Népszava, 1912. augusztus (40. évfolyam, 181–206. sz.)

1912-08-10 / 189. szám

1912 augusztus 10. NÉPSZAVA Eszmélnek a munkások. Hosszú esztendők óta elviselhetetlen baromsorban sínylődnek a korompai vasgyár szerencsétlen munkásai. Ahogy már ismételten írtuk, rettenetes munkát, borzasztóan sok munkát kell silány bérért teljesíteniök és az igazgatóság nemcsak munkaerejüket veszi meg nyomorúságos éhbéren, de elveszi a szabadságukat és nemcsak a mozgásban, de még a szabad gondolkodásban is akadályozza őket. Fölháborítóan barbár gyári alapszabályokat kényszerítenek rá a munkásokra, akiket a maguk külön gyári törvényeivel kényük-kedvük szerint büntetnek, rendszabályoznak és elcsapnak, amikor nekik tetszik. A gyár vezetőségének engedelme nélkül , úgyszólván még levegőt sem szabad szívni a szegény rabszolgáknak, akik természetesen semmiféle munkásszervezetnek tagjai nem lehetnek, akik újságokat nem járat- 9 — Földrengés volt Törökországban. A budapesti egyetem földrengési obszervatóriumának műszerei pénteken a hajnali órákban földrengést jeleztek, mégpedig katasztrofális földrengést. A rengés kezdete éjfél utáni 2 óra 31 perc 37 másodperc volt, a maximális kilengés ideje 2 óra 41 perc 4 másodperc, a földrengés vége 4 óra 35 perc. A kilengés legnagyobbja észak-déli irányban 5 centiméter 25 miliméter. A rengést egész Középeurópa földrengési műszerei észlelték. Később érkezett távirat már jelzi is a földrengés helyét. E szerint hajnalban 7*4 órakor erőteljes földlökés ejtette rémületbe Stambul lakosságát. Félelmetes, de egyben komikus jelenetek játszódtak le az utcákon. A megriadt emberek kiszaladtak a házaikból, noha az ostromállapot következtében éjszaka azutcára kimenni szigorúan tilos. Maguk a katonai őrjáratok igyekeztek megnyugtatni a fejvesztett embereket. A jelentés szerint nagyobb épületbeomlások nem történtek, a házak ékítményei, meg a vakolat azonban lehullottak. A földlökést megelőzően a csütörtöki napon nyomasztó hőség feküdt a városon, éjszaka pedig váratlanul vihar vonult el fölötte. A nemi élet betege. Borzalmasan összevert, félholt leányt vittek be csütörtökön este a székesfehérvári Szentgyörgy-kórházba. Az arca csupa vér, a teste kék-zöld ütésfoltokkal volt tele és a jobb karja eltörött. Kék Mária a neve a húszéves leánynak, akit Sárszentmihályon vert félig holtra Piszánszky Lajos délivasúti kalauz. A leány régebben közös háztartásban élt a kalauzzal, aki folyton ütötte-verte, ha beteges hajlamainak neki akart eleget tenni és a múlt év novemberében egyszer már éjszakának idején teljesen mezítelenül verte el a közös lakásukból. A leány a rettenetes ütésektől és a hidegtől az utcán összeesett, a mentők szedték föl a kövezetről, de a kórházból két hónap múlva elbocsátották. Azóta Sárszentmihályon a szüleinél élt és mert többszöri hivátsra se akart visszantennij-Juszánszkijban, abeteges hajlamú kalauz csütörtökön kiment érte Sárszentmihályra. Megleste, mikor marad otthon egyedül, bement hozzá, rövid szóváltás után letépte a ruháit és ütni-verni kezdte. Addig nem pihent, amíg a véresre vert leány eszméletlenül összeesett. Amikor már a jobb karját is eltörte, elmenekült a faluból. A vérében fetrengő leányra később akadtak a hozzátartozói, akik beszállították a kórházba. Állapota nagyon súlyos. A kalauz ellen bűnvádi vizsgálatot indítottak. — A nagyváros mocsarából. A bécsi rendőrség pénteken az utcán csavargásban talált egy tizennégyéves leányt, aki két nap előtt tűnt el szüleinek házából; megrémült szülei a rendőrséghez fordultak segtségért. A leány elmondta, hogy az utcán megismerkedett egy fiatalemberrel, aki a lakására csalta, pamlaghoz kötözte, altató injekcióval elkábította és nemi merényletet követett el ellene, azután két napig fogságban tartotta. A rendőrség az adatok alapján kinyomozta a tettest egy poroszországi születésű bécsi orvosnövendék személyében. A fiatalember mindent tagadott, de a lakásán tartott házmotozás ellene szólott. Találtak nála egy narkotizáló álarcot, három üvegcse altatószert és egy fecskendőt. De a legterhelőbb volt az, hogy a szobájában lévő pamlag aljához erős kötelékek voltak csatolva, éppen úgy, ahogy a megkínzott leány a rendőrségen mondta. Fölkutatták az orvosnövendék levelezését is és abból megállapították, hogy a fiatalembernek sok kiskorú leánnyal volt efféle dolga. Az orvosnövendéket átszállították az országos törvényszékre. „Tizennyolc órát dolgozik naportként egy fézéves gyerek" címmel csütörtöki lapunkban beküldött tudósítás alapján megjelent hírre vonatkozóan Sámuel Kálmánné, a Központi Tejcsarnok 83. fiókjának a vezetője levelet küldött hozzánk. „Az illető — írja — aki önöknek azt a cikket beküldötte, úgy látszik, nem merte a nevét is kiírni, mert valótlanságokat állít. (Megjegyezzük, hogy a tudósítások és a panaszok alól mi húzzuk ki a neveket.) Megkérdeztem Egrit (erről a fiúról szólt a tudósítás), mit beszélt vele a cikkíró. A gyerek elmondta a párbeszédet, ebből tehát azt is látom, hogy az a jószívű jellemes úr épp az ellenkezőjét írta meg önöknek, amit a kifutó gyerektől hallott, tehát tudva valótlanságokat irt önöknek." Meg kell jegyeznünk, hogy ez a helyreigazításra vagy cáfolásra szánt levél egyáltalán semmit nem igazít helyre, egyáltalán nem cáfol semmit. " Lezuhant egy gyorsvonat a töltésről az amerikai Dorchester (Massachusetts) mellett. Két ember meghalt, száznál többen megsebesültek. Meggyulladt a petróleumforrás Moreniben, amely forrás körülbelül száz vagyon petróleumot szolgáltatott naponta. A tűz hat furólyukra és hat tartóra átterjedt. Egy ember életét vesztette, három megsebesült. A kár nagy, de biztosítás útján megtérül. A fúrótornyok holland társaságok tulajdonai. . .Egy szakágnő meg egy mindenes- címmel csütörtöki lapunkban megjelent panaszos levélre vonatkozóan Fodor István, a szóbanforgó étkező tulajdonosa kijelenti, hogy nem áll az, hogy a panaszkodó mindenes kidúlt volna a sok dologtól, mert a sok dologhoz neki kellő számú személyzete van. El kellett küldenie a mindenest, mert az azzal fenyegetődzött, hogy megveri és összetör mindent. Hazug rágalomnak nyilvánítja azt, hogy a mindenest durva szavakkal illette volna és hogy a bércből négy koronát levont volna. (Kiküldött munkatársunktól.) Mintha nem is a huszadik században élnénk, mintha néhány száz esztendővel viszszatértünk volna a múlt homályos, nyirkos őserdőibe. Az emberek, akik az utcán ténferegnek és a kohók körül verejtékeznek, nem a ma gyermekei, ezek a szuszogó, hörgő és állati félelemmel pislákoló emberek nem a mi kortársaink. Valahogy úgy történhetett, hogy egy érthetetlen, visszaforgó lendülettel beröpültünk, mondjuk, a tizenharmadik század kellő közepébe és amit csodálkozó szemünk szörnyűködve lát, az már régesrégen elmúlt. Nehéz is ezt elhinni, hogy — ha mindjárt Ivorompán vagyunk is — mindaz, ami ott történik, valóban ma, 1912 villámvilágítása mellett megy végbe. Korompa, ez a kis piszkos, gyárkéményfüstben fuldokló szepesi falu teljesen kikapcsolódik a ma érvényben levő közigazgatási és társadalmi rend kereteiből. Korompa egy egészen elszigetelt, különálló állam, amelyben nem uralkodik I. Ferencz József, ahol nem kötelezők a magyar törvények, ahol a kormányhatalom nem parancsol és ahol az uralkodó király, mindenkinek ura és parancsolója, életnek és halálnak ura: a Hernádvölgyi Vasipar Részvénytársaság. Sokat írtunk már a Népszavában a Korompán dühöngő rémuralomról, de ahogy most ott jártunk, magunk is elborzadtunk azoktól a megdöbbentő rémségektől, amiket látnunk kellett. Minden képzelő erő szegényes és erőtlen ahhoz, hogy ellásson a korompai halálvölgybe, hogy az örök tűznek ebben a pörkölő és életet emésztő világában meglássa mindazt, amiket közvetlen közelről, fizikai szemmel vehetünk csak észre. Csak elszánt és a pusztulástól vissza nem riadó ember tegye be a lábát Korompára, mert ha odaért, teljesen elszakadt a kulturvilágtól és ha a Hernádvölgyi Vasipar Részvénytársaság bántani akarja, nincsen számára segítség. Tisza István ma igen nagy úr és sok mindent megtehet Magyarországon, de mi az ő bitorolt és dühöngő hatalma ahhoz képest, ami Korompán a vasgyár igazgatójáé? Körülbelül háromezer munkás pörköli a testét és sorvasztja a lelkét a korompai vasgyárban és az igazgató nemcsak nekik korlátlan uruk és parancsolójuk, de az igazgató úr mellényzsebéből kifütrög a főszolgabíró úr feje, akit a fülénél fogva ránt ki onnan a cselekvés és munkásüldözés terére, amikor szüksége van rá. Ha éjszakánakidején, hálóingben rántja ki a porondra az igazgató a főszolgabírót és a szolgabírót, akkor ezek hálóingben vezénylik ki rendőreiket és csendőreiket és döfelnek. Jövetnek oda, ahova az igazgató úr ápolt, gyűrűs ujjaival mutat. Négy— Villamos Kassán. Kassa város közgyűléség a múlt évben elhatározta, hogy villamo építtet. Sok huzavona után kedden leérkezett város polgármesteréhez a kereskedelemügyi miiszter engedélyokirata és így a villamos megéptésének most már nincs akadálya. Ez a körülmét némileg javítani fogja azt a sötét helyzetet, amilyet a hirtelen támadt építőipari válság okozott városban. Kettészakadt a vonat, a 391. számú tehervonat, csütörtökön Isaszeg és Péczel állt mások között. Az elvált rész később a von elejét utolérte és nekiment. A hatalmas összecsapás következtében egy fékező leesett a kocsiról és súlyosan megsérült. — Turisták halála, Innsbruckból jelenti, hogy Rosenberg bécsi kereskedő és leánya Stubai-völgyben turistakirándulás alkalmávl lezuhant. Mind a kettőjüket megfagyotva találták meg, ezer ember él Korompa községben, aho vasútállomás, posta, telefon és távírda van, és a gyárigazgató parancsol a vasútnak, az állomásfőnöknek, a postának, a postamesternek, a telefonnak, a telefonos kisasszonynak, a távirdának és a táviró tisztnek. Korompán nem szállhat vonatra és Korompára nem érkezhetik vonattal embe, anélkül, hogy arról a gyárigazgató tudna. Ha valakinek az arca nem tetszik és ha valaki „nem kívánatos elem", akko hiába érkezett meg Korompára, mert az állomásnál beljebb nem mehet, az igazgatónak a pályaudvaron lebzselő spiclije és hajcsárjai már odaküldtek két csendőrt akik elfogják és a legközelebbi vonala eltoloncolják az alkalmatlan idegent. A korompai postára föladott leveleket mind fölbontatja a gyárigazgatóság és ha azoknak tartalma nekik nem tetszik, aligha kerül a levél a címzett kezébe. Hasonló sor éri a Korompára érkezett leveleket, amelyeket a posta nem a címzettnek, hanem a gyárigazgató kezébe szolgáltat be. Ha nem tetszik a levél vagy a küldemény az igazgató úrnak, akkor az sohasem fog annak a kezébe kerülni, akinek szánták. Távira is csak úgy mehet el Korompáról, ha annak tartalma ellen a gyárigazgatónak nincsen kifogása és csakis olyan táviratot kézbesítenek Korompán, amelynek tartalmához az igazgató úr hozzájárul. Aki pedig telefonbeszélgetést óhajt valakivel Korompáról folytatni, az teljesen nyugodt lehet afelől, hogy amiket telefonos mond, hallja és tudja a gyárigazgató. Nagyobb vonásokban ilyenformán fest Korompán az élet. Jaj annak, aki ezeken a lázítóan tűrhetetlen állapotokon változtatni akarna , az szemben találná magát az igazgatóval, ami egyúttal azt is jelenti, hogy főszolgabíróval, szolgabíróval, rendőrrel, csendőrrel és katonával is szembe került. Szóval, az egész korompai világgal. .. A korompai fzatálvölgy. oop Kizárt és sztrájkoló munkások csendőr kézen. — A gyárigazgatóság rémuralma. — Rabszolgatartás hatósági támogatással. — Korompai közállapotok.