Népszava, 1909. november (37. évfolyam, 259–283. sz.)
1909-11-02 / 259. szám
10 szatmári püspöknek 30.032, a székesfehérvári püspöknek 7.656, a szepesi püspöknek 26.332, a szombathelyi püspöknek 7.414, a váci püspöknek 27.582, a veszprémi püspöknek 65.618, végül az erdélyi püspöknek 11.872 hold földje van. Az összes egyházi kézen levő földbirtok 2.332.574 holdra rúg! A kivándorlás, a parasztság nyomora, a munkásság ínsége, az egész ország gazdasági elmaradottsága, a növekedő adóterhek mind a Vagyonnak erre a forrására utalnak, ezekre a papi kézen levő állami birtokokra. Mindannyiunknak érdeke, hogy ez az állami vagyon kikerüljön a gazdálkodni nem tudó holt kézből s a most nyomorgó és földönfutó földmivelők eleven kezébe kerüljön. Ennek a veszedelemnek közeledését érzik a klerikálisok. Ezért szervezkednek különböző lobogók alatt, de tulajdonképpen egy célra : hogy vallási jelszavakkal félrevezetett testőrséget szervezzenek a papi kézen lévő majdnem két és fél millió hold föld köré! A keresztényszociálisok politikai pártjának megalakulását vasárnap délelőtt a keresztényszociális egyesületek országos szövetségének kongresszusa előzte meg, amelyen Giesswein kanonok elnökölt s Szápáry Pál grófot választották meg melléje egyhangúlag társelnökül. Giesswein a grófot egyebek között a következő szavakkal üdvözölte: — Mellém adtak egy olyan férfiút, aki a keresztény-szocializmust szalonképessé fogja tenni és akinek hatalmában van eloszlatni azokat a félreértéseket és előítéleteket, amelyekkel a keresztényszocializmust fogadták és aki be fogja bizonyítani a palotákban is, hogy a keresztényszocializmus az az összekötő kapocs, amelyre szükségünk van, hogy nemzeti egységünket megteremtsük. Szapáry gróf néhány szóval megköszönte a társelnökké történt megválasztásával ért „kitüntetését" s ezek után a szervezkedésről indított a közgyűlés igen sekélyes és gyászosan intelligencia nélkül való vitát. Délután történt meg a külön párttá alakulás; ennél az aktusnál néhány képviselő tagjával a néppárt is képviseltette magát. Mindenekelőtt táviratilag üdvözölték a királyt és a trónörököst, aztán Szápáry gróf tartotta meg programmbeszédét. A Duna-ünnepélyek és parforsz-vadászatok hőse igen rossz szónok, de előkelő raccsolással mégis kifejtette a programmját, amely egyszersmind a párt programmja is. Azzal kezdte, hogy magyar és keresztény, és tisrelentes,minden más felekezet iránt. Pártolj felekezeti iskolák föntartását. A közjogi kérdéseket illetőleg — úgymond — szívesen látom az országos keresztény-szocialista párt szervezeti szabályainak 3-ik pontjában foglalt ama bizonyos nemzeti követeléseket a katonai és a külképviseleti reformokra vonatkozólag, azonban miután ezen kívánságok megoldása eddig úgy a dinasztia, mint Ausztriával is folytonos torzsalkodásokra vezetett, mely állapot ugy nemzeti, mint gazdasági fejlődésünket szünet nélkül akadályozta — ezen indokokból ezen kérdéseket ez idő szerint feladatainkból kikapcsolandónak tartom. A politikai egyenlőség hive vagyok, ezért követelem: 1. Az általános, titkos, egyenlő, községenkénti választójogot. 2. A szabad gyülekezési és egyesülési jognak világos és precíz meghatározását törvény útján, a változó kormányoknak minden beavatkozása kizárásával. 3. A teljes sajtószabadságot politikai téren, de egyszersmind behozatalát a helyreigazítási kényszernek és a magánbecsület, valamint a családi élet érintetlenségének hatályosabb megóvását, illetve a tettes erélyes kinyomozását és annak szigorúbb megbüntetését. Követeli a katolikus egyházi autonómiát. Gazdasági téren a kisbirtokosok védelmét akarja; óhajtja a bérleti rendszer kiterjesztését közös vagy községenkénti bérletekre és követeli az eladásra kerülő földbirtokoknak parcellázását. Beszélt a kivándorlásról is és szónoklatát igy fejezte be: — Zászlónkra legyenek fölirva ezen arany szavak: „Isten, király, haza, vallás, család és szabadság !" Volt szónoklat a keresztény-szociális párt és a nemzeti állam viszonyáról, amelyek során főként az ellen esett tiltakozás, mintha a keresztény-szociálisok hazafiatlan tendenciák szolgálatára akarnák adni magukat. A pártvezetőség megválasztása után a pártalakítóünnepély véget ért; minthogy azonban egy valóságos gróf került keresztény-szociálisok élére, bankett is volt egy igen előkelő vendéglőben. A dús lakoma közben néhány fölszólalás is történt. Ezekben a boros kiruccanásokban egyértelműleg szidták a zsidót s egyhangú volt az a követelés, hogy a közhivatalokat csakis katolikus vallású emberekkel kell betölteni. Minden más vallásunak kuss ! A grófot is sok fölköszöntővel tisztelték fejbe s egy kedélyes vidéki ur igy kezdte az áradozó dicséretet: — Éljen a gróf, mert fejésül büdösödik a hal! . . . S minden fölszólaló között ez a bácsi mondta meg az igazságot, már biztosabb és kényelmesebb közlekedési eszköz lesz maholnap, mint az államvasutak. A vagyonhiány, ha csak egy kicsit emelkedik a szállítás, akkor már elviselhetetlenné lesz és az áruk kocsiszámra hevernek a raktárakban. A pályatestek bővítését biztosító berendezéseknek alkalmazására nincs pénz. Esztendők óta hallunk valami beruházásitörvényről is, de ezek a beruházások késnek és elmaradnak. Nem csinálnak mozdonyt és kocsikat, nem bővítik a pályaudvarokat, nem építenek a nagyobb forgalmú fővonalakon kettős vágányt. Mert nincs pénz és százszor nincs pénz. Hát nem igaz, hogy nincs pénz. Ha a kortespolitika kívánja, akkor van pénz vékaszámra. Most is épült egy új vicinális. Épült pedig Ceglédtől Csemőig. A legsürgősebb beruházások volnának szükségesek fontos gazdasági vonalak forgalma érdekében és Kossuth Franci Ceglédtől Csemőig vicinálist épít, csakhogy letörleszthesse egy részletét mandátuma árának. Harkányi Ede. Harkányi vasárnap reggel meghalt. Nem volt még egészen harmincegy esztendős, amikor gonosz hamarsággal, szörnyű túlbuzgósággal baltát fogott rá a halál és ledöntötte. Három könyv, fölfogásban és eredményekben egyre mélyülő és komolyodó, egy csomó szervező munka, melyet a polgári társadalom szélső balszárnyán végzett; lelkes és eredményes részvétel a munkásság szabad tanításában ; s ami mindennél több és értékesebb, egy fejlődő és szárnyait igazában csak most bontogatni kezdő fogékony egyéniség: ez tartozik Harkányi Edének derékon megroppant életéből a nyilvánosság elé. Az egész ember csupa ígéret volt: szép, nemes és hasznos munkáknak ígérete. Teli tervekkel, amelyek egy egész magyar örökkévalóság , tíz esztendő számára is sok lettek volna. Teli a munkának vágyával, az alkotás ösztönével s hijjával egynéhány nagy magyar betegségnek , az akarat nélkül valóságnak, a nagy nekiiramodások után következő ellankadásoknak, a sokat markolásnak és kevesetfogásnak, a nagypipájuságnak és kevésdohányoságnak. Tervei mögött kemény és önfegyelmezéssel nagyra növelt akarat állott. Munkavágya mögött elszántság és céltudatosság, amely népszerűségével, pontosságával és megbízhatóságával néha megdöbbentette a vele nem egyszabású impulzív embert. Szívós természetű, izmos akaratú és igen józan, hidegelméjű ember volt, akit hangulatok semmire sem vittek és semmiben meg nem gátoltak s akinek munkabírásában és következetességében etszunnyadt a nagy organizátornak vagy a kiváló tudósnak a lehetősége. Fiatal, nemes életével ezeket a lehetőségeket is összetaposta a halál. Magyarország rodalomban, tudományban, politikában egyaránt a koraérettek és koravének hazája. Nem azért, mintha a fiatalok nálunk túlkorát érvényesülnének, hanem azért, mert nem lehet nekik elég korán és elég gyorsan megkezdeni az ideáljaikért és céljaikért való küzdelmet. S a töméntelen baj és kolonc matt vénekké lesznek, mielőtt megöregedtek volna. Bizonyos fokig így van ez a nyilvános életnek minden területén, de fokozott mértékben azokban a táborokban, amelyek a mai uralkodó társadalom érdekeivel, eszméivel és törekvéseivel szembehelyezkednek. Minden téren lehet ezt látni: az emberek már produkálnak, amikor még tanulniok kellene, már dolgoznak, amikor még a fejlődés legelején vannak. A gyermekmunkás és a süldő deák, aki már újságíró, jól mutatja ennek a tendenciának az érvényesülését. Harkányit szerencsés életkörülményei egyrészt, de még inkább az, hogy nagy tévelygések, nehéz küzdelmek és belső válságok után találta meg önmagát s igazi életútját, megóvták ettől a jó vagy rossz — ki tudná biztosan megítélni — sorstól. A gyűjtés, a tanulás, az önmagával való viaskodás évei már belenyúltak a huszonötödik életévébe s igy mindössze öt-hat év az, amit tudományos, közéleti munkára fordított. Nagyrahivatottságának és mindenképpen való kiválóságának a jele, hogy ezalatt az arasznyi idő alatt olyan mélyen és jelentősen bevésődött a neve a progresszív Magyarország értelmi életébe, szellemi mozgalmaiba. Az újságírás az írói munkára nézve előnyös, de egyúttal romboló hatásaival kiesett Harkányi fejlődéséből: könyv és folyóirat, mindkettő a komolyabb, alaposabb, szélesebb munka kapui, volt az, ahol Harkányi belépett az irodalmi életbe. De ha komolyabb és kissé nehézkesebb is volt ez a bemutatkozás, a tanulmány nem takarta el szeme elől az életet; az elmélkedés és tanulás nem tompította meg szemét a körülötte zajló, kínlódó valóság jelenségei iránt. Huszonegy esztendős volt, amikor egy súlyos testi és lelki krízis bevezette a szenvedés iskolájába s ráirányította figyelmét a nevelés nagy jelentőségére, a mai nevelési és tanítási rendszernek félszegségeire, hiányosságaira s testet-lelket megnyomorító rendszerére. Ezeknek az elmélkedéseknek volt gyümölcse A holnapi férfiai címü könyve, amely kemény vádirat a mai iskola ellen. S abban, amit szemére vet, már benne van az egész ember: rossz az iskola, mert holt és haszontalan anyaggal tömi az értelmet s nem törődik az erkölcsi ember nevelésével, mit sem ad az akarat edzésére és megszilárdítására. Polgári nevelésének és gondolkozásmódjának minden fogyatékossága rajta van ezen a könyvön. Az ember, a férfi, akiről itt szól, az a burzsoá s még nem látja, hol csírázik a holnap műveltsége. A rosszul nevelt, rosszul tanított emberek ezreitől nem látja még meg a sehogysem neveltek és sehogysem tanítottak millióit. De ezzel a munkával megindult Harkányi kivándorlása ebből az ő szabad és minden fájdalommal rokonszenvező szellemének amúgy is szűk világból. A nevelés kérdésén keresztül ráirányult figyelme a nőknek intellektuális elmaradottságára, házassági és szerelmi rabszolgaságára, általános jogtalanságára. S innen már csak egy lépés volt addig, hogy NÉPSZAVA 1909 november 5. Jutalmazás. Korteseket, szavazókat jutalmazni Magyarországon gavallériaszámba megy, máshol vesztegetésnek mondják — akkor is, ha valaki a saját zsebéből gavalléroskodik. Ha azonban mást lep meg, hi közpénzeket pazarol, hogy ezt a passzióját" kielégítse, azt már Magyarországon is erkölcstelenségnek kell minősíteni. Kossuth Ferencnek állandó szokása, hogy az ország zsebéből jutalmazza a választóit. Ahol csak lehet, károsítja az országot — Cegléd javára. Legutóbbi jutalmazó panamáját a Magyar Vanitas írja meg. Az eset ez: Nincs az országban ember, különösen vasutas, aki epedve ne várná a közlekedés viszonyainak javulását. A legrozogább omnibusz Franciaország és Magyarország. Soviniszta magyar lapokban is benne volt ez a kis közgazdasági hír: „Franciaországban a termést megkésve szállították be, azonban kevés kivétellel mennyiségét és minőségét illetőleg egyaránt kitűnőnek mondható. Magyarország és Ausztria kenyérhez szükséges gabonatermésének és Franciaország ezen termésének árviszonyai az előbbeni viszonyokhoz képest valóságos fejtetőre vannak állítva. A búza Franciaországban ma mintegy 6-7 frankkal olcsóbb, mint Magyarországban vagy Ausztriában. Sőt a hüvelyes termények is olcsóbbak, úgy, hogy alig van szükség behozatalra". És a magyar agrárius rémuralomnak ezt a kegyetlen vádat a saját lapjai vágják a szemébe. Cinizmus ez,vagy tudatlanság? KÜLFÖLD. asiaopon ion Románia. Dr. Rakovski kiutasítása. Annak idején bővebben foglalkoztunk a román kormánynak azzal az önkényes és a saját törvényeiket lábbal tipró eljárásáral, amellyel dr. Isakovski elvtársat kiutasította Romániából. Rakovski szocialista agitációjával tette magát kényelmetlenné a kormányra nézve. Az 1907-iki nagy parasztlázadás után Rakovskit mint zsidót és mint nem román alattvalót utasították ki az országból.