagy társalognak, bóbiskolnak a városatyák. De ha valamely üzlet veszély­ben forog, vagy jó üzlet nyélbeütéséről van szó, akkor a lomha virilisták és a cenzusos polgárok nagyon is tudnak lelkesedni, lán­golni , sőt ilyenkor még épületes nyelvpár­bajokat is vívnak egymással, így történt ez a szerdai közgyűlésen is. Az ügy, amely körül a nagy érdeklődés megnyi­latkozott, elég érdekes. Megírtuk a minap, hogy a főváros tanácsa mellőzte a Szent János­kórház fűtésére vonatkozóan benyújtott szén­kereskedői ajánlatokat és a kórházat takaré­kossági szempontból naftával akarja fűttetni, egyelőre próbaképpen két évre. Ha itt beválik a naftával való fűtés, akkor azt a tanács álta­lánossá tenné a főváros középületeiben. Mi a magunk részéről teljesen helyeseljük, ha a tanács takarékoskodni igyekszik a közva­gyonból. Joggal föltehetjük azonban azt is, hogy a tanács megelőző alapos számítás nél­kül nem megy bele takarékossági próbákba. Ezt a föltevésünket azonban megdöntötte a szerdai közgyűlésen a polgármester úr. Ami­kor ugyanis egyes városi képviselők hevesen kikeltek a naftával való kísérletezés ellen, a polgármester bevallotta, hogy ő maga sincs a kérdéssel annyira tisztában, hogy a tanács javaslatát megvédhetné. Hát ezt mi különös­nek tartjuk. A tanács és annak feje köteles mindent alaposan megfontolni, mielőtt a köz­gyűlés elé vinné. A tanácsi javaslat visszave­tése nem szégyen, de ha a tanács feje olyas­mit terjeszt elő, aminek helyességéről ő maga nincs meggyőződve, az már nagyon is hely­telen dolog. Annyit jelent az, hogy a tanács

Next