Népszava, 1911. január (39. évfolyam, 1–26. sz.)

1911-01-31 / 26. szám

191] január 6l. NÉPSZAVA ban Oroszország alighanem csalódni fog. A potsdami határozat azonban igen fontos Ausztria és az egész monarchia szláv népeire. Szónok a bagdadi vasút veszedelmeire már 1897-ben rámutatott a dele­gációban. Már ma is döntő gazdasági befolyása van Németországnak Konstantinápolyban s a bag­dadi vasút is főként a német kereskedelmet, ki­vitelt és gyarmati politikát fogja szolgálni, mert ez irányban a németek sokkal erőseb­bek az an­goloknál és a franciáknál. Oderberg és Konstanti­nápoly között nem tűrhet meg Németország aka­dályt és így oly ne­yzetben fog minket tartani, hogy eme kelet felé nyomulásában föl ne tart­hassuk. E lassú, békés okkupációtól féltjük a szlávokat nemcsak önmagukért, hanem a monar­chia és an­nik önállóság­a szempontjából is. Félt­jük a Balkán szlávjait is, ahol a mi lehe­­tlen politikái­k folytán Németország minden gazdasági pozíciónkat elfoglalta, földrajzi helyzetünk elő­nyeinek elvesztésével. Már­pedig nemcsak Orosz­ország, hanem a Balkán-államoknak is érdeke, hogy Ausztria, ha már politikaii­g függvénye Németországnak, ne legyen az gazdaságilag. Az annexió keresztülvitelének helytelen módja korábbi fényes külpolitikai helyzetünket Német­ország előnyére elrontotta s minthogy ez nem­csak ideiglenes állapot, hanem hosszú idő óta fönnálló kedvezőtlen külpolitikai helyzetünk kö­vetkezménye,­­ a költségvetést nem fogadja el. Dr. Exner kérdést intéz a külügyminiszterhez, Viljon Taft elnöknek a fegyverkezés csökkentése érdekében az újságok szerint kibocsátott felhívását mi­­kapta-e s milyen álláspontra helyezkedik ezzel szemben? Aehrental külügyminiszter kellemesnek találja, hogy sok tekintetben egyezik véleménye Kramarz fejtegetéseivel, különösen Németország sikeres politikájára vonatkozólag. De u­yanez a Német­ország helyeselte a mi annexiós politikánkat. Megköszöni Kramarznak, hogy a Balkánon bécsi politikát követel és ez irányban kéri Kramarz mű­ködését különösen a szláv sajtóban. Külpolitikánk önállóságára vonatkozó kívánságát nem teljesítheti Kramatznak, hiszen Európában egy­etlen nagyhata­lom sem teljesen önálló külpolitikájában, ezt a szövetségek­é­, ezekből folyó viszonyok lehetet­lenné teszik. Érdekeinket azonban megvédtük és megvédjük ezután is. A jelenlegi külpolitikai helyzet nem engedi meg, hogy a bagdadi vasút kérdésében bővebben nyilatkozzék, de ez nem sérti a mi gazdasági érdekeinket. Exner kérdésére előadja, hogy az érintett föl­hívást megkapta. E fölhívás szerint az Egyesült­ Államok elnöke által kinevezendő öttagú bizottság megállapítaná, hogy mit lehetne tenni e kérdés­ben, miképpen lehetne főként a világ egyesítendő flottáit egy nemzetközi hatalmi tényezővé tenni a világbéke biztosítására s mind más eszközök szol­gálhatnának a háború lehetőségeinek kizárására. Amerika irányadó körei egyelőre várják a többi kormányok nyilatkozatait. A miniszter is nagy érdeklődéssel fogadta a felhívást, de nem tit­kolja, hogy a fegyveres béke mai korszakában köz­vetlen eredményt nem vár ettől, csak akkor, ha valamennyi jelentékeny hatalom csatlakozik ehhez az akcióhoz. A nagy cél érdekében ily értelemben a maga részéről is eleget tett a fölhívásnak annál inkább, mert rokonszenves minden olyan törekvés, amely az egyre fokozódó, Európa népeit súlyosan terhelő katonai költségeket csönkkenteni igyekszik. Aehrenthal beszéde után a tanácskozás folytatá­sát a kedden délelőtt tartandó ülésre halasztották. Az „esseni pör"­ — Újra tárgyalnak egy 15 éves gaz­tettet. Tizenöt évvel ezelőtt letárgyalt pörnek a revízióját kezdte meg hétfőn az esseni es­küdtszék. Az elítéltek régen kitöltötték a rájuk rótt büntetést, ketten meg is haltak már közülök, de az életben maradottak ti­zenöt éven át lankadatlan küzdelemmel elérték azt, hogy a bíróság végre is kény­telen volt elrendelni a per újrafelvételét. A tizenöt év előtti ítélet egyike a leggazabb osztályítéleteknek, amelyeket a bíróságok szociáldemokrata munkások ellen hoztak Németországban. Hét elvtársat ítéltek el összesen 18 és fél évi fegyházra állítólagos hamis eskü címén. Az annak idején nagy érdeklődést keltett per és a revízióért való küzdelem története röviden a következő: A Rajna-Westfália-i ipari környéken csak 1889 óta van tulajdonképpeni modern mun­kásmozgalom. A bányászok megalakították szociáldemokrata alapon álló szakszervezetüket, amelyet azóta a "régi" szövetségnek neveznek. A fiatal szervezetnek rendkívüli nagy nehéz­ségekkel kellett megküzdenie. A bányatársa­ságok és a szolgálatukban álló hatóságok a legádázabb gyűlölettel törtek a szervezetre, amely tisztességes viszonyokat akart teremteni azon a területen, ahol emberemlékezet óta a féktelen kizsákmányolás volt az úr. Mivel azonban minden üldözés hiábavaló volt, a bányászok söpredékét összetoborozták egy „keresztény" szakegyesületbe. A legpiszkosabb szájúakat vezetőknek tették meg. Ezek gyűlé­seiken és minden egyéb alkalmakkor saját piszkaikat a régi szervezetre és annak veze­tőire szórták. A hatóságok és a bányatársa­ságok terrorizmusa következtében a környék vendéglősei nem merték helyiségeiket szociál­demokrata gyűlések tartására átengedni. Elv­társainknak nem maradt más eszköze a véde­kezésre, minthogy elmenjenek a „kereszté­nyek" gyűléseire és ott nyomban megcáfolják rágalmaikat. 1895 február 3-án Bankauban tartottak ilyen bányászgyűlést. Schröder elvtárs, a „régi" szö­vetség elnöke néhány társával megjelent a gyűlésen, hogy szükség esetén fölszólalhasson. Ezt annál inkább megtehették, mert a „ke­resztények" szabad fölszólalási jogot hirdet­tek. Amikor a gyűlés elnöke, Brust, meglátta Schröder elvtársat, fölszólította őt és tár­sait, hogy hagyják el a termet. Egyúttal fölszólította a hatóság képviselőjét, hogy segítsen neki ebben a céljában, bár Schröder és társai azonnal kifelé indultak. Munter csendőr azonban Schröderhez rohant, vállon ragadta és fölszólította, hogy hagyja el a he­lyiséget. Schröder a kijáratnál belépődíját követelte vissza. Munter ezzel nekirontott ezzel a kiáltással: „De most már kitakarodj !" Schröder elbukott s amikor föl akart kelni, újra a földre taszították. A szocialista bányá­szok szaklapja elmondta ezeket az eseménye­ket. Munter csendőr ezért sajtópert indított a lap szerkesztője, Margraff ellen. Az 1895 június 11-én tartott tárgyaláson Munter tagadta, hogy ő megfogta volna Schrödert. Schröder vagy a félelemtől, vagy az ijedtségtől esett össze, — bizonyította a rend erélyes őre. Ezzel szemben Schröder, Mayer és Graf elvtársak azt bizonyították, hogy Munter kétszer torkonragadta Schrödert és úgy taszította el. Hosszas keresztkérdések után Munter annyit beismert, hogy Schröder az ő testmozdulata következtében esett el. A vád tanúi csak annyit tudtak vallani, hogy nem látták, hogy Munter megfogta volna Schrödert Az ellentmondó tanúvallomások miatt a tár­gyalást június 27-re halasztották. Az új tár­gyaláson több új „keresztény" tanú azt val­lotta, hogy ők sem látták, hogy a csendőr megfogta volna Schrödert. Négy más új tanú azonban megerősítette Schröderék vallomását. A bíróság ezen vallomások ellenére is elítélte Margraffot. Az államügyészség pedig hamis eskü címén vádat emelt a védelem tanúi el­len. Néhány nap múlva valamennyiüket le­tartóztatták. 1895 augusztus 4-én kezdődött meg ennek a pernek a tárgyalása az esseni esküdtszék előtt. Tizenhárom tanú megerősítette a hét vád­­lott vallomását. A vád tanúi megint csak annyit tudtak vallani, hogy nem­ látták, hogy Munter megfogta volna Schrödert. Az esküd­tek mindezen vallomások ellenére bűnösnek mondták ki a vádlottakat. Schrödert 2 és fél évi, Meyert és Grafét 3 és fél évi, Imberget, Beckmannt és Wilburget 3—3 évi, Thielt pe­dig 6 hónapi fegyházbüntetésre ítélték. Schröder ügyvédje, Niemeyer már 1896 no­vember 30-án kérte a per újrafölvételét. Most már húsz tanú bizonyította Schröderék igazát. A perújításra vonatkozó megkeresést mégis elutasították. Ez azonban nem ejtette két­ségbe a védőügyvédet és fáradhatatlanul gyűjtött újabb adatokat. Közben az el­ítéltek kitöltötték a rájuk rótt bünte­tést. Munter csendőr ellen 1908. évben fegyelmit indítottak, mert egy más ügyből ki­folyólag többeket hamis tanuzásra akart birni. Niemeyer ügyvéd most megint perujítást kért, megint elutasították. Közben két új tanú je­lentkezett Ezek az 1895-iki események után külföldre utaztak és csak amikor hosszas távollét után visszaérkeztek, hallottak Schrö­der és társainak elitéltetéséről. Most már a biróság kénytelen volt tárgyilagosan foglal­kozni a dologgal és a hammi főtörvényszék elrendelte a pernjitást. Az elitéltek közül már csak öten élnek. Imberg büntetésének kitöltése után nemso­kára meghalt. Graf Skóciában egy bánya­katasztrófának esett áldozatul. De Munter sem él már. Az ellene megindított eljárást súlyos­bította a perujitás elrendelése. Munter kije­lentette egy berlini lap munkatársának, hogy nyugodt lelkiismerettel várja az új tárgyalást és azután rövidesen­­ hirtelen meghalt. A hétfőn megkezdett tárgyalás óriási fontosságú a németországi munkásmozga­lomra nézve. A tárgyalás folyamán leránt­ják a leplet az osztálybíróságok üzelmeiről és a „keresztény" szervezeteknek undorí­tóan gaz szerepléséről, amelyet a tisztessé­ges munkásmozgalom ellen játszik. A boszniai bizottság is ülést tartott kedden délután. Az ülést Gessmann elnök megnyitója után fölfüggesztették és a kül­ügyi bizottság ülésének berekesztése után nyitot­ták meg újra. A folytatólagos ülésen Burian közös pénzügyminiszter, Fon előadó és Steiner delegátus szólaltak föl. A tanácskozást kedden folytatják. MŰVÉSZETI IRODALOM. (*) A „Nyugat" a Vígszínházban. Vasárnap megtartotta a „Nyugat" a hetek óta hirdetett iro­dalmi matinéját, amelyet nagy érdeklődéssel vár­tak a modern irodalom hívei. A Vígszínház ebből az alkalomból egészen megtelt Olyan volt az a délelőtti nézőtér, mint egy rendes vígszínházi premiére-est. A páholyokban és a földszint jobb helyein az isz­ert premiére-közönség, legnagyobb­részt a Lipótváros lakosságának pénzdús rétege, amely, ha nem valami komoly, mély és heves irodalmi érdeklődésből, hanem csak divat­­ból jelent is meg, mindenesetre szép, jó és hasz­nos publikum. Sok süldőleányt és kevés diák­fiú­t láttunk a nézőtéren, ahol — persze a szerényebb helyeken — a szervezett munkásság lelkes és komoly érdeklődése is megnyilvánult. A matiné prológusát, Ady Endre érdekes, érzéses és hangulatos Csokonay-versét Medgyaszai Vilma szavalta el intelligensen, szépen. Utána Hatvany Lajos rövid fölolvasása következett, melyben is­mertette az igazi Csokonay Vitéz Mihályt és har­cos hangon védelmezte az irodalmi modernséget azokkal szemben, akik a meghamisított hagyo­mányok vesszőparipáján lovagolva, kisajátítják és monopolizálják az irodalom nagyjait. Hatvany tetszéssel fogadott fölolvasása után Móricz Zsigmond elmés és meleghumorú milieu-rajzát olvasta föl; a hangulatos, szép írás jellemzetesen, találóan festi a kvaterkázó, zsíros és nyakas ma­gyar urak társaságát, amely értetlenül és fitymálva vette körül a nagy poétát Ezután Csokonay Vitéz Mihály „Az özvegy Karnyóné vagy a két szelebur­diak" című friss, tarka bohósága jött sorra, ame­lyet a Vígszínház művészei komoly ambícióval és pezsgő jókedvvel adtak elő. Csokonay szeszélye­sen kigondolt komikus alakjai­­megelevenedtek a Szerémi, Balassa, Haraszthy Hermin, Tanay, Ven­drei, Pallay Rózsi gyönyörű alakításában. A kö­zönség kitörő lelkesedéssel tapsolta meg Csokonay jóízű, tréfás bohózatát és a színészek nagyszerű játékát, meg a Vígszínház stílusos, korhű díszlete­zését. A darab után még Medgyaszai Vilma éne­kelt elragadóan Csokonay-dalokat, amelyeknek finom, elhaló akkordjai zárták be a Nyugat ki­tűnően sikerült matinéját. (*) Zenetörténeti előadás. Vasárnap délelőtt a könyvnyomdászok szakegyletének termében a „Ga­lilei Kör" egy igazán tartalmas előadás keretében kezdte meg zenetörténeti sorozatát, még­pedig Grieg Edvárd norvég zeneköltő ismertetésével. Grieg élettörténetének elmondását és munkáinak zenetörténeti értékelését Hacker Boriska végezte komoly készültséggel és hozzáértéséét Hacker Mária tizennégy kisebb zongoraszámot adott elő; az F-dúr szonáta zongorarészét úgyszintén a da­lok kíséretét is ő látta el. Értelmes előadásában, elsőrangú technikájában a zeneművek szépségei, a maguk teljességében bontakoztak ki Elmélyedés­sel és sok szeretettel magyarázta el a zeneköltő it

Next