Népszava, 1910. január (38. évfolyam, 1–25. sz.)

1910-01-15 / 12. szám

4 nyainak elkobzását rendelte el. Szépen virágzik Boszniában az alkotmányos élet és szabadság. Egyébként jellemző, hogy miképpen ítélik meg Khuen-Héderváryt ott, ahol közelről ismerik sze­mélyét és politikáját. KÜLFÖLD. Spanyolország. A tisztek tüntetése. Párisi lapok véleménye szerint a csütörtöki katonai tüntetések Mad­ridban, amelyeket a melillai csapatok kitün­tetésének ürügye alatt rendeztek, tulajdon­képpen egy összeesküvésre vezethetők vissza. A tüntetés politikai agitátorok műve és a kormány kénytelen egyes hadtestparancs­nokokat emiatt felelősségre vonni. Két madridi ezredest a hadügyminiszter máris fölmentett állásától, Amado parancsnokot, aki a „Corriere Militare" vezetője és más ezrede­seket, kapitányokat várfogsággal sújtanak. A kormány még nem döntött Pignatelli herceg ügyében, aki kapitány egy lovasezredben és részt vett a tüntetéseken. A herceg ugyanis képviselő és immunitása védi. Japán: Háborús készülődések. A Párisban megjelenő „Newyork Herald"-nak táviratozzák Tokióból, hogy minden hivatalos cáfolat ellenére makacsul híresztelik, hogy Japán lázasan fegyverkezik újabb hadjáratra. Charbinban és Vladivosztok környé­kén a csapatmozgósítások olyan feltűnőek, hogy a háború minden valószínűség sze­rint küszöbön áll. Orosz hivatalos körökben eddig elé nem hitték, hogy Japán Vladivosztok ellen támadást készítsen elő, most azonban a japán csapatmozgósítások Észak-Korea határain egyenesen a háborúra mutatnak. Tömérdek ostromágyút és tábori tarackot halmoznak föl Charbinban és az orosz centrumok mentén Man­dzsúriában, a japán kémek hemzsegnek azokon a vidékeken éppenugy, mint a keletázsiai hadjárat előtt. A japán nagy­vezérkar szemleútra készül Koreán át és ez is biztos jele annak, hogy Japán el van tökélve a háborúra. Khuen körül. — A f­üggetlenségi pártok fúziója. — A koalíció életre keltésének kísér­letei. — Khuen gróf még nem fejezte be kor­mányalakító munkálatait. Valószínű azon­ban, hogy szombaton elkészül ezzel is és vasárnapra vagy hétfőre meglesz az uj kormány kinevezése. A parlamenti pártok táborában nagy a nyüzsgés. Mindenfelé új elhelyezkedésnek előkészületei folynak. A két ellenséges füg­getlenségi tábor összeboronálásán sokan, nagy buzgalommal dolgoznak. Igen köny­nyen megtörténhet, hogy Justhék és Kossuthék, akik még néhány nap előtt földig gyalázták egymást s akik kö­zött állítólag súlyos elvi eltérések is merültek föl, néhány nap múlva egy­más nyakába fognak borulni. Persze jön­nek a választások, ezekre megint jól összefognak az urak . Kossuth úr, aki olyan nagyon ragaszkodott a plu­ralitáshoz, most egyszerébe bizonyára az általános és egyenlő választójog lelkes hivévé fog szegődni! Hát ha Justhék a Kossuth úr mandátumszerző neve kedvéért bele is találnának menni ebbe az aljas játékba, bizonyos, hogy az ország népe nem lesz olyan feledékeny, mint ők s a radikális ellenzéket játszó Kossuthot éppen úgy undorral fogja fo­gadni, mint amilyen undorral nézte Kos­suthot, mint lakájoskodó minisztert. A függetlenségiek egyesítésénél is meré­szebb és messzebbmenő gondolat született NÉPSZAVA 1910 január 15. meg pénteken a néppárt köréből: a koa­líció életrekeltésének gondolata. Meg is indultak rögtön a tárgyalások a többi pártokkal, amelyek azonban egy­előre kudarcot vallottak, mert csak a Justh-párt, a Kossuth-párt és a nép­párt küldött ki három-három képvise­lőt a megbeszélésekre, ellenben Andrássyék nem, mert ők előbb­­ megvárják Khuen programmját. Vagyis az alkotmánypárt még reméli, hogy ottmaradhat a kormányhatalom mellett, ellenben a többi párt már letett er­ről a reményről és arra készül, hogy a híres és hirhedt „nemzeti ellentállást" keltse va­lami formában újra életre. Hát ezek az urak igazán olyan butának veszik ennek az országnak a népét, vagy akár csak sa­ját híveiket is, hogy remélni merik hajdani keserves komédiázásuk fölmelegítésének sikerét?! Van még valami följegyezni való: Khuen nyilatkozott a választójogról! A „M. H." hasábjain jelent meg ez a nyilatkozat, amelynek jellemzésére igazán nem talá­lunk más szót, mint hogy: furcsa, nagyon furcsa. Tessék alább elolvasni ezt a nyi­latkozatot, tessék eldönteni, vájjon gyana­kodni kell-e miatta, avagy csak mosolyogni fölötte. Különösen értelmetlen és értelmetle­nül különös egy nyilatkozat ez; olyan,mintha csupa sajtóhibát raktak volna egymás mellé. Hát talán még­sem járja, hogy egy új kormány feje ilyen horderejű kérdésről legelőször nyilatkozva: ilyesmit bocsát a nyilvánosság elé! A magunk részéről azt gondoljuk, hogy nem vagyunk túlságosan jóhiszeműek és túlságosan jóindulatúak gróf Khuennal szemben, ha mindezt meg­állapítván, nem vesszük túlságosan komo­lyan s komoly konzekvenciák levonására nem tartjuk alkalmasnak ezt a nyilatko­zatát. Mai híreink a következők: A kormányalakítás. Héderváry nyilatkozik a választójogról. Pénteken délelőtt úgy állt a kormány­alakító akció, hogy Héderváry egy kőnyo­matos útján már jelentethette: péntek es­tére okvetlenül befejezi kormányának meg­alakítását. De péntek estére sem fejez­hette be. Pénteken délelőtt is sok helyen járt , tárgyalt, kapacitált és ezekből a tárgyalásokból meríthette a kabinetmegala­kítás bizonyosságát. Félhivatalosan jelentik is, hogy szombaton már azokat az elő­terjesztéseket fogja megszerkeszteni, ame­lyeket a kabinet kinevezése céljából a király elé kíván terjeszteni. Héderváry kihallga­tása vasárnap lesz és ha a király az elő­terjesztett miniszteri névsort jóváhagyja, a kabinet tagjainak kinevezésére és a lemon­dott kabinet tagjainak fölmentésére vonat­kozó királyi kéziratokat a hivatalos lap külön kiadása hétfőn fogja közzétenni. Az új kabinet tagjai hivatali eskütétel céljából előreláthatóan hétfőn jelennek meg a király előtt. Héderváry tehát eljutott odáig, hogy a kormányát félig-meddig már megalakí­totta. Azok pedig, akik ebben részt vesz­nek, a következők volnának: Elnök és belügy: Iihnen-Héderváry. Pénzügy: Lukács László. Közoktatás: Berzeviczy Albert. Igazságügy: Székely Ferenc. Kereskedelem : Hieronymi Károly. Honvédelem: Hazai Samu. A király személye körüli, a földmivelés­ügyi és a horvát miniszteri tárca pénteken még nem kapott gazdát s ahogy a helyzet ala­kult, némiképpen bajok vannak a hatvan­hetes pártokkal is. Héderváry vállalkozása kezdetén az alkotmánypárt még melegen vá­rakozott, ma már külső fagyossággal, de min­ denesetre nem kismértékű belső izgalommal látja, hogy Héderváry egyszerűen elnéz felette. Tegnap még úgy volt, hogy a ki­nevezése előtt érintkezésbe lép a pártok vezetőivel, de mára megváltoztatta ezt a tervét. — A dolog úgy van, — mondotta ma Héderváry — hogy nekem most nincs mit tárgyalnom a pártvezérekkel, nekem azok­kal kell tárgyalnom és tanácskoznom, akik­kel kabinetemet megalakítom. Az én első dolgom ez. De azután, ahogy a kabinetet megalakítom, alkalmat keresek arra, hogy a pártok vezéreivel tanácskozzam. A tár­gyalások nem maradnak el. Mielőtt a kép­viselőház elé lépnék, okvetlenül tárgyalni fogok a pártvezérekkel. Megkérdezték ma egyébként Héderváryt arról is, van-e valami terve arra az esetre, ha a Házat hétfőre vagy keddre a függet­lenségiek összehívnák. — Nincs — felelte Héderváry — erre az eshetőségre nincs semmi tervem, semmi befolyásom nem lehet rá; ez a­­ dolguk. Amíg én a helyemet el nem foglalom, ad­dig én nem szólhatok bele abba, hogy ők mit csinálnak a képviselőházban. Ha össze­hívják, összehívják, ha ülést tartanak, ülést tartanak, az ellen én nem tehetek semmit és meg sem akadályozhatom. Valószínű azonban, hogy a Ház össze­hívására nem is kerül sor. Előbb a két függetlenségi pártnak kellene az egyenlés dolgában megegyezni, ami azonban hétfőig nem igen következik be. A választójogi programm. Ahány újság, annyiféle a találgatás Hé­derváry politikai programmjáról. A sok kombinációt ma cáfolják. Az egyik fél­hivatalos kommüniké mondja, hogy a té­ves hírek között a Héderváry választójogi programmjára vonatkozók a legtévesebbek. „Ami pedig a Ház föloszlatásáról szóló híreket illeti, csak annyit kell megjegyezni, hogy e kérdéssel az új kabinet, mely még ma meg sem alakult, annak idején fog annak rendje és módja szerint foglal­kozni." Választójogi programmjáról ma megszólalt Héderváry maga. A kérdést úgy tették föl előtte, hogy ha nem hozná az általános, egyenlő és titkos választó­jogot, akkor föl fog borulni, elesik a vá­lasztásokon. Miképpen gondolkozik hát ő erről a kérdésről? — Hát én — válaszolt Héderváry — nem ijedek meg. Én nem mondhatom most, hogy mifélét hozok; pontosan nem is tudnám megmondani. Nekem vannak, higgye el, érzéseim. Az én érzésem, hogy a meglévő erősségeket föladni nem szabad, nem is helyes, nem is célravezető. Tehát ez az én érzésem, de, hogy miképpen juttat­ható ez érvényre, arról nem szólhatok, vagyis azt magam sem tudnám most kör­vonalazni, publikálni pedig körülbelül még azt sem publikálnám, hogy az én érzésem mit diktál. Egyúttal, kérem, ismételem, hogy én bátran nézek szembe az esemé­nyekkel, nem ijedek meg. Én az általános választójogot mondhatom. — Az általános választójogot? — kér­dezték tőle. — Így mondhatom — folytatta. De, hogy én azt mondjam hozzá: titkos, egyenlő, vagy ez vagy az, erről nem beszélhetek. A választójog kérdése az előbbi meghatáro­zásba befoglalható anélkül, hogy részle­tezni kellene, sőt nem is lehet. Mert hisz az a körülményektől függhet. Én azt mon­dom önnek, hogy nincs meg hozzá még a matériám, azt még meg kell nézni, de aztán engem nem befolyásolhatnak más szempontok és nem is fogok kiállani az érzésemmel és ha azt mondom: általános választójog, akkor nem vezettetem magam jelszavak által. A fejlődésnek utat kell engedni. Eddig volt. Héderváry többet nem mon­dott, aminthogy nem is mondhatott. Fur­csaság, értelmetlenség, elrejtett, de csak félig érthető célozgatás ennyi mondatban is túlontúl sok van.

Next