Népszava, 1909. március (37. évfolyam, 51–76. sz.)

1909-03-02 / 51. szám

2 ide iktatjuk az alapszabályok második pontját is. Ez már rövid és szabatos, mert csak a következőket tartalmazza. 2­ Helyiségeiben tilos minden szerencsejáték. Ezek után rátérhetünk a Nemzeti Kaszinó 1908. évi leszámolására. A bevételek rova­tában — a tagdíjakon kívül — a legna­gyobb tételt a „közhasznú elmélkedés" szolgáltatta. A kártyadíjakból ugyanis 43.309 korona volt a bevétel. A kiadások rova­tából azt látjuk, hogy könyvek vételére 3335 koronát, jótékony és kulturális cé­lokra 3000 koronát és kártyák vételére 10.626 koronát költöttek. Az 1909. évi elő­irányzat 40.000 korona bevételre számít a kártyadíjakból, de ismét csak 3000 koronát szán kultrális és jótékony célokra és 10.000 koronát kártyákra. A Nemzeti Kaszinó urai nem is gondol­ták, hogy az 1909 évi előirányzatot pátyára állították össze. A Nemzeti Kaszinó napjai ugyanis meg vannak számlálva. Holnap vagy holnapután tudniillik megjelennek a hatóság emberei és lepecsételik a fényes helyiségeket. A munkanélküli arisztokra­ták, a grófok és bárók kénytelenek lesz­nek más gyülekező helyet keresni vagy esetleg fölhasználhatnák azokat a helyisé­geket, amelyet a jótékony belügyminiszter az egyleti helyiségükből kizavart munká­sok részére fölajánlott. Mert kétség sem fér hozzá, hogy Andrássy a Nemzeti Kaszinó működését fölfüggeszti. A belügyminiszter számtalanszor kijelen­tette már, hogy a fölügyelete alá tartozó összes egyleteket pártatlan szigorúsággal fogja ellenőriztetni és minden egy­letet, amelyről beigazolódik, hogy alapszabá­lyait túllépte, irgalmatlan szigorúsággal megrendszabályoz. A Nemzeti Kaszinót a pártatlan belügy­miniszter minden vizsgálat nélkül bezárat­hatja. Mi ugyanis abban a kellmes hely­zetben vagyunk, hogy Andrássynak m­eg­könnyíth­etjük a munkáját. Beigazol­hatjuk, hogy a Nemzeti Kaszinó választmánya tu­datosan fölrúgta az alapszabályokat és a tiltott szerencsejátékot nemcsak eltűrte, ha­nem meg is szabta a tiltott játékok kártya­diját. Az alapszabályokhoz függesztett „házi­rend" a következőket mondja : Az 1895 február hó 16-án, 1896 február 10 én, valamint az 1901 október hó 28-án tartott vá­lasztmányi ülés határozata folytán a kártya­dijak a következők: JPocker. Éjfél után 3-ig fejenként 10 korona Éjfél után 3—5-ig ... 30 Ecarté. Éjféli l-ig fejenként . . 2 korona 1—3-ig „ . . 25 „ 3—5-ig „ . . 50 flamsli és ferbli. Éjfél után 3-ig fejenként 4 korona Éjfél után 3—5-ig „ . 10 Azért közöltük le a többi játékok dijait is, hogy beigazoljuk, miszerint a tiltott sze­rencsejátékok árai a legolcsóbbak. A pocker, a ramsli és a ferbli tiltott játékok. A rend­őrség elfogja azokat, akik a kávéházakban ramslit és ferblit játszanak. De ez most mellékes. A Nemzeti Kaszinó alapsza­bályainak második pontja határozottan kimondja, hogy a kaszinó helyiségeiben tilos minden tiltott szerencsejáték. A legmaga­sabb büntetőbíróság, a magyar királyi Curia teljes ülésének 56. számú döntvénye kimondja, hogy a ferbli tiltott szerencse­játék. A Nemzeti Kaszinó 1909-ben kiadott házirendje megszabja a kaszinó helyisé­geiben a ferük­ árait. Ennél világosabb bizo­nyíték, hogy a Nemzeti Kaszinó választ­mánya megszegte az alapszabályok határo­zatait, nem létezik. Várjuk tehát a belügyminiszter gyors cselekvését. A munkásegyleteket csak gyam­­okok alapján függesztették föl, míg a Nem­zeti Kaszinó ellen megcáfolhatatlan bizo­nyítékot nyújtottunk. Föltétlenül bizo­nyosra vehetjük tehát a Nemzeti Kaszinó működésének felfüggesztését. Nem hisszük ugyan, hogy a munkanélküli grófokkal ki­vételt tesznek, de ha ezt mégis megtennék, akkor néhány nap múlva majd mi is „közhasznú elmélkedést" folytatunk a pár­tatlan belügyminiszterről és a magyar jog­egyenlőségről. Piquet és magyar kártya. Esti 10 óráig 3 kor. 10—l-ig 4 „ 1—3-ig 8 „ 3—5-ig 16 „ Whist. Esti 10 óráig 4 kor. 10—l-ig ....... 6 „ 1—3-ig 10 „ 3—5-ig 16 „ Tarokk. Esti 10 óráig . 6 kor. 10—l-ig 8 „ 1—3-ig 12 „ 3—5-ig 20 „ Resigne. Éjfél után 3-ig .... 8 korona Éjfél után 3—5-ig ... 20 NÉPSZAVA iík * március 3. SZEMLE. BELFÖLD. A magyar nemzeti állam erősítése. A budapesti fuvarozómunkások gyűlést tartottak szakegyesületük fölfüggesztése ügyében. A gyűlésen megjelent az osztrák fuvarozómunkások küldötte is, aki testvéri szeretettel ajánlotta föl az egyesülési jo­guktól megfosztott, pénzüktől megrabolt magyar munkásoknak az osztrák testvér­egyesület vendégbarátságát. Az osztrák szakegyesület szívesen fogadja tagjaiul a m­agyar­­munkásokat, akiknek­­ egyesülni magyar egyesületben tilos. Nincs kétség aziránt, hogy hasonló vendégbarátságot tanúsít adott esetben bár­mely más osztrák szakegyesület. Az egye­süléstől itthon eltiltott magyar munkások­nak módjukban lesz osztrák egyesületben tömörülni, Ausztriába küldeni gyűjtött kis pénzüket, amelyet itthon elraboltak tőlük. Ha az egyesülés joga továbbra is bizony­talan marad nálunk, ha a munkás­fillérek­ből gyűlt ezreket akármelyik fizetett spicli besúgására ezentúl is egyszerűen elkonfis­káltatja az éhes munkanélküliektől a bel­ügyminiszter: a magyar munkások bizo­nyára el is fogadják a fölajánlott vendég­barátságot. A kormány pedig képtelen lesz megakadályozni, hogy a hatóságok tudtán kívül magyar munkások osztrák egyesületbe ne lépjenek be tagul, oda ne küldjenek pénzt tagjárulék fejében, onnét ne kapjanak pénzt segélyek címén. A magyarországi munkásságnak szervez­kedett, tehát legintelligensebb részét szo­ros anyagi és erkölcsi kapcsolatok fogják ezzel Ausztriához fűzni. A munkás szá­mára a szakegyesület különféle érzések egész tömegének középpontját jelenti s anyagi létének kérdései sokszor a lehető legszorosabban fűződnek hozzá. Szakegye­sü­let-felfüggesztésekkel, munkáspénzek el­rablásával átültetni a magyar munkásélet gócpontjait Bécsbe, annyit­­jelent, mint a Gross-Österreich eszméjét szolgálni. Ha Andrássy nem tudja ezt, hát tanulja meg, hogy a magyarországi munkásüldözéseknek az összmonarchia rajongói tapsolnak Bécs­ben. Lueger üdvözölheti még Andrássyt, mint a magyar nemzeti állam ilyetén ki­építésének előharcosát. A kongrua-javaslat ellen háborog most a néppárt. Természetesen nem azt kifogásolják, hogy a javaslat renge­teg összegeket szán állampénzből az alsópap­ság fizetésére, hanem azt, hogy a javaslat 4. §-a a kidobott állami pénzekért ellenszol­gáltatást is kíván. Ez a­z tudniillik lehetővé teszi az államsegély megvonását az állami rendeleteket végre nem hajtó papoktól. Ez a rendelkezés, az állam befolyásának erősítése a papságra természetesen nem a kle­rikalizmus, hanem a nemzetiségiek ellen irá­nyul. Nem a néppárti, hanem a nemzetiségi érzelmű papság megrevolverezése akar lenni. Erre a célra csinálták a §-t, csakhogy az el­fogadása esetén használható lenne antikleri­kális célokra is. A néppártnak éles szeme van és nagy előre­látása. Meglátta a fenyegető veszedelmet és védekezik ellene. Egyelőre csak folyosói viták­ban, Apponyi megkerülgetésében áll ez a védekezés. Később folyik majd az egyház kor­látlan abszolutizmusának védelme a parla­mentben is. A hazafiiaskodó, vadmagyarkodó néppártnak minden eszköz jó a nemzetiségek elnyomására, de a magyar hegemónia fön­tartóinak kezéből menten kiüti azt a fegyvert, amely a klerikalizmus ellen is használható. A bankbizottság. A bankbizottság kedden délután ülést tart. A bizottságnak függetlenségi párti tag­jai hétfőn este a függetlenségi pártkör he­lyiségében tanácskozásra gyűltek össze, amelyen megbeszélték, hogy milyen állás­pontot foglaljanak el a keddi ülésen. Hosszabb tárgyalás után abban történt megállapodás, hogy Holló Lajos be fogja ter­jeszteni előadói tervezetét, amelynek értel­mében a bankbizottság mondja ki, hogy a közös bank szabadalmának sem rövid, sem hosszabb időre való meghosszabbításához nem járul hozzá s követeli az önálló ma­gyar jegybank fölállítását. Ha ezt a határo­zatot a bankbizottság elfogadja, akkor Holló Lajos ezt, mint a bizottság ja­vaslatát szerdán a képviselőház elé ter­jeszti és kérni fogja, hogy a képviselőház az indítvány napirendre tűzésének meg­okolására tűzzön ki időt. Justh elnök szom­batra, fogja kitüzetni a javaslatot és akkor a képviselőháznak kell e kérdésben állást foglalnia. Ha a bankbizottság ezen terv szerint fog határozni, akkor a képviselőház szombati ülésén nyílt válsággá fog kiéle­sedni a koalíció pártjai között most még mindig csak lappangó ellentét a bankkér­désben. A függetlenségi párt azonban már annyit és annyiszor fogadkozott, hogy elveiből nem enged és annyiszor cselekedett elvei és fogadkozásai ellenére, hogy bátor és elszánt állásfoglalását csak megtörténte után fogja elhinni az országnak annyiszor félre­vezetett közvéleménye.­­ Az önálló bank érdekében a balpárt vasár­nap Kunszentmártonban népgyűlést tartott. Bozóky Árpád és Nagy György képviselők voltak a gyűlés előadói, amelyen az önálló jegybank felállítását követelő határozati ja­vaslatot fogadtak el. A „48-as rablópolitika" ellen. A vidéken a polgárság is megutálta már a hazafias ordítozással, szélhámos módon uralomra jutott koalíciós hősöket és fé­lőképpen a 48-as népcsalókat, akik mohó étvággyal vetették rá magukat a közügyek pénzügyi kiaknázására. Csak szervezkednie kellene az észretért polgárságnak és leráz­hatná magáról a veszedelmes kullancsokat-Úgy látszik, ilyesmire készül a kiskunfélegy­házai polgárság a közeledő községi választá­sok alkalmából. Erre vonatkozólag a követ­kező tudósítást kaptuk Félegyházáról: Az itteni szabadelvű párt február 28-án nép­gyűlést tartott a városi közállapotok napirenddel. A gyűlés szónoka dr. Sallai János ügyvéd volt, aki éles szavakkal bírálta a városi rossz gazdál­kodást, aminek okát abban látja, hogy a városi képviselőtestületben a 48-as banda uralkodik, amely klikk megakadályoz minden olyan törek­törekvést, ami a közérdek javát és a város fej­lődését szolgálná. Többek között fölemlíti, hogy egy építendő közkórházra és a városházára fölvett a város

Next