Népszava, 1909. november (37. évfolyam, 259–283. sz.)
1909-11-02 / 259. szám
1909 november 3. NÉPSZAVA zetes, könnyű melódiái és az a sok, változatos, ügyes magánszám, amiket a Modern Színpad tehetséges szereplői jókedvvel, lelkesen előadtak, mind érdekelte és mulattatta a premiere közönségét. Meglepetésképpen bővült a műsor Medgyaszay Vilma előadásával, aki visszatért a kabaréba. A közönség lelkes szeretettel fogadta. Taps kísérte Nagy Endre konferálását, Ferenczy, Pallay Rózsi, Németh Juliska, Papp, Sajó, Hadrik, Huszár és a többi szereplő játékát is. A Budapesti Cabaret (Bonbonniére) új vezetőség alatt mutatta be novemberi műsorát hétfőn este. Hogy a pangó kupléirodalom sikerültebb alkotásaival nem találkoztunk, ennek nem a kabaré az oka, de annál élénkebb és mulattatóbb volt a műsor többi része. Molnár Ferenc kis jelenetei, a „Kíméljük a papát!" pesti bohózat, „Egy magyar aviatikus" színpadi tréfa és Gáspár pillanatnyi rajzokban odavetett politikai karrikatúrái állandó hangos derültségben tartották a közönséget. Az „Éjjel" című apache-jelenet pedig mély és erős hatást gyakorol. A szereplők: Szentgyörgyi Lenke, Keleti Juliska, Csabai Zsófi, Balogh Böske, Virágh Jenő, Kővári Gyula általánosan elismert színpadi erők, akik most is sok tapsot arattak. Tarján Vilmos jóizűen, elevenen konferált s mint színész is bevált. A zenei feladat kiváló megoldását Hetényi-Heidelberg Albert biztosította. A bemutató előadás följogosít arra a reményre, hogy ez a keletkezésére első kabaré újra a könnyed és fesztelen esti szórakozás fészkévé lesz. (*) A filharmonikusok népszerű hangversenye. A Filharmóniai Társaság a múlt szezonról elhalasztott harmadik népszerű, hangversenyét november 14-én tartja meg a Vigadóban, a következő műsorral: 1. Haydn, szimfónia; 2. Csajkovszky, „Romeo és Júlia"; 3. Liszt, I. magyar rapszódia. Negyven filléres jegyek kaphatók a Népszava kiadóhivatalában (VIII., Conti utca 4.) HÍREK. — A hadnagy és a szakaszvezető. A piliscsabai táborban katonai dráma játszódott le. A szereplők között a főhős a hadnagy úr, aki megmutatta, hogy egy csapással le lehet egy embert teríteni. Megmutatta, hogy a kard arra való a békében, hogy ha már civilt nem apríthat, az alárendeltek koponyáját lékelgesse unalmában. A szenvedő hős altiszt, aki talán nem is épelméjű, de akit altisztté kellett előléptetni, mert a kaszárnya-szellem követelményeinek teljesen megfelelt még hibbant elmével is: erős legény volt, gorombáskodni és kegyetlenkedni pompásan tudott. Egy kicsit megfigyelés alatt is tartották, de csak arról győződtek meg, hogy az altiszt hibbant elmével is meg tud felelni a kötelességének. Nem eresztették haza, kitöltötték vele a három esztendőt. Még ez nem volt elég: beszólították a póttartalékosok kiképzésére. Itt is jó hasznát tudják venni a beteg és brutális legénynek, aki elkeseredésében ivott és már vasárnap délutánra be is csípett. A hadnagy úr szerepe itt kezdődik. Rögtön szuronyos őrséget küldött a részeg altiszt lefegyverzésére. A részeg ember nem tudta, mit csinál, oldalfegyverével hadonászott, beledöfte a földbe, majd kirántotta. A hadnagy ur ettől megijedt és úgy sújtotta főbe kardjával a részeg embert, hogy hasított koponyával, eszméletlen állapotban terült el a földön. A legény elmebajos volt, részeg volt, a hadnagy ura hős volt. A jellemző katonadrámáról a következő tudósítás szól: Az 1909. tavaszán besorozott és október hó elején szolgálattételre beszólított póttartalékosok régi szokás szerint a piliscsabai barakktáborban vannak. A budapesti 32-ik házi gyalogezred póttartalékosait is ott képzik ki. Egy-egy alacsony, szűk és szellős barakkba, amelyben közönséges fapriccseken, bizonyos távolságban egymástól, 80 szalmazsák és fekvőhely van, beszorítanak 150—200 embert, úgy, hogy némelyik ágyon három embernek is meg kell húzódni; a legprimitívebb ellátás mellett, a tábort körülövező magas hegyeken kell a legénységnek nyolc hétig az első kiképzés összes kínjait átszenvedni. Az első század legénysége éppen parancskiadásra sorakozott. Kovács nevű szakaszvezetőt, akit ez év szeptember havában, három évi pontos katonai szolgálata után szabadságoltak, most október elején ismét behívták nyolc heti szolgálatra a póttartalékosok kiképezésére, már kora dlután hozzálátott az iváshoz és amikor parancskiadásra került volna a sor, berúgott állapotban garázdálkodni kezdett a napos káplárral, aki erre jelentést tett az inspekciós tisztnél. Jasznik ügyeletes hadnagy a renitenskedő szakaszvezető elfogatására kivezényelte a készenlétben levő katonákat és elrendelte, hogy Kovács szakaszvezetőt fogják el és kísérjék az őrszobába, egyben felszólította Kovácsot, hogy adja át az oldalfegyverét. A hatalmas termetű, nagyerejű altiszt erre dühében kirántotta hüvelyéből szuronyát és azt teljes erővel a földbe döfte. Erre a háta mögött álló katonák egyike a puska tusával hátulról meglökte a lábát. Kovács a földből kirántotta a szuronyát, Jasznik hadnagy pedig hirtelen kirántotta a kardját és úgy végigsujtott vele Kovács szakaszvezető fején, hogy a koponyán egészen a jobb homlokáig terjedő nagy és mély sebet ütött. A vérrel borított ember eszméletlenül terült el a földön és körülötte nagy vértócsa képződött. Az ezredorvost, aki a faluban tartózkodott, előhívták, bekötötte a súlyosan sérült katona sebét és egy közönséges parasztszekéren, miután a táborban betegszállító kocsi nincs, behozták Budapestre, a katonai kórházba. Kovács, aki az ezrednél Bécsben töltötte három évi szolgálatának nagy részét, szigorú katona volt, aki különösen ittas állapotában gyakran kegyetlenül bánt az alája rendelt legénységgel. Egyébként nem is tartották normális elméjűnek, mert egy időben idegbaja miatt megfigyelés és gyógyítás alatt is állott és ezért megbocsáthatatlan hiba, hogy éppen ezt az embert szólították be szolgálattételre a póttartalékosok kiképzésére. Újabb értesülésünk szerint a hősködő hadnagyot Jasznik Antalnak hívják. A szakaszvezető fején 15 centiméteres hosszú és három centiméter mély seb van. Jasznik hadnagy nem is teljesített őrségi szolgálatot. A szakaszvezetőt egyik helyőrségi kórház automobilján hozták Budapestre. A 32. gyalogezred egyik alezredese, a tábor parancsnoka, így nyilatkozott az esetről: — Úgy kellett a kutyának! Bárcsak megdöglenék! — Hajts a halálba! Újvidékről írják nekünk: Borbély Sándor már pályamunkás egyik munkástársával a hajtányt vezette, amely Péterváradról jövet éppen az alagútból ért ki. A munkásokon kívül egy mérnök és a pályafelvigyázó ültek a hajtányon. A munkások figyelmeztették a mérnököt, hogy a kocsit le kell dobni a sínekről, mert a vonat közeledik. A mérnök ellentmondott. Kijelölt egy helyet, ameddig hajtani kell a kocsit és a következő percben már megtörtént a katasztrófa. A vonat utolérte a hajtányt. A mérnök és a pályafelvigyázó kiugráltak, de az alkalmatlanabb helyen ülő munkásoknak erre nem volt idejük. A robogó vonat a két munkást összetörte. Borbély Sándor nyomban meghalt. Munkástársa a halállal vivődik. — Baleset a repülőgépes-versenyen. A hamburgi repülőgépes-versenyen Sanchez Besas aeroplánja, amelyet Pequet mechanikus vezetett, a pálya körülszállása közben a benzintartó robbanása következtében kigyulladt. A baleset ellenére, amely meglehetős magasságban érte Pequet, sikerült simán leszállnia. A földtől körülbelül 5 méternyi magasságból Pequet leugrott a gépről és mellén látszólag csekély sebet szenvedett. A kórházba szállították. Az aeroplánnak csak vászonsíkjai égtek el. — Dr. Harkányi Ede meghalt. A szabadongondolkodás, a haladás barátait megdöbbentette az a hír, ami vasárnap elterjedt a fővárosban és csakhamar a vidéken is: szombaton éjjel a Herczel-szanatóriumban súlyos szenvedés után meghalt 31 éves korában. Dr. Harkányi Ede, a kiváló szociológiai író, aTársadalomtudományi Társaság titkára, a Szabadgondolkodók Egyesületének alelnöke, a magyarországi szabadgondolkodó és feminista mozgalomnak egyik legtehetségesebb és legképzettebb képviselője. Irodalmi működését „A holnap férfiai" című munkájával kezdte, amely a nevelés reformjával foglalkozott és élénk feltünést keltett. Ezt nemsokára követte „A holnap asszonyai", amely a nőkérdést tárgyalta és két kiadást ért; majd a „Babonák ellen" című munkája, amely az erkölcs fejlődését fejtegette. Ezenkívül számos cikket írt magyar és külföldi folyóiratokba-Fejlődését és a szabadgondolkodó mozgalomhoz, a progresszív tudományhoz, a szabadtanítás ügyéhez való viszonyát lapunk más helyén tárgyaljuk. Vasárnap este a különböző progresszív társaságok választmányai, amelyeknek az elhunyt tagja volt, a Társadalomtudományi Társaság helyiségében összegyűltek, hogy gyászuknak kifejezést adjanak és a végtisztességben való részvételük ügyében határozzanak. Pikler Gyula egyetemi tanárnak, a Társadalomtudományi Társaság elnökének meleg szavai után, amelyek az elhunyt működésének jelentőségét vázolták, elhatározták, hogy az összes egyesületek a temetésen testületileg részt vesznek, együttes jelentést adnak ki, az elhunyt érdemeit a sírnál gyászbeszédben méltatják és az elhunyt arcképét a Társadalomtudományi Társaság számára lefestetik. A simát a Társadalomtudományi Társaság részéről Pikler Gyula elnök, a többi egyesületek nevében Jászi Oszkár, a Társadalomtudományok Szabad Iskolájának igazgatója, a Martinovics szabadkőmives páholy képviseletében pedig Rácz Gyula fővárosi könyvtárnok mond beszédet. A progresszív egyesületek gyászjelentése a következőképp hangzik: Dr. Harkányi Ede munkásélete 31. évében 1909 október hó 31-én meghalt. Az elhunyt a Társadalomtudományi Társaságnak és a Társadalomtudományok Szabad Iskolájának titkára, a Szabadgondolkodás Magyarországi Egyesületének alelnöke, a Huszadik Századnak belső munkatársa volt. Nemes bajtársunkat gyászoljuk benne, aki bátran és önzetlenül kutatta a tudomány igazságait, lángoló buzgalommal terjesztette a tudomány eredményeit, rendületlenül harcolt a szabadgondolat ügyéért, éles szemmel és meleg szívvel szolgálta a tudományos publicisztikát és lankadatlanul küzdött a nők jogáért. Drága halottunkat november 2-án, kedden, délelőtt 11 órakor temetjük el a Kerepesiúti római katolikus temető halottasházából. Budapesten, 1909 október 31-én. A Társadalomtudományi Társaság elnöksége. — A Társadalomtudományok Szabad Iskolájának igazgatósága. — A Szabadgondolkodók Magyarországi Egyesületének elnöksége. A „Huszadik Század" szerkesztősége. — A Feministák Országos Egyesületének elnöksége. — Hát ki izgat? Szombaton délután a Rezső-téren Posztenczki Mária 30 éves napszámos nő összeesett. A mentőket hivták hozzá. A szegény asszony elpanaszolta, hogy napok óta alig evett. A mentőorvosok is az éhség következtében beállott elgyöngülést konstatálták. A szerencsétlen asszonyt a Szent István-kórházba vitték. — Novemberi házuzsora-krónika. Amitől tartani lehetett: bekövetkezett. Az új házbérszabályzat nemhogy megszüntette volna, de még növeli és szaporítja a házbér-mizériákat. A szabályzatot háziurak csinálták és ugyanők kioktatták háziúr-társaikat, hogy miképpen kell azt kijátszani. A Levente utca 10. számú ház tulajdonosa, Mauksch Samu, majdnem valamennyi lakójának fölmondott, ezzel elkerülte a szájgerolást, viszont azonban az új lakókon akarja behozni a profit-többletet. Ennek a háznak a lakói és a szomszédos, 8-as számú háznak a lakói a háziúr merénylete ellen gyűlést tartottak, amelyen elhatározták, hogy a fölmondást nem veszik tudomásul s arra az esetre, ha a háziúr bírói úton mégis kikergeti őket lakásaikból, bojkott alá veszik a két bérházat. A háziúr annyira megijedt ettől a határozattól, hogy rendőri segítséget kért, amit a főkapitányság előzékenyen meg is adott. Egy egész kis sereg rendőr őrzi most a két Levente utcai házat a saját lakói ellen. A lakók egyébként még egy értekezletet tartanak, amelyre meghívták a Levente-utca és környéke valamennyi lakóját. Ezt az értekezletet november 2-án este fél 8 órakor a Hungária út 101. számú Csermák-féle vendéglőben fogják megtartani. A Bánya a víz alatt, Cardiffból (Anglia) jelentik. A tareni szénbánya Yassarylera közelében hétfőn délután víz alá került. A bányászok közül 150 ember megmenekült, eddig három holttestet hoztak föl, 74 munkás hiányzik. — Anyja merénylője. Az idén, július 19-én éjjel Újpesten, a Szentgellért utca 19. számú házban revolvermerényletet követtek el özvegy Puckli Jánosné napszámosasszonyon. Az özvegyasszonyt mellén érte a golyó és súlyos sérülést ejtett rajta. Hosszú ideig válságos volt az állapota, utóbb mégis jóra fordult és a minap gyógyultan hagyta el a Gróf Károlyikórházat. A merénylő elmenekült és a rendőrség sokáig nem tudta kilétét megállapítani. A nyomozás végre is eredményre vezetett. Ki- 11