Népszava, 1909. február (37. évfolyam, 27–50. sz.)
1909-02-02 / 27. szám
12 Országos Kaszinóban pedig Hegedűs Ferenc volt pénzügyminisztert. Kibuktatták őket politikai okokból. A kaszinóknak az alapszabályok nem engedik a politizálást és mégis politizálnak. Nekik szabad. Andrássy Gyula nem fogja fölfüggeszteni őke, mert ő pártatlan belügyminiszter s ha munkásegyesületről van szó, nem nézi vasmunkásoké-e, famunkásoké-e — egyforma részrehajtatlansággal függeszti föl őket. Horvát ügyek. Zágrábból jelentik, hogy a pártközi értekezlet határozata értelmében a pártok február 10-ig várnak, akkor aztán össze fog ülni a horvát nemzeti tanács. Az eredeti Starcsevicsek Frank József dr. elnöklésével tartott gyűlésükön kimondották, hogy programjuk miatt nem csatlakozhatnak a pártközi mozgalomhoz. A Zárában megjelenő „Narodni List" című újság vasárnapi száma foglalkozik a dalmát képviselőknek az akcióban való részvételével, megállapítja, hogy ezt az együttes működést a horvát jogpárt sebenikai gyűlése eredményezte és azt írja, hogy ha sem a dalmát, sem a horvát tartománygyűlést mielőbb nem hívják össze, akkor elkezdi üléseit a nemzeti tanács, amely betiltás esetén külföldön fog gyűlésezni. Rövid belpolitikai hírek. A képviselőház legközelebbi ülése szerdán, február 4-én lesz. Napirend: az adójavaslatok, interpellációk. Csanak János mandátumát a képviselőház igazoló bizottsága a szokásos harminc nap föntartásával igazolta. A soproni kereskedők és iparosok vasárnap gyűlést tartottak, amelyen elhatározták, hogy fölírnak a pénzügyminiszterhez és a kereskedelmi miniszterhez, arra kérvén őket, hogy az adójavaslat tárgyalása során a kereseti adókulcsot 3%-nál nagyobb ne legyen. Az indítvány támogatására megkérik a vármegye és a város országgyűlési képviselőit. A karlócai görög keleti szerb metropólia püspökei szombaton tartott értekezletükön tiltakoztak a nagy-szerb per folytatása ellen. KÜLFÖLD, Németország. A porosz osztályparlament ellen. A porosz munkásság küzdelme az általános választójogért mind nagyobb kiterjedést nyer. Vasárnap Hannoverban tartott gyűlések után az utcára vonultak elvtársaink s tüntettek a junkerparlament ellen. A város közepén összeütköztek a rendőrséggel, amely fegyverét használta és a tüntetőket szétszórta. 25 ember megsebesült. Kölnben több ezer szociáldemokrata déltájban munkásdalokat énekelve és az általános választójogot éltetve haladt el a főbb utcákon. A Ringstrassen rendőrök álltak eléjük és sok embert letartóztattak. Majnafrankfurtban is volt tüntetés a választójog érdekében és a rendőrség itt is sok embert letartóztatott. Boroszlóban több ezer elvtárs a városházhoz akart vonulni, de erős rendőrcsapatok megszállták a városházához vivő utcákat s a tüntetőket a szomszéd utcákba szorították. A rendőrök húsz embert letartóztattak. Kielben déltájban körülbelül hatezer szociáldemokrata akart a városházához menni, de a rendőrök megakadályozták. Erre elvtársaink a katonai gyakorlótéren nagy tüntetést rendeztek, a rendőrök ide is követték őket s több embert letartóztattak. Oroszország. Az Azev-ügy. Megírtuk már a Népszavában, hogy az orosz titkos rendőrség főnöke, Lopukin, állandó összeköttetésben volt Azevvel, akit az orosz forradalmi bizottság a napokban leleplezett. Megemlékeztünk arról a híradásról is, amely szerint Pétervárott több magasállású személyiség letartóztatását várják, akik pontosan ismerték a forradalmárok merényletterveit s szükség esetén segítették is őket. így nem jött váratlanul az a pétervári jelentés,hogy ottan a mult éjszaka Lopukint letartóztatták. A letartóztatás előtt az igazságügyi és belügyminisztérium főhivatalnokai ez ügyben tanácskozást tartottak, azután 35 golyóálló páncélba öltözött rendőr kíséretében Lopu NÉPSZAVA 1909 február 4. kin háza elé mentek és elrendelték, hogy a rendőrök azt körülfogják. A letartóztatás meglepetésszerűen történt. Lopukin személyesen bocsátott rendelkezésére a rendőrtisztviselőnek egy fontos okmányt, állítólag Burzew republikánus levelét. Urussov és Dolgorucki hercegnél valamint több ügyvédnél házkutatásokat tartottak. Az erről még mindig nem tudják, hol van. Természetesen a legkalandosabb hírek vannak forgalomban holléte felől. Legalaposabb lehet a People, brüsszeli pártlapunk azon értesülése, hogy az árulót Brüsszelben látták a napokban a királyi könyvtárban. Akárhol bujdosik is különben, a forradalmárok rá fognak akadni és érdeme szerint bánnak el vele. Rövid külpolitikai hírek. Bécsi jelentés szerint Ausztria-Magyarország a szerződés elfogadása után két héttel egy összegben fizeti ki Törökországnak az 55 millió kárpótlást. Washingtonból jelentik, hogy a képviselőház megszavazta a hadi költségvetést, amely félmillió dollárt irányoz elő léghajózási kísérleti célokra. Népfölösleg és pénzhiány. A lapok hírei szerint az amerikai kivándorlás ismét megindult, sőt elég tekintélyes méretekben indult meg. Semmi kétség, hogy tavaszra megint eléri régi magasságát s a nyáron majd ismét fölhangzik az agrárius sóhajtozás a nehezen nélkülözött „munkáskezek" után. Úgy látszik, mintha az Amerikát járt magyarok hitelt adnának annak a fecsegésnek, hogy a pénzbeli és ipari válságok összeköttetésben volnának az elnökválasztással, hogy oly hamar a választási küzdelmek lezajlása után kerekednek föl nagy tömegekben tengeri útjukra. Pedig az elnökválasztások ilyetén hatása puszta látszat csupán : épp oly kevéssé okozója ez a kríziseknek, mint ahogy egyáltalán nem valószínű, hogy egy lezáródott választási harc a jobb idők beköszöntését jelenti. Ez a látszat onnan eredhet, hogy a tíz évenkint ismétlődő gazdasági válságok és öt évenkint visszatérő depressziók időpontja egybeesik a négy évenkénti elnökválasztások és választási küzdelmek időpontjával. Az ,1873. évi nagy világpánik óta az Egyesült Államoknak 3 nagy válsága volt, 1884-ben, amikor Grover Cleveland megválasztásáért és megválasztása ellen folyt a küzdelem, 1893-ban, amikor ismét Cleveland küzdött eredményesen az elnöki méltóságért és 1907-ben, Taft és Bryan mérkőzését egy évvel megelőzve. Két időpontnak ily pontos összeesése semmi mást nem bizonyít, minthogy a nagyfejlettségű kapitalizmus mellett épp oly biztosan lehet számítani gazdasági válságok bekövetkezésére egy bizonyos időpontban, mint olyan más eseményére, melynek pontos dátumát előre tudjuk, tehát mint például az elnökválasztásra. Pedig az 1907 októberében kitört válságot még azok sem hozták vonatkozásba politikai kérdésekkel, akik az előző alkalmakkor ezt a frázist kortescélokra föl szokták volt használni és bár igaz, hogy elnyűtt jelszavakon rágódó nyárspolgárok rendületlenül mesélték, hogy az egész válság Roosevelt antitrustpolitikájának eredménye, melyért a nagytőkések most bosszút állanak és „válságot csinálnak", az okosabbak mégis meggondolják, hogyha válságokat lehetne csinálni, még akkor is valószínűtlen, hogy egy teljes évvel a választás előtt csinálnák, jelentékeny profittól fosztva meg önmagukat. Nagyon rosszul ismeri a tőke lélektanát és a válságok természetrajzát az, aki ilyesmit állít. Sok jel van azonban, mely arra mutat, hogy az 1907-iki válság még nem ért véget s elhamarkodott azok számítása, akik kedvező kereseti és munkaviszonyokat remélnek odakünn. A kivándorlási és sztrájktörőket szállító ügynökségeknek pedig kár fölülni, mert ezek híreszteléseinek épp oly kevéssé lehet hitelt adni, mint a gyárosok reklámjainak, akik üzleti érdekekből hirdetik, hogy a munka lázasan folyik. Hiszen ezt a legválságosabb napokban is megtették, a jelentkező munkásokat pedig azzal utasították el, hogy már nincs hely. Már egy évvel ezelőtt, amikor pedig csak szerződőféiben voltak a rossz viszonyok, hallatszottak hangok, hogy ez voltaképpen nem is válság, csak pánik, mely megszállotta a tömegeket annak folytán, hogy néhány bank megbukott s nem is országos jellegű, hanem csak Newyorkra és vidékére terjed ki. Azóta kiderült, hogy a pánik, mely a gazdasági világot megszállotta, nem volt maga a tény, a maga összes romboló hatásaival, hanem annak puszta tünete. A tény a krízis volt, melynek hullámai a pénzcentrumon, Newyorkon messze túthatva a távoli Californiáig, mely az európai piac egyensúlyát is erősen megingatta. A helyinek mondott pangás világraszóló krízisnek bizonyult. Köztudomásu, mennyit szenvedett alatta az amerikai munkásság köztudomása, hogy a bevándorlottak hazamenekültek, a bennszülöttek pedig keservesen nélkülöztek. Míg azonban az amerikai munkásság még mindig nem heverte ki a válság ütötte sebeket, addig az idegenek hazájukban kitelelve, ismét ellepik a nagy óceánjáró gőzösök fedélközeit, hogy ott keressenek munkaalmát, ahol azok sem tudtak találni, akik hónapok óta állanak lesben. A munkásoknak e nemzetközi versenye természetes következménye a nemzetközi tőke terjeszkedésének és természetes oka az amerikai munkás ellenszenvének, melyet a bevándorlóval szemben érez, akiben nem lát mást, mint bajcsinálót, „trouble-maker"-t, aki a munkaerőt elértékteleníti, a munkafeltételeket rosszabbítja és a kizsákmányolást fokozza. Természetes, mert az amerikai munkás legnagyobbrészt nem osztálytudatos ember, hanem „amerikai polgár", aki kevés összetartozást érez európai társaival. Ezek az amerikai munkások most valósággal szervezett önvédelmet folytatnak az európai verseny kiszorítása érdekében. Az „Amerikai munkásszövetség" legutóbbi, Denverben tartott konvencióján a következő határozati javaslatot fogadták el e részben: „Tekintve, hogy az írás és olvasni tudás kimutatásának kötelezettsége a legalkalmasabb eszköz az olcsó munkaerő jelenlegi beözönlésének megakasztására, melynek versenye oly kárhozatos, az „American Federation of Labour" denveri konvenciója elhatározza, hogy komolyan sürgeti a törvényhozásnál az írni és olvasni tudás tanúsításának kötelezővé tételét". Az Egyesült Államok tőkéseinek bizonyára nincs kifogásuk az olcsó munkaerő ellen, mert az ipari tartalékseregben kifejezésre jutó munkaerő-fölösleg igen kedvez azon irányzatának, hogy mentől olcsóbban produkáljon. Igen kedvez, a prosperitás napjaiban, amikor ez növeli a profitot, hát még a pénzhiány napjaiban, amikor ez a népfölösleg csökkenti a kiadásokat. De ez csak bizonyos fokig áll. Mert ha a népfölösleg túl nagy, igen könnyen ráfizethetnek. Nemcsak a túlnépesedés folytán, nyomorból eredő egészségügyi, közbiztonsági és szegényügyi terhek miatt, hanemm főleg azért, mert egy túl nagy éhező és elkeseredett tömeg „kellemetlen szélsőségekre ragadtatja el magát". És ezért valószínű, hogy a bevándorlás korlátozására irányuló törekvések visszhangra fognak találni az Egyesült Államok törvényhozásában is. És akkor sok-sok magyar munkás előtt fognak bezárulni az Egyesült Államok kikötői. E. B. KÖZSÉGI ÜGYEK. BUDAPEST. A pékek féltik az uzsoraprofitot. A Magyar Sütők Országos Egyesülete vasárnap este Steiner Gyula elnöklésével rendkívüli választmányi ülést tartott. Az ülésen a nagyszámmal megjelent sütőmesterek élénken tárgyalták az új kenyérgyár létesítését és erősen kikeltek a terv megvalósítása ellen, amely őket ekszisztenciájukban támadja meg. Foglalkoztak még egy polgári lapnak a sütőmesterek ellen intézett támadó cikkével és elhatározták, hogy bírói úton keresnek orvoslást és evégből megbízták az egyesület ügyészét, hogy a sajtópert indítsa meg. Tehát a pékek félnek a kenyérgyártól. Félnek, hogy jövőre kénytelenek lesznek tisztességes árut adni tisztességes áron. Nem az exisztenciájukat féltik, hanem a megszokott uzsorahasznot. De ha a pékek tönremennek is, mi baj van abban ? Nekik akkor még mindig módjukban lesz, hogy „jól fizetett" munkásokká legyenek a kenyérgyárakban, a fővár