Népszava, 1911. január (39. évfolyam, 1–26. sz.)
1911-01-31 / 26. szám
191] január 6l. NÉPSZAVA ban Oroszország alighanem csalódni fog. A potsdami határozat azonban igen fontos Ausztria és az egész monarchia szláv népeire. Szónok a bagdadi vasút veszedelmeire már 1897-ben rámutatott a delegációban. Már ma is döntő gazdasági befolyása van Németországnak Konstantinápolyban s a bagdadi vasút is főként a német kereskedelmet, kivitelt és gyarmati politikát fogja szolgálni, mert ez irányban a németek sokkal erősebbek az angoloknál és a franciáknál. Oderberg és Konstantinápoly között nem tűrhet meg Németország akadályt és így oly neyzetben fog minket tartani, hogy eme kelet felé nyomulásában föl ne tarthassuk. E lassú, békés okkupációtól féltjük a szlávokat nemcsak önmagukért, hanem a monarchia és annik önállósága szempontjából is. Féltjük a Balkán szlávjait is, ahol a mi lehetlen politikáik folytán Németország minden gazdasági pozíciónkat elfoglalta, földrajzi helyzetünk előnyeinek elvesztésével. Márpedig nemcsak Oroszország, hanem a Balkán-államoknak is érdeke, hogy Ausztria, ha már politikaiig függvénye Németországnak, ne legyen az gazdaságilag. Az annexió keresztülvitelének helytelen módja korábbi fényes külpolitikai helyzetünket Németország előnyére elrontotta s minthogy ez nemcsak ideiglenes állapot, hanem hosszú idő óta fönnálló kedvezőtlen külpolitikai helyzetünk következménye, a költségvetést nem fogadja el. Dr. Exner kérdést intéz a külügyminiszterhez, Viljon Taft elnöknek a fegyverkezés csökkentése érdekében az újságok szerint kibocsátott felhívását mikapta-e s milyen álláspontra helyezkedik ezzel szemben? Aehrental külügyminiszter kellemesnek találja, hogy sok tekintetben egyezik véleménye Kramarz fejtegetéseivel, különösen Németország sikeres politikájára vonatkozólag. De uyanez a Németország helyeselte a mi annexiós politikánkat. Megköszöni Kramarznak, hogy a Balkánon bécsi politikát követel és ez irányban kéri Kramarz működését különösen a szláv sajtóban. Külpolitikánk önállóságára vonatkozó kívánságát nem teljesítheti Kramatznak, hiszen Európában egyetlen nagyhatalom sem teljesen önálló külpolitikájában, ezt a szövetségeké, ezekből folyó viszonyok lehetetlenné teszik. Érdekeinket azonban megvédtük és megvédjük ezután is. A jelenlegi külpolitikai helyzet nem engedi meg, hogy a bagdadi vasút kérdésében bővebben nyilatkozzék, de ez nem sérti a mi gazdasági érdekeinket. Exner kérdésére előadja, hogy az érintett fölhívást megkapta. E fölhívás szerint az Egyesült Államok elnöke által kinevezendő öttagú bizottság megállapítaná, hogy mit lehetne tenni e kérdésben, miképpen lehetne főként a világ egyesítendő flottáit egy nemzetközi hatalmi tényezővé tenni a világbéke biztosítására s mind más eszközök szolgálhatnának a háború lehetőségeinek kizárására. Amerika irányadó körei egyelőre várják a többi kormányok nyilatkozatait. A miniszter is nagy érdeklődéssel fogadta a felhívást, de nem titkolja, hogy a fegyveres béke mai korszakában közvetlen eredményt nem vár ettől, csak akkor, ha valamennyi jelentékeny hatalom csatlakozik ehhez az akcióhoz. A nagy cél érdekében ily értelemben a maga részéről is eleget tett a fölhívásnak annál inkább, mert rokonszenves minden olyan törekvés, amely az egyre fokozódó, Európa népeit súlyosan terhelő katonai költségeket csönkkenteni igyekszik. Aehrenthal beszéde után a tanácskozás folytatását a kedden délelőtt tartandó ülésre halasztották. Az „esseni pör" — Újra tárgyalnak egy 15 éves gaztettet. Tizenöt évvel ezelőtt letárgyalt pörnek a revízióját kezdte meg hétfőn az esseni esküdtszék. Az elítéltek régen kitöltötték a rájuk rótt büntetést, ketten meg is haltak már közülök, de az életben maradottak tizenöt éven át lankadatlan küzdelemmel elérték azt, hogy a bíróság végre is kénytelen volt elrendelni a per újrafelvételét. A tizenöt év előtti ítélet egyike a leggazabb osztályítéleteknek, amelyeket a bíróságok szociáldemokrata munkások ellen hoztak Németországban. Hét elvtársat ítéltek el összesen 18 és fél évi fegyházra állítólagos hamis eskü címén. Az annak idején nagy érdeklődést keltett per és a revízióért való küzdelem története röviden a következő: A Rajna-Westfália-i ipari környéken csak 1889 óta van tulajdonképpeni modern munkásmozgalom. A bányászok megalakították szociáldemokrata alapon álló szakszervezetüket, amelyet azóta a "régi" szövetségnek neveznek. A fiatal szervezetnek rendkívüli nagy nehézségekkel kellett megküzdenie. A bányatársaságok és a szolgálatukban álló hatóságok a legádázabb gyűlölettel törtek a szervezetre, amely tisztességes viszonyokat akart teremteni azon a területen, ahol emberemlékezet óta a féktelen kizsákmányolás volt az úr. Mivel azonban minden üldözés hiábavaló volt, a bányászok söpredékét összetoborozták egy „keresztény" szakegyesületbe. A legpiszkosabb szájúakat vezetőknek tették meg. Ezek gyűléseiken és minden egyéb alkalmakkor saját piszkaikat a régi szervezetre és annak vezetőire szórták. A hatóságok és a bányatársaságok terrorizmusa következtében a környék vendéglősei nem merték helyiségeiket szociáldemokrata gyűlések tartására átengedni. Elvtársainknak nem maradt más eszköze a védekezésre, minthogy elmenjenek a „keresztények" gyűléseire és ott nyomban megcáfolják rágalmaikat. 1895 február 3-án Bankauban tartottak ilyen bányászgyűlést. Schröder elvtárs, a „régi" szövetség elnöke néhány társával megjelent a gyűlésen, hogy szükség esetén fölszólalhasson. Ezt annál inkább megtehették, mert a „keresztények" szabad fölszólalási jogot hirdettek. Amikor a gyűlés elnöke, Brust, meglátta Schröder elvtársat, fölszólította őt és társait, hogy hagyják el a termet. Egyúttal fölszólította a hatóság képviselőjét, hogy segítsen neki ebben a céljában, bár Schröder és társai azonnal kifelé indultak. Munter csendőr azonban Schröderhez rohant, vállon ragadta és fölszólította, hogy hagyja el a helyiséget. Schröder a kijáratnál belépődíját követelte vissza. Munter ezzel nekirontott ezzel a kiáltással: „De most már kitakarodj !" Schröder elbukott s amikor föl akart kelni, újra a földre taszították. A szocialista bányászok szaklapja elmondta ezeket az eseményeket. Munter csendőr ezért sajtópert indított a lap szerkesztője, Margraff ellen. Az 1895 június 11-én tartott tárgyaláson Munter tagadta, hogy ő megfogta volna Schrödert. Schröder vagy a félelemtől, vagy az ijedtségtől esett össze, — bizonyította a rend erélyes őre. Ezzel szemben Schröder, Mayer és Graf elvtársak azt bizonyították, hogy Munter kétszer torkonragadta Schrödert és úgy taszította el. Hosszas keresztkérdések után Munter annyit beismert, hogy Schröder az ő testmozdulata következtében esett el. A vád tanúi csak annyit tudtak vallani, hogy nem látták, hogy Munter megfogta volna Schrödert Az ellentmondó tanúvallomások miatt a tárgyalást június 27-re halasztották. Az új tárgyaláson több új „keresztény" tanú azt vallotta, hogy ők sem látták, hogy a csendőr megfogta volna Schrödert. Négy más új tanú azonban megerősítette Schröderék vallomását. A bíróság ezen vallomások ellenére is elítélte Margraffot. Az államügyészség pedig hamis eskü címén vádat emelt a védelem tanúi ellen. Néhány nap múlva valamennyiüket letartóztatták. 1895 augusztus 4-én kezdődött meg ennek a pernek a tárgyalása az esseni esküdtszék előtt. Tizenhárom tanú megerősítette a hét vádlott vallomását. A vád tanúi megint csak annyit tudtak vallani, hogy nem látták, hogy Munter megfogta volna Schrödert. Az esküdtek mindezen vallomások ellenére bűnösnek mondták ki a vádlottakat. Schrödert 2 és fél évi, Meyert és Grafét 3 és fél évi, Imberget, Beckmannt és Wilburget 3—3 évi, Thielt pedig 6 hónapi fegyházbüntetésre ítélték. Schröder ügyvédje, Niemeyer már 1896 november 30-án kérte a per újrafölvételét. Most már húsz tanú bizonyította Schröderék igazát. A perújításra vonatkozó megkeresést mégis elutasították. Ez azonban nem ejtette kétségbe a védőügyvédet és fáradhatatlanul gyűjtött újabb adatokat. Közben az elítéltek kitöltötték a rájuk rótt büntetést. Munter csendőr ellen 1908. évben fegyelmit indítottak, mert egy más ügyből kifolyólag többeket hamis tanuzásra akart birni. Niemeyer ügyvéd most megint perujítást kért, megint elutasították. Közben két új tanú jelentkezett Ezek az 1895-iki események után külföldre utaztak és csak amikor hosszas távollét után visszaérkeztek, hallottak Schröder és társainak elitéltetéséről. Most már a biróság kénytelen volt tárgyilagosan foglalkozni a dologgal és a hammi főtörvényszék elrendelte a pernjitást. Az elitéltek közül már csak öten élnek. Imberg büntetésének kitöltése után nemsokára meghalt. Graf Skóciában egy bányakatasztrófának esett áldozatul. De Munter sem él már. Az ellene megindított eljárást súlyosbította a perujitás elrendelése. Munter kijelentette egy berlini lap munkatársának, hogy nyugodt lelkiismerettel várja az új tárgyalást és azután rövidesen hirtelen meghalt. A hétfőn megkezdett tárgyalás óriási fontosságú a németországi munkásmozgalomra nézve. A tárgyalás folyamán lerántják a leplet az osztálybíróságok üzelmeiről és a „keresztény" szervezeteknek undorítóan gaz szerepléséről, amelyet a tisztességes munkásmozgalom ellen játszik. A boszniai bizottság is ülést tartott kedden délután. Az ülést Gessmann elnök megnyitója után fölfüggesztették és a külügyi bizottság ülésének berekesztése után nyitották meg újra. A folytatólagos ülésen Burian közös pénzügyminiszter, Fon előadó és Steiner delegátus szólaltak föl. A tanácskozást kedden folytatják. MŰVÉSZETI IRODALOM. (*) A „Nyugat" a Vígszínházban. Vasárnap megtartotta a „Nyugat" a hetek óta hirdetett irodalmi matinéját, amelyet nagy érdeklődéssel vártak a modern irodalom hívei. A Vígszínház ebből az alkalomból egészen megtelt Olyan volt az a délelőtti nézőtér, mint egy rendes vígszínházi premiére-est. A páholyokban és a földszint jobb helyein az iszert premiére-közönség, legnagyobbrészt a Lipótváros lakosságának pénzdús rétege, amely, ha nem valami komoly, mély és heves irodalmi érdeklődésből, hanem csak divatból jelent is meg, mindenesetre szép, jó és hasznos publikum. Sok süldőleányt és kevés diákfiút láttunk a nézőtéren, ahol — persze a szerényebb helyeken — a szervezett munkásság lelkes és komoly érdeklődése is megnyilvánult. A matiné prológusát, Ady Endre érdekes, érzéses és hangulatos Csokonay-versét Medgyaszai Vilma szavalta el intelligensen, szépen. Utána Hatvany Lajos rövid fölolvasása következett, melyben ismertette az igazi Csokonay Vitéz Mihályt és harcos hangon védelmezte az irodalmi modernséget azokkal szemben, akik a meghamisított hagyományok vesszőparipáján lovagolva, kisajátítják és monopolizálják az irodalom nagyjait. Hatvany tetszéssel fogadott fölolvasása után Móricz Zsigmond elmés és meleghumorú milieu-rajzát olvasta föl; a hangulatos, szép írás jellemzetesen, találóan festi a kvaterkázó, zsíros és nyakas magyar urak társaságát, amely értetlenül és fitymálva vette körül a nagy poétát Ezután Csokonay Vitéz Mihály „Az özvegy Karnyóné vagy a két szeleburdiak" című friss, tarka bohósága jött sorra, amelyet a Vígszínház művészei komoly ambícióval és pezsgő jókedvvel adtak elő. Csokonay szeszélyesen kigondolt komikus alakjaimegelevenedtek a Szerémi, Balassa, Haraszthy Hermin, Tanay, Vendrei, Pallay Rózsi gyönyörű alakításában. A közönség kitörő lelkesedéssel tapsolta meg Csokonay jóízű, tréfás bohózatát és a színészek nagyszerű játékát, meg a Vígszínház stílusos, korhű díszletezését. A darab után még Medgyaszai Vilma énekelt elragadóan Csokonay-dalokat, amelyeknek finom, elhaló akkordjai zárták be a Nyugat kitűnően sikerült matinéját. (*) Zenetörténeti előadás. Vasárnap délelőtt a könyvnyomdászok szakegyletének termében a „Galilei Kör" egy igazán tartalmas előadás keretében kezdte meg zenetörténeti sorozatát, mégpedig Grieg Edvárd norvég zeneköltő ismertetésével. Grieg élettörténetének elmondását és munkáinak zenetörténeti értékelését Hacker Boriska végezte komoly készültséggel és hozzáértéséét Hacker Mária tizennégy kisebb zongoraszámot adott elő; az F-dúr szonáta zongorarészét úgyszintén a dalok kíséretét is ő látta el. Értelmes előadásában, elsőrangú technikájában a zeneművek szépségei, a maguk teljességében bontakoztak ki Elmélyedéssel és sok szeretettel magyarázta el a zeneköltő it