Népszava, 1911. március (39. évfolyam, 51–77. sz.)
1911-03-15 / 64. szám
1911 március 12. NÉPSZAVA 7 — Agyonverték az ápolók. A szabadkai közkórház valóságos botrány-kórház, amelyről nap-nap után írnak a lapok. A minapában történt, hogy a kórházi főorvos elzavarta az ápoló apácákat, mert nem akartak az operációknál föltárt, megmosott karral segédkezni, aztán a titkos betegeket imádkozással és gyónással zaklatták. A főorvos férfi ápolókat alkalmazott, de ezek se válnak be, amint a következő példa igazolja. Szombat éjszaka Szabadkán egy korcsmában Szakál Imre részeg legény szódásüveggel fejbevágta Színes György földművest. Jöttek a mentők és Színes Györgyöt bevitték a kórházba, a sebészeti osztályra. Ezen az osztályon nagyon mérgesek lehetnek, ha éjszaka hoznak beteget. A főorvost — dr. Sántha Györgynek hívják — nem szabad éjjel háborgatni, hiszen megtörtént már, hogy nappal is két-három óráig hagyta a műtőasztalon feküdni a beteget s aztán kiüzent, hogy nem ér rá operálni. Ezt a Szines Györgyöt kedvesen fogadták a kórházban. A szabadkai lapok is megírták, hogy a beteget az ápolók elverték, fejjel lefelé vonszolták. Szines meg is halt a kórházi ápolás folytán. A brutalitásokról hirtt kapott a belügyminiszter is és hétfőn táviratban fölhívta a szabadkai polgármestert, hogy indítson haladéktalanul vizsgálatot és tegyen neki jelentést Ezen a kis táviraton és a belügyminisztérium szokatlan buzgalmán nevetnek most városszerte. Szabadkán ugyanis jól tudják azt, amit a belügyminisztériumban nem tudnak, hogy dr. Sántha György meg a szabadkai városi hatóság sokkal jobb pajtások, semhogy ez a vizsgálat bármit is kiderítene. Megállapítják majd, hogy ez a szegény Szines teljesen szabályszerűen halt meg. — Apagyilkosság történt Rábatamási (Sopron) községben, ahol a hatvannyolc esztendős Varga Lajos földműves összeveszett harminchét esztendős György nevű fiával. Egymásnak rontottak és az életremenő, kíméletlen küzdelemben aztán előkerült a csizmaszárból a bicska is. Az apja holtan esett össze. A fiatalabb Varga sérülése életveszélyes. — Turista-kaland. Brassóban Aronson Arnold szenvendélyes turista, az Erdélyi Kárpát-Egylet menházának gondnoka, vasárnap föl akart menni a Nagykőhavason levő menházba. A hegy lábánál várt rá a menház őre, akinek társaságában megindult a hegyoldalon fölfelé. Körülbelül egy órajárásnyira lehettek, a menháztól, amikor a fiatalember a kezében tartott és hegymászó botnak használt fegyver, amellyel farkasvadászatra akart menni a hegyoldalon, megakadt a galyban, elsült és a sörétek a balkar váll és könyök közti részét összeroncsolta. A menház őre galyák közé kötözte a sérült fiatalember karját, akit azután szorosan szíjjal odakötött a fáihoz, nehogy a nagy vérveszteségtől összeroskadjon. Ezután sietett a hegytetőn lévő menházba segítségért A fához szíjazott fiatalember azonban érezni kezdte, hogy az ereje egyre fogy és attól félt, ha még sokáig kell várakozni a segítségre, elvérzik. Ezért a szabadon lévő jobb karjával előkotorászta zsebkését, elvágta a szíjat, mely őt a fához szorítva tartotta és óriási erőfeszítéssel két óra hosszat vonszolta magát, mire az országútra lejutott. Itt találta egy szemeteskocsi és bevitte a legközelebbi faluba, ahonnan brassói lakásába szállították. Időközben vérmérgezést kapott és nehogy az tovább terjedjen, tövid, levágták a karját . Elgásolta a teherkocat hétfőn délután a Kun-utca 5. számú ház előtt Steiner Manó öt éves, Gizella nevű leányát. A súlyosan sebesült gyermeket a Kun-utcai kórházba vitték. — Ezernégyszáz új állat. Most jelent meg a Kilimandjaro-vidéki svéd állattani expedíció eredményéről szóló hivatalos jelentés, amely tudományos szempontból nagy eredményeket tüntet föl. Az expedíciót a svéd tudományos akadémia megbízásából az ismert kutató, Y. Sjöstedt (Stockholm) vezette a Kilimandjaro vidékére. Sjöstedt rövid tizenkét hónap alatt körülbelül 43.000 állatot fogott el; ebből ezernégyszázat olyant, amelyet a tudomány még nem ismert. Ebből 1200 a rovargyűjteményre esik, (ez a specialitása a kutatónak). Az expedícióról szóló hivatalos jelentés három kötetnyi — A cigalel szanatórium. Február 7-én megjelent a szerkesztőségünkben a budapesti kerületi pénztár több tagja és a következőket közölték velünk: A Lussin-Piccolo mellett levő dr. Hajós Rezsőféle cigalei szanatóriumban tűrhetetlen állapotok vannak. 1. A koszt élvezhetetlen és az adagok kicsinyek. 2. Állandó vízhiány van, aminek az a következése, hogy a betegek nem kapják meg az orvostól rendelt fürdőket 3. A klozettek tisztátalanok és undorító bűzt terjesztenek. 4. A betegek szennyes ruháit a társalgóban terítik széjjel, amikor mosásra készítik elő. 5. Három szolga van mindössze, akik nem győzik a munkát és ennélfogva gorombák a betegekkel. 6. A szanatóriumban való továbbtartózkodásra csak az számíthat, aki a főorvos kedvében jár és szemet huny a rendetlenségekkel szemben. A panaszra vonatkozóan a munkásbiztosító pénztár igazgatósága azt közli velünk, hogy megvizsgálta a panaszokat és a vizsgálat adatai szerint a fölhozott sérelmek nem felelnek meg a valóságnak. A vizsgálat eredményéről értesítettük az érdekelteket, akik erre megjelentek a szerkesztőségünkben és annak a kijelentésére kértek föl bennünket, hogy ők, az igazgatósági határozat ellenére is, vádjaikat pontról-pontra fentartják. Sőt mi több, átnyújtottak nekünk egy többek aláírásával ellátott levelet, amely a már elmondott sérelmekhez még a következőket fűzi: 1. Az ételek élvezhetetlenségét legjobban jellemzi, hogy többször éhségsztrájkot rendeztünk. 2. Nyolcvan beteg számára egyetlen fürdőkád és egyetlen fürdős állt rendelkezésre. Ez a fürdős reggel négy órától éjjel tizenkét óráig kénytelen — ha víz van — dolgozni. És ezért fizetnek neki havi harminc koronát. 3. Hosszabbítást csak azok kapnak, akik megígérik a főorvosnak, hogy jó viselik majd magukat 4. A szolgaszemélyzet havonta változik, mert olyan sok a munkájuk és olyan kevés a fizetésük — havi harminc korona — hogy meg kell szökniök. 5. Nemcsak a szolgaszemélyzet, de az orvosok is durván bánnak a betegekkel. 6. Végül a leghatározottabban visszautasítják az igazgatósági határozatban foglalt és dr. Hajóstól ellenük emelt vádakat. Azzal a megjegyzéssel közöljük e sorokat, hogy most már kötelessége a pénztár igazgatóságának, hogy a cigalei szanatóriumban rendet teremtsen. — Gyilkolt a villamos. A gróf Haller utcában, a Nádasdy-laktanya előtt kedden délután a 661. számú közúti villamoskocsi elgázolta Venczel Ferencnek 3 éves Anna nevű kisleányát. A kisleány nyomban meghalt. Holttestét a bonctani intézetbe vitték. — Drágább lett a menyei boldogság! Ne tessék rosszra gondolni, — írja az „Úttörő" — nem az úristen szájgerolt, nem az atya, fia és szentlélek között kartellt vagy trösztöt, hogy ezentúl pedig senki fija-fia be nem teszi a lábát menyeknek országába, ha bizonyos számban megállapított koronákat Szent Péter apánál nem szúr le, hanem az ő földi sáfára, az esztergomi hercegprímás emeli a misék árát egyházmegyéjében. Azt mondja, az idők járása nagyon megnehezedett az emberek fölött, nehéz a pap megélhetése, bár a hívőket is elég uj teher nyomja s igy az isten szolgáján kénytelen a mise árának fölemelésével segíteni. Elvégre a hivő gondolja meg, hogy az örök üdvösségről van szó, hogy a mise az ő vagy rokona lelkét szabadítja ki a tisztítótűz gyötrelmeiből s igy, ha koplalás árán is, de fizessen szegény papjának fölemelt misedijat. Krisztus vérnélküli áldozatának, a végtelen érdemű misének ára pedig lesz a következő: csöndes mise 1 korona 50 fillér; eddig 1 korona énekes mise 4 „ — „ „ 2 „ az ünnepélyes mise . . 7 „ 50 „ „ 5 „ Az énekes mise 4 koronájából 1 korona jár a kántornak, az ünnepélyes mise költségéből 4 korona a papé, 1 korona 50 fillér az egyházé, 50 fillér a sekrestyésé. Helyesen cselekedett a hercegprímás úr, jegyzi meg az idézett lap, amikor ebben az anyagias, önző, istentelen világban a papi önmegtagadásnak és kisigényűségnek ezt a remek okmányát kiállította. Csak attól tartunk, hogy a tudatlan tömeg sokat hallván a papok és világi nagyok hivatott ajkáról a lelketlen izgatók nevét, elvetemültségében kutatni fogja, ki volt az a lelketlen izgató, aki még a misedíjakat is fölemeltette . Grace holttestét megtalálták? Az esztendei kikötőben a hullámok erősen oszlásnak indult holttestet sodortak partra. Bizonyos jelekből arra követelkeztetnek, hogy Grace aviatikus holttestét találták meg. — Sakk. (A san-siebastiani sakkverseny.) A mesterverseny tizennegyedik, utolsóelőtti fordulóján Duras az első győzelmét ünnepelhette meg, miután Bum a jobb állását elrontotta , végül hátrányba került. A Maróczy—Widmar is Spielmann— Rubinstein francia játszmák remisvel végződtek. Remis lett a Capablanca—Teichmann, valamint a Niemzopits—Marshall játszma is. A Leonhardt—dr. Tarrasch, valamint a Schlechter—Bernstein játszmák befejezetlenül maradtak. Janowski szabad volt. A tegnaptól függőben maradt Brrn—Leonhardt és dr. Tarrasch—Janowski partik remisvel végződtek. A verseny állása: Capablanca 91/,, Marshall 9, Rubinstein, Widmar 81/,, Schlechter, dr. Tarrasch 7 (1), Niemzowits 7, Spielmann 6*/1, Maróczy, Teichmann 6, dr. Bernstein 5 (1), Janowski 5, Barn 41/, Leonhardt 31/, (1), Duras 3. — A pestis Indiában. Londonon keresztül jelentik, hogy a pestis Indiában is rohamosan, borzalmas arányokban terjed. Március 4-ikéig állítólag huszonnyolcezer ember halt meg pestisben. Legjobban pusztít a járvány Bengáliában. Már Bombayt is a legnagyobb veszedelemmel fenyegeti a fekete halál. — Hiért? A moszkvai tudományegyetemen és a fizikai-matematikai tanszakon 29, az orvoskaron 16 magántanár benyújtotta állásáról való lemondását. Valamennyien egyúttal asszistensek és laboránsok. A rektori hivatal az orvoskari magántanárok lemondását visszautasította, mert különben a fakultáson nem lehet kísérleti előadásokat tartani. — Az a bizonyos keresztező pont és egyebek. Kénytelenek vagyunk megint a nadrágszoknyával foglalkozni Kevés ruhadarab okozott annyi háborúságot az öltözködés terén, mint ez a legújabb divat Állítólag még a pápa is beleszólt a vitába és természetesen kikelt a nadrágszoknya ellen. Az „Egyházi Közlöny" legutóbbi száma vezércikkjegyzetben foglalkozik a világrengetően nagy kérdéssel és roppant mulatságos, amit helyenként elmond az új viseletről Azt mondja például, hogy a nadrágszoknyát már azért is el kell vetni, mert a nadrág egyáltalán olyan ruházkodás, ami nem méltó az emberhez, a nőhöz még sokkal kevésbé, mint a férfihoz. A szoknya az emberi testet oly módon egységesíti, hogy y alak egész hangsúlya : a fej. A nadrág azonban megbontja ezt az egységet és keresztező pontján (csintalan kis nadrág !) éppen azt hangsúlyozza, amit minden ruházkodásnak takarnia kell. (De amit az „Egyházi Közlöny" vezércikkezője a nadrágszoknyától a valóságban bizonyára nem vesz zokon.) Vissza kell tehát térni a szoknyához. És nemcsak az asszonyoknak, hanem a férfiaknak is. Le a nadrággal, föl a szoknyával! Mertez a természetes öltözködés. És talán nem is volna csúnya, ha a férfiak valóban szoknyában járnának. Például krinolinos vagy tunikás szoknyában. Milyen nagyszerű látváány volna az, ha a Máriakongregáció tagjai, élükön Apponyi mesterrel, az új divat érdekében tüntető fölvonulást rendeznének krinolinos vagy tunikás szoknyában ! Mért távozott a generális? Mert beteggé gyakorlatoztatta a katonákat. Grünzweig Artúr altábornagyról, a nagyváradi garnizon parancsnokáról van szó. Ez az úr a legszenvedélyesebb próbaháborúrendező generálisok közé tartozik. Papirosra vetett terveit kegyetlen erőszakossággal hajtja végre és nem törődik vele, ha a legénység kiölti is a nyelvét, az a fő, hogy a próbaháború sikerüljön. Február 13-án gyakorlatot tartottak a nagyürögdi határban, Nagyvárad alatt. Kegyetlen idő volt. A tavaszi olvadás első napja. Térden fölül érő sárban csuppogtak a bakkancsok. Szinte lehetetlen volt a menetelés, de a katonaságnál a lehetetlenség fogalmát nem ismerik. Kivonult az egész garnizon: 101. gyalogezred, a 37. gyalogezred zászlóalja és a 4-ik honvédgyalogezred. Grünzweig altábornagy katonai szempontból rendkívül érdekes ütközettervet dolgozott ki, amit mek kellett oldani, ha törik, ha szakáll Amikor a gyakorlatnak vége volt, 80 közös had-