Népszava, 1909. augusztus (37. évfolyam, 181–205. sz.)

1909-08-27 / 202. szám

2309- augusztus 22. NÉPSZAVA bert választottak, akik megelégelték a plé­bános úr önkénykedését az iskolában és komolyan hozzáláttak az államosítás meg­valósításához. Megindultak tehát a tár­gyalások az állammal, amely hajlandó volt igen kedvező feltételek mellett át­venni az iskolát. A plébános úr azonban nem jött zavarba, denunciálta az iskolaszéket az iskola patrónusánál, az esztergomi érseknél, aki erre a választott iskolaszéket fölfüggesz­tette és helyette csupa buzgó katolikust ne­vezett ki, akik a plébános ur­­ak eszközei. A kinevezett iskolaszéknek sem határozati, sem végrehajtási joga nincs. Ez azonban nem gátolta a buzgó plébános urat abban, hogy illetéktelen adókat vessen ki a hitközségi tagokra és a szerinte megbízhatlan katoliku­sokoa, akik fizetni vonakodtak, végre is hajtotta. Érdekes, hogy az iskolaépületet annak ide­jén az állam építette és a katolikus hitköz­ség évente törlesztette annak értékét. Az ál­lamosítás természetesen fölöslegessé teszi a további törlesztést, a plébános úr mégis 25 százalékos pótadó kivetését tartotta szüksé­gesnek, hogy azon az utolsó részletet meg­fizessék. Ezzel az épület a hitközség tulajdo­nába menne át és a plébános urnak volna módja az államosításnál akadé­koskodni. Ezeket a törvénytelen intézke­déseket az államosítás hívei megfelebbezték Hont vármegye közigazgatási bizottságához, amely azok végrehajtását fölfüggesztette és vizsgálat után — minden valószínűség szerint — meg fogja semmisíteni. A katolikus papság sehol és sohasem volt híve az iskolák államosításának, mert félti a lelkek fölött való egyeduralmát. Hogy mit jelent ez a körmönfont kifejezés a gya­korlatban,­­ arra megtanít bennünket a nagymarosi plébános úr. A katolikus isko­lába zsidó gyerekeket nem vettek föl, nehogy azok véletlenül is tanulhassanak tőlük, hacsak írni-olvasni is. A zsidó gyerekek jelenléte megszentségtelenítené a falon lógó szent ke­resztet. Nagymaroson pedig sok a nyaraló, akik nem tartoznak az egyedül üdvözítő egyház kebelébe. A nyaralók gyermekei tanulni akarnak, még­pedig táncot akarnak tanulni. A korcsmáros nem ad helyet ilyen célra, az élelmes és zsidó tánctanító kibérli a kato­likus iskolát. A plébános úr ilyenkor már nem válogatós. Az üzlet: üzlet. Kidobatja az iskolateremből a padokat, szekrényeket és hogy a csemeték mulatságát mi se zavarja kidobja a szent keresztet is. Pedig ez üdvö­zítő azt mondotta: Engedjétek hozzám a kis­dedeket. Azt hisszük, felekezeti különbség nélkül. De a papok régen nem követik már Krisztus tanítását, a plébános úr legalább ebben az egyben nem volt kö­vetkezetlen. Következetlen volt azonban ab­ban, hogy zsidó táncmestert és zsidó gyere­keket engedett be a katolikus iskolaterembe. Tette ezt pedig az iskolaszék tudta nélkül. Miért tette? Nem ingyen tette, hirtelen föllán­goló philosemitizmusában. Azt nem tudjuk, hogy mennyi bért fizetett a zsidó tánctanító az iskolateremért, mert a plébános úr nem számolt még el vele. De azt látjuk ebből az esetből is, hogy a nagymarosi plébános úr nemcsak a lelkek, de a zsebek fölött való uralmát is félti az államosítástól. Nem a ka­tolikus erkölcs, nem a szent kereszt fáj ezek­nek az uraknak, hanem a papzsák. — Halálmars Dalmáciában. Egy zág­rábi lap jelentése szerint egy Raguza mel­lett gyakorlatozó csapattal megismétlődött a bileki eset. A csapatok reggel 4 órakor vonultak ki és délután 3 órakor tértek vissza a gyakorlatról. A tizenegy órán át tartó gyakorlatozás ideje alatt sem a legény­ség, sem a tisztikar semmiféle táplálékot nem vett magához, aminek következtében nagyon sokan megbetegedtek. Sok súlyos beteget a helybeli kórházba szállítottak. A katonák között vannak olyanok is, akik a tavaszi kemény határszolgálatban is részt vettek és most ismét ilyen nehéz gya­korlatok végzésére kényszerítették őket. A katonák elmondták, hogy reggel négy óra­kor egészen híg kávét kaptak és azonkívül egész délután három óráig semmit sem ettek és nem ittak, pedig a hőség szinte elviselhetetlen volt. A betegek száma 213, köztük tizenhárom tiszt. Ugyancsak Raguza közelében már az elindulás előtt egy tar­talékos napszúrást kapott és holtan rogyott össze. Menetelés közben egy másik tartalé­kos, Bokics Iván esett össze holtan. A sze­rencsétlen nős ember és két gyermek apja. Mikor áldott állapotban levő felesége a bor­zasztó hírt megtudta, szívszélhüdést kapott és így a két kis gyermek teljesen árván maradt. A gyermekek Raguza felé vették utjukat, hogy a tengerhez érjenek. Cartal falujában valaki megszólította őket, hogy hova mennek, mire így feleltek : — Hajóra akarunk szállani és a „császár úrhoz" megyünk, az majd eltart bennünket ! A jólelkű emberek erre magukhoz vet­ték az árvákat. Hír szerint a katonai ható­ságok megindították a vizsgálatot az ezred­parancsnok ellen. Bécsből cáfolják a zágrábi lap hírét, a­mi természetesen nem jelenti azt, hogy Dalmáciában nem történt volna meg a bileki eset. — A hadnagy úr hőstette. „A Nap" pén­teki számában azt írja, hogy Nagyenyeden Barabás Károly hadnagy megtámadta és meg­verte Murányi Miklós gyári tisztviselő cseléd­jét. Az történt ugyanis, hogy Barabás Károly hadnagy állítólag azon háborodott föl, hogy Murányiék cselédje az ő gyermekeivel egy úton sétált és zavarta őket; megtámadta a cselédleányt és karján az egyesztendős cse­csemővel, addig illette, pofozta, amig a kis­gyermekkel együtt -a földre­­zuhant. A­ had­nagy úr még ezzel sem elégedett meg. A föl­dön rugdosta a cselédet és az ütésekből, rúgá­sokból bőven jutott a csecsemőnek is. Ami­kor Murányi Miklós a sírást meghallotta és az ablakon át meglátta, mi történt, utána­kiáltott a tett színhelyéről menekülő had­nagynak, hogy álljon meg. A hadnagy úr el­szaladt és másnap provokálta Murányit, aki az elégtételt azzal tagadta meg, hogy olyan hőssel, aki cselédleányt és csecsemőt üt, nem verekszik. — Hajsza a methyl-szesz után. A pilisvörösvári pálinkamérgezés ügyéből kifolyólag a budapesti rendőrség most ház­kutatásokkal egybekötött széleskörű nyo­mozást indított, hogy kiderítse, honnan került a vörösvári bányába a methyl­szesszel kevert pálinka. A rendőrséget ugyanis az a feltevés irányítja, hogy a mérgezést a methyl­szesz okozta. Pedig ez határozottan téves, mert a mérgezést vala­milyet m új titkos denaturáló szernek kell tulajdonítani, amiről különben lapunk ve­zető helyén bővebben szólunk. — A kassai pokolgép. Érdekes fordulat történt a kassai pokolgép ügyében. Becker rendőrfogalmazó Budapestről telefonált a kassai rendőrségnek s néhány részletre vo­natkozólag fölvilágosítást kért. A következő választ kapta Cselényi Béla kapitánytól: „Nem tudunk semmit. A katonai hatóság fölszólított bennünket, hogy a magunk ré­széről szüntessük be a nyomozást, mert kato­náék akarják végezni. Mi végleg be is szün­tettük a nyomozást". Sem a pokolgép, sem a láda nincs Buda­pesten, hanem Kassán van a katonai ható­ságnál, amely követelte, hogy a rendőrség odaküldje. Csütörtökön délelőtt jelentkezett a vizsgála­tot vezető fogalmazónál egy Rákóczi-úti ke­reskedő a pokolgép ügyében s ezt mondotta: — A veszedelmes láda föladásának termi­nusa előtt egy nappal olyan személy járt üz­letemben, aki valószínűleg részes volt a me­rényletben. Körülbelül harmincéves, elegáns úrinő volt, az arca erősen napsütötte és vidé­kinek látszott. Olyan dobozt kért, amelynek nagysága megfelelt a rendőrségi körözvény­ben leírt pokolgépes doboznak. Megmondtam neki, hogy csak papírdobozzal szolgálhatok, amire mosolyogva felelte, hogy ékszereket akar küldeni és csak fadobozra reflektál. A rendőrség most fölszólítja a fővárosi ke­­reskedőket, hogy segítsenek a nyomozásban s jelentkezzék az, akinél a feketeruhás hölgy esetleg olyan ládikát vásárolt. A kreolarcú nő ugyanis azzal távozott a­­Rákóczi-úti boltból, hogy más üzletbe megy, amíg nem talál meg­felelő dobozt, mert arra sürgősen szüksége van. — Munkások katasztrófája. Mint egy szűkszavú távirat jelenti, súlyos következ­ményű katasztrófa történt a bordeauxi szerszámgyárban. A gyárban a kazán föl­robbant. Huszonnyolc munkás súlyos égési sebeket szenvedett. Valamennyit beszállí­tották a kórházba. A robbanás lángba bo­rította az egész gyárat, amely rövid idő alatt teljesen rombadőlt. Nagyon sok mun­kás a romok közt lelte halálát. Az áldoza­tok számáról nem érkezett még hír. — A fogyasztási szövetkezet eredményei. A napokban közöltük az Általános Fogyasz­tási Szövetkezet közgyűléséről szóló tudósí­tásunkban, hogy minő kedvező eredményeket tüntet föl a most lezárt üzleti év. Ma ismét egy örvendetes hírt közölhetünk elvtársaink­kal, amennyiben az Általános Fogyasztási Szövetkezet a mai napon egy csomó cikknek az árát leszállította. Ezt azért tehette meg a Szö­vetkezet, mert az utóbbi hetekben előállott nagy forgalom­emelkedés abba a helyzetbe hozta, hogy áruit nagyobb tömegben és közvetlen forrásból szerezhette be. Az így elért nagy megtakarításokat a szövetkezet azonnal tagjai­nak juttatja, amennyiben — mint föntebb említettük — az árakat általában leszállította. — Itt említjük meg, hogy az Általános Fo­gyasztási Szövetkezet a nyereségvisszatérítések kifizetését szeptember 6-án kezdi meg decem­ber 31-ig bezárólag. — Kolera Hollandiában, Rotterdam hollandi kikötővárosból táviratozzák, hogy Rotterdam­ban négy gyermek halt meg, akikről a bak­teriológiai vizsgálat kiderítette, hogy kolera volt a halál oka. Egy hajón egy felnőtt em­ber is gyanús tünetek között halt meg. Eddig tizennégy felnőtt és ugyanannyi gyermek áll megfigyelés alatt a barakkokban. Megtették az óvóintézkedéseket, hogy a kolera tovább­terjedésének útját állják. Rotterdamból érkezett újabb távirat szerint a városi tanács csütörtöki ülésének elején a pol­gármester a kolerajárványt illetőleg kijelentette, hogy négy ember meghalt, kilenc barakkokban van elhelyezve. Ezek közül háromnál megtalálták a kolerabacillust, három másiknál a vizsgálat ne­gatív eredményre vezetett, a további háromnál a vizsgálat eredménye még ismeretlen. 42 személy egészséges ugyan, de érintkezésben állott a bete­gekkel, miért is izolálták őket és orvosi felügye­let alatt állanak. — Ki a hibás? A mikolai vasúti ka­tasztrófa megtörténte után megkezdődött a hivatalos hajsza azok kikutatására, akiket bűnbaknak föl lehet használni. A debreceni üzletvezetőség által kiküldött vizsgálóbizott­ság már megállapította, hogy a karambolt a pályaőrök vigyázatlansága és hanyagsága idézte elő. Az állomás elöljáróját, Pogány Frigyest, már áthelyezték Ungvárra raktár­noknak, Zimány György pályaőrt, Demeter Sámuel vonatvezetőt és Lipcsey Antal mozdonyvezetőt pedig felfüggesztették állá­suktól. Természetes, hogy a bűnösöket rögtön megtalálják azokban a rosszul fizetett, lelkileg-testileg kizsákmányolt vasúti rab­szolgákban, akiket úgy a szóbeli, mint az írásbeli rendelkezésekkel teljesen meg­bolondítanak. A pályaőrök 36—48 órás szol­gálatát is fölhasználják, hogy a rendszer bűnét takargassák vele. Elaludtak a pálya­őrök. De miért aludtak el? Nem a ki­merítő, a testet-lelket ölő szolgálat az oka? 7

Next