Népszava, 1909. március (37. évfolyam, 51–76. sz.)

1909-03-02 / 51. szám

XXXVII. évfolyam. Budapest, 1909 március 2. kedd. 51. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre. . . 19.20 kor.­­ negyed évre. 4.80 kor. fél évre . . . 9.60 „­s egy hóra . . . 1.60 „ EGYES SZÁM ÁRA 6 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VII., RÁKÓCZI-ÚT 32. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VII., NYÁR-UTCA 1. SZ. (Telefon-szám 82—61.) Elvtársak! Március 14-én, vasárnap délután a fő­város munkássága tüntető fölvonulásban indul PETŐFI SÁNDOR szobrához. A szociáldemokrata munkásság e napon is tanúságot kíván tenni arról, hogy szí­vében az igazi márciusi hagyományok tiszta emléke él. A budapesti munkásság március 14-iki fölvonulása a forradalmi eszméknek szól, amelyekért Petőfi küzdött, élt és meg­halt. Fölvonulásunk tüntetés azok el­len, akik Petőfit és eszméit tetteikkel, poli­tikájukkal állandóan megbecstelenítik és meggyalázzák. Agitáljatok, hogy március 14-én minden proletár velünk jöjjön a tüntető menetben és ott legyen Petőfi szobránál. A magyarországi szociáldemokrata párt. * Az elvtársak március 15-én, vasárnap délután 2 órakor zászlókkal, a szakmák nevét jelző és a menet célját föltüntető táb­lákkal a Tisza Kálmán-téren gyülekeznek. Onnan indulás pont 3 órakor. A menet útiránya: Kenyérmező-utca, Rákóczi-út, Kossuth Lajos-utca, Eskü-út, Petőfi-tér. A kerékpáros elvtársakat fölkérjükszí­veskedjenek pont 2 órakor a menet élén gyülekezni. A párttitkárság. Még kérnek a kizsarolt lakók!... A lakásnyomor hallatlanul nagy Buda­pesten és általában az országnak majdnem valamennyi városában. És a hatóságok ré­széről — kivéve a földmivelésügyi minisz­térium támogatásával épülő vidéki munkás­házakat — eddig még egyáltalában semmi sem történt a lakásuzsora megfékezésére. Terveket és ígéreteket kaptunk már, de tetteket még nem. Budapesten a legelső tett ezen a téren az a nyolc munkásbér­ház lesz, melyet a város a Gyáli­ úton építtet, már nem is emlékezünk mióta, las­san, lassan, lassan. Ha kész lesz az a nyolc ház, az annyit fog érni, mint a szárazság­tól kiaszott Hortobágynak egy csupor viz. És amióta annak a nyolc háznak az építését a háziurak városházi gyülekezete tessék-lás­sék okáért elhatározta, azóta 20—50—100 százalékkal emelkedtek a házbérek. A ki­uzsorázott lakók nyögnek és jajgatnak a rájuk rakott teher alatt,­­ de a hatóságok még mindig nem segítenek rajtuk, még mindig csak ígérnek, csak terveznek. El­lenben a rendőrség talpon van. Persze nem az uzsorások ellen, hanem a kiuzsorázottak ellen. Ha valahol egy modern rablónak a házát az elkeseredett lakók megostromol­ják, Boda úr vitézei sietnek a börtönbe hurcolni... nem a cégéres zsiványokat, hanem a védekező áldozatokat. És csodálatosképpen a kiuzsorázott, ki­fosztott, kirabolt áldozatok még mindig nem lázadtak föl a törvény és a rendőrség védelme alatt álló zsiványbanda ellen, még mindig nem hurcolják halálra az utca kö­vezetén a vérszopó bitangokat, még mindig nem vesézik ki a budapesti Bakonyban korlátlanul garázdálkodó Patkókat. Nem, az áldozatok még mindig csak a kérésnél tartanak. Küldöttségekkel, memorandumok­kal fordulnak a hatóságokhoz, védelmet kérve a rájuk szabadított bitangok ellen, intézkedést kérve a további zsiványságok meggátlására. Március elsején a Magyarországi Szo­ciáldemokrata Párt fővárosi végrehajtó bi­zottsága száztagú küldöttség útján juttatta el a lakáskérdésre vonatkozó sürgős kí­vánságait a főváros polgármesteréhez. A munkásság részéről valószínűleg ez az utolsó kérelem a mostani lakásínség ügyé­ben. A további kérvényezésnek nincs célja. Vagy értenek jó szót a város urai, vagy nem. Ha nem, akkor a tetteknek kell következniük. A most benyújtott memorandum a mun­kásság nagy önmérsékletéről és gyakorlati érzékéről tanúskodik. Nincs benne egyet­lenegy olyan kívánság sem, amelyet azon­nal ne lehetne megvalósítani, még­pedig a szerzett jogok és a magántulajdon sé­relme nélkül. Nem azt mondják el benne a munkások, hogy miképpen oldanák meg ők a kérdést, ha az ő kezükben volna a hatalom, hanem azt, hogy mit lehet meg­valósítani a mai rendszer mellet és mit kell megvalósítani, ha a hatalmon levők nem akarják elpattanásig feszíteni a hurt és a radikális megoldás terére kényszerí­teni a kiuzsorázott munkásságot. A memo­randumban kifejezett kívánságok egy ré­szét maga a polgármester is fölvette pro­grammjába. Ami új kívánságot fölhoztunk, az is mind megvalósítható. Ilyen kívánság az, hogy a főváros belső övezetén lévő üres vagy kellően be nem épített telkek kétszázalékos községi adó alá vettessenek, még­pedig a tulajdonosok értékbevallása alapján ; öt éven túl pedig a városnak joga legyen az ilyen telkeket a bevallott érték alapján magához váltani. Ez az intézkedés föltétlenül maga után vonná a belső övezeten lévő üres telkek gyors beépítését, ami a lakáshiánynak leg­egyszerűbb, leggyorsabb és legbiztosabb orvossága volna.­ Ilyen az is, hogy a meglévő lakásárakat még lak­óváltozás esetében se lehessen emelni. Tekintve, hogy a mostani árak mellett már­is rémítő uzsorahaszonra dolgoznak a háziárak, valóban nem lehet akadálya az ilyen szabályzat megalkotásának. A városi téglagyár fölállításának sem áll más az útjában, mint a 150 százalék haszonra dol­gozó kartell-téglagyárak érdeke. A többi kívánság pedig olyan szerény, hogy a tanács és a közgyűlés nem tehet okosab­bat, mintha azokat minden fontolgatás nél­kül egész terjedelmükben a lehető leggyor­sabban teljesíti­. Megjegyzendő, hogy a végrehajtó bizott­ságban, amely ezzel a kérdéssel foglalko­zott, hallatszottak olyan irányú vélemények is, hogy nem ke­ll többet kérvényezni és deputációzni, hogy kár volt az eddig eltelt időt is ilyen akciókra pazarolni, hanem rá kell térni a legradikálisabb önsegély útjára. Hogy a többség mégis a memoran­dum beterjesztése mellett döntött, annak nagyrészt az az oka, hogy a polgármester legutóbbi közgyűlési nyilatkozata némi re­ményt és bizalmat ébresztett a lakás­uzsorától megrontott munkásokban. Föl­tehető, hogy a polgármester és a tanács állásfoglalása észre fogja téríteni a ház­uzsorások gyülekezetét is. Ha ez a föltevés tévedésnek bizonyulna, akkor meg kell próbálnunk, mire megyünk a magunk ere­jéből, a város urai nélkül, sőt az ő elle­nükre. Fölösleges most még a közvetlen akció részleteiről beszélni, de azt hisszük, 4000—5000 lakónak az együttes passzív rezisztenciája talán mégis észre térít­heti a budapesti Bakony zsiványait és protektoraikat. Négy-ötezer lakó, aki egy napon tagadja meg a zsiványok kivetette sarc,­­ fizetését és kiköltözni sem akar az­­elfoglalt­ lakásokból, ám lás­sák az urak,­­ hogy­ mire mennek egy ilyen elszánt, szervezett, fegyakaratú tömeggel. Most még kérnek a kizsarolt lakók!... Budapest urai" felésszettek fölhasználni az időt és vigyázzanak,­­ne tegyék tovább is próbára a há?bor?sitványok áldozatainak türelmét! Lapunk mai száma 12 oldal. Ferbli, ramsli, pocker. - Fölfüggesztik a Nemzeti Kaszinót. . . „A. Ki­emzeti Kaszinó halhatat­lan emlékű hazánkfia, gróf Szé­chényi István által 1827. évben oly­ célból alkotott egyesület, hogy az a hazai társadalmi élet­nek központját képezze. Mint ilyen ti Nemzeti Kaszinó nem egyedűl a társadalmi tisztességes élvezetek gyűlhelye, de egyszers­min­t a műveltség, közhasznú el­mélkedés ,és eszmecserének elő-, ijiorditására szolgál; testületi működése köréből azonban ki van zárva minden politikai jel­legű tevékenység." Így hangzik a Nemzeti Kaszinó alap­szabályainak első pontja. Nem akarunk „közhasznú elmélkedést" folytatni arról, hogy nemzetünk nagyjai magyarul is meg­szövegezhetnék alapszabályaikat, hanem

Next