Népszava, 1909. február (37. évfolyam, 27–50. sz.)

1909-02-02 / 27. szám

12 Országos Kaszinóban pedig Hegedűs Ferenc volt pénzügyminisztert. Kibuktatták őket politikai okokból. A kaszinóknak az alapszabályok nem engedik a politizálást és mégis politizálnak. Nekik szabad. Andrássy Gyula nem fogja fölfüggeszteni őke, mert ő pártatlan belügyminiszter s ha munkás­egyesületről van szó, nem nézi vasmunkásoké-e, famunkásoké-e — egyforma részrehajtatlansággal függeszti föl őket. Horvát ügyek. Zágrábból jelentik, hogy a pártközi értekezlet határozata értelmében a pártok február 10-ig vár­nak, akkor aztán össze fog ülni a horvát nemzeti tanács. Az eredeti Starcsevicsek Frank József dr. elnöklésével tartott gyűlésükön kimondották, hogy programjuk miatt nem csatlakozhatnak a párt­közi mozgalomhoz. A Zárában megjelenő „Narodni List" című újság vasárnapi száma foglalkozik a dalmát képviselőknek az akcióban való részvételé­vel, megállapítja, hogy ezt az együttes működést a horvát jogpárt sebenikai gyűlése eredményezte és azt írja, hogy ha sem a dalmát, sem a horvát tartománygyűlést mielőbb nem hívják össze, akkor elkezdi üléseit a nemzeti tanács, amely be­tiltás esetén külföldön fog gyűlésezni. Rövid belpolitikai hírek. A képviselő­ház legközelebbi ülése szerdán, február 4-én lesz. Napirend: az adójavaslatok, interpellációk. Csanak János mandátumát a képviselőház igazoló bizottsága a szokásos harminc nap föntar­tásával igazolta. A soproni kereskedők és iparosok vasárnap gyűlést tartottak, amelyen elhatározták, hogy föl­írnak a pénzügyminiszterhez és a kereskedelmi miniszterhez, arra kérvén őket, hogy az adó­javaslat tárgyalása során a kereseti adókulcsot 3%-nál nagyobb ne legyen. Az indítvány támoga­tására megkérik a vármegye és a város ország­gyűlési képviselőit. A karlócai görög keleti szerb metropólia püs­pökei szombaton tartott értekezletükön tiltakoztak a nagy-szerb per folytatása ellen. KÜLFÖLD, Németország. A porosz osztályparlament ellen. A porosz munkásság küzdelme az általános választó­jogért mind nagyobb kiterjedést nyer. Vasár­nap Hannoverban tartott gyűlések után az utcára vonultak elvtársaink s tüntettek a junkerparlament ellen. A város közepén össze­ütköztek a rendőrséggel, amely fegyverét hasz­nálta és a tüntetőket szétszórta. 25 ember meg­sebesült. Kölnben több ezer szociáldemokrata déltáj­ban munkásdalokat énekelve és az általános választójogot éltetve haladt el a főbb utcákon. A Ringstrassen rendőrök álltak eléjük és sok embert letartóztattak. Majnafrankfurtban is volt tüntetés a választójog érdekében és a rend­őrség itt is sok embert letartóztatott. Boroszlóban több ezer elvtárs a városház­hoz akart vonulni, de erős rendőrcsapatok megszállták a városházához vivő utcákat s a tüntetőket a szomszéd utcákba szorították. A rendőrök húsz embert letartóztattak. Kielben déltájban körülbelül hatezer szociáldemokrata akart a városházához menni, de a rendőrök megakadályozták. Erre elvtársaink a katonai gyakorlótéren nagy tüntetést rendeztek, a rend­őrök ide is követték őket s több embert le­tartóztattak. Oroszország. Az Azev-ügy. Megírtuk már a Nép­szavában, hogy az orosz titkos rendőrség főnöke, Lopukin, állandó összeköttetésben volt Azevvel, akit az orosz forradalmi bi­zottság a napokban leleplezett. Megemlé­keztünk arról a híradásról is, amely sze­rint Pétervárott több magasállású szemé­lyiség letartóztatását várják, akik pontosan ismerték a forradalmárok merényletterveit s szükség esetén segítették is őket. így nem jött váratlanul az a pétervári jelentés,hogy ot­tan a mult éjszaka Lopukint letartóztatták. A letartóztatás előtt az igazságügyi és belügy­minisztérium főhivatalnokai ez ügyben tanácskozást tartottak, azután 35 golyóálló páncélba öltözött rendőr kíséretében Lopu­ NÉPSZAVA 1909 február 4. kin háza elé mentek és elrendelték, hogy a rendőrök azt körülfog­ják. A letartóztatás meglepetésszerűen történt. Lopukin szemé­lyesen bocsátott rendelkezésére a rendőr­tisztviselőnek egy fontos okmányt, állító­lag Burzew republikánus levelét. Urussov és Dolgorucki hercegnél valamint több ügyvédnél házkutatásokat tartottak. Az erről még mindig nem tudják, hol van. Természetesen a legkalandosabb hírek vannak forgalomban holléte felől. Leg­alaposabb lehet a People, brüsszeli párt­lapunk azon értesülése, hogy az árulót Brüsszelben látták a napokban a királyi könyvtárban. Akárhol bujdosik is külön­ben, a forradalmárok rá fognak akadni és érdeme szerint bánnak el vele. Rövid külpolitikai hírek. Bécsi jelentés szerint Ausztria-Magyarország a szerződés elfogadása után két héttel egy összeg­ben fizeti ki Törökországnak az 55 millió kárpótlást. Washingtonból jelentik, hogy a képviselőház megszavazta a hadi költségvetést, amely félmillió dollárt irányoz elő léghajózási kísérleti célokra. Népfölösleg és pénzhiány. A lapok hírei szerint az amerikai kiván­dorlás ismét megindult, sőt elég tekintélyes méretekben indult meg. Semmi kétség, hogy tavaszra megint eléri régi magasságát s a nyáron majd ismét fölhangzik az agrárius sóhajtozás a nehezen nélkülözött „munkás­kezek" után. Úgy látszik, mintha az Amerikát járt ma­gyarok hitelt adnának annak a fecsegésnek, hogy a pénzbeli és ipari válságok összekötte­tésben volnának az elnökválasztással, hogy oly hamar a választási küzdelmek lezajlása után kerekednek föl nagy tömegekben tengeri útjukra. Pedig az elnökválasztások ilyetén hatása puszta látszat csupán : épp oly kevéssé okozója ez a kríziseknek, mint ahogy egyáltalán nem valószínű, hogy egy lezáródott választási harc a jobb idők beköszöntését jelenti. Ez a látszat onnan eredhet, hogy a tíz évenkint ismétlődő gazdasági válságok és öt évenkint visszatérő depressziók időpontja egybeesik a négy éven­kénti elnökválasztások és választási küzdelmek időpontjával. Az ,1873. évi nagy világpánik óta az Egye­sült­ Államoknak 3 nagy válsága volt, 1884-ben, amikor Grover Cleveland megválasztásáért és megválasztása ellen folyt a küzdelem, 1893-ban, amikor ismét Cleveland küzdött eredményesen az elnöki méltóságért és 1907-ben, Taft és Bryan mérkőzését egy évvel megelőzve. Két időpontnak ily pontos összeesése semmi mást nem bizonyít, minthogy a nagyfejlett­ségű kapitalizmus mellett épp oly biztosan lehet számítani gazdasági válságok bekövet­kezésére egy bizonyos időpontban, mint olyan más eseményére, melynek pontos dátumát előre tudjuk, tehát mint például az elnök­választásra. Pedig az 1907 októberében kitört válságot még azok sem hozták vonatkozásba politikai kérdésekkel, akik az előző alkalmakkor ezt a frázist kortescélokra föl szokták volt hasz­nálni és bár igaz, hogy elnyűtt jelszavakon rágódó nyárspolgárok rendületlenül mesélték, hogy az egész válság Roosevelt antitrust­politikájának eredménye, melyért a nagytőké­sek most bosszút állanak és „válságot csinál­nak", az okosabbak mégis meggondolják, hogyha válságokat lehetne csinálni, még ak­kor is valószínűtlen, hogy egy teljes évvel a választás előtt csinálnák, jelentékeny pro­fittól fosztva meg önmagukat. Nagyon rosszul ismeri a tőke lélektanát és a válságok ter­mészetrajzát az, aki ilyesmit állít. Sok jel van azonban, mely arra mutat, hogy az 1907-iki válság még nem ért véget s el­hamarkodott azok számítása, akik kedvező kereseti és munkaviszonyokat remélnek oda­künn. A kivándorlási és sztrájktörőket szál­lító ügynökségeknek pedig kár fölülni, mert ezek híreszteléseinek épp oly kevéssé lehet hitelt adni, mint a gyárosok reklámjainak, akik üzleti érdekekből hirdetik, hogy a munka lázasan folyik. Hiszen ezt a legválságosabb napokban is megtették, a jelentkező munká­sokat pedig azzal utasították el, hogy már nincs hely. Már egy évvel ezelőtt, ami­kor pedig csak szerződőféiben voltak a rossz viszonyok, hallatszottak hangok, hogy ez voltaképpen nem is válság, csak pá­nik, mely megszállotta a tömegeket annak folytán, hogy néhány bank megbukott s nem is országos jellegű, hanem csak Newyorkra és vidékére terjed ki. Azóta kiderült, hogy a pánik, mely a gazdasági világot megszállotta, nem volt maga a tény, a maga összes rom­boló hatásaival, hanem annak puszta tünete. A tény a krízis volt, melynek hullámai a pénzcentrumon, Newyorkon messze túthatva a távoli Californiáig, mely az európai piac egyensúlyát is erősen megingatta. A helyinek mondott pangás világraszóló krízisnek bizo­nyult. Köztudomásu, mennyit szenvedett alatta az amerikai munkásság köztudomása, hogy a bevándorlottak hazamenekültek, a bennszülöt­tek pedig keservesen nélkülöztek. Míg azonban az amerikai munkásság még mindig nem he­verte ki a válság ütötte sebeket, addig az ide­genek hazájukban kitelelve, ismét ellepik a nagy óceánjáró gőzösök fedélközeit, hogy ott keressenek munkaalmát, ahol azok sem tud­tak találni, akik hónapok óta állanak lesben. A munkásoknak e nemzetközi versenye természetes következménye a nemzetközi tőke terjeszkedésének és természetes oka az ame­rikai munkás ellenszenvének, melyet a be­vándorlóval szemben érez, akiben nem lát mást, mint bajcsinálót, „trouble-maker"-t, aki a munkaerőt elértékteleníti, a munka­feltételeket rosszabbítja és a kizsákmányolást fokozza. Természetes, mert az amerikai mun­kás legnagyobbrészt nem osztálytudatos em­ber, hanem „amerikai polgár", aki kevés összetartozást érez európai társaival. Ezek az amerikai munkások most valóság­gal szervezett önvédelmet folytatnak az euró­pai verseny kiszorítása érdekében. Az „Ame­rikai munkásszövetség" legutóbbi, Denverben tartott konvencióján a következő határozati javaslatot fogadták el e részben: „Tekintve, hogy az írás és olvasni tudás kimutatásának kötelezettsége a legalkalmasabb eszköz az olcsó munkaerő jelenlegi beözönlésének meg­akasztására, melynek versenye oly kárhoza­tos, az „American Federation of Labour" den­veri konvenciója elhatározza, hogy komolyan sürgeti a törvényhozásnál az írni és olvasni tudás tanúsításának kötelezővé tételét". Az Egyesült­ Államok tőkéseinek bizonyára nincs kifogásuk az olcsó munkaerő ellen, mert az ipari tartalékseregben kifejezésre jutó munkaerő-fölösleg igen kedvez azon irányza­tának, hogy mentől olcsóbban produkáljon. Igen kedvez, a prosperitás napjaiban, amikor ez növeli a profitot, hát még a pénzhiány napjaiban, amikor ez a népfölösleg csök­kenti a kiadásokat. De ez csak bizonyos fokig áll. Mert ha a népfölösleg túl nagy, igen könnyen ráfizethetnek. Nemcsak a túl­népesedés folytán, nyomorból eredő egészség­ügyi, közbiztonsági és szegényügyi terhek miatt, hanemm főleg azért, mert egy túl nagy éhező és elkeseredett tömeg „kellemetlen szélsőségekre ragadtatja el magát". És ezért valószínű, hogy a bevándorlás korlátozására irányuló törekvések visszhangra fognak találni az Egyesült­ Államok törvényhozásában is. És akkor sok-sok magyar munkás előtt fognak bezárulni az Egyesült­ Államok kikötői. E. B. KÖZSÉGI ÜGYEK. BUDAPEST.­ ­ A pékek féltik az uzsora­profitot. A Magyar Sütők Országos Egyesülete vasárnap este Steiner Gyula elnöklésével rendkívüli választmányi ülést tartott. Az ülésen a nagy­számmal megjelent sütőmesterek élénken tár­gyalták az új kenyérgyár létesítését és erősen kikeltek a terv megvalósítása ellen, amely őket ekszisztenciájukban támadja meg. Fog­lalkoztak még egy polgári lapnak a sütőmes­terek ellen intézett támadó cikkével és elha­tározták, hogy bírói úton keresnek orvoslást és evégből megbízták az egyesület ügyészét, hogy a sajtópert indítsa meg. Tehát a pékek félnek a kenyérgyártól. Fél­nek, hogy jövőre kénytelenek lesznek tisztes­séges árut adni tisztességes áron. Nem az exisztenciájukat féltik, hanem a megszokott uzsorahasznot. De ha a pékek tönremennek is, mi baj van abban ? Nekik akkor még min­dig módjukban lesz, hogy „jól fizetett" mun­kásokká legyenek a kenyérgyárakban, a fővár

Next