Népszava, 1910. január (38. évfolyam, 1–25. sz.)
1910-01-15 / 12. szám
4 nyainak elkobzását rendelte el. Szépen virágzik Boszniában az alkotmányos élet és szabadság. Egyébként jellemző, hogy miképpen ítélik meg Khuen-Héderváryt ott, ahol közelről ismerik személyét és politikáját. KÜLFÖLD. Spanyolország. A tisztek tüntetése. Párisi lapok véleménye szerint a csütörtöki katonai tüntetések Madridban, amelyeket a melillai csapatok kitüntetésének ürügye alatt rendeztek, tulajdonképpen egy összeesküvésre vezethetők vissza. A tüntetés politikai agitátorok műve és a kormány kénytelen egyes hadtestparancsnokokat emiatt felelősségre vonni. Két madridi ezredest a hadügyminiszter máris fölmentett állásától, Amado parancsnokot, aki a „Corriere Militare" vezetője és más ezredeseket, kapitányokat várfogsággal sújtanak. A kormány még nem döntött Pignatelli herceg ügyében, aki kapitány egy lovasezredben és részt vett a tüntetéseken. A herceg ugyanis képviselő és immunitása védi. Japán: Háborús készülődések. A Párisban megjelenő „Newyork Herald"-nak táviratozzák Tokióból, hogy minden hivatalos cáfolat ellenére makacsul híresztelik, hogy Japán lázasan fegyverkezik újabb hadjáratra. Charbinban és Vladivosztok környékén a csapatmozgósítások olyan feltűnőek, hogy a háború minden valószínűség szerint küszöbön áll. Orosz hivatalos körökben eddig elé nem hitték, hogy Japán Vladivosztok ellen támadást készítsen elő, most azonban a japán csapatmozgósítások Észak-Korea határain egyenesen a háborúra mutatnak. Tömérdek ostromágyút és tábori tarackot halmoznak föl Charbinban és az orosz centrumok mentén Mandzsúriában, a japán kémek hemzsegnek azokon a vidékeken éppenugy, mint a keletázsiai hadjárat előtt. A japán nagyvezérkar szemleútra készül Koreán át és ez is biztos jele annak, hogy Japán el van tökélve a háborúra. Khuen körül. — A függetlenségi pártok fúziója. — A koalíció életre keltésének kísérletei. — Khuen gróf még nem fejezte be kormányalakító munkálatait. Valószínű azonban, hogy szombaton elkészül ezzel is és vasárnapra vagy hétfőre meglesz az uj kormány kinevezése. A parlamenti pártok táborában nagy a nyüzsgés. Mindenfelé új elhelyezkedésnek előkészületei folynak. A két ellenséges függetlenségi tábor összeboronálásán sokan, nagy buzgalommal dolgoznak. Igen könynyen megtörténhet, hogy Justhék és Kossuthék, akik még néhány nap előtt földig gyalázták egymást s akik között állítólag súlyos elvi eltérések is merültek föl, néhány nap múlva egymás nyakába fognak borulni. Persze jönnek a választások, ezekre megint jól összefognak az urak . Kossuth úr, aki olyan nagyon ragaszkodott a pluralitáshoz, most egyszerébe bizonyára az általános és egyenlő választójog lelkes hivévé fog szegődni! Hát ha Justhék a Kossuth úr mandátumszerző neve kedvéért bele is találnának menni ebbe az aljas játékba, bizonyos, hogy az ország népe nem lesz olyan feledékeny, mint ők s a radikális ellenzéket játszó Kossuthot éppen úgy undorral fogja fogadni, mint amilyen undorral nézte Kossuthot, mint lakájoskodó minisztert. A függetlenségiek egyesítésénél is merészebb és messzebbmenő gondolat született NÉPSZAVA 1910 január 15. meg pénteken a néppárt köréből: a koalíció életrekeltésének gondolata. Meg is indultak rögtön a tárgyalások a többi pártokkal, amelyek azonban egyelőre kudarcot vallottak, mert csak a Justh-párt, a Kossuth-párt és a néppárt küldött ki három-három képviselőt a megbeszélésekre, ellenben Andrássyék nem, mert ők előbb megvárják Khuen programmját. Vagyis az alkotmánypárt még reméli, hogy ottmaradhat a kormányhatalom mellett, ellenben a többi párt már letett erről a reményről és arra készül, hogy a híres és hirhedt „nemzeti ellentállást" keltse valami formában újra életre. Hát ezek az urak igazán olyan butának veszik ennek az országnak a népét, vagy akár csak saját híveiket is, hogy remélni merik hajdani keserves komédiázásuk fölmelegítésének sikerét?! Van még valami följegyezni való: Khuen nyilatkozott a választójogról! A „M. H." hasábjain jelent meg ez a nyilatkozat, amelynek jellemzésére igazán nem találunk más szót, mint hogy: furcsa, nagyon furcsa. Tessék alább elolvasni ezt a nyilatkozatot, tessék eldönteni, vájjon gyanakodni kell-e miatta, avagy csak mosolyogni fölötte. Különösen értelmetlen és értelmetlenül különös egy nyilatkozat ez; olyan,mintha csupa sajtóhibát raktak volna egymás mellé. Hát talán mégsem járja, hogy egy új kormány feje ilyen horderejű kérdésről legelőször nyilatkozva: ilyesmit bocsát a nyilvánosság elé! A magunk részéről azt gondoljuk, hogy nem vagyunk túlságosan jóhiszeműek és túlságosan jóindulatúak gróf Khuennal szemben, ha mindezt megállapítván, nem vesszük túlságosan komolyan s komoly konzekvenciák levonására nem tartjuk alkalmasnak ezt a nyilatkozatát. Mai híreink a következők: A kormányalakítás. Héderváry nyilatkozik a választójogról. Pénteken délelőtt úgy állt a kormányalakító akció, hogy Héderváry egy kőnyomatos útján már jelentethette: péntek estére okvetlenül befejezi kormányának megalakítását. De péntek estére sem fejezhette be. Pénteken délelőtt is sok helyen járt , tárgyalt, kapacitált és ezekből a tárgyalásokból meríthette a kabinetmegalakítás bizonyosságát. Félhivatalosan jelentik is, hogy szombaton már azokat az előterjesztéseket fogja megszerkeszteni, amelyeket a kabinet kinevezése céljából a király elé kíván terjeszteni. Héderváry kihallgatása vasárnap lesz és ha a király az előterjesztett miniszteri névsort jóváhagyja, a kabinet tagjainak kinevezésére és a lemondott kabinet tagjainak fölmentésére vonatkozó királyi kéziratokat a hivatalos lap külön kiadása hétfőn fogja közzétenni. Az új kabinet tagjai hivatali eskütétel céljából előreláthatóan hétfőn jelennek meg a király előtt. Héderváry tehát eljutott odáig, hogy a kormányát félig-meddig már megalakította. Azok pedig, akik ebben részt vesznek, a következők volnának: Elnök és belügy: Iihnen-Héderváry. Pénzügy: Lukács László. Közoktatás: Berzeviczy Albert. Igazságügy: Székely Ferenc. Kereskedelem : Hieronymi Károly. Honvédelem: Hazai Samu. A király személye körüli, a földmivelésügyi és a horvát miniszteri tárca pénteken még nem kapott gazdát s ahogy a helyzet alakult, némiképpen bajok vannak a hatvanhetes pártokkal is. Héderváry vállalkozása kezdetén az alkotmánypárt még melegen várakozott, ma már külső fagyossággal, de min denesetre nem kismértékű belső izgalommal látja, hogy Héderváry egyszerűen elnéz felette. Tegnap még úgy volt, hogy a kinevezése előtt érintkezésbe lép a pártok vezetőivel, de mára megváltoztatta ezt a tervét. — A dolog úgy van, — mondotta ma Héderváry — hogy nekem most nincs mit tárgyalnom a pártvezérekkel, nekem azokkal kell tárgyalnom és tanácskoznom, akikkel kabinetemet megalakítom. Az én első dolgom ez. De azután, ahogy a kabinetet megalakítom, alkalmat keresek arra, hogy a pártok vezéreivel tanácskozzam. A tárgyalások nem maradnak el. Mielőtt a képviselőház elé lépnék, okvetlenül tárgyalni fogok a pártvezérekkel. Megkérdezték ma egyébként Héderváryt arról is, van-e valami terve arra az esetre, ha a Házat hétfőre vagy keddre a függetlenségiek összehívnák. — Nincs — felelte Héderváry — erre az eshetőségre nincs semmi tervem, semmi befolyásom nem lehet rá; ez a dolguk. Amíg én a helyemet el nem foglalom, addig én nem szólhatok bele abba, hogy ők mit csinálnak a képviselőházban. Ha összehívják, összehívják, ha ülést tartanak, ülést tartanak, az ellen én nem tehetek semmit és meg sem akadályozhatom. Valószínű azonban, hogy a Ház összehívására nem is kerül sor. Előbb a két függetlenségi pártnak kellene az egyenlés dolgában megegyezni, ami azonban hétfőig nem igen következik be. A választójogi programm. Ahány újság, annyiféle a találgatás Héderváry politikai programmjáról. A sok kombinációt ma cáfolják. Az egyik félhivatalos kommüniké mondja, hogy a téves hírek között a Héderváry választójogi programmjára vonatkozók a legtévesebbek. „Ami pedig a Ház föloszlatásáról szóló híreket illeti, csak annyit kell megjegyezni, hogy e kérdéssel az új kabinet, mely még ma meg sem alakult, annak idején fog annak rendje és módja szerint foglalkozni." Választójogi programmjáról ma megszólalt Héderváry maga. A kérdést úgy tették föl előtte, hogy ha nem hozná az általános, egyenlő és titkos választójogot, akkor föl fog borulni, elesik a választásokon. Miképpen gondolkozik hát ő erről a kérdésről? — Hát én — válaszolt Héderváry — nem ijedek meg. Én nem mondhatom most, hogy mifélét hozok; pontosan nem is tudnám megmondani. Nekem vannak, higgye el, érzéseim. Az én érzésem, hogy a meglévő erősségeket föladni nem szabad, nem is helyes, nem is célravezető. Tehát ez az én érzésem, de, hogy miképpen juttatható ez érvényre, arról nem szólhatok, vagyis azt magam sem tudnám most körvonalazni, publikálni pedig körülbelül még azt sem publikálnám, hogy az én érzésem mit diktál. Egyúttal, kérem, ismételem, hogy én bátran nézek szembe az eseményekkel, nem ijedek meg. Én az általános választójogot mondhatom. — Az általános választójogot? — kérdezték tőle. — Így mondhatom — folytatta. De, hogy én azt mondjam hozzá: titkos, egyenlő, vagy ez vagy az, erről nem beszélhetek. A választójog kérdése az előbbi meghatározásba befoglalható anélkül, hogy részletezni kellene, sőt nem is lehet. Mert hisz az a körülményektől függhet. Én azt mondom önnek, hogy nincs meg hozzá még a matériám, azt még meg kell nézni, de aztán engem nem befolyásolhatnak más szempontok és nem is fogok kiállani az érzésemmel és ha azt mondom: általános választójog, akkor nem vezettetem magam jelszavak által. A fejlődésnek utat kell engedni. Eddig volt. Héderváry többet nem mondott, aminthogy nem is mondhatott. Furcsaság, értelmetlenség, elrejtett, de csak félig érthető célozgatás ennyi mondatban is túlontúl sok van.