Népszava, 1913. február (41. évfolyam, 28–51. sz.)
1913-02-25 / 48. szám
8 a nem teszi föl külön kérdés gyanánt, akkor nem lett volna semmi akadálya a megszavazásnak. Moussong, hogy szakfelügyelőségét a minisztériumnál el ne rontsa, útjában állt a tanítóság állásfoglalásának. A közhangulat után ítélve, valószínűleg ez volt az ő utolsó állásfoglalása. Ezek az eszmék az ő könnyű személyét hamarosan félre fogják tolni az útból. •HWBtagu IIWWWIIM * —I II IL» Á balkáni háború. * * * Béketárgyalások. — A nagyhatalmak közbelépése* — Bajok Kisázsiában. * * * Békés hangok érkeznek megint. Úgy Szófiából, mint Konstantinápolyból egyaránt arról jön értesítés, hogy a tárgyalások megindulása küszöbön áll s a nagyhatalmak fáradozásának sikerült alapot teremteni a tárgyalások megindítására. Ez magában véve nem jelent sokat, mert láttuk már, hogy — különösen a törökök — azért mentek csak bele a béketárgyalásokba, hogy halasztást nyerhessenek. Ezért csak akkor lehetne bízni a sikerben, ha igaz lesz az a hír, hogy mindkét fél aláveti magát a nagyköveti értekezlet ítéletének. Valószínűleg így intézik el a bolgár—román konfliktust is, de ha ez a kérdés is el lenne már intézve, még ezzel sem lenne megoldva minden nehézség. Mert fölmerül akkor a kérdés, hogy a Törökországtól elvett területeket ki kapja meg ! Itt a szövetségesek között is súlyos érdekellentétek vannak, ezek azonban nem sok bajt okozhatnak, mert kétségtelen, hogy valamely nagyhatalom, talán Oroszország ítéletének fogják a felek magukat alávetni. De bajt okozhat az albán kérdés. Itt nem arról van szó, hogy a szövetségesek egymás között hogyan osszák el a hódított területet, hanem arról, hogy mi jusson a szövetségeseknek s mi a független albán államnak. Az albánok pedig nem hajlandók magukat Oroszország ítéletének alávetni s bármely államnak jusson is Albánia egy része, kérdés, nem ismétlődik-e meg az a folytonos lázongás, amely Törökországnak oly sok kellemetlenséget szerzett s nem marad-e meg az albán kérdés, amelyet megoldottnak hittek már. Törökországra nézve persze most már megszűnt az albán kérdés, mert elvesztette Albániát, de felmerül egy más kérdés, amely nem csekélyebb bajt hozhat reá. Szíriában is mozgalom támadt bizonyos fokú autonómia iránt s nagyon közelfekvő, hogy ezt a mozgalmat Franciaország szitja. A csatatért most is hó borítja, tehát a csatát most is csak a követségek szalonjaiban vívják a háborús felek. Mai tudósításunk a következő : része felé. (Konstantinápoly, február 24.) A mai minisztertanács a nagyvezír jelentése alapján valamennyi harctéren a legfeltétlenebb védelmi rendszert fogja elhatározni. A miniszteri tanács Hakki basát utasítani fogja, kérdezze meg a nagykövetek reunióját, mily pénzügyi hasznot nyújtanának a nagyhatalmak Törökországnak, ha Drinápoly átengedése alapján azonnal békét kötne. (Konstantinápoly, február 24.) A portán jelentik, hogy a béketárgyalás megkezdése legközelebb várható. A nagyköveti értekezlet meg fogja állapítani a békefeltételeket, amelyeknek mind a két fél alá fogja magát vetni. (Szófia, február 24.) Hakki basa a nagyhatalmak január 17-iki jegyzékét elfogadta a tárgyalás alapjául és megtudakolta a szövetségesek újabb követeléseit. Bulgária azt kívánja, hogy az új határ Konstantinápolyhoz közelebb legyen az eddig követeltnél, hogy Törökország hadi kárpótlást fizessen és hogy Törökország tizenöt nappal az újabb béketárgyalás megkezdése után leszereljen. (Szófia, február 24.) Beavatott körökben hite jár, hogy az angol kormány a bolgár kormánytól megkérdezte a feltételeket, amelyek mellett hajlandó volna Törökországgal megint béketárgyalásokba bocsátkozni. Fegyveres béke őszig. (Bécs, február 24.) Diplomáciai körökből jelentik: A balkáni zavarokkal összefüggő kérdések megoldása az illetékes körök véleménye szerint legalább tavaszig, sőt talán nyárig el fog húzódni. Európa csak az ősz folyamán lesz abban a helyzetben, hogy megítélhesse, várjon tartós békére számíthat-e. Oroszország ezekben a zavarokban nagy ügyességgel fáradozik azon, hogy magának a legnagyobb hasznot biztosítsa. Oroszország ez idő szerint nemcsak Belgrádban, hanem Szófiában is, sőt még Bukarestben is a legnépszerűbb nagyhatalom. Károly király és kormánya Ausztria-Magyarországhoz szótt, de a lakosságban igen nevezetes fordulat megy végbe Ausztria-Magyarország ellen. Bukarestben csodálkoznak Ausztria-Magyarország diplomáciájának lassúsága miatt, amit csak azzal tudnak megmagyarázni, hogy Berchtold gróf két hangszeren játszik egyszerre. Ez idő szerint egyetlen nagyhatalom sem gondol arra, hogy katonai óvóintézkedéseit megszüntesse vagy le is szállítsa. ZIE albán.'stérdés, (Berlin, február 24.) A „Vossische Zeitung" jelenti Bécsből: A nagyhatalmak kabinetjei között tárgyalás folyik Albánia elhatárolásának kérdésében. A londoni kabinet főleg azon fáradozik, hogy Oroszországot követeléseinek mérséklésére bírja. A legkiválóbb diplomáciai helyeken az a vélemény, hogy a londoni nagyköveti reunió legközelebbi ülése után olyan eredmény fog a tárgyalás anyagául szolgálhatni, amely az osztrák-magyar érdekkel is számol. A bolg&i*—i*onte&n vSsxe&ty, (Szófia, február 24.) A kormány este átadta a nagyhatalmak képviselőinek a választ tegnapi közös démársukra. A bolgár kormány a válaszban kijelenti, hogy bízva a nagyhatalmak kifejlett igazságosságában, elfogadja azt a javaslatukat, hogy a román—bolgár vitás kérdés megoldása dolgában a hat nagyhatalom döntésének vesse magát alá. E javaslathoz való hozzájárulásának előfeltételeül a bolgár kormány azt jelöli meg, hogy Románia is hozzájáruljon a nagyhatalmak ebbeli javaslatához. (Szófia, február 24.) A hatalmak képviselői vasárnap délután egy órakor egyenként diplomáciai lépést tettek Gesov miniszterelnök és külügyminiszternél, akinek azt a nyomatékos tanácsot adták, hogy a bolgár—román vitás ügy megoldását a hat nagyhatalom döntése alá bocsássa. Gesov azt válaszolta, hogy erről a minisztertanácsnak jelentést fog tenni, azután megadja a választ. (Szófia, február 24.) A nagyhatalmak kollektív lépése nem jelenti a választott bírósági eljárás megkezdését. Egy bolgár miniszter ezt mondta: Romániával való differenciánk tárgyalását a hatalmaknak ránk nézve nem kötelező döntésére bízzuk, amelyet aztán elfogadhatunk vagy visszautasíthatunk. A hatalmak közbelépésének eredménye körülbelül ugyanolyan lesz, amelyet Durazzóval elértek. (Bécs, február 24.) A román kormány írásos válasza, amelyben tudatja a hatalmakkal, hogy elfogadja a közvetítésüket, már megérkezett az egyes kormányokhoz. Románia föltétlenül elfogadja a közvetítést és jegyzékében csak azt a kívánságát fejezi ki, hogy a hatalmak jelöljenek meg egy határidőt, amelyen belül eredményt remélnek elérhetni és e részben a bukaresti kormány a hágai egyezmény 3—7. §-aira hivatkozik. H bo!ßiir-afi hdti*<älnatt* (Páris, február 24.) A harctérről érkezett utolsó jelentések azt monják, hogy a bolgár hadsereg dereka végérvényesen visszahúzódik Csorla felé. A bolgárok Sziliviit föladták és megszüntették élelmiszerraktáraikat. Csak az úgynevezett belgrádi erdőben hagytak fedezetet, hogy a török előőrsökkel az összeköttetést föntartsák. Mindazokon a helyeken, amelyeket a bolgárok elhagytak, visszaállították a török polgári igazgatást, még Csataldzsában is, ahol pedig a bolgárok már berendezték az ő igazgatásukat. A Fekete-tengeren tegnap egész nap két török cirkálóhajó és több torpedónaszád cirkált Livia előtt, a hajók több lövést tettek az ott összegyűlt bolgár haderőre. (Konstantinápoly, február 24.) A Drinápolyban levő konzulok szikratáviratot küldtek az itteni nagykövetekhez, hogy az idegen kolóniák most már nem akarnak elvonulni az ostromlott várból. Gyűlést tartottak a külföldi alattvalók s ugy határoztak, hogy Drinápolyban maradnak. (Konstantinápoly, február 24.) A nagyvezír a drinápolyi idegen kolóniákhoz táviratot intézett, amelyben köszönetet mond nekik azért, hogy inkább lemondtak a város elhagyásáról és megelégszenek a semleges zónába való átköltözéssel, tanújelet adván emberies szolidaritásuknak a város török lakosságával, amelyre kivonulásuk rossz hatást gyakorolt volna. Kié lesz SeneSafi? (Cettinje, február 24. — Hivatalos montenegrói forrásból.) Az a hír, mintha a montenegróiak Skutari körül beszüntették az operációkat, mert vereséget szenvedtek, nem egyéb gonosz akaratú koholmánynál. A montenegrói csapatok vereséget nem szenvedtek, mert hiszen a legutolsó harcokban fontos pozíciókat foglaltak el a Bardagnol-dombon, a város keleti részén, sem pedig nem szüntették be a hadműveleteket. (Cettinje, február 24.) Az itteni hivatalos lap Skutari kérdésében a közvéleményhez fordult és közli Miklós király táviratát, amelyben a következőket mondja: — Skutari Montenegróra életkérdés és ennek a városnak leírása egész nemzeti létünknek szükséges és logikus végső következtetése. Európa közvéleményének meg kell értenie, hogy az igényeink mellett való makacs kitartás, amelyet az ostromlott város körül való roppant veszteségeinkkel nemrég igazoltunk, teljesen jogos és hogy a montenegrói nép szilárdul el van tökélve, hogy nem hagyja elragadni magától meghódított birtokát. Montenegró reméli, hogy Európa ezt be fogja látni és nem fogja a kis országot kétségbeesett elhatározásokra kényszeríteni. A fiavcérit. (Konstantinápoly, február 24.) A hivatalos harctéri jelentés így hangzik : A tegnapi nap folyamán az ellenség Drinápolyt gyengén bombázta. A védővonal és az ellenséges ütegek között kisebb tüzérharc fejlődött ki. Bulair helyzete változatlan. Csataldzsánál a patakok kiléptek medrükből, ami nagyon megnehezíti a felderítő osztályok munkáját A Csataldzsa-vonalon Albasszántól nyugatra harc fejlődött ki, amelyben öt halottunk és huszonkét sebesültünk volt. Az ellenség veszteségei lényegesen nagyobbak voltak. (London, február 24.) A „Daily Chronicle" konstantinápolyi tudósítója jelenti Konstanzából: A török fővárosban a legkalandosabb hitek keringenek. Mahmud Sefket basa állítólag már visszatért Gallipoliból és a német nagykövetségen keresett menedéket Nem lehet tudni, hogy igaz-e a bulairi vereség. Azt beszélik, hogy a csataldzsai táborban a tisztek között véres összeütközés volt és hogy az új-török tisztiliga egy küldöttsége a szultánnál járt A tiszteknek állítólag megígérte a szultán, hogy új kormányt fog kinevezni. A hadműveleteket a Dardanellákban Enver bej intézi. (Konstantinápoly, február 24.) A mai hivatalos harctéri jelentés a következőket mondja: Tegnap az ellenség folytatta Drinápoly bombázását. A keleti fronton tüzérségi harc volt. Bulair körül semmi sem változott A Csataldzsa-vonal előtt az ellenség azzal van elfoglalva, hogy a Csiflíköjtől nyugatra levő magaslatokat megerősítse. Felderítési csapataink működésben vannak. Máskülönben semmi esemény nem történt (London, február 24.) A „Daily Chroniclekonstatinápolyi tudósítója jelenti Konstanzán át. NÉPSZAVA 1913 február 22.