Népszava, 1913. október (41. évfolyam, 230–256. sz.)
1913-10-01 / 230. szám
1913 október 1. NÉPBSAVA 3 ruházatot előállító szabómunkásoknál. 1912-ben 5099 munkáltató keresett a szakegyletnél munkaerőt, 1913 első félévében csak 2209. 0 1912-ben az egész év folyamán csupán 5980 munkás jelentkezett munkáért, ezzel szemben 1913 első félévében a munkára jelentkezők száma 12.404-re emelkedett. A Vas- és Fémmunkások Központi Szövetsége 1912 első félévében 64.490 korona munkanélküli segélyt folyósított, 1913 első félévében ötvennégyezer koronával többet, 118.742 koronát.A Famunkások Országos Szövetsége 1912-ben az egész év folyamán összesen 72.048 koronát fizetett ki segély címén, ezzel szemben az 1913. év első félévében 56 ezer koronával többet, mint az előző egész évben, összesen 128.640 koronát. A Famunkás Szövetségnek az első félévben kerek számban 94 ezer korona járulék bevétele volt, ezzel szemben 128 ezer korona segélyt fizetett ki. A nyomort, a munkásság helyzetének bizonytalanságát fokozza az a körülmény, hogy legnagyobb iparvállalataink csak megszorított üzemet tartanak fönn. Sok üzemben csak fél, sőt negyednapot dolgoztatnak. Kétségtelen, hogy e fenyegető társadalmi és közgazdasági veszedelem ellen a védelem vezetését a közhatóságoknak kell vállalniuk. A külföldön Nyugateurópában ezt már fölismerték. A közhatóságok sokkal nagyobb erélyt fejtenek ki a munkanélküliség elleni küzdelemben, mint nálunk. Berlinben például a munkanélküliség csak most kezd nagyobb arányokban terjedni. A „Reichsarbeitblatt" jelentése szerint 1913 augusztus 1-én az elmúlt év augusztus elsejével szemben a betegpénztárak taglétszáma még csupán 451 taggal csökkent. S íme, a berlini városi képviselőtestület előrelátással már szeptember hó 4-én megtartott ülésén foglalkozott a munkanélküliség kérdésével s ebben az ügyben a következő határozatot hozta : A fenyegető munkanélküliség s az ebből származó nyomor enyhítése s fokozottabb munkaalkalom előteremtése céljából a képviselőtestület fölszólítja a városi tanácsot: 1. hogy a már megszavazott összes magasés mélyépítkezések végrehajtását haladéktalanul rendelje el. Azonfölül intézkedjék, hogy a megkezdett közmunkák a téli időszakban is folytathatók legyenek. 2. Végül a képviselőtestület fölszólítja a munkanélküliség esetére szóló biztosítást tárgyaló bizottságot, hogy a munkanélküliek segélyezésére vonatkozólag haladéktalanul terjessze elő javaslatait. Hasonló határozatot hozott szeptember 10-én tartott ülésén Charlottenburg város képviselőtestülete. Azonfelül a berlini községtanács tanácskozásra hívta a Nagy Berlin és környéke képviselőtestületeket, hogy a munkanélküliség esetére való biztosítás ügyében lehetőleg egységes megállapodásra jussanak. Túlságos hosszúra nyúlna előterjesztésünk, ha a külföldi államok és városok idevonatkozó szociális törvényhozását föl akarnák sorolni. Csupán annak a megállapítására szorítkozunk, hogy ez idő szerint Angliában, Dániában, Finnországban, Franciaországban, Luxemburgban, Norvégiában és Svájcban állami törvénnyel biztosítják a munkanélküliek segélyezését, azonfelül több német szövetséges állam, Svédország, Spanyolország és Olaszország törvényhozása foglalkozik a kérdéssel. Mailand és Bologne olaszországi városokban, Hollandia harminc városában, több svájci városban, Németország tizenegy városában a városi képviselőtestületek állami hozzájárulás nélkül rendszeresítették a munkanélküliek segélyezését. Nálunk a munkanélküliek segélyezésére több rendbeli ígéret ellenére az állam még egy fillért sem áldozott. Csupán egyetlen esetben részesítették nálunk alkalmi segélyben a munkanélküli nyomorgókat. A főváros tanácsa az elmúlt tavaszi nagy munkanélküliség idején e célra 50.000 korona segélyt szavazott meg. Ez a segély — az összeg nagyságát a munkanélküliek számához arányítva — csekély volt, azonfelül a segítés módja nélkülözte a modern szociálpolitikai segély jellegét. Nálunk a munkanélküliek segélyezése még fontosabb és szükségesebb a közhatósági feladat, mint bárhol másutt, lünk bizonytalanabb az ipari vállalkozás, akoribb a munkanélküliség, hosszabb aunkanélküliségi időtartam, tehát szükség ,z intézményes védekezésre. Azonfölül veedelmesebb a munkanélküliség hatása is, ezt az ijesztő drágaság és rossz megélhetési lakásviszonyok mellett az állandó keresőlány a város lakosságának egészségét aludó veszedelemmel fenyegeti. A miniszter nem ígér. Harkányi János báró kereskedelemügyi miniszter válasza következett most. Ennek a válasznak az a fő tulajdonsága, hogy a miniszter váltig hangsúlyozza, hogy ő nem szokott igérni és valóban még csak nem is igér. A beszéd különben így hangzott: — Tisztelt Uraim ! Én a magam részéről készségesen meghallgattam Önöket, de azt hiszem, nem volnék hű magamhoz, ha mostan ígéretekkel, amelyeknek beváltása esetleg nem áll módomban, iparkodnék Önöket megnyugtatni. Én tisztelt Uraim, az Ígéretek dolgában azok közé tartozom, akik ígéretekre igen nehezen szánják magukat. Teszem ezt azért, hogy azután annál könnyebben válthassam be azokat. Én egész multamnál fogva inkább a tett, mint a szó embere vagyok s ennélfogva most csak annyit mondhatok, hogy a kormány kötelességének fogja tartani az Önök memorandumát sürgősen beható, komoly és jóakaró vizsgálat tárgyává tenni. Arra nézve, hogy mit tud a kormány tenni, éppen az előzményeknél fogva, mostan nem akarok esetleg reményeket kelteni, amelyeket talán nincs módomban teljesíteni. Viszont azonban éppen ezért szűkszavú válaszomat ne vegyék elutasításnak. Egyre bátor vagyok kitérni. Szónokuk utalt arra, hogy a kormány a szakszervezeteknek minden megnyilatkozását azonnal elfojtja. Tudtommal ez csak akkor történt, ha a szakszervezet nem tulajdonképpeni teendőit illetőleg nyilatkozott meg, hanem politikával foglalkozott. Én csak disztingválásra kérem Önöket, tisztelt Uraim. Minden olyan törekvésben, amely tulajdonképpeni teendője a szakszervezetnek, meg vagyok győződve, hogy a kormány nem emel gátat. Azon kéréseket illetőleg, hogy tekintettel az Önök helyzetére, a kormány nagyobb munkaprogramot vigyen mielőbb keresztül, megjegyzem, hogy amint erre nézve Önök is tisztában vannak , az ország pénzügyi helyzetével számolnom kell. Megígérem azonban, hogy ennek határain belül a jóakaraton nem fog múlni. A miniszter, úgy látszik, maga is érezte, hogy semmitmondó válasza nem elégíti ki a küldöttség tagjait s ezért azzal akarta őket kárpótolni, hogy kezet fogott velük. Ez a miniszteri kézfogás azonban, sajnos, még csak arra sem alkalmas, hogy zálogba csapják és egy kiló kenyeret is vegyenek belőle. A munkanélkülieknek munka kell és szégyen és vérlázító, hogy a kereskedelmi miniszter még csak kilátásba sem helyezi komolyan, hogy lesz munka. Az ügyeknek ama bizonyos „mélyreható tanulmányozását" már jól ismerjük. Küldöttség a polgármesternél. Párhuzamosan a miniszter előtt való küldöttség-járással, a főváros polgármesteri hivatalában is megjelent a munkanélkülieknek egy küldöttsége. Ezt a deputációt Jászai Samu elvtárs vezette és Bárczy István polgármester távollétében Bódy Tivadar alpolgármester fogadta a munkanélkülieket. Jászai Samu elvtárs a következő beszéd kíséretében nyújtotta át Bódy alpolgármesternek a munkanélküliek kiáltványát: Nagyságos Polgármester Úr ! A munkanélküli ipari munkások megbízásából jöttünk ide. Hosszú évek óta nem volt Budapesten oly nagy a munkanélküliség, mint mostanában. Hogy mennyi a munkanélküliek száma, arra nézve nincsenek pontos adataink, de az egyes intézmények adataiból következtetni lehet, hogy jelenleg Budapest és környékén 40 ezer munkás dolgozni szeretne és legjobb akarata mellett sem jut munkához. Csak néhány adatot idézek : A munkaközvetítő intézet jelenti, hogy 1912 II. negyedében 3558 1913 II. 5144 munkás várt munkára. Az elhelyezések száma 9798-al csökkent. A Kerületi Munkásbiztosító Pénztárnak 17.500-al kevesebb tagja van, mint a múlt év ezen időszakában. A vállalati pénztárakban szintén óriási módon csökkent a taglétszám. Az építőiparban : 1911 júliusban 31.900 1912 „ 26.700 1913 „ 11.600 munkás volt alkalmazva. A szakegyesületek tömve vannak munkanélküliekkel. És ezek az egyesületek az egyedüliek, akik óriási áldozatokat hoztak a munkanélküliek nyomorának enyhítésére. Csupán a famunkások, nyomdászok és vas- és fémmunkások egyesületei 332.121 korona segélyben részesítette munkanélküli tagjait ez év első felében. E három szervezeten kívül még 30 szervezet segélyezi munkanélküli tagjait. De ez nem elég. Az egyesületek csak az alapszabályokban meghatározott időben adnak segélyt és óriási azok száma, akik sehonnan sem segélyeztetnek. Ilyen körülmények között a városnak és a kormánynak kellene valamit tenni a munkanélküliség enyhítése ügyében. Hiszen nemcsak az érdekeltek érzik a munka hiányát és nyomorognak, hanem közgazdasági és társadalmi tekintetben is óriási károkkal jár a munkanélküliség. Na föltesszük, hogy 40.000 ember nyomorog munkahiány miatt, akkor ez négy korona átlagos napibér mellett egy millió korona munkabérveszteséget jelent hetenként. Ezt érzi a kereskedelem, az ipar és minden társadalmi tényező. Mi elsősorban kérjük, hogy a főváros sürgősen adja ki a közmunkákat, másodsorban rendszeresítse a munkanélküliség elleni biztosítást. Ezt nemcsak a munkások, hanem a polgárság érdeke is kívánja. A munkanélküliségnek első szomorú következménye, hogy a munkanélküliek tömegesen kivándorolnak és bekövetkezhetik az, hogy az ipari föllendülés esetén nem lesz munkás, aki dolgozzék. Kérjük Polgármester Úr jóakaratú támogatását. • •A hi timunkanélküliek gyűlése. Tizenegy órára gyűlésre hívták meg a munkanélkülieket a vas- és fémmunkások szakszervezetének Thököly-úton lévő nagy udvarába. Tizenegy órára sokezer munkanélküli munkás jelent meg a vas- és fémmunkások szakszervezetének udvarán. Ezer és ezer agyoncsigázott éhező munkás jelent meg a gyűlés színhelyén, hogy meghallja, mit is üzen hát Budapest 40.000 munkanélküliének a miniszter és a polgármester. A munkások a végsőkig elkeseredve várták a küldöttségek eljárásának eredményéről a jelentést. A gyűlésre óriási előkészületeket tett a rendőrség, amely nemcsak a vas- és fémmunkások szakszervezetének udvarát és a ház környé Az alpolgármester válasza: Bódy Tivadar alpolgármester a beszédre a következőket felelte : A tanács méltányolja és átérzi kötelességét, amellyel a munkanélküliséggel szemben tartozik. Az 1913. és 1914. évi közmunkákat gyors tárgyalás alá fogja venni és hogy a munkanélküliségen ne csak ideiglenesen segítsen, megfontolás tárgyává teszi a munkanélküliség esetére való biztosítást is. A tanács a kormánnyal együtt fog eljárni, hogy megszervezze a munkanélküliség elleni küzdelmet. Ami a segélyezést illeti, azt a munkásság összességére való tekintettel kell megoldani, mégpedig olyan módon, hogy minden önhibáján kívül munkanélkülivé lett ember részesüljön segélyben. Ezt azonban csak a fővárosnak és a munkásságnak együttes igyekezetével lehet elérni. A főváros e tekintetben számít a szervezett munkásságközreműködésére és a tanács minden lehetőt el fog követni, hogy mielőbb enyhítse a munkanélküliséget. Az alpolgármester felelete sem túlságosan alkalmas arra, hogy az éhező munkanélkülieket valami nagy mértékben megnyugtassa, de mégis mintha ebből már kicsillanna valami jóakarat, amelytől mégis lehet tán várni valamit. Egyelőre tehát várakozó álláspontra kell helyezkednünk: lássuk, mit fog tenni a főváros, amely a szájával állandóan csinálja az üdvös szociálpolitikát.