Népszava, 1910. augusztus (38. évfolyam, 182–206. sz.)

1910-08-26 / 202. szám

1910 augusztus 25. NÉPSZAVA segélyakciót nem vezette s igy a minisztérium kukoricájából egy szemet sem láthatott. Ezzel a följelentéssel azonban a főispán nem elégedett meg, mert a vármegyei magánérde­kek orgánumában viszont ő támadtatta meg Buza Barnát és hűséges íródeákjával kiiratta róla, hogy a választáson negyven hordó olcsó mik­i vinkót csempészett be a hegyaljai zárt borterületre. Vagyis, hogy kutyába sem vette azt a törvényt, amelyet ő is megszavazott a koalíciós dicsőség idején. Buza ezzel a lével itatta a negyvennyolcas eszmékért lelkesülő „érett" választóit s a bi­róság még pénzbirságra is itélte e tilos fogásért. íme, a választási mozgalmak utolsó hul­lámai. Lemossák kölcsönösen a vármegyei urakról a tisztesség látszatát s mig az egyik oldalon azt akarják elhitetni a főispánról, hogy az az ínséges embereknek szánt ala­mizsnát egyszerűen ellopta, a másik oldalon bebizonyítják, hogy a bukott jelölt az első­rendű csempész. Teregetik szépen egymás szennyesét, pedig csak egy választási harc van a hátunk mögött. Milyen gyönyörűen levet­kőztetnék itt a „nemzetfentartó elemet", ha minden évben volna egy képviselőválasz­tás! .. . Az egységes horvát kormánypárt megalakításának munkálatairól jelentik Zág­rábból a „Keleti Értesítő"-nek, hogy a pro­gram­t készítő bizottság a „program­­" három pontját már megállapította. Az elsőben ki­mondották, hogy a párt szabadelvű lesz, tisz­teli mindenkinek a maga vallási meggyőző­dését és a törvény által megállapított egyházi szertartásokat. A szerb kérdés tekintetében a horvát-szerb egység alapján áll. A közjogi kér­dések tekintetében a magyar-horvát kiegyezés alapján áll ugyan, d­e követeli a ki­egyezésnek teljes tisztaságában való meg­tartását és a sérelmek megszüntetését. No­vosel és Bauer dr. papképviselők azt indít­ványozták, hogy az uj párt helyezkedjék kato­likus alapra s mert ezt az indítványt a több­ség nem fogadta el, valószínűnek tartják, hogy a katolikus papság nem vesz részt az uj párt­alakulásban. Így valamivel kevesebb hazug­ság is lesz a „szabadelvű" jelzőben. A párt­programm kidolgozásának munkálatai már­annyira előhaladtak, hogy szombaton teljes ülést tart a koalíció, amelyen véglegesen meg­állapítják a programmot. Ha pedig nem sikerül összeütni az egységes kormánypártot, akkor — mint az eszéki „Narodna Obrana", a jogpárt lapja jelenti — Tomasics bán lemond s a bánjelölt ez esetre Hideghéthy Imre, a volt szerém megyei fő­ispán. A horvátországi nemzeti, vallási és közjogi alapon politizáló urak azonban valószínűleg megtalálják azt a programmot, amely mellett ismét visszajussanak a hatalom békés élve­zetébe. " Le az alkohollal! A falusi tudatlanság parlag földjéből fakadó is­mert éle jut az eszünkbe az ország második leg­nagyobb városából, Szegedről jövő hiradás nyo­mán. Az alkohol pusztítását magyarázgatta valaki a falusi parasztnak, mire az egyik szent elhatáro­zással kiböki: — Nem is isszuk mind azt a fene alkoholt, mi­kor van jó borunk, pálinkánk. Azaz bocsánat, a szegediek már mégis művel­tebbek valamivel. Ők már tudják, hogy a pálinka: alkohol, veszedelmes, egészségrontó, életpusztító ital. De a bor­­ az más. Hogyne volna más, ami­kor a szegedi és a szatymazi homokban borszőllő terem száz- és ezerholdszámra. Ezt a sok bort el kell adni, annak reklámot kell csinálni, az üzlet érdekében mozgalmat kell indítani, egyesülni kell, intézményeket kell alkotni. A Magyar Szőllősgaz­dák Országos Egyesülete szeptember vége felé országos kongresszust tart Szegeden. Lesz szőllő-és borkiállítás, lesznek hasznos előadások. Ezek között egy ilyen is : „Küzdelem a pálinkaivás ellen s az okszerű bor­fogyasztás terjesztése." A jeles szőllőgazda és borszakértő bizonyára ki­fejti majd, hogy mily káros a pálinkaivás és mily hasznos a borivás. Mert a pálinka , alkohol, a bor ellenben... a bor ára a derék és hazafias szőllős­gazdák és bortermelők zsebébe folyik. KÜLFÖLD. Németország. Még: egy szocialista győzelem. Németországi elvtársaink újabb győzelmet írhatnak zászló­jukra. A legutolsó esztendőben éppen a nyol­cadik mandátumot hódítják el a polgári pár­toktól. Amint már a Népszavában megem­lékeztünk r­óla, a Zschopau-Marienbergi-i (Szászország) kerületben Göhre elvtársat vá­lasztották meg nagy szótöbbséggel. A Zscho­pau-Marienbergi-i kerület egyébként már régebben is választott szociáldemokrata képviselőt. Az 1871-iki választásoknál pár­tunk jelöltje 1959 szavazatot kapott, 1874-ben 1982-től, 1977-ben 4928-at.­ 1878-ban 7070 sza­vazattal elvtársaink elhódították a kerületet. 1881-ben azonban megint elveszítették s csak 17 év múlva nyerték vissza 10.262 szavazat­tal. 1903-ban Rosenow elvtársat választották meg 13.616 szavazattal. A rákövetkező évben azonban Rosenow meghalt. A pártban a jelö­lésre nézve egyenetlenség támadt, aminek kö­vetkeztében a kerületet elveszítették. Zim­mermann antiszemita jelöltet választották meg helyébe. 1907-ben, a nagy „letiprás"-nál újra Zimmermannt választották meg az egyesült polgári pártok 14.730 szavazatával 11.281 szo­ciáldemokrata szavazattal szemben, vagyis 3449 szavazattöbbséggel. Az elvtársakat ez a vesz­teség fokozottabb tevékenységre buzdította s most, amikor Zimmermann is meghalt, min­den erejüket megmozdították, hogy a kerüle­tet visszahódítsák. A kitartó munkának mégis volt az eredménye. A polgári pártokra össze­sen leadott 8678 szavazattal szemben Göhre elvtárs 14.156 szavazatot kapott, vagyis a pol­gári pártok 3449 szótöbbségét a négy évi buzgó munkával 5178 szociáldemokrata szótöbbséggé változtatták át. Göhre elvtárssal a birodalmi gyűlés szociáldemokrata képviselőinek száma 51-re emelkedett. Törökország. Új katonai törvény. Törökországban új katonai törvény lépett életbe, amely elren­deli, hogy azokat a legutolsó korosztálybeli újoncokat, akik a katonai behívásnak "nem engedelmeskedtek s akik a katonai törvények iránt való engedetlenség miatt kényszerszol­gálatot teljesítenek, a katonai szolgálat alól mentsék föl. E kedvezményben részesednek a szolgálat alól fölmentett újoncok még szolgá­latban korosztályosai, továbbá a szolgálatra kép­telen, a családföntartó nélküli és a hadmen­tességi díjat fizető katonakötelesek is. A már besorozott, de a behívásnak nem engedelmes­kedő utolsó korosztálybeli, valamint a kény­szerszolgálatot teljesítő újoncokat a szolgálat­ból el fogják bocsátani. E törvény intézkedé­seinek megfelelő elbánásban részesülnek a vizsgájukat le nem tett s ezért sor alá került papnövendékek is. Franciaország. Az élelmiszerek drágasága ellen. Az élelmi­szeruzsorások nemcsak Magyarországon garáz­dálkodnak, hanem másutt is. A különbség csak az, hogy másutt azután erélyes intézke­déseket hoznak és a körmükre koppintanak az uzsorásoknak. Így a francia belügyminisz­ter és a kereskedelmi miniszter elhatározták, hogy bizottságot küldenek ki abból a célból, hogy az élelmiszerek föltűnő áringadozásának okát kikutassák és ha kiderülne, hogy ezt a spekulánsok düdös cselekménye idézi elő, azonnal följelentést tegyenek a bíróságnál. A kormány abban az esetben is megtenné a megfelelő intézkedéseket, ha nem éppen bű­nös ténykedések történtek, hanem oly manő­verek, amelyek rendkívüli áremelkedések elő­idézésére alkalmasak voltak. Spanyolország: A kormány és a Vatikán. San Sebastianból sürgönyzik, hogy a király elnöklésével szer­dán tartott minisztertanács foglalkozott a Va­tikánnak a spanyol kormány május 25-iki 7 jegyzékére adott válaszával. A párisi „Temps" értesülése szerint a tárgyalás Spanyolország s a Vatikán között most ismét élénkebben fog megindulni. Canalejas miniszterelnök el van határozva arra, hogy ragaszkodni fog politi­kájának alapelveihez. A tanítóképzés államosítása. — A „Magyarországi Tanítóegye­sületei­ Országos Szövetsége" köz­gyűlése. — A néptanítók eddigi országos szervezetüket, az Országos Bizottságot átalakították és az uj orszá­gos szervezet, a „Magyarországi Tanítóegyesületek Országos Szövetsége" csütörtökön tartotta első közgyűlését. A közgyűlés Pest vármegye díszter­mében folyt le, Moussong Géza budapesti iskola­igazgató elnöklete alatt, mintegy 300 tag részvé­telével, akik több tanítóegyesületet képviseltek. A közgyűlés legfontosabb mozzanatával mai ve­zércikkünkben foglalkozunk. Több részletesről itt számolunk be. Formaságok. Moussong Géza elnöki megnyitója után a köz­oktatásügyi miniszter képviseletében Radnay Rezső osztálytanácsos szólt. Ismeri — úgymond — a tanítóság óhajait, tudja, hogy a tanítók fizetésé­nek egységesítése és a nyugdíjtörvény revíziója legfőbb kívánságuk. A kormány el nem zárkózik ez óhajok elől. Annak a reményének adott végül kifejezést, hogy a tanítóság jogos érdekei mielőbb kielégítést nyernek. Simon Lajos főtitkár tejesztette be ezután évi jelentését. Megemlíti, hogy a szövetség legközelebb megindítja hivatalos lapját és ezzel egy erős agi­tációs eszközt ad a tanítóság kezébe. A tanítóképzés. Ezután a népiskolai tanítók és tanítónők képzési sérül­és képesítéséről értekezett Simkó Endre tanítóképezdei igazgató. Határo­zati javaslatában azt az óhajtást tolmácsolta, hogy a nem állami tanítóképző-intézetek állami segély­lyel emeltessenek a kellő színvonalra és a közép­iskolák mintájára megfelelő állami ellenőrzés és f felügyelet alá helyeztessenek. A tanítóképzés sze­rinte elsősorban az állam joga és kötelessége ugyan, de a törvényes követelmények szigorú meg­­­tartása mellett a hitfelekezetek, községek, társu­latok és egyesek is tarthatnak fönn ily intézetet. Előadásában ezután foglalkozott a tanítóképesítés, a kántorképesítés és általános tanítóképzési intéz­kedések kérdéseivel.­­ Simkó határozati javas­lata fölött élénk vita indult meg, amelyet Ember Sándor (Budapest) nyitott meg. Re­akciósnak mondotta Simkó javaslatát, amely a visszafejlesztés politikáját szolgálja és nem felel meg a huszadik század kulturális szükségleteinek. Ellenjavaslato­t terjesztett a közgyűlés elé, amely szerint a közgyűlés mondja ki, hogy az egységes állami tanítóképzés elvi alapjára helyezkedik, il­letve föntartja az ötödik egyetemes tanítógyűlés­nek erre vonatkozó határozatát. Magyarországon a nemzetiségi és felekezeti viszonyok egyenesen megkövetelik az egységes állami tanítóképzést, ha a népnevelés terén eredményes munkát akarunk végezni. Máthé József (Marosvásárhely) elfogadja Em­ber Sándor határozati javaslatát. Megkívánja, hogy a tanítók az élet nehézségeinek, a néplélek és a szociális kívánalmak megismerésére nevel­tessenek. Biró Samu (Budapest) annak kimondását kérte, hogy a tanítóképzés kizárólag az állam joga, de­­ egyúttal kötelessége is. Csuka István (Debrecen) szintén amellett ér-s fel, hogy a tanítóképzést vegyék ki a felekezetek és magánosok kezéből. Bertalan Vince (Esztergom) nagy lárma és ellenmondás között v­édte a felekezeti tanítókép­zést. Tizenhatezer római katolikus tanító nevében tiltakozik — úgymond — a felekezeti tanítóképzés nívójának leszállítása ellen és óvást emelt az el­len, hogy a felekezetek a tanítóképzés jogától meg­fosztassanak. Kifakadásait Moussong Géza elnök azzal szakította meg, hogy Bertalan nem katoli­kus tanítók gyűlésén szólal föl most, hanem Ma­gyarország tanítóságának egyetemessége előtt, amiért is tartózkodnia kell felekezeti vitától. Ber­talan óvását nem veheti tudomásul, mert a köz­gyűlés legföljebb óhajtásának vagy indítványnak minősítheti felszólalását. Bursics Ernő (Budapest) kifejtette, hogy a ta­nítóság legutóbbi, ötödik egyetemes gyűlésén már állást foglalt a tanítóképzés kérdésében, amelyet állami feladatnak minősített. Bursics felszólalása végén azt a kívánságot hangoztatta, hogy a kor­mány elé terjesztendő memorandumban kérjék a minisztert, hogy az állami tanítóképzőkben a föl­vételnél biztosítsanak a tanítók gyermekeinek el­sőbbséget. Simon Károly (Hajdúhadház), aki maga is fe­lekezeti tanító, az állami tanítóképzés föltétlen hí­vének vallja magát. Simkó Endre és Ember Sándor előadók vég­szavai után a közgyűlés Ember Sándor határozati javaslatát óriási többséggel magáévá tette.

Next