Népszava, 1914. augusztus (42. évfolyam, 181–211. sz.)
1914-08-22 / 202. szám
8 hi élelmiszeruzsora és a hatósági ármegállapítás . A háború kísérő jelenségre rendesen az élelmiszerek árának az emelkedése szokott lenni. Ez, sajnos, most sem maradt el és egyes áruknál olyan árakkal találkozunk, amilyet a mai generáció még soha sem látott. Mindenesetre dicsérendő tehát a hatóságoknak az a törekvése hogy az árak emelkedésének határt szabjon. Ez meg is történt több helyen, különösen Budapest környékén. A tapasztalat azonban azt bizonyítja hogy az illetékes hatóságok — melyeknek jóhiszeműsége kétségbe nem vonható — nem állapítják meg helyesen az árakat. Ebből azután számos félreértés származik és lehetetlen állapotokat teremt. • A hibák, melyeket eddig elkövettek, három csoportba oszthatók: 1. egyes áruk árát túldrágán; 2. egyes áruk árát túl olcsón állapítják meg és - I 3. nem az uzsora, forrásánál kezdik meg a rendszabályozást, hanem ott, ahol az már, mint okozat folytatódik és néha fejlődik is. Az első két eset igazolására alább egy összehasonlítást közlünk. Az összehasonlítást a váci főszolgabírónak Rákospalota és Pestújhelyre, a soroksári elöljáróságnak Soroksárra szóló ármegállapításai alapján közöljük, melléje téve az Általános Fogyasztási Szövetkezet és egyes esetekben a fővárosi élelmiszerüzem árait. Eszerint az árak augusztus 10 és 16-ike között voltak. Ebből a néhány szemelvényből is látható, hogy a hatósági árak abszolúte nem alapulnak a tényleges piaci árakon, hanem egyes források bemondásán, amelynek valódiságát a hatóság nem tudja ellenőrizni. De meg kell jegyezni azt is, hogy hosszabb időre a hatósági árak megállapítása nem is lehetséges. Az árak nagyban napról-napra változnak és éppen ezért a kicsinybeni áraknak is változni kell folyton. Például ezelőtt három-négy nappal a burgonya ára Budapesten nagyban 77.50 korona volt, ma már 10 korona az ára. A liszt ára a malmokban tegnap még 52 korona volt, ma már 54 korona. A cukor ára a budapesti nagykereskedőknél 15-én még 80.90 korona volt, 17-én pedig már 93.50 koronára emelkedett. Világos tehát, hogy az, aki az árut kicsinyben adja el, kénytelen a drágábban vett árut drágábban tovább adni. És így jutunk el a harmadik kérdés feleletéhez is, hogy a hatóság az árakat elsősorban a gyáraknál, termelőknél és nagykereskedőknél szabályozza. E célból szükséges, hogy: 1. A hatóság a búza tulajdonosait kötelezze arra, hogy készleteiket bizonyos maximális árban adják el és ne tartsák vissza a piactól, 2. a malmoknál, 3. a cukorgyáraknál, 4. általában az összes mezőgazdasági és ipari termelőknél és 5. az összes nagykereskedőknél állapítsa meg az árakat. Ha ez megtörtént, csak akkor és csak ennek az alapján lehet a kicsinybeni árakat megállapítani. Amíg ez nem történik meg, addig előállhat az az eset, hogy például a rákospalotai elöljáróság a szövetkezetet megbünteti uzsoráért, mert a zsírt 8 fillérrel drágábban árusítja, pedig a fát és szenet koronával olcsóbban árulja, mint ahogyan a hatóság azt megállapította. A szövetkezetnek, mint olyan egyesületnek, amelynek nem nyerészkedés a célja, amely csak tagjainak árusít s a fölmerülő nyereséget tagjai között szétosztja, tehát ő magát nem is uzsorázhatja ki, nincs ugyan oka félni a hatósági beavatkozástól, de szükség van arra, hogy az illetékes körök figyelmét ezekre az anomáliákra fölhívjuk. Ismételjük, hogy nem kételkedünk a hatóságok jóhiszeműségében, de hogy az uzsora ellen csak a vázolt módon lehet védekezni, azt hiszem, sikerült bebizonyítani. Erdélyi Mór, az Általános Fogyasztási Szövetkezet ügyvezető igazgatója. Hatósági ára a p O ^ O p •SS^1 a C. © a M ? 1 '3 b M a u f § •c 5 a w '3 a * p CO ^ f illérek be a Liszt, 0-ás— — 56 52 54 *— Cukor, kocka 90 86 88—.. Frank-kávé, '/1-es 48 — 43 -1 Petróleum 32 — 30 1— Denaturált szesz 56 — 48 — Tej — 24 28 ' — Burgonya 12 8 10 — Disznózsír 184 .170 192 190 Háj 180 180 192 190 Zsirszalonna .180 180 184 — Fa _ 440 — 340 — Szén 560 — 460 — * * * — A „Baron Gautsch" katasztrófája. Csütörtökön érkezett Fiuméba Luppis József tengerésztiszt, az elsülyedt Báron Gautsch Lloydgőzös második kapitánya, aki a szörnyű katasztrófát túlélte és az utasok egy részének mentését vezette. Luppis nagyatyja volt az, aki a tengeri torpedót föltalálta, melynek szabadalmát Whitehead Róbert angol mérnökkel együtt szerezte meg és használta ki, megalapítván a világhírű fiumei torpedógyárat. Luppis kapitány egy újságírónak ezeket mondotta a katasztrófáról: — Délután fél kettőig mint első tiszt teljesítettem a kormányhídon szolgálatot és akkor karütömbe vonultam és mert nagy meleg volt, levetkőzve pihentem le. Álmomban egyszerre óriási lökést éreztem, mintha sziklazátonyra futottunk volna, majd rettenetes dörrenést hallottam. Pont három óra volt, amikor kiugrottam az ágyamból, hogy a parancsnoki hídra rohanjak. Ámde nem tudtam kimenni, mert a parancsnoki híd följáróját az I. osztály felől jövő forró gőz és fojtó füst elzárta. Átvetettem magam a folyosó korlátján, fölkúsztam afelső fedélzetre, hogy azon keresztül jussak a parancsnoki hídra, de a gépház űrjéből feltörő gőz és bűz miatt nem lehetett oda érnem. Közben az utasok nagy része a lépcsőkön keresztül a fedélzetre jött és közel négyszáz embert láttam, akik leírhatatlan és kimondhatatlan izgatottság közben kötözték magukra a mentőöveket. Hajónk rohamosan sülyedt, mert a nagy nyári hőség miatt a köralaku ablakok mind nyitva voltak és azokon a tengervíz bámulatos gyorsasággal hatolt ide, megtöltvén az egész hajóűrt és óriási súlyával lehúzván a mélységbe. — Néhány matrózzal le akartam oldatni a legközelebbi mentőcsónakot, ám az odaugráló kétségbeesett utasok a csigákat összecsomózták, úgy, hogy a köteleket csak az utolsó pillanatban tudtam elvágni, ami ha nem sikerül, a merülő hajó csónakunkat is magával rántotta volna a mélységbe. Negyven ember volt a mi csónakunkban, amelybe utóbb a hajóról még egy ember ugrott le. Én és egy fűtő lapáttal eltoltuk a csónakot a hajó testétől s alig voltunk tőle negyven méternyi távolságban, amikor már teljesen elsülyedt, magával rántván a mélységbe mindenkit, akik a fedélzetén voltak. Akik előbb a vízbe ugrottak és elúsztak a hajótól, majdnem mind megmenekültek. — Vérfagyasztó jelenetek játszódtak le körülöttem és bár mentőcsónakunk majdnem tele volt vizzel, megragadtam a tengerből kiemelkedő két kart és beemeltem magam mellé egy ájult leányt. Elszörnyedve láttam, hogy a többi mentőcsónakokat az örvény magával rántotta. — A mentőcsónakból azonnal zászlójelet adattam és nemsokára észrevettem, hogy három torpedónaszád közeledik felénk. Bár teljes gőzzel és óriási sebességgel jöttek, közel félóráig tartott, amíg a katasztrófa színhelyéhez megérkeztek. —• Az élethez való ragaszkodás legrettenetesebb viaskodása folyt le ezalatt körülöttünk. A torpedónaszádok leeresztettek két csónakot, azokba vették föl a mentőövekkel úszókat, majd amikor jeleztem, hogy csónakom telve van vízzel, két gőzbárka jött hozzánk és egy tenderre vitte negyvenkét emberemet. Amikor mindenkit kihalásztak, a tenderek vittek minket Pólába, ahol a haditengerészeti kórházban helyeztek el és a Vörös Kereszt emberei vették ápolás alá a betegeket. Természetes, hogy a halottakat is mind behozták Pólába. A halottak legnagyobb részén mentőöv volt és közülük huszonöt hullánál konstatálták, hogy folyékony naftától fulladtak meg. A szerencsétlenség valószínű oka, hogy valami gonosz ember pokolgépet rejthetett el a gépházba, mely fölrobbant és mert hajónkat naftával sütöttük, a naftatartány is széjjelrobbant és a széntömlő folyadék az utasok egy részét megölte. Hogy hány utas lehetett a hajón, nem tudjuk biztosan, mert Mills hajószámvevő, akinél az utasok száma föl volt jegyezve, meghalt. A pólai Giornaletto 208 megmentett nevét közölte, ezenkívül Triesztbe is vittek megmentetteket. Hozzávetőleg négyszáz ember utazhatott a hajón, melyet — és ezt minden mendemonda dacára is állíthatom — nem akna robbantott föl. Aknarobbanást többször láttam már a Dardanellákon. Az akna ötven méter magasságra is földobja a vizet és a hajót összetöri. Ez itt nem történt meg. A fedélzetén egyetlen csöpp víz nem volt. Sebesültek Budapesten. A Labác körüli harcokban megsebesült katonák közül a zimonyi postavonat pénteken reggel fél 8 óra után újabb száznegyven könnyű sebesültet hozott Budapestre. A sebesülteket a keleti pályaudvar érkezési oldalán mentők, vöröskeresztesek és önkéntes ápolónők fogadták. A mentők öt automobillal, két autóbusszal és tizenhat sebesültszállító kocsival vonultak ki, de kivonult az automobil sebesültszállító vöröskeresztes oszlop is. Pénteken délután 3 órakor is érkezett a keleti pályaudvarra egy nagyobb sebesültszállítmány és amíg a mentők autókon bevitték őket a kórházba, az utcákon nagy tömeg éltette a sebesülteket. — Letartóztatott kerítőnő. A rendőrség letartóztatta Nádasi Jánosné született Martos Elza harmincnégy éves magánzónőt, aki fiatal leányok megrontásával üzletszerűen foglalkozott. Nádasiné a lapokban apróhirdetéseket tett közzé és ezekben fiatal leányokat mint maszkozónőket ajánlott. A jelentkező férfiközönséget a leányokkal megismertette, a leányoknak mágnás szeretőket és kényelmes életet ígért és sikerült is több fiatal leányt a rossz útra csábítani. Mátyás utca 13. szám alatti lakásán találkahelyet tartott. A rendőrségletartóztatta a kerítőnőt és át fogja adni a bíróságnak. — A sanfranciskói viágkiállítás. A „Nemzetközi Távirati Hirlap"-nak jelentik Berlinből. Az Anglia, Németország, Oroszország és Ausztria-Magyarország között kitört háborúk kétségessé teték a sanfranciskói világkiállítás megtartását. A Berlinben lévő európai központi iroda a kiállítás megtartása iránt kérdést intézett a sanfranciskói központi irodához, amely nem adott még határozott választ arra vonatkozólag, hogy a világkiállítást, amelynek munkálatai már nagyon előrehaladtak, a jövő évben megnyitják-e. Ma úgy áll a dolog, hogy mindazon európai államok, amelyek elhatározták, hogy részt vesznek akiállításon, egymással háborút viselnek. A san franciskói központi iroda attól teszi függővé a kiállítás megtartását, hogy mikor fognak békét kötni a hadviselő felek. — Csónakázók szerencsétlensége. Mohácsról írják: Pár nappal ezelőtt Csernyánszky József sepsei tizenkilencéves tanító, Bohner Ádám huszonegyéves liptódi tanító és egy Szmerkács nevű elektrotechnikus délután csónakázni mentek a Dunára. Himbálni kezdték a csónakot, amely hirtelen fölborult. A vízbeesettek segítségért kiabáltak, de a parton levők azt hitték, hogy tréfából kiáltoznak és nem mentek segítségükre. Csernyánszky és Bohner a vízbe fúlt, Szmerkács nagy nehezen kiúszott a partra. Csernyánszky holttestét még aznap kifogták a halászok. a.%sJ.:i: uuj^ Liu/JLUO —<—.