Népszava, 1909. június (37. évfolyam, 128–153. sz.)
1909-06-02 / 128. szám
fil XXXVII. évfolyam. Budapest, 1909 junins 1, kedd. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: évre. . . 19.20 kor. I negyed évre. 4.80 kor. évre . . . 9.60 „ egy hóra . . . 1.60 „ EGYES SZÁM ÁRA 6 FILLÉR. A MAGYARORSZÁG! SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. 128. szám, SZERKESZTŐSÉG: VII., RÁKÓCZI ÚT 32. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VII., NYÁR UTCA 1. SZ. (Telefon-szám 82—61.) rt/fc. Munkások! Elvtársak! A parlamenti pártok új árulásra készülnek : folyton újabb és újabb kísérleteket tesznek arra, hogy eltereljék a figyelmet az általános, egyenlő, titkos választójogról. Ezzel szemben Magyarország öntudatos munkásságának az a kötelessége, hogy az ország ez időszerinti legsürgősebb ügye mellett rendezzen hatalmas országos tüntetést. Fölszólítjuk tehát az ország öntudatos munkásságát, hogy vasárnap, június 6-án az egész országban tartson tüntető népgyűléseket az általános, egyenlő, titkos választójogért. Budapest munkássága június 6-án, vasárnap délután nagy tüntető népgyűlést tart. A gyűlés helyét és idejét a Népszavában közölni fogjuk. Elvtársak! Június 6-án az általános, egyenlő, titkos választójog követelésétől kell visszhangoznia az egész országnak . Készüljetek a tüntető gyűlésekre ! A magyarországi szociáldemokrata párt. Szenzációs kétszersült. A bécsi ,,Neue Freie Presse" komoly és jól értesült lapnak tartja magát s azt hirdeti, hogy célja nem megtévesztése, hanem informálása az olvasóközönségnek. S ez a lap mégis kész eszközül dobta oda magát egy abszurd, perverz politikai fogáshoz, amikor pünkösdi számában föltálalt valami képtelen szenzációt, amelyről hamar kiderült, hogy kacsa, pedig nem kacsának, hanem bűzbombának készült. A bűzbomba a pluralitás-imádó hatvanhetesek műhelyéből került ki. Wekerle és Andrássy rájöttek, hogy a függetlenségi pártban fölülkerekedni kezdett józan ész Veszélyeztetni kezdi terveiket, hogy a függetlenségi pártban tényleg kezdett kialakulni az a fölfogás, hogy a válság megoldása csak a függetlenségi párt követeléseinek fölfüggesztése s a tényleg demokrata választói reform megalkotása árán érhető el. Ha pedig a függetlenségi többség kormányt vállal az általános, egyenlő és titkos választói reform megalkotására is az új parlamentre bízza a bank ügyét, akkor a 67-es intrikák útja egy csapásra elvágódott. Meg kellett tehát akadályozni, hogy a függetlenségiek kettévágják a gordiusi csomót. Kompromittálni kellett a demokrata reformnak, mint kibontakozási alapnak híveit. Meg kellett akadályozni, hogy a király és a függetlenségi párt a nép javára kössön megegyezést. Rossz hírbe kellett keverni az ország előtt a becsületes kibontakozást keresőket, akik még megtudnák akadályozni a pluralitás zavarosban halászó hiveinek manőverezéseit. Erre kellett a pünkösdi szenzáció, ezért kellett ráfogni a bankcsoportra, hogy lefelé licitáló memorandumot nyújtott be a királynak, hogy piszkos paklit kinált a koronának s hogy a paklit kínálókat a király nem rúgta ki rendes szokása szerint, hanem tárgyal velük. Ezért kellett mindenek tetejébe ráfogni a vad magyar Holló csoportra, hogy paklija sikerének érdekében Kristóffyval alkudozik Bécsben. A memorandum története természetesen mese. A király nem szokott olyan ajánlatokat figyelembe venni, amelyek azt kívánják tőle, hogy hazudja el az álláspontját és holmi álszerződéseket kössön. Márpedig ez az állítólagos memorandum ilyesmit kíván tőle, amikor a bankügyben a semlegesség álláspontjára helyezkedést kéri az utolsó pillanatig, amikor a korona újra kimondhatja a vétót. A mesét egyszerűen azért hozták a „tekintélyes", a „megbízható" német lapok útján forgalomba a lojális 67-esek, hogy akár a király kompromittálása árán is, de mindenképpen megakadályozzák a függetlenségi párt egyeduralomra jutását s vele a pluralitásos svindli teljes kudarcát. Ugratás ez az álhír. Belekényszerítése akar lenni a függetlenségi pártnak abba a merev magatartásba, amely elzárja előle a kormányrajutás útját. Olyan fölfogást akar rákényszeríteni a 67-es manőver a 48-as pártra, amely lehetetlenné teszi a király szemében a 48-as kormányzást és a kedves, az engedékeny 67-es urak pluralitásos terveit kedvezőbb színben tünteti föl. Bármily durva is azonban a háló, a függetlenségi párt mégsem akarja meglátni. Máris van hatása az ugratásnak, máris hallatszanak függetlenségi hangok, amelyek az önálló bank és a demokrata választói reform ügyét ellentétesnek állítják s azt hirdetik: „vagy bankprovizórium és választói reform, vagy a bankönállóság — harmadik út nincs." Pedig a helyzet nem ez. Fölösleges a bankprovizórium, ha a demokrata választói reform megvalósításába azonnal belefognak. A bankszabadalomnak provizórikus meghosszabbítása nélkül is együtt lehet a demokrata parlament akkorára, mire a szabadalom lejár. A reform elvállalása tehát nem egyértelmű a bankszabadalom meghosszabbításának elvállalásával. Ezt elhinni a függetlenségi párttól bornírtság, elhitetni akarni Andrássy és Wekerle részéről rosszhiszemű és tisztességtelen politikai fogás. * A „Presse" cikke — Kristóffy szerint: szenzációs kétszersült — arra vall, hogy a magyar válság nem a korona és a parlament konfliktusa többé, hanem a 48-as tehetetlenség és a 67-es intrika viaskodása. Alább közöljük ezt a cikket, cáfolataival együtt, újabb bizonyságául politikai életünk eldurvulásának, a kaszinólovagok politikai erkölcstelenségének. Lapunk mai száma 10 oldal A „Presse" cikke. A „N. Fr. Presse" pünkösd vasárnapi számában „kiváló helyről" (Von hervorragender Seite) eredő cikket közöl, amelynek fontosabb része igy szól: Egy memorandum fekszik a császár előtt. Érdekes irat, mely erősen eltér az ilyenfajta dokumentumok sablonjától. Érdekes elsőbben azért, mert kerülő úton jutott az uralkodó asztalára és nem olyan férfiú terjesztette föl, aki a korona tanácsában ül. Kétszeresen érdekessé teszi a tartalom, amely állítólag nem más, mint a függetlenségi párt korányprogrammja. Ebben az emlékiratban ki van fejtve, hogy a függetlenségi párt minő feltételekkel vehetné át Magyarországon az ügyek vitelét és minő kezességeket nyújthat a békés állapotoknak Magyarországon való létrehozására és föntartására. A császár előtt fekvő memorandumnak nem Kossuth Ferenc a szerzője. Nem a függetlenségi párt látható feje az, aki a maga és pártja szolgálatait fölkínálja a koronának. Nem lehet megállapítani, hogy Kossuth mennyire értett egyet az említett emlékirat tartalmával, mert ahogy a nyilvánosság és a még mindig fönnálló Wekerle-kormány tagjai informálódtak, Kossuth szolidárisnak mondotta magát azzal a kibontakozási tervvel, amit Wekerle terjesztett a császár elé. A korona ezt a tervet nem utasította vissza és nem hiúsultak meg a tárgyalások azokkal a tényezőkkel, amelyek a tervet keresztülvinnék, ha a király azt elfogadja. Kossuth a kartársaival szemben oringóban van és más kibontakozási tervet nyilvánosan nem támogathat. A politikán kiválóbb jelentőségű titokzatosságok vannak, mint akárhol másutt és van arra támpont, hogy a memorandum esetleg Kossuth hozzájárulásával fog találkozni. Mert ez a terv attól a csoporttól ered, amelyik biztosan és céltudatosan követi a maga politikáját; attól a csoporttól, amelyik egyre nagyobodott, míg aztán Kossuth többé nem merészkedett vele szembehelyezkedni. Milyen árért akarja a függetlenségi párt a kormányzást átvenni? A memorandumban megvan erre pontosan a felelet. Röviden és velősen így szól: a Kossuth-párt egyszerűen kevesebbet kiván, mint Wekerle dr. és Andrássy gróf. Az emlékirat nyíltan és becsületesen bevallja, hogy a függetlenségi párt — Bismarck kifejezését használva — a nyeregbe óhajtja magát emeltetni, akkor reméli, hogy maga is tud már lovagolni. Garanciákat nyújt az egyeduralmáért és a hatvanhetesekkel való végleges szakításért. Jól jegyeztessék meg, nem a hatvanhetes politikától való elszakadásról van szó, mert azt maguk fogják tovább folytatni. Minden kazotai követelést sutba akarnak hajítani, gazdasági különválási törekvéseket elméletben hirdetni, de gyakorlatban megvalósítatlanul hagyni, sőt még a külön bankról is lemondani. És ez a legszenzációsabb az emlékiratban. Mindenki azon töpreng, hogy miként lehetne a bankkérdéssel dűlőre jutni, ekkor megjelenik a színtéren a varázsló és boszorkányos gyorsasággal megoldja a gordiusi csomót. A terv a következő: A császár tiszta függetlenségi kormány nevezzen ki. A kabinet kötelezettséget vállal az összes állami szükségletek kielégítésére, egy választójogi reform keresztülvitelére, az annexió és az annexiós költségek parlamentáris elintézésére.