Népszava, 1909. szeptember (37. évfolyam, 206–231. sz.)
1909-09-01 / 206. szám
melyben a szolgabíró, rendőrkapitány stb. a gyárosokkal áll: ... „a munkaadó valamely csekély tatarozással vagy változtatással megnyugtatja a hatósági ellenőrzést... az I. fokú iparhatóság értesíti az ipari főfelügyelőséget (Budapesten), hogy az elrendelt javítások, változtatások elkészültek, pedig az a valóságnak nem felel meg. Gyakrabban előfordul ez a vidéken, ahol itt-ott az ipartelepek némi jóindulatot és támogatást élveznek a hatóság részéről, ami a székesfővárosban éppen nem mondható." (LXI. old.) A gyufagyárakról szólva, megállapítja a jelentés, hogy az iparfelügyelők „sok jó törekvése hajótörést szenved a hatósági végrehajtás hiányán." (LXIII. old.) Még számtalan ilyen adatot idézhetnénk a jelentésből, de azt hisszük, kellőleg bebizonyítottuk már, hogy a hatóságok még az iparfelügyelők igazán csekély szociális érzékével sem bírnak. Befejező cikkünkben még azt fogjuk bizonyítani, hogy mindezen körülmények folytán a munkás élete, egészsége, ma sincs jobban megvédve Magyarországon, mint évekkel ezelőtt. VI. SZEMLE. BELFÖLD. Egyszerre sürgős lett. Két évig aludt édesen Andrássy a választójog jó puha párnáján. Két és fél év múltán előterjesztett egy javaslatot, amely reakciós szellemben és népgyűlöletben párját ritkítja a világon. Látva azt az egyetemes visszautasítást és undort, amelyet ez a szennyjavaslat támasztott, heteken keresztül szaladgált Bécsbe, engedjék meg neki a javaslat tárgyálásának elhalasztását, mert bizton számított arra, hogy a parlamenti nehézségek és a közvélemény ellenállása együttes erővel nyakát szegi e fattyú-törvénynek. Sikerült is Bécsben megkapni a császári pátenst a halasztásra, az országban pedig senki sem kívánta ennek a választójogi tervezetnek a tárgyalását, mivel minden demokratikus érzésű ember azon a véleményen volt. Inkább ne legyen semmi újítás, mint ilyen. Az azóta végbement politikai változások, úgy látszott, el is temették már Andrássynak a népjogok ellen intézett gonosz merényletet. Most azonban föltámasztási kísérletek történnek . Andrássy, aki három esztendőn keresztül olyan kitűnően aludt a választójogon, most nem tud aludni, amíg meg nem szavazzák javaslatát. Félhivatalos lapjában a magyar politika legsürgősebb és halasztást nem tűrő feladatának jelölteti meg nem a választójog tisztességes demokratizálását, hanem az ő javaslatának letárgyalását. Nyilván attól fél, hogy a további halasztás azt eredményezné, hogy valamilyen más javaslat és más miniszter kerülne oda, ahol most a fekete gróf és szennyjavaslata vannak. Ezért lett a halogató főfeudális cinkosnak sürgős egyszerre a dolog. Ám mi s mindenki, aki Magyarországon demokráciát akar, azt mondja: az általános, titkos, egyenlő választójog megalkotásánál sürgősebb feladata nincsen a magyar politikának. De az Andrássy-féle szennyjavaslatnak nem a megvalósítása, hanem teljes és tökéletes agyonverése és elföldelése a sürgős. * Egy krajcáros lap keddi számában azt a hírt közölte, hogy Szterényi Kossuth Ferenc kereskedelemi miniszter megbízásából Tiszadobon járt, ráveendő Andrássy Gyula gróf belügyminisztert arra, hogy a pluralitás elejtésével tegye lehetővé a fúziót, valamint hogy ugyanezen ügyben Szterényi fölkeresi Wekerle Sándor miniszterelnököt is. Ezt a hírt a „Ma 12 NÉPSZAVA 1909 szeptember. 2. gyar Tudósító" megcáfolja, elismerve azt, hogy a koalíciós kormány zarándok izraelitája járt ugyan — de magánügyben — Tiszadobon. Olasz munkások Magyarországon. A „Magyar Tudósító" jelenti: Az olasz kormány már régebben megkereste a magyar kormányt balesetbiztosítási egyezmény létesítése végett, amelynek alapján a két állam polgárai abban az esetben, ha a másik állam területén biztosításra kötelezett üzemben balesetet szenvednének, kölcsönösen egyenlő elbánásban részesülnek. A magyar kormány hajlandónak mutatkozott ilyen egyezmény megkötésére és így a két kormány képviselői ma Budapesten megkezdték a tárgyalásokat Szterényi József államtitkár elnöklete alatt. A szegedi csuhásgyűlés kedden este befejeződött, miután vagy negyven ember különféle címek alatt káromkodott a szocialisták, a szabadkőművesek ellen és szidta azokat, akik az egyházi javakat szekularizálni akarják. A szitkolódók között elöljárt Nagy Emil függetlenségi párti képviselő és politikai selyemfiú, aki többek között azt mondotta: „Budapestet a kávéházak városának mondják, Magyarországot a hamis eskü hazájának lehetne nevezniHa nem egy csuhásgyűlésen mondják el ezt, akkor bizonyára hazaárulási és nemzetrágalmazási vádaktól visszhangzik holnap a sajtó. A szitkozódások terén — hosszúságukat tekintve — elöljárt és vezetett a kettős fizetésű püspök és képviselő Csernoch János. Ízelítőül közöljük a következőket : Az egyház ellen indított hadjáratok szolgálatába belevonnak minden tényezőt. A nagy tömegre szakszervezeteik, a tanuló ifjúságra a Galilei-körök, az intelligenciára a társadalomtudományi egyesületek által iparkodnak hatni. Előadásaikban és írásaikban csúf tárgyává teszik a szentírást, támadják a katekizmust, meggyalázzák egyházi és nemzeti ünnepeinket, a szépirodalmukban kipellengérezik az egyháznak erkölcsi fölfogását és az ifjúság erkölcsi ideáljainak letörésével, hitének kiirtására törekednek. A Holnap szépirodalma új, az eddigiekkel ellenkező fogalmakat terjesztett az erkölcsről, a csúnyát szépnek, a rosszat jónak, az erény és bűn fogalmait elavultaknak hirdetik. Az emberi életnek egyedüli céljául a test különféle szenvedélyeinek kielégítését, az élvezetnek hajhászását és végül a teljes megsemmisülést, mint mindennek egyedüli végét állítják az emberiség elé. A vallás magánügyének elmélete csak ürügy, amely alatt minden vallásosság kiküszöbölését és a nyilvános élet teréről való leszorítását célozzák. Nem azt keresik, ami jó és igaz, hanem ami kényelmes. Követelik a hittanítás kiküszöbölését az iskolából, az egyházaknak adott állami segélyek beszüntetését, az egyházi vagyon szekularizációját s végül szemük előtt a francia példa lebegvén, az egyháznak teljes leigázását, amit az egyháznak az államtól való elválasztásának szoktak nevezni. Hogy pedig ezek nem rémlátomások vagy valami rémképek, sem pedig a kereszténységgel ellentétes világnézetből vont elméleti következtetések, arról mindenki meggyőződhetik, ha üléseiket megfigyeli, irataikat vagy legalább azokat figyelemmel olvassa, amiket nyilatkozataikból a katholikus lapok szóról-szóra szoktak közölni. De hiszen nem is kell többet említenem, mint amit úgy is mindenki tud, hogy Hajdú megyének az ő műhelyükből kikerült, az egyház megrablását célzó indítványa már ott fekszik a törvényhatóságok zöld asztalán és magának az országgyűlésnek irodájában. Márpedig tapasztalásból tudjuk, hogy szokták minálunk az úgynevezett közvéleményt az egyház elleni támadásokra előkészíteni. Ezt s nem egyebet akarnak a katholikus nagygyűléssel szemben Szegeden szervezendő kontra-gyűlésükkel is. A fekete seregszemle méltatására még visszatérünk. A világ gabonaterméséről teszi közzé becslési munkálatát a földmivelésügyi miniszter. Ezen munkálat szerint a világ gabonatermése 1909-ben a következő: 1909-ben 1908-ban Különbözet millió métermázsa Buza Rozs árpa Zab Tengeri 939.32 867.95 1-71.37 447.25 432.08 - 15.17 370.40 326.54 - 43.86 651.75 563.66 - 88.69 1,039.66 976.11 - 63.55 3,448.38 3,166.34 - 282.04 Vagyis ezen számok szerint ez idei év gabonatermése 282 millió métermázsával, búzatermése 71 millió métermázsával több, mint az előző évi termése. Tehát az, amivel a szörnyű gabonaárakat s főképpen a búzaárakat az agráriusok védelmezik, hogy a világpiac magas árai és a gabonakínálat kis mérve okozzák azokat, többé nem lesz föntartható. E terméssel szemben a világ gabonaszükségletét a következő mértékben állapítja meg a jelentés: Ha összehasonlítjuk a búzatermést 1909-ben és 1907-ben, azt látjuk, hogy az 1907. évi termés gyengébb volt, mint az idei és a gabonaárak mégis akkor voltak alacsonyabbak. Ez is azt bizonyítja, hogy a mostani a népet ínségbe döntő, de az ezerholdasokat meggazdagító szörnyű gabonaárakat egyrészt a káros hatásait teljesen érvényesítő védővámos politika, másrészt pedig az agrárius és merkantilis uzsorások kölcsönös spekulációja okozza. 1909-ben 1908-ban millió métermázsa búza rozs árpa zab tengeri 933.80 430.77 361.40 600.51 994.24 884.25 423.02 322.55 554.53 953.26 Összesen 3320.72 3137.71 Magyarország utóbbi éveinek gabonaterméséről a következő adatokat találjuk a jelentésben. Magyarországon termelt buza rozs árpa zab millió métermázsa 1909-ben 33.51 12.44 15.53 13.61 1908-ban 41.42 12.19 12.26 10.18 1907-ben 32.79 14.15 13.73 11.53 1906-ban 53.73 13.74 15.18 12.73 1905-ben 42.87 11.98 13.60 11.32 1904-ben 37.31 12.91 10.87 9.11 Egy inség-akcióról — ami nincs. Furcsa gyümölcsöket terem az a kormány-pénzen végzett hazudozás, amelyet könyveken, folyóiratokban végbe visznek a magyar kormány lepénzelt vagy félrevezetett külföldi tollforgatói. Egy ilyen a magyar agrárviszonyokat hamis színben föltüntető könyvet irt Gonnard nevű lyoni egyetemi tanár. Ennek a könyvnek elolvasta után és reá hivatkozva Jermolov orosz földmivelésügyi államtitkár megkeresést intézett a Magyar Gazdaszövetséghez a magyar népnek inség esetén nyújtott segélymódozatai tárgyában. Megkeresésében azt a kérdést veti föl az orosz államtitkár, hogy van-e Magyarországon olyan közigazgatási szervezet, amelynek feladata az éhínség által sújtott földmíves nép segélyezése, rossz termés idején. Kérdi továbbá, hogy a segély kölcsön-e, vagy adomány, közmunkákkal segítik-e a munkátalanokat s van-e valamely mód az inség esetére. További kérdései az orosz államtitkárnak, hogy törvény kötelezi-e a községeket arra, hogy a termés egy részét ínséges időben való fölhasználás céljából tartalékba helyezzék s milyen szerepe van a községnek és az államnak az inség elhárításában. Agrárius forrásból azt jelentik, hogy ezen átiratra Bernáth István válaszolt s kimerítően ismertette mindazokat a kormányzati intézkedéseket, melyeket részleges inség esetén nálunk foganatba venni szoktak. Kár, hogy Bernáth úr csak kivitelre dolgozik e téren és nem ismerteti meg a magyar közvéleményt is azokkal az intézkedésekkel, amelyekkel a magyar kormány a nép insége ellen küzd. Igaz, hogy az orosz államtitkár nagy úr és fölöttébb dicséretes, hogy az inségakciók iránt érdeklődik. De mi tudunk más valakit, aki még kevesebbet tud, mint ő a magyar kormány ínségellenes akciójáról, az ínséggel küzdő magyar nép. Apponyi a román nyelvrendeletről. Apponyi egy kőnyomatos lap tudósítója előtt a következő nyilatkozatot tette a román hitoktatás ügyében: Megcáfolta ezt a hírt, mintha a kérdéses rendeletet Tóth államtitkár az ő tudta nélkül adta volna ki. Az egész ügyet együtt megbeszélték és a rendelet mindenben megfelel az ő intencióinak. Szerinte a román egyház ellentállásának semmiféle törvényes alapja nincsen. Ellenben a rendelet szigorúan törvényes és a fennálló törvényeken alapszik.