Népszava, 1912. július (40. évfolyam, 155–180. sz.)

1912-07-30 / 179. szám

ü — Az örökségért gyilkoltak. A boszniai Szlatinában­ meggyilkolva találták Vahida Stepan gazdag birtokost. A nyomozás megál­lapította, hogy rablógyilkosság történt, ame­lyet az ifjabb Vahida, a felesége és még két rokonuk együttesen követtek el, hogy hozzá­jussanak az örökséghez. A gyilkos családot letartóztatták, még tagadják a tettüket. — Nagy vasúti építkezés. Az államvasutak nyíregyházi osztálymérnöksége közölte a vá­rossal, hogy az állomásépület kibővítésére, új fűtőházra, vasúti hidakra és egyéb építkezé­sekre, a nyíregyházi pályaudvarra négy és fél millió koronát irányoztak elő. A milliós épít­kezéseket, amelyeket a forgalom nagy növe­kedése tett szükségessé,­­már az őszön meg­kezdik. A város az építkezésekhez szüksé­ges területeket ingyen engedi át az államvas­útnak. — Tű­z. Hétfőn reggel a III., Bécsi­ úton levő Budapesti Téglagyár anyagraktára kigyulladt. A szomszédjában levő szárítóhelyiség egy része is leégett. Az anyagraktár tetejének a fele pusz­tult el. Május 23. Gyűjtés az áldozatoknak. A gyűjtés folytatása. Gyáripari kovácsok és kazánkovácsok gyűj­tése . Ganz-Danubius vagyongyári ková­csok (öreg műhely) 64 90, Stulzer gépgyári kovácsok és kazánkovácsok 9.—, Fleischer­gyár munkásai 10.—, Nicholson gépgyári kovácsok és motorosztály 43.—, Magyar Belga Fémipari gyári kovácsok 26.—, Schlick gépgyári kazánkovácsok 16.20, Bu­dapesti szivattyú és gépgyári kovácsok és kazánkovácsok hidosztálya 20.30, Schlick kovácsok 39.20, Első magyar gazdasági gép­gyári kovácsok 81.— , Danubius hajó és gépgyári kovácsok 13.—, Epp és Fekete gépgyár munkásai 10.30, Fodor Béla vas­szerkezeti gyár munkásai 12.70, Fehér Mik­lós gépgyár munkásai 7.10, Láng gépgyári kovácsok és csőlakatosok 18.50, Rösemannn és Kühnemann gépgyári kovácsok 8.20, Röck István gépgyári kovácsok 6.—, Vul­kán gépgyári kovácsok 4.80 890.20 A budapesti kőfaragók gyűjtése: Ney Simon­féle műkőgyár 45.10, Krammel-féle műkő­gyár 32.80, Krall Gyula-féle műhely 3.60, Antoni-féle műhely 10.60, Aprili-féle mű­hely 5.90, Müller Rezső-féle műhely 16.5, Stern-féle műhely 9.90, Eichbaum-féle mű­hely 7.60, Schwarcz-féle műhely 6.10, Jab­lonszky-féle műhely 2.40, Weisinger-féle műhely 12.40, Seenger-féle műhely 19.5, Kauszer-féle műhely 6.40, Andreeti-féle műhely 9.50, Ifjú Walla-féle műhely 12.70, Müller Ernő-féle műhely 8.90 208.90 A tót orsz.­szervező bizottsághoz befolyt: Turócsztmártoni elvtársaktól 33.80, Malac­kai elvtársaktól 22.80, Holicsi elvtársaktól 13.90, Stomfai elvtársaktól 20.—, Rózsahegyi elvtársaktól 14.—, Palermói (Amerika) elvtársaktól Melichar által 49.96, Egyes elvtársaktól 7.43 161.89 A pécsi pártszervezet gyűjtése : Jancsó Illés 2.—, N. N. —.30. A pécsi borbély- és fod­rászsegédek 18.90 és Komlói bányamunká­soktól 41.20 62.40 A vas- és rézesztergályosok szervező bizott­sága útján : Klopfer és Éliás fémáru mű­hely 6.20. Podvinecz és Heiszler esztergá­lyosok 42.46, Matern Ede fémáru műhely 11.60 60.60 Sajbán Rezső Erzsébetfalva 2.— Keglits István gyűjtése a 306. számú gyüjtő­iven 19.03 D. J. hírlaptudósító 2.— Antal István —.70 Frank Anton Stájerlak 4.— Neumann Jakab gyüjtése Kisszékely 20.— Krivokutya és neje Ditroit-Mich Amerika 14.02 Kassai pártszervezet Stier útján 54.40 Ganz-gyári gép- és segédmunkások gyűjtése 28.40 Pinkafői elvtársak Krug János utján 4.90 Resicai Marx női asztaltársaság gyűjtése 29.40 Zentai építőmunkások 10.— Beraksz István 2.— Budai kakasok jótékony asztaltársaság ki­rándulása 70.28 Testvériség gyűjtése New-York 40.— Makovicky Péter túrógyáros, Rózsahegy 5.— Gyáripari kovácsok gyűjtése (pótlás) 10.30 Első Magyar Gazdasági Gépgyár munkásai a 9. számú i­ven 17.50 Kubasevic Ödön Cleveland 20.— Komanovity Lázár Peters, Szloboda útján. 24.60 Magyar Vasutas gyűjtése, ruttkai vasutasok 163.60 Fegyvergyári esztergályosok pótlás 13.56 Amerikai magyar szocialista munkásszövet­ség gyűjtése (Klopfstein útján, a részletes kimutatást a napokban közöljük) 750.— VII. kerületi pártszervezet gyűjtése, III. részlet 34.70 NÉPSZAVA 1912 julius 26. Nagykanizsai pártszervezet g­yűjt­ése, ill. részlet: B. Gy. gyűjtése 12.40, Élelmezési munkások 9.74, Appssara-árusítók 9.90, Horváth gyűjtése 13.70 36.74 Nyomdászok gyűjtése (Szombathely) 25.70 Segesvári pártszervezet gyűjtése 30.58 Richmondi magyar munkások gyűjtése 66.63 IAOS Mai giyűjtésü­nk 2387.03 Eddigi gyűjtésünk 94397.23 Összesen 96.784.26 y budapesti rendőr . Embereket kínoznak a nyílt utcán. — Vasárnap is, hétfőn is. — Már nincs, aki emberségre tanítsa őket? A budapesti rendőrök megint vi­rtuskodtak, megint bántalmaztak szóval és tettel olyan embe­reket, akiket a végzetük a pesti rendőr ökle alá vitt. De beszéljen maga a történet. Július 28-án, délelőtt 12 óra tájban a Dohány­ utca 40. számú ház korcsmája előtt az utasára várt az 1264. számú egyfogatú bérkocsi. Az 1572. számú rendőr fel­szólította a kocsist, hogy hajtson el. A kocsis hi­vatkozva arra, hogy vendégére vár, nem hajtott el. Erre a rendőr brutálisan inzultálta a ko­csist és felszólította, hogy a kapitányságra haj­tasson vele. A kocsis, miután a rendőr az édes­anyját is gyalázta, leszállott a kocsiról és kijelen­tette, hogy ezek után nem hajt a kapitányságra, egyébként jogosítványa igazolja őt és az tökéle­tesen elég a személyazonosság megállapítására. A rendőr erre zsineget vett elő, hogy a kocsist megkötözze. Mivelhogy ez nem sikerült neki, át­nyalábolta a kocsist és egy kövezett kapu alatt földhöz vágta. A rendőr még mindig nem tudván megkötözni a jajgató konflisost, kardot rántott. Ekkor a közönség közül Neumann Árpád joghallgató közbelépett és kérte a rendőrt, hogy engedje el a kocsist, majd ő okos szóval meggyőzi, hogy önként menjen el a kapi­tányságra. A rendőr erre a kocsist elengedte, a kocsis pedig hallgatva a tanácsadójára, felült, hogy a rendőrrel a kapitányságra hajtasson. Közben szépi- könyörgő szóval -- újra törzl­elte­ a rendőrit hogy vegye el a jogosítványát, de őt hagyja itt, mert a vendég várja s már nagy fuvar összegével van érdekelve. E pillanatban több rendőr ment arra, a kocsiban ülő rendőr intett nekik és a vá­laszra váró kocsist most már hátulról nyakánál megkapva, berántotta a kocsi belsejébe, ugy hogy a kocsis ülésestől beesett. Az újonnan érkezett rend­őrök a zúgolódó közönségnek estek neki. Neumann Árpád joghallgató tanúnak je­lentkezett, erre egy polgári rendőr le­tartóztatással fenyegette a 2274. számú rendőr pe­dig kardot emelt rá. A 925. számú és az 1572. és a 2050. számú rendőr a legválogatottabb goromba­sággal támadtak a közönségre és amikor egyesek a számukat kezdték följegyezni, megfenyegették, hogy majd adnak nekik számokat! A rendőrök mindjárt egy civil tanút is fogtak és ez legjobban jellemző reájuk. Az utcán ötkoronás órákat árusító, rendőrök jóakaratától függő embert szólított föl a kocsira és ez az ember hajtotta is a lovat a kapitányságig, mert a kocsis mozdulni sem tudott. Jellemző, hogy amikor a rendőr és az ötkoronás óraügynök bent a kapitányságon elvégez­ték a dolgukat, a rendőr és az ügynök együtt egy korcsmába mentek fáradalmai­kat kipihenni. A Dohány­ utcában maradt rend­őrök tovább inzultálták a járókelőket, így Blau József magánhivatalnokot, mert azt mondta, hogy „ami itt történt, az már mégis brutális dolog", a 2274. számú rendőr torkon ragadta, egy másik pe­dig kardot rántott és csak egy harmadik akkor érkező rendőr leintésére bocsátották szabadon a vézna fiatalembert. " Idáig a történet, amit el­mondottak előttünk és amit "AzEst"-ben is megírtuk. Már most elképzelhető,hogy milyen módon bánnak el a budapesti rendőrbestiák a hatalmukba került ál­dozatokkal a rendőrszobákon, a kapitányságok rejtett zugaiban, ha a nagy nyilvánosság előtt így mernek szint vallani! Sokáig késik az a söprű, amely ezt a rendőrséget kisöpörje vezetéstől, mindenestül! Mert addig, amíg ki nem söprődnek, nem lesz másképpen. Mert hogy a rendőri, brutalitás nem valami ritkán jelentkezik, azt bizonyítja az alábbi eset is, amely hétfőn este történt. A Károly­ körút és a Rákóczi-út sarkán az 1797. számú rendőr meg­állított egy bútorszállító­ kocsit, amelynek a bak­ján fiatal suhanc ült. Megkérdezte a fiútól, hogy van-e hajtási igazolványa. A felelet az volt rá hogy igen. De mert a fiú azonnal nem nyújtotta át, a rendőr felterm­ett a bakon. A kocsis meg­ijedt, féloldalt billent és zuhant lefelé. A lába azonban bennszorult az ülés és a kocsi oldalán. Amikor a szerencsétlen fiú így lógott fej­jel a földnek, a rendőr rálépett a fennakadt lábára, ahelyett, hogy segített volna neki. És amíg a sze­rencsétlen suhanc ordított a fájdalomtól, a pribék egyre a hajtási igazolványt kérte tőle. A fájdalmas kiáltozásra hatalmas tömeg verődött össze, amely fölháborodottan nézte a brutalitást. Akadt, aki védelmébe vette a fiút, mire a rendőr­állat elengedte a gyerek lábát. A fiú azután kisza­badult a rettenetes helyzetéből. Persze, a rendőr­most már azt a fiatal­embert támadta meg, aki legelőször szólalt föl. Ennek a címét föl is írta hogy majd megmutatja neki... És hogy a dolog­nak csattanója is legyen, a megkínzott valóban előmutatta a hajtási igazolványát. Ekkor mehetett az útjára. Hát ez a budapesti rendőr... JflL ! •— Hallgatnak a perui kaucsuktársaság igazgatói. — A rabszolgaság ellen küzdő liga nyilatkozata. — Vaskos vá­lasz az ujságírónak. — • Ismertette a Népszava azokat a megdöb­bentően embertelen kegyetlenségeket, ami­ket Peruban, a Putumayo-vidéken elkövet­tek egy angol, kaucsukkal kereskedő rész­vénytársaság emberei. Egész indiántörzse­ket tartanak rabszolgaságban ennek a „Peruvian Amazon Company"-nek­­a pri­békje és néhány esztendő alatt harminc­ezer színes benszülöttet gyötörtek halálra ezek a fehérbőrű félállatok.­ Az egész műveit világ közvéleménye nagy felháborodással olvasta ezeket a vér­től és könytől csöpögő híreket, de különö­sen, az angol közvélemény . zúdult föl a L'Orilf onbatr szelo­n­áurc­sak-társaság elsett. 'Á£ angól újságok im­ost m­eg akarják álla-' pítani, mennyi felelősség terheli a tár­saság „előkelő" igazgatóit, akik között egy baronet is van. De a nagy kaucsuk-gazemberek hallgatnak, pedig letelt már az a kétheti idő, amit a maguk tisztázására kaptak. A kaucsuk-­ bestiák hallgatnak, de rettenetes vádbeszé­det olvas a fejükre Buxton, a „Rabszolgaság ellen küzdő liga" titkára. Elmondta, hogy már 1909-ben fölhívta a társaság figyelmét azokra a hitvány kegyetlenségekre, amiket az embereik Peruban elkövetnek, de a társaság igen figymálva felelt és zsarolással vádolta meg a ligát. De a rabszolgaság ellen küzdő liga nem hagyta a dolgot és azt követelte, hogy küldjön a társaság vizsgálóbizottságot Putumayoba. A társaság ezt megtagadta. És csak amikor a közvé­lemény hatása alatt a kormány kényszerí­tette a bizottság kiküldésére, akkor szánta el magát erre a számára végzetessé vált lépésre, amel a bizottsággal kiküldött an­gol konzul leleplezéseivel végződött. Bureton azzal vádolja a kaucsuk-társaság igazgatóit, hogy ők igen jól tudtak mind­erről a kegyetlenkedésről, mert minden­képpen megpróbálták takargatni a dolgot. Elmondja, hogy amikor az első vádoló hírek a nyilvánosságra jutottak, a szabad­elvű „Morning Leader" egy munkatársa felvilágosításért fordult az igazgatókhoz Egy zárt borítékot adtak át neki azzal, hogy abban van neki az igazgatóság vá­lasza. Amikor később a borítékot kinyitot­ták , egy­ bankjegyet találtak benne. Ez volt az igazgatóság válasza és megnyugtató magyarázata.­­ A kaucsuk-bestiáknak a gazság-sorozata is újra csak azt bizonyítja, hogy mennyire helyes és jogos a minden országok szo­cialista pártjainak a küzdelme a gyarmat­politika ellen. A gyarmatpolitika a gyar­matosított országban kegyetlenkedést és mérhetetlen szenvedést, a gyarmatosító or­szágban pedig vesztegetést és korrupciót teremt.

Next