Népszava, 1909. február (37. évfolyam, 27–50. sz.)
1909-02-02 / 27. szám
XXXVII. évfolyam. Budapest, 1909 február 2. kedd. 27. szám ZAVA AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre. . . 19.20 kor. negyed évre. 4.80 kor. fél évre . . . 9.60 „ s egy hóra . . . 1.60 „ EGYES SZÁK ÁRA 6 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden mi SZERKESZTŐSÉG: VII., RÁKÓCZI ÚT 33. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VII., NYÁR UTCA 1. SZ. (Telefon-szám 82—61.) A községi választójog és a munkásság január 14-i számában bemutattuk azt a végtelen kárt és nyomorúságot, melyet a mai képviseleti rendszer Budapestre nagyban, a többi városokra és községekre kisebb mértékben zudít. Bebizonyítottuk, hogy addig, amíg a mai képviseleti rendszer fönnáll, az állapotok javulását még csak nem is remélhetjük. Mert most — nagyon csekély kivétellel — csak azoknak van közvetve és közvetlenül beleszólásuk a községi ügyek vitelébe, akiknek érdekében áll a mai állapotok föntartása. Ezen az állapoton segíteni kell. Éspedig annál is inkább, mert a helyi kormányzat végi az önkormányzaton kívül „az állami közigazgatás közvetítését" is, tehát föltétlen szükséges — amint már múltkori cikkünkben is hangsúlyoztuk, — hogy a helyi kormányzat a demokrácia erős ellenőrzése alá kerüljön. E végből a mostani helyi kormányzatnak két legfontosabb, de korhadt oszlopát kell ujakkal, erősekkel kicserélni : a mostani szűk választójog helyett a helyi kormányzatba is be kell hozni az általános, egyenlő és titkos választójogot, azonkívül pedig föltétlenül el kell törölni a virilizmust. Községi önkormányzatról szólván, természetszerűen a törvényhatóságokból kell kiindulnunk. Ugyanis törvényhatóságnak nyilvánítja a törvény a vármegyéken kívül a legnépesebb, legiparosabb, legműveltebb városokat is, amelyekben a legtöbb ipari munkás él együtt, jogok nélkül, kiszolgáltatva az államhatalom mostohaságán kívül a helyi kormányzat önkényének és néprontó községi politikájának is. Huszonhat törvényhatósági joggal fölruházott városunk van, amelyeknek önkormányzati önállósága ugyanolyan, mint a vármegyéké. Az ilyen városok száma a jövőben még szaporodni fog, mert a megnövekedett, megerősödött, iparban és kereskedelemben előrehaladott városok lassanként bekívánkoznak a törvényhatóságok sorába. Azonkívül pedig a vármegyei törvényhatóságok kormányzatát sem nézhetjük közönyösen, mert ezektől függ a nagy- és kisközségek kormányzata, tehát a nagyközségekben lakó ipari és kereskedelmi munkások jóléte, meg az összes községek mezőgazdasági proletariátusának sorsa. És noha a helyi kormányzat ténykedései közvetetlenül belevágnak minden egyes lakosnak az életviszonyaiba, befolyásolják a lakás árát, az élelmezés árát és minőségét, a közrendet, a közegészségügyet és a közoktatást, azért még sincs minden egyes lakosnak beleszólása a helyi kormány dolgaiba. A törvényhatósági képviselet választásánál szavazati joga csak annak van, akinek az országgyűlési képviselőválasztásnál is van szavazati joga. Budapesten még ennél is korlátoltabb a szavazati jog: itt képviselőválasztói jegyzékbe fölvett férfiak közül is csak azok szavazhatnak a községi választásoknál, akik írni-olvasni tudnak és legalább két év óta itt laknak. Pedig a közérdek határozottan azt kívánja, hogy a helyi kormányzat még demokratikusabb alapon nyugodjék, mint az országos kormányzat, miután itt olyan közvetetlen érdekekről van szó, amelyekről az érdekelt egyének beleszólása nélkül helyesen dönteni nem is lehet. Ezért van az, hogy Magyarországon kívül majdnem mindenütt, ahol nincs teljesen általános és egyenlő választójog, a helyi választórendszer demokratikusabb az országosnál. Nincs is semmi elfogadható ok arra, hogy a helyi kormányzat antidemokratikus legyen. Még a helyesen fölfogott polgári érdek sem kívánja ezt, mert hiszen a törvényhatóságok minden szabályrendelete, minden nagyobb fontosságú határozata „csak miniszteri jóváhagyás után hajtathatik végre", a kevésbé fontos határozatokat pedig meg lehet fölebbezni a belügyminiszterhez, aki azoktól a jóváhagyást megtagadhatja. Sőt, ha nem akadna fölebbező, hát a kormány kreatúrája, a főispán, „ha valamely közgyűlési határozatot a törvénybe, vagy valamely miniszteri rendeletbe ütközőnek, vagy az állam érdekeire sérelmesnek vél, annak felülvizsgálat végett leendő fölterjesztését elrendelheti s erről az illető miniszternek indokolt jelentést tesz: az ilyen határozat . . . szintén csak miniszteri jóváhagyás után hajtható végre . . De még ez sem elég. A kormány nemcsak a törvényhatóságok meghozott szabályrendeleteinek és határozatainak végrehajtását akaszthatja meg, hanem — törvény által meghatározott — szabályrendeletek alkotására is kötelezheti a törvényhatóságokat ; és ha ezek vonakodnak ilyen szabályrendeletet alkotni, akkor „a kormány jogosítva van rendeleti úton intézkedni." Az ilyen koros önkormányzat mellett persze a törvényhatóságok teljesen a kormány markában vannak és így egyáltalában nem kell attól tartani, hogy itt akár a legdemokratikusabb választójog is „ugrás a sötétbe" lehetne, vagy a fönálló társadalmi rendre nézve akár csak a legkisebb veszedelmet is jelentené. Mintha a szűk választójog nem volna elég a helyi kormányzat konzervatív és reakciós irányának biztosítására, itt van ráadásul a virilizmus intézménye a törvényhatóságokban, a nagy- és kisközségekben ; úgy, hogy a helyi képviselőtestületek fele még csak nem is a cenzusos választójogból, hanem a legtöbb adót fizetők közül kerül ki. A legtöbb adót fizetők minden választás nélkül beülnek a képviselőtestületbe és annak felét alkotják. Minthogy pedig a választott képviselők egy része is közülök kerül ki, meg a főtisztviselők — akiknek szintén szavazatuk van a közgyűlésen — szintén velük tartanak: hát előre biztosítva van a vármegyékben a nagybirtokosok uralma, a városokban pedig a nagyiparosok, nagykereskedők, nagyvállalkozók, bankigazgatók házbér- és élelmiszer nagyuzsorások érdekszövetségének uralma. De ha az önkormányzat jobbára úgyis csak névleges, ha a törvényhatóságok úgyis a kormány markában vannak, akkor mit ér a demokráciából kisarjadó helyi képviselet ? Hát még így is sokat ér. Mert megakadályozhatja mindenekelőtt azt, hogy a helyi kormányzat reakciósabb legyen, mint az országos kormányzat és hogy az országos törvényeket egy kis érdekcsoportnak a kitartottjai hajtsák végre demokratikus ellenőrzés nélkül, kényük-kedvük szerint, túlmenve a néprontásnak azon a mértékén is, amelyet maga az országgyűlés — osztályérdekből — megengedhetőnek tart. Egy demokratikus helyi kormányzat igenis ki van téve annak a veszélynek, hogy az országos kormány nem hagyja jóvá demokratikus irányú, a nép kizsákmányolását korlátozó határozatait; de ha az ilyen határozatok következetesen megismétlődnek, akkor végre is kénytelen előttük meghajolni az országos kormány. Emellett a demokratikus ellenőrzés még a mai körülmények közt is véget vetne annak a gazrablásnak és harácsolásnak, amelyet a most korlátlanul uralkodó elemek a közvagyonban véghez visznek. És mindezeken fölül bizonyos, hogy az egyetemes népakaratból született helyi kormányzat csakhamar szétfeszítené a mostani autonómia szűk kereteit és kivívná a nagyobb autonómiát, amely a mostaninál nagyobb teret biztosítana a lakosoknak a helyi ügyek intézésében. A törvényhatósági joggal nem bíró községek — nagy- és kisközségek — választójoga már ma is demokratikusabb, mint az országgyűlési választójog. Itt községi választó „minden 20 évet betöltött községi lakos, ki saját vagyonától vagy jövedelmétől az állami adót a községben már két év óta fizeti ..." De a virilizmus ezt a demokratikus intézkedést is teljesen ellensúlyozza. Azonkívül a községek autonómiája tiszta komédia. Itt már „a törvényhatóság évényben lévő szabályrendeletei" is gátat vetnek a szabad fejlődés elé, a közön. A Népszava Lapunk mai száma 14 oldal.