Népszava, 1912. január (40. évfolyam, 1–26. sz.)
1912-01-02 / 1. szám
IL. évfolyam. Budapest, 1812 Január 2. kedd. 1. szám. mV/k AZ ELŐFIZETÉS ÁRA; eziv évre 24.— kor. negyed évre «.— kor. fél évre »2.— kor. 1 egy hóra 8.— kor. 4 „SZOCZAIJZXLUB"-nal együtt havonta 40 fillérrel több EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: Vm., CONTI-UTCA 4. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: Vm., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon-számok 82—61 és 130—21.) Új harcok előtt. Siralmasan sivár és tartalmatlan beszédben válaszolt a miniszterelnök a munkapárt küldöttségének újévi üdvözletére. A magyar politikai élet vezető férfiai sohasem kényeztették el annyira az országot, hogy az újévi megnyilatkozásokat bizonyos magasabb mértékkel mérje, de azért bizonyos, hogy Khuenéhez hasonló locsogás még nem hangzott el ebben az országban. A nemzeti munkapárt küldöttségét Plósz Sándor vezette a miniszterelnök elé. Az üdvözlő beszéd eleje a 67-es közjogi alap egyedül üdvözítő hatásával foglalkozik. A nemzeti munkapárt Khuen bölcs vezetésével ezen az alapon akarja az ország érdekeit diadalra segíteni. Az üdvözlő beszéd ezután a véderőjavaslatokkal foglalkozik, amelyeket „hazánk védelmére" a munkapárt már csak azért is meg akar szavazni, mert nem viseli el azt a „rettenetes felelősséget,amellyel az ország sorsának kockáztatása jár. Plósz ezután rátért arra, hogy a nemzeti munkapárt „az igazi fölvilágosodottság és szabadság" szellemében akar működni. A kormánypárt „a munka jegyében született", tehát dolgozni akar. Az ország is „békét akar és munkát vár" megválasztott képviselőitől, a legfontosabb teendő tehát „a parlament munkaképességének helyreállítása." Ha ez megtörtént, a véderőjavaslatok megszavazása, végül még több fontos kérdés elintézése és ezek között a választójog reformja, a közigazgatási reform megalkotása vár a munkapártra. Khuen szajkómódra ismételte, hogy igenis a 67-es közjogi alap vezet a boldogsághoz, hogy a munkapárt a parlament munkaképességének biztosítását akarja, mert a „munka jegyében született", hogy a párt a véderőjavaslatok megszavazását is akarja, hogy a pártot „a szabad gondolkodás és az igazi szabadelvűség" egyesíti ésa többi, ésa többi. Egyetlen szó sincs azonban ebben az újesztendei fecsegésben arról, hogy a munkapárt mit tervez a jövőre, milyen eszközökkel akarja a parlament munkaképességét helyreállítani, milyen eszközökkel akarja a véderőjavaslatok sorsát „biztosítani" ? Szinte természetes ezek után, hogy Khuen beszédében egyetlen szó sincs a választójog reformjáról. A miniszterelnök ismert ravaszságával elkerülte mindazt, ami a parlamenti harcokat fölidézte és úgy beszélt, mintha most már a munkapárt szénája teljesen rendben volna, illetőleg mintha a véderőjavaslatok sorsa most már biztosítva volna. Ezzel a hitvány taktikával lehet csak arról beszélni, hogy a parlamenti meddőség ideje hasznos volt, mert a munkapárt megnyerte ezalatt a „nemzet szimpátiát". Ezt bizonyítja „a törvényhatóságok állásfoglalása", amelyek elítélték az ellenzék mozgalmát és kitartásra „bátorították" Khuent és társait. Khuen újévi beszéde tudatos és szemérmetlen meghamisítása a politikai eseményeknek. A horvát granicsár derűs nyugalommal elhallgatja, hogy a nép milliói osztatlan egyértelműséggel elítélik a nép kiuzsorázásávaljáró véderőjavaslatokat és az általános, egyenlő és titkos választójog megvalósítását jelölik meg a parlament legelső teendőjének. A törvényhatóságok virilista és a korlátolt választójoggal megválasztott befolyásolható és megvehető képviselőit „a nemzet többségének" föltüntetni, több az arcátlanságnál. A miniszterelnök hallgatott a választójogról, de annál többet fecsegett erről a kérdésről a nemzet nagy hontalanja, a Kossuth nevet aprópénzre beváltó Kossuth Ferenc. A nagy árva szépen kikendőzve, rózsásra kimázolt arccal fogadta a párt küldöttségét. Gál Sándor a Kossuth-párt egyik reakciós oszlopa üdvözölte a vezért és az Orage jelszavaival mocskolódott az általános választójogra. A Kossuth név örököse fölhasználta a kínálkozó alkalmat és a kormány, valamint grófi barátainak támogatására használta föl az esztendő első napját. A kormány ellen folyó küzdelemről beszélt, de a Szabó József meghalt. írta Halmár Simon. A csengetyű szava élesen hasított a reggeli ködbe. A papot vezették valahová. Elől sietett égő lámpával egy asszony. Utána ment lesütött szímmel, alázatosan, összekulcsolt kézzel, karingben a pap, mellén egy kis aranyhímzésű zacskóban legszentségesebb oltári szentség és szentelt olaj. Hátul vidám minisztráns fia; egyik kezében a pap kalapja és botja, amivel jókedvűen nagyokat toppantott a fagyos göröngyökön,másik kezében a csengetyű, amelynek átható csengése messziről figyelmeztette a járókelőket, hogy ott isten egy szüllött fiának, Jézus Krisztusnak legszentebb testét viszik valahová. A jámbor parasztok iy alázatosan borultak térdre a szentség előtt, amerre vitték az utca során. A kis kapuk kinyíltak s kivácsi aszszonynép dugta ki rajtok a fejét: ki készül a máivilágra ? Az istentelen Szabó Józsefékhez mentek. Végét járja a hitetlen. Tetőt bontottak a nyáron — mert Szabó Józsif ács volt — hirtelen zápor kerekedett, be kellett rakni deszkával a padlást, hogy be ne ázzék. Szabó megizzadt, ruháján átvert az eső, lappangó tüdőbaja hevesen kitört és most, négy hónap múltával, ott fekszik a halálos ágyon kimerülve, összetörve, tehetetlenül. Az orvosi tudomány csődöt is mondott. Gleichenberg, Merán, Nizza, pár hónapi kényelmes jólét és pihenés segített volna. Szabó József azonban kénytelen volt megelégedni egy putrival, amit évi harminchat koronáért bérelt Macahunkán, egy urasági faluban, a földesúrtól. Nyáron szívta a port, ősszel a mocsárgázas levegőt, télen pedig, mióta az ágyat őrzi, nem inen merték szellőztetni a szobát, hogy ki ne menjen a meleg, mert apróságok is vannak a háznál. Szabó József tehát barátságot kötött a halállal. A felesége nem akart olyan könnyen megnyugodni a világ során. Mi lesz vele az ura nélkül? Négy apró gyerek a nyakán. Egyik nagyobb darab kenyeret kér, mint a másik. Ki győzi őket, ha elpusztul az apjuk? Kihivatta a papot. Panna néni, a szomszédasszony, tanuja volt, mikor Finyszarvasi Pál talpra állt az utolsó kenettől. Meggyógyította a hite. Cigány Burány Jánost is a pap rángatta vissza a koporsóból. Ki tudja? . . . Hátha! ? Nagyobb hatás kedvéért meghúzatta a lélekváltságot is. A pap jött mindjárt. A lélekváltsággal azonban várni kellett, míg előkerítik a harangozót. Szabó József hidegen fogadta a papot. Mikor négyszemközt hagyták őket a szobában, hogy meggyónjon, azt mondta szép csöndesen: — Engem sokat hányt-vetett az úristen Szajántól Pestig, onnan Macahunkáig, de nem segített soha! Dolgoztam sokat. Nem panaszképp mondom, de az úristen nem segített. Ha nem volt kenyér, éheztünk. A gyermekeim is. Nem vétettem soha az úristennek. Sújtó karját éreztem bűntelen. Nem akarom búsítani a feleségemet és botránkoztatni a szomszédokat. Itt maradhat a tisztelendő úr. De — nem gyónok. A pap nem ütközött meg az istentelen beszéden. Tudta kihez jött, azért szelíden felelt: — Édes fiam, most nem a földi hiúságról van szó. Ha meggyónsz és meghalsz, akkor sem látod semmi kárát, mert hátha igaza van a hitnek. Te sokat olvastál, tudom. Olvastad a bibliát is. Ott meg vagyon írva, hogy boldogok a szegények, mert övék az isten országa. Boldogok vagytok, mikor üldöznek titeket, mert ezzel váltak méltó fiaivá istennek és .. . — Tudom, tisztelendő úr. Az is benne van a bibliában, hogy nehezebb a tevének átmenni a tű fokán, semmint a gazdag embernek bejutni a menyországba. Épp azért nem gyónok. Én már elszenvedtem a bűneim büntetését és méltó fia vagyok az istennek. Üldöztek eleget. Eltoloncoltak Pestről. És földhöz ragadt szegény vagyok. — Fiam, ez nem tréfa! — méltatlankodott a pap. Te a lelked üdvösségét fölteszed egy tréfára ? — Tréfa? — tűnődött a beteg. — Nem tréfálok én, tisztelendő ur. Ha igaz a másvilági mese, akkor ... akkor ... tisztelendő ur is azon igyekeznék, hogy — soványabb maradjon. — Szabó! — háborodott föl a pap. A beteg csöndesen nevetett: — Ne vegye rossz néven, tisztelendő úr. Kijött hozzám, az istentelenhez, hogy példát mutasson a jámboroknak: lássátok, végóráján istenre szorul az istentelen is ... Bocsásson meg ... az élet utolja beszél belőlem ... Én azt hiszem, egyedüli üdvösség a halál után, hogy porból lettünk, porrá válunk Nem érzünk többet semmit . .. Nem gyónok. A pap erőszakoskodott : — Gondold meg, Szabó. Nem magadról van szó. Te nem akarsz üdvözülni. Jó. De nem félted-e a családodat? Tudod-e, hogyha meg- Lapunk mai száma 12 oldal.