Népszava, 1909. augusztus (37. évfolyam, 181–205. sz.)
1909-08-27 / 202. szám
2309- augusztus 22. NÉPSZAVA bert választottak, akik megelégelték a plébános úr önkénykedését az iskolában és komolyan hozzáláttak az államosítás megvalósításához. Megindultak tehát a tárgyalások az állammal, amely hajlandó volt igen kedvező feltételek mellett átvenni az iskolát. A plébános úr azonban nem jött zavarba, denunciálta az iskolaszéket az iskola patrónusánál, az esztergomi érseknél, aki erre a választott iskolaszéket fölfüggesztette és helyette csupa buzgó katolikust nevezett ki, akik a plébános urak eszközei. A kinevezett iskolaszéknek sem határozati, sem végrehajtási joga nincs. Ez azonban nem gátolta a buzgó plébános urat abban, hogy illetéktelen adókat vessen ki a hitközségi tagokra és a szerinte megbízhatlan katolikusokoa, akik fizetni vonakodtak, végre is hajtotta. Érdekes, hogy az iskolaépületet annak idején az állam építette és a katolikus hitközség évente törlesztette annak értékét. Az államosítás természetesen fölöslegessé teszi a további törlesztést, a plébános úr mégis 25 százalékos pótadó kivetését tartotta szükségesnek, hogy azon az utolsó részletet megfizessék. Ezzel az épület a hitközség tulajdonába menne át és a plébános urnak volna módja az államosításnál akadékoskodni. Ezeket a törvénytelen intézkedéseket az államosítás hívei megfelebbezték Hont vármegye közigazgatási bizottságához, amely azok végrehajtását fölfüggesztette és vizsgálat után — minden valószínűség szerint — meg fogja semmisíteni. A katolikus papság sehol és sohasem volt híve az iskolák államosításának, mert félti a lelkek fölött való egyeduralmát. Hogy mit jelent ez a körmönfont kifejezés a gyakorlatban, arra megtanít bennünket a nagymarosi plébános úr. A katolikus iskolába zsidó gyerekeket nem vettek föl, nehogy azok véletlenül is tanulhassanak tőlük, hacsak írni-olvasni is. A zsidó gyerekek jelenléte megszentségtelenítené a falon lógó szent keresztet. Nagymaroson pedig sok a nyaraló, akik nem tartoznak az egyedül üdvözítő egyház kebelébe. A nyaralók gyermekei tanulni akarnak, mégpedig táncot akarnak tanulni. A korcsmáros nem ad helyet ilyen célra, az élelmes és zsidó tánctanító kibérli a katolikus iskolát. A plébános úr ilyenkor már nem válogatós. Az üzlet: üzlet. Kidobatja az iskolateremből a padokat, szekrényeket és hogy a csemeték mulatságát mi se zavarja kidobja a szent keresztet is. Pedig ez üdvözítő azt mondotta: Engedjétek hozzám a kisdedeket. Azt hisszük, felekezeti különbség nélkül. De a papok régen nem követik már Krisztus tanítását, a plébános úr legalább ebben az egyben nem volt következetlen. Következetlen volt azonban abban, hogy zsidó táncmestert és zsidó gyerekeket engedett be a katolikus iskolaterembe. Tette ezt pedig az iskolaszék tudta nélkül. Miért tette? Nem ingyen tette, hirtelen föllángoló philosemitizmusában. Azt nem tudjuk, hogy mennyi bért fizetett a zsidó tánctanító az iskolateremért, mert a plébános úr nem számolt még el vele. De azt látjuk ebből az esetből is, hogy a nagymarosi plébános úr nemcsak a lelkek, de a zsebek fölött való uralmát is félti az államosítástól. Nem a katolikus erkölcs, nem a szent kereszt fáj ezeknek az uraknak, hanem a papzsák. — Halálmars Dalmáciában. Egy zágrábi lap jelentése szerint egy Raguza mellett gyakorlatozó csapattal megismétlődött a bileki eset. A csapatok reggel 4 órakor vonultak ki és délután 3 órakor tértek vissza a gyakorlatról. A tizenegy órán át tartó gyakorlatozás ideje alatt sem a legénység, sem a tisztikar semmiféle táplálékot nem vett magához, aminek következtében nagyon sokan megbetegedtek. Sok súlyos beteget a helybeli kórházba szállítottak. A katonák között vannak olyanok is, akik a tavaszi kemény határszolgálatban is részt vettek és most ismét ilyen nehéz gyakorlatok végzésére kényszerítették őket. A katonák elmondták, hogy reggel négy órakor egészen híg kávét kaptak és azonkívül egész délután három óráig semmit sem ettek és nem ittak, pedig a hőség szinte elviselhetetlen volt. A betegek száma 213, köztük tizenhárom tiszt. Ugyancsak Raguza közelében már az elindulás előtt egy tartalékos napszúrást kapott és holtan rogyott össze. Menetelés közben egy másik tartalékos, Bokics Iván esett össze holtan. A szerencsétlen nős ember és két gyermek apja. Mikor áldott állapotban levő felesége a borzasztó hírt megtudta, szívszélhüdést kapott és így a két kis gyermek teljesen árván maradt. A gyermekek Raguza felé vették utjukat, hogy a tengerhez érjenek. Cartal falujában valaki megszólította őket, hogy hova mennek, mire így feleltek : — Hajóra akarunk szállani és a „császár úrhoz" megyünk, az majd eltart bennünket ! A jólelkű emberek erre magukhoz vették az árvákat. Hír szerint a katonai hatóságok megindították a vizsgálatot az ezredparancsnok ellen. Bécsből cáfolják a zágrábi lap hírét, ami természetesen nem jelenti azt, hogy Dalmáciában nem történt volna meg a bileki eset. — A hadnagy úr hőstette. „A Nap" pénteki számában azt írja, hogy Nagyenyeden Barabás Károly hadnagy megtámadta és megverte Murányi Miklós gyári tisztviselő cselédjét. Az történt ugyanis, hogy Barabás Károly hadnagy állítólag azon háborodott föl, hogy Murányiék cselédje az ő gyermekeivel egy úton sétált és zavarta őket; megtámadta a cselédleányt és karján az egyesztendős csecsemővel, addig illette, pofozta, amig a kisgyermekkel együtt -a földrezuhant. A hadnagy úr még ezzel sem elégedett meg. A földön rugdosta a cselédet és az ütésekből, rúgásokból bőven jutott a csecsemőnek is. Amikor Murányi Miklós a sírást meghallotta és az ablakon át meglátta, mi történt, utánakiáltott a tett színhelyéről menekülő hadnagynak, hogy álljon meg. A hadnagy úr elszaladt és másnap provokálta Murányit, aki az elégtételt azzal tagadta meg, hogy olyan hőssel, aki cselédleányt és csecsemőt üt, nem verekszik. — Hajsza a methyl-szesz után. A pilisvörösvári pálinkamérgezés ügyéből kifolyólag a budapesti rendőrség most házkutatásokkal egybekötött széleskörű nyomozást indított, hogy kiderítse, honnan került a vörösvári bányába a methylszesszel kevert pálinka. A rendőrséget ugyanis az a feltevés irányítja, hogy a mérgezést a methylszesz okozta. Pedig ez határozottan téves, mert a mérgezést valamilyet m új titkos denaturáló szernek kell tulajdonítani, amiről különben lapunk vezető helyén bővebben szólunk. — A kassai pokolgép. Érdekes fordulat történt a kassai pokolgép ügyében. Becker rendőrfogalmazó Budapestről telefonált a kassai rendőrségnek s néhány részletre vonatkozólag fölvilágosítást kért. A következő választ kapta Cselényi Béla kapitánytól: „Nem tudunk semmit. A katonai hatóság fölszólított bennünket, hogy a magunk részéről szüntessük be a nyomozást, mert katonáék akarják végezni. Mi végleg be is szüntettük a nyomozást". Sem a pokolgép, sem a láda nincs Budapesten, hanem Kassán van a katonai hatóságnál, amely követelte, hogy a rendőrség odaküldje. Csütörtökön délelőtt jelentkezett a vizsgálatot vezető fogalmazónál egy Rákóczi-úti kereskedő a pokolgép ügyében s ezt mondotta: — A veszedelmes láda föladásának terminusa előtt egy nappal olyan személy járt üzletemben, aki valószínűleg részes volt a merényletben. Körülbelül harmincéves, elegáns úrinő volt, az arca erősen napsütötte és vidékinek látszott. Olyan dobozt kért, amelynek nagysága megfelelt a rendőrségi körözvényben leírt pokolgépes doboznak. Megmondtam neki, hogy csak papírdobozzal szolgálhatok, amire mosolyogva felelte, hogy ékszereket akar küldeni és csak fadobozra reflektál. A rendőrség most fölszólítja a fővárosi kereskedőket, hogy segítsenek a nyomozásban s jelentkezzék az, akinél a feketeruhás hölgy esetleg olyan ládikát vásárolt. A kreolarcú nő ugyanis azzal távozott aRákóczi-úti boltból, hogy más üzletbe megy, amíg nem talál megfelelő dobozt, mert arra sürgősen szüksége van. — Munkások katasztrófája. Mint egy szűkszavú távirat jelenti, súlyos következményű katasztrófa történt a bordeauxi szerszámgyárban. A gyárban a kazán fölrobbant. Huszonnyolc munkás súlyos égési sebeket szenvedett. Valamennyit beszállították a kórházba. A robbanás lángba borította az egész gyárat, amely rövid idő alatt teljesen rombadőlt. Nagyon sok munkás a romok közt lelte halálát. Az áldozatok számáról nem érkezett még hír. — A fogyasztási szövetkezet eredményei. A napokban közöltük az Általános Fogyasztási Szövetkezet közgyűléséről szóló tudósításunkban, hogy minő kedvező eredményeket tüntet föl a most lezárt üzleti év. Ma ismét egy örvendetes hírt közölhetünk elvtársainkkal, amennyiben az Általános Fogyasztási Szövetkezet a mai napon egy csomó cikknek az árát leszállította. Ezt azért tehette meg a Szövetkezet, mert az utóbbi hetekben előállott nagy forgalomemelkedés abba a helyzetbe hozta, hogy áruit nagyobb tömegben és közvetlen forrásból szerezhette be. Az így elért nagy megtakarításokat a szövetkezet azonnal tagjainak juttatja, amennyiben — mint föntebb említettük — az árakat általában leszállította. — Itt említjük meg, hogy az Általános Fogyasztási Szövetkezet a nyereségvisszatérítések kifizetését szeptember 6-án kezdi meg december 31-ig bezárólag. — Kolera Hollandiában, Rotterdam hollandi kikötővárosból táviratozzák, hogy Rotterdamban négy gyermek halt meg, akikről a bakteriológiai vizsgálat kiderítette, hogy kolera volt a halál oka. Egy hajón egy felnőtt ember is gyanús tünetek között halt meg. Eddig tizennégy felnőtt és ugyanannyi gyermek áll megfigyelés alatt a barakkokban. Megtették az óvóintézkedéseket, hogy a kolera továbbterjedésének útját állják. Rotterdamból érkezett újabb távirat szerint a városi tanács csütörtöki ülésének elején a polgármester a kolerajárványt illetőleg kijelentette, hogy négy ember meghalt, kilenc barakkokban van elhelyezve. Ezek közül háromnál megtalálták a kolerabacillust, három másiknál a vizsgálat negatív eredményre vezetett, a további háromnál a vizsgálat eredménye még ismeretlen. 42 személy egészséges ugyan, de érintkezésben állott a betegekkel, miért is izolálták őket és orvosi felügyelet alatt állanak. — Ki a hibás? A mikolai vasúti katasztrófa megtörténte után megkezdődött a hivatalos hajsza azok kikutatására, akiket bűnbaknak föl lehet használni. A debreceni üzletvezetőség által kiküldött vizsgálóbizottság már megállapította, hogy a karambolt a pályaőrök vigyázatlansága és hanyagsága idézte elő. Az állomás elöljáróját, Pogány Frigyest, már áthelyezték Ungvárra raktárnoknak, Zimány György pályaőrt, Demeter Sámuel vonatvezetőt és Lipcsey Antal mozdonyvezetőt pedig felfüggesztették állásuktól. Természetes, hogy a bűnösöket rögtön megtalálják azokban a rosszul fizetett, lelkileg-testileg kizsákmányolt vasúti rabszolgákban, akiket úgy a szóbeli, mint az írásbeli rendelkezésekkel teljesen megbolondítanak. A pályaőrök 36—48 órás szolgálatát is fölhasználják, hogy a rendszer bűnét takargassák vele. Elaludtak a pályaőrök. De miért aludtak el? Nem a kimerítő, a testet-lelket ölő szolgálat az oka? 7