Népszava, 1914. szeptember (42. évfolyam, 212–241. sz.)
1914-09-16 / 227. szám
AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 24.— kor. I negyed évre...... ..— kor., fél évre 12— kor. | egy hóra 2.— kor. A „SZOCIALIZMUS'-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁK ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VI., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) INTF.2 LXn. évfolyam. Budapest, 1914 szeptember 16. szerda, 327. szám. rint szervezeteink működése a háború ideje alatt sem szüntethető meg. Azok, akik azt hiszik, hogy a szervezetek az adott körülmények között csak meddő munkát végezhetnek, végzetesen csalódnak. A szervezett munkások életérdekei követelik meg azt, hogy ne engedjünk mindent elpusztulni, amit évtizedek fáradságos munkájával építettünk, hanem minden.Erönkkel dolgozzunk azon, hogy a keretek megmaradjanak, hogy mindazok, akiket nem szólítottak csatasorba, a szervezetekbe bevonassanak. Teljesen érthető, hogy a mozgósítás és az utána következő izgalmak a munkásokat is távol tartották a rendes szervezeti tevékenységtől. A háború kitörése után követő hetekben még senki sem tudta, hogy a viszonyok kényszeritő ereje hová sodorja és igy mindenki fejvesztetten, lázban várta az eseményeket. Ma már nyugodtabb szemmel nézhetjük a dolgokat. Azok, akiket a kötelesség a zászlók alá szólított, most már valamenynyien a küzdőtéren vannak. Az itthonmaradottaknak az a része, amelyet a válság nem sodort a munkanélküliség nyomorába, folytatja a munkát és így mi sem áll útjában annak, hogy a szervezetekben is a rendes tevékenység megkezdődhessék. A szervezett munkásság minden lehetőt megtett, hogy a háború elkerülhető legyen. Az egész világon a béke fentartásán fáradoztak azok, akiket a szociáldemokrata párt tömörített egységes szervezetekbe. Sajnos, hogy a munkásság hangja még nem volt elég erős arra, hogy a háború kitörését meggátolja. Az orosz zsarnokság kiprovokálta a háborút, hogy egész Európát a kancsuka alá kényszerítse. Természetes tehát, hogy a munkások csatasorba állottak a véres holditó ellen és a harctéren is olyan hősiesen harcolnak, mint amiként a jogaikért küzdöttek. A harc nehezebb része azoké, akik a fegyverek és ágyuk pusztító tüzében leírhatatlan önfeláldozással küzdenek a kozákhordák ellen. Az élet minden kényelmet nélkülözve napokig, hetekig néznek szembe a halállal, hogy föltartsák azt a borzalmas rohamot, amely pusztulást hozna az egész országra. Ezek a harctéren küzdő szervezett munkásokjoggal elvárhatják itthonmaradt testvéreiktől, hogy ne engedjék elpusztulni a szervezetüket. Joggal elvárhatják, hogy a közös munka gyümölcsét az üzemekben dolgozó munkások megtartsák. Csak közönyösség, tudatlanság és könnyelműség volna, ha a háború miatt a szervezetek megroppannának. Ez még egy győzelmes háború esetén is vesztett csatát jelentene a munkásokra. A szakszervezetek egyébként a háború ideje alatt is gyönyörű munkát végeznek. A szervezett munkások adtak leggyorsabban segélyt a hadbavonultak családjainak. A szervezetek emeltek először szót a munkanélküliek érdekében, ők követelték, hogy a kormány a gazdasági élet szervezésével a munkásoknak adja meg a megélhetés lehetőségét. Ezenfelül minden erejüket megfeszítve, igyekeztek a szakszervezetek azon, hogy tagjaikat segélyezni tudják. Bár egyes szervezetek némileg korlátozták a segélyezést, mégis büszkén hivatkozhatunk arra, hogy a munkanélküliek tízezreit a szakszervezet menti meg a legvégső nyomortól. És végül ne feledjük el, hogy a háborúnak előbb-utóbb vége lesz, de a gazdasági harc akkor sem jut nyugvópontra. A pusztulás után a gazdasági élet föllendülése jön és a munkásságnak ezekben az időkben nem szabad védtelenül lennie. A háború folytán amúgy is megritkulnak soraink. Egyre-másra kapjuk a híreket, hogy legjobbjaink hősies, halált haltak a csatatéren, elég teendőnk lesz, hogy a hiányokat pótoljuk. Az itthonmaradottak ne legyenek kishitűek s ami a legfőbb, ne legyenek közönyösek. A súlyos megpróbáltatás órái elmúlnak és új erővel indul meg a küzdelem azokért az eszmékért, amelyek az egész emberiséget megmentik a nyomortól és a tudatlanságtól. Aki tehát dolgozik, annak becsületbelikötelessége az, hogy a szakszervezetek kiépítésén munkálkodjék, nehogy a csatatérről, visszatérő szervezett munkások csak romokat találjanak s ebben az esetben joggal mondhassák azt: amig mi küzdöttünk és száz halállal néztünk szembe, addig ii gyáva asszonyok módjára viselkedtetek! VM Hirtelen a szerbekkel való háború követel a maga számára minden érdeklődést. A nagy bizonytalanságot, amelyet a szerbek váratlan szlavóniai betörése okozott, fölválthatja a teljes nyugodtság. Azoknak a rémhíreknek, amelyek minden fővárosiembert megkörnyékeztek, el kell hallgatniok. Hivatalos jelentések adják — egyelőre nem a részleteit, hanem — az eredményét a monarchia ama „fölszabadító akció"-jának, amelyet a minap jelentettek. "A szerb támadás, az a kísérlet, hogy a védtelennek gondolt szlavóniai, Száva-parti községeket elözönölje a szerbek katonasága, teljességgel meghiúsult. Egyetlen egy szerb katona sincs sem Magyarország, sem Szlavónia területén, hacsak nem fogolyként. Mert a vezérkari főnök helyettesének a jelentése szerint nyolcezer szerb katona esett eddig a monarchia hadainak a fogságába. Nyolcezer szerb, negyvenegyezer orosz, — majdnem ötvenezer már azoknak az ellenséges katonáknak a száma, akiket eddig — élve — ártalmatlanná tett az osztrák-magyar hadsereg. Nagyobb azoknak az oroszoknak, angoloknak, franciáknak és belgáknak a száma, akik megsebesületlenül a németek foglyai lettek. A németek több front ellen hadakoztak. A monarchia hadainak a főakciója az oroszok föltartóztatása volt. Jellemeztük már és az alább következő tudósításunkban ismét vannak részletek arról, hogy ennek az akciójának pompásan megfelelt eddig. Tehetetlenül, megritkítva, ágyúit elhagyva, fáradtan, akcióra képtelenül állanak a cárság milliói Galíciában. A szövetséges, a német végez addig ! Nyugaton szinte már csak egy feladatuk van a német hadaknak. Keleten, Poroszországban egy ideig csak a védekezés lehetett a németek seregeinek a föladata. De már régen támad Keleten is. A Hindenburg-sereg magasztalásával van tele egész Középeurópa. Orosz hadtesteket sorra ez a sereg vert meg, hatvanezer oroszt ejtett foglyul, a többi ezreket ez kergette a mocsarakba és a tavakba, — ez a sereg támad és hódít most Oroszország legnyugatibb részén. A Szuvalki-kormányzóság, az egész kormányzóság a pedáns német közigazgatás vezetése alatt van már. A Hindenburg-sereg kiverte az oroszt keleti Poroszországból, most megy tovább, Oroszországban kergeti már az ellent, amint a főhadiszállásról jelentik : folyik tovább az orosz hadsereg megsemmisítése ! És nem úgy ismerjük a németek támadó taktikáját, hogy azt volna szabad hinnünk: megáll ez a sereg... Szavalkától délre van a varsói kormányzóság és nincs is olyan nagyon messze Varsó... Franciaországban még mindig folynak a harcok, a főhadiszállásparancsnok még mindig nem látja elérkezettnek az időt arra, hogy részletekkel szolgáljon. De hogy a nehéz stratégiai feladatoktól meg nem riadó Hindenburg-sereg befészkelődik és berendezkedik Oroszországban, ez utal a nyugati helyzetre is. A Hindenburg-sereg mehet tovább, a nyugati feladatok ^ elérésére nem kell segítség! jgA^ys^-tw— im9** H jagsa^yajflAiA^ga M szerb támadás nagy kudíspea. A Hindenburg-sereg nagy győzelme* * * Az ország területén egyszSesra sx@tr§ katona sincs 2 — A monarchia csapatai eddlig háromszáz ágyast zsákmányoltak. — Az osztrák-magyar hadak várása Kanéciában. — Orosz korssiáregzőség német közigazgatás alatt. — Níris seiendes a franciaországi nagy harcokról Lapunk a mai száma 10 oldal.