Népszava, 1909. november (37. évfolyam, 259–283. sz.)

1909-11-02 / 259. szám

XXXVII. évfolyam. Budapest, 1909 november 2. kedd. 259. szám. JSZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre....... 19.20 k­or. [ negyed évre • • « 1­4.80 kor. fél évre 9.60 kor. | egy hóra ...... 1.6© kor. A „SZOCIALIZMUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 6 FILLÉR. SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZLÖNYE, kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VI., CONTE-UTCA 4. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon-szám 82—61.) Uj párt. Uj párt alakult vasárnap: a keresztény­szociálisoké. A néppárti tyúk költötte ki a keresztény-szociális tojást és az alig kikelt pelyhes csibe már önállóan akar kapir­gálni a szemeten. A változás azonban csak formális. Azzal, hogy valami programm-félét tákoltak össze s hogy párttá léptették elő azt az apró embercsoportot, amelyet eddig szervezetnek hívtak, nem változtatták meg a korcs alaku­latnak sem céljait, sem lényegét. Az, hogy elnöke már nem pap, hanem gróf, legföljebb annyit jelent, hogy gavallérabb elnöklés idején vígabban megy majd a rongyszedés, több lesz a pénzmag. Hogy azonban a si­kerei nagyobbak lesznek-e a „mozgalom"­nak, mint voltak, arra bizony kevés bizto­síték a grófi elnök, aki pedig az ilyen po­litikai Duna-ünnepélyek rendezésére nagy hivatottságot érez magában. A keresztény-szociális „párt" névleges autonómiát sajtra éti ugyan, de azért to­vábbra is a néppárt uszálya marad. Önálló programmot eszkábált ugyan össze, de éppen ez a programm bizonyítja legjobban, hogy az egész alakulat csak a néppárt elő­őrse, csak új módja a régi parasztfogás­nak, csak újabb próbálkozása az eddigi törekvéseknek: munkásokat kihasználni munkásérdekek ellen. A keresztény-szociálisok mozgalmuk di­csőségének a­­ sztrájktörő-szállitást mond­ták a múltban s ezután a nemes dicsőség után való vágyakozás ma is él bennük, amit többek közt az is bizonyít, hogy a keresztény-szociális „munkáspárt" pro­gram­jából — egyes politikai demokrata követeléseken kívül: tisztességes választói jog, gyülekezési és sajtószabadság — ki­felejtettek mindennemű munkás­követelést. Munkásvédelemről beszélnek, bérmini­mumról, munkaidőmaximumról hallgat­nak,­­ de tanítónak, hivatalnoknak fizetés­emelést ígérgetnek. Mindenféle kisexiszten­ciára gondoltak: a kisbirtokosság védelme programmpontjuk, az alsópapság fizetés­emelése szintén, van gondjuk tanítóra, hi­­vatalnokra, csak éppen a munkásságról találtak elfelejtkezni. Ez az ... nem a munkásságról, hanem a munkásérdekekről felejtkeztek el. A mun­kásokra gondolnak eleget. A munkás kell nekik párttagnak, fullajtárnak, tehercipe­lőnek. Elvégre is pártnak nem elég egy grófi elnök, néhány agitátor és néhány napszámba fogadott „küldött" — kelle­nének párttagok is. Párttagnak jó lenne a munkás. De amíg a többi „kisember" szeme előtt programm­pontokat csillogtatnak, hogy ablubba csá­bítsák őket — a munkást annyival sem tüntetik ki. Ez a legjellemzőbb az új „párt"-ra, de jellemző azokra a munkásokra is, akiket össze akarnak fogdosni: maguk a vezetők tartják olyan bornirtaknak, olyan igény­teleneknek, olyan báb­embereknek ezeket a szerencsétleneket, hogy alakuló gyűlé­sükön még ígéretekkel sem tartják szük­ségesnek jóllakatni őket. Azt hiszik, hogy nem kell nekik programm sem: elég a tömjénszag, belebódulnak a hálóba attól is. A keresztény-szociális párt alakulásakor is munkásellenes és parasztfogdosó pártnak mutatkozott és céljai­­ — legközelebb bő­vebben írunk még erről — ellentétesek azzal a világnézettel, amelyet hirdet, azzal a programmal, amelyet csalogató cégérül kitűzött. Az egész alakulat csak az egyház új ön­védelmi és támadó fegyvere és célzata ép­pen azon néprétegek életérdekei ellen irá­nyul, amelyből híveit toborozni akarja. Az „ecclesia militans" katonai módra csinált szervezete akar lenni ez a párt. Amint az egyenruhába bujtatott proletárokkal prole­tártestvéreiket mészároltatják katonáék, úgy akarnak elkövettetni politikai tömeggyil­kosságot a kisexisztenciákon a keresztény­szociális igába fogott kisemberekkel. SZEMLE. BELFÖLD. A válság. A válságban csak a bankosok csatakiál­tása hallatszik; egyébként csönd van a fórumon, az előkészületek a kulisszák mö­gött folynak. Vasárnap a bankcsoport Debrecenbe rándult le s az önálló bankon kívül nagy demonstrációt rendeztek a per­szonáluniós régi függetlenségi programm mellett is. A debreceni népgyűlésen a bankcsoport vezérei közül csak Batthyány Tivadar jelent meg, Justh Gyula és Holló Lajos sürgönyben üdvözölték a gyű­lést ; lerándult a népgyűlésre egy pár olyan függetlenségi is, akiket sokkal in­kább Kossuth detektívjeinek, mint Justh híveinek lehet tekinteni. Bizonyára a híres pártegység miatt van szükség az ilyen el­lenőrzésre. Vay főispán Bécset támadta és ugyanezt tette Batthyány is. Ez utóbbi egyebek között még azt a kijelen­tést tette, hogy a függetlenségi párt nem fogja megengedni, hogy bizonyos bécsi körök elsikkasszák (?!) az általános választójogot, mert „az általános választó­joggal a gazdasági önállóságot könnyebben ki lehet vivni.” Három évig engedték a je­les urak húzni-halasztani a választójog ügyét s annyi időre volt szükségük, amig elcammogtak ahhoz az igazsághoz, amit Batthyány gróf úr nem véletlenségből hir­detett Debrecenben. A népgyűlésen el­fogadott határozati javaslat az önálló bank­nak 1911-re való fölállítását követeli. A kormány pedig és főleg Kossuth a Justhék teljes fölkészültsége mellett indul neki a szerdai minisztertanácsnak. Olyan körökben, amelyekben eddig igen nagy optimizmussal néztek a minisztertanács elé, kezdik már jósolgatni a Kossuth­féle új tervezet kudarcát. Kossuth nem akar szembekerülni Justhékkal, mert attól­­tart elsősorban, hogy Justhék megfosztják nemzetvezéri nimbuszától s egész jelenték­telenségében állítják majd az ország elé. Justh ezt állítólag pénteken be is jelentette Kossuthnak, amikor ez tiltakozott a kép-­­ viselőház összehívása ellen s a király kí­vánságának respektálására figyelmeztetett. — És te a Kossuth név viselője vagy, — mondotta állítólag Justh. — Te, aki nem a parlament akaratát tekinted, hanem a király parancsát lesed. Tudd meg tehát, hogy mi nem engedünk, semmiféle együttműködést a 67-esekkel nem tűrünk, összehívjuk a Házat s ha kell, megobstruálunk mindent. Vége a béke­tűrésnek ! Magadra vess, ha a függetlenségi pártot, amelyet annyi küzdelem után több­séggé növeltünk, szétrobbantod s reményein­ket hosszú időre ismét tönkreteszed. Ezeket jól jegyezd meg magadnak, több szavam nincs hozzád! Akár ragaszkodik azonban Kossuth a ko­operációs javaslatához, akár nem, a szerdai minisztertanács meghozza a döntő fordula­tot s ezt a fordulatot a döntésig fejleszti a képviselőháznak szombatra tervezett össze­hívása és Justhnak vasárnapi beszámolója. A Kossuth szerint is „kiállhatatlanul hosszú válság" rövidesen elérkezik a döntéshez. Jellemző és biztató epizódja a politikai helyzetnek az újpesti kisiparosok vasárnapi népgyűlése, akik kimondották, hogy az álta­lános választójog érdekében kilépnek a passzivitásból és a cselekvő politikai küz­delem terére lépnek; nemkülönben Farkas­házy balpárti és Baloghy függetlenségi képviselők beszámoló beszédei, akik mind a ketten az általános választójog híveinek vallották magukat. Lapunk mai száma 12 oldal. Szalonképessé alakultak keresztény­szociálisok, avagy: „Éljen a gróf, mert fejétől büdösödik a hal!" Vasárnap délután a magyarországi keresz­tény­szociálisok kisded csoportja politikai párttá alakult. Erről a pártalakulásról a napi sajtóban már napok óta folyt a szó, azokat pedig, akik a sajtóból erről esetleg nem vettek volna tu­domást, a fővárosban a következő falraga­szok figyelmeztették a harcoló klerikalizmus­nak új jelszavakkal meginduló szervezkedé­sére: Minden nap új név alatt szervezkednek a kleri­kálisok. Mint Katolikus Népszövetség, mint Ke­resztény-szociális párt, mint Néppárt, mint Kato­likus Egyesületek Országos Szövetsége gyűjt katonákat a harcoló klerikalizmus. E szervezkedés okát a következő számok mu­tatják : Az esztergomi érseknek 95.983 hold földje van, az egri érseknek 42.397, a kalocsai érseknek 87.433, a besztercebányai püspöknek 28.824, a Csanádi püspöknek 12.293, a győri püspöknek 18.887, a kassai püspöknek 9.037, a nagyváradi (katolikus) püspöknek 187.393, a nagyváradi (görög) püspök­nek 139.657, a nyitrai püspöknek 16.709, a pécsi püspöknek 26.550, a rozsnyói püspöknek 7.178, a

Next