Népszava, 1914. szeptember (42. évfolyam, 212–241. sz.)

1914-09-16 / 227. szám

AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 24.— kor. I negyed évre...... ..— kor., fél évre 12— kor. | egy hóra 2.— kor. A „SZOCIALIZMUS­'-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁK ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VI., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) INTF.2 LXn. évfolyam. Budapest, 1914 szeptember 16. szerda, 327. szám. rint szervezeteink mű­ködése a háború ideje alatt sem szüntethető meg. Azok, akik azt hiszik, hogy a szervezetek az adott körülmények között csak meddő munkát végezhetnek, végzetesen csalód­nak. A szervezett munkások életérdekei követelik­ meg azt, hogy ne engedjünk min­dent elpusztulni, amit évtizedek fáradsá­gos munkájával építettünk, hanem minden­­.Erönkkel dolgozzunk azon, hogy a keretek megmaradjanak, hogy mindazok, akiket nem szólítottak csatasorba, a szervezetekbe bevonassanak. Teljesen érthető, hogy­ a mozgósítás és az utána következő izgalmak a munká­sokat is távol tartották a rendes szervezeti tevékenységtől. A­ háború kitörése után követő hetekben még senki sem tudta, hogy a viszonyok kényszeritő ereje hová sodorja és igy mindenki fejvesztetten, lázban várta az eseményeket. Ma már nyugodtabb szemmel nézhetjük a dolgokat. Azok, akiket a kötelesség a zászlók alá szólított, most már valameny­nyien a küzdőtéren vannak. Az itthonma­radottaknak az a része, amelyet a válság nem sodort a munkanélküliség nyomorába, folytatja a munkát és így mi sem áll útjá­ban annak, h­ogy a szervezetekben is a ren­des tevékenység megkezdődhessék. A szervezett munkásság minden lehetőt megtett, hogy a háború elkerülhető legyen. Az egész világon a béke fentartásán fára­doztak azok, akiket a szociáldemokrata párt tömörített egységes szervezetekbe. Sajnos, hogy a munkásság hangja még nem volt elég erős arra, hogy a háború ki­törését meggátolja. Az orosz zsarnokság kiprovokálta a háborút, hogy egész Euró­pát a kancsuka alá kényszerítse. Termé­szetes tehát, hogy a munkások csatasorba állottak a véres holditó ellen és a harctéren is olyan hősiesen harcolnak, mint amiként a jogaikért küzdöttek. A harc nehezebb rész­e azoké, akik a fegyverek és ágyuk pusztító tüzében leír­hatatlan önfeláldozással küzdenek a kozák­h­ordák ellen. Az élet minden kényelmet nélkülözve napokig, hetekig néznek szembe a halállal, hogy föltartsák azt a borzalmas rohamot, amely pusztulást hozna az egész országra. Ezek a harctéren küzdő szervezett mun­kások­­joggal elvárhatják itthonmaradt testvéreiktől, hogy ne engedjék elpusztulni a szervezetüket. Joggal elvárhatják, hogy a közös munka gyümölcsét az üzemekben dolgozó munkások megtartsák. Csak közö­nyösség, tudatlanság és könnyelműség volna, ha a háború miatt a szervezetek megroppannának. Ez még egy győzelmes háború esetén is vesztett csatát jelentene a munkásokra. A­ szakszervezetek egyébként a háború ideje alatt is gyönyörű munkát végeznek. A­ szervezett munkások adtak leggyorsab­ban segélyt a hadbavonultak családjainak. A­ szervezetek emeltek először szót a mun­kanélküliek érdekében, ők követelték, hogy a kormány a gazdasági élet szervezésével a munkásoknak adja meg a megélhetés lehetőségét. Ezenfelül minden erejüket megfeszítve, igyekeztek a szakszervezetek azon, hogy tagjaikat segélyezni tudják. Bár egyes szervezetek némileg korlátozták a segélyezést, mégis büszkén hivatkozha­tunk arra, hogy a munkanélküliek tízezreit a szakszervezet menti meg a legvégső nyo­mortól. És végül ne feledjük el, hogy a háború­nak előbb-utóbb vége lesz, de a gazdasági harc akkor sem jut nyugvópontra. A pusz­tulás után a gazdasági élet föllendülése jön és a munkásságnak ezekben az idők­ben nem szabad védtelenül lennie. A há­ború folytán amúgy is megritkulnak so­raink. Egyre-másra kapjuk a híreket, hogy legjobbjaink hősies, halált haltak a csatatéren, elég teendőnk lesz, hogy a hiá­nyokat pótoljuk. Az itthonmaradottak ne legyenek kis­hitűek s ami a legfőbb, ne legyenek közö­nyösek. A súlyos megpróbáltatás órái el­múlnak és új erővel indul meg a küzdelem azokért az eszmékért, amelyek az egész emberiséget megmentik a nyomortól és a tudatlanságtól. Aki teh­át dolgozik, annak becsületbeli­­kötelessége az, hogy a szak­szervezetek kiépítésén munkálkodjék, ne­hogy a csatatérről, visszatérő szervezett munkások csak romokat találjanak s ebben az esetben joggal mondhassák azt: amig mi küzdöttünk és száz halállal néztünk szembe, addig ii gyáva asszonyok módjára viselkedtetek! VM­ Hirtelen a szerbekkel való háború köve­tel a maga számára minden érdeklődést. A nagy bizonytalanságot, amelyet a szerbek váratlan szlavóniai betörése okozott, föl­válthatja a teljes nyugod­tság. Azoknak a rémhíreknek, amelyek minden fővárosi­­embert megkörnyékeztek, el kell hallgat­niok. Hivatalos jelentések adják — egyelőre nem a részleteit, hanem — az eredményét a monarchia ama „fölszabadító akció"-jának, amelyet a minap jelentettek. "A szerb támadás, az a kísérlet, h­ogy­ a véd­telennek gondolt szlavóniai, Száva-parti községeket elözönölje a szerbek katonasága, teljességgel meghiúsult. Egyetlen egy szerb katona sincs sem Magyarország, sem­ Szla­vónia területén, hacsak nem fogolyként. Mert a vezérkari főnök helyettesének a je­lentése szerint nyolcezer szerb katona esett eddig a monarchia hadainak a fogságába. Nyolcezer szerb, negyvenegyezer orosz, — majdnem ötvenezer már azoknak az ellen­séges katonáknak a száma, akiket eddig — élve — ártalmatlanná tett az osztrák-ma­gyar hadsereg. Nagyobb azoknak az oroszoknak, ango­loknak, franciáknak és belgáknak a szá­ma, akik megsebesü­letlenül a németek foglyai lettek. A németek több front ellen hadakoztak. A monarchia hadainak a fő­akció­ja az oroszok föltartóztatása volt. Jellemeztük már és az alább következő tu­dósításunkban ismét vannak részletek ar­ról, hogy ennek az akciójának pompásan megfelelt eddig. Tehetetlenül, megrit­kítva, ágyúit elhagyva, fáradtan, akcióra képtelenül állanak a cárság milliói Galí­ciában. A szövetséges, a német végez ad­dig ! Nyugaton szinte már csak egy fel­adatuk van a német hadaknak. Keleten, Poroszországban egy ideig csak a védeke­zés lehetett a németek seregeinek a föl­adata. De már régen támad Keleten is. A Hindenburg-sereg magasztalásával van tele egész Középeurópa. Orosz hadteste­ket sorra ez a sereg vert meg, hatvanezer oroszt ejtett foglyul, a többi ezreket ez kergette a mocsarakba és a tavakba, — ez a sereg támad és hódít most Oroszország legnyugatibb részén. A Szuvalki-kormány­zóság, az egész kormányzóság a pedáns német közigazgatás vezetése alatt van már. A­ Hindenburg-sereg kiverte az oroszt keleti Poroszországból, most megy tovább, Oroszországban kergeti már az ellent,­­ amint a főhadiszállásról jelentik : folyik tovább az orosz hadsereg megsemmisítése ! És nem úgy ismerjük a németek támadó taktikáját, h­ogy azt volna szabad hinnünk: megáll ez a sereg... Szavalkától délre van a varsói kormányzóság és nincs is olyan nagyon messze Varsó... Franciaországban még mindig folynak a harcok, a főh­adiszállásparancsnok még mindig nem látja elérkezettnek az időt arra, h­ogy részletekkel szolgáljon. De hogy a nehéz stratégiai feladatoktól meg­ nem riadó Hindenburg-sereg befészkelődik és berendezkedik Oroszországban, ez utal a nyugati helyzetre is. A Hindenburg-sereg mehet tovább, a nyugati feladatok ^ eléré­sére nem kell segítség! jgA^ys^-tw— im9** H jagsa^yajflAiA^ga M szerb támadás nagy kudíspea. A Hindenburg-sereg nagy győzelme* * * Az ország terület­én egyszSesra sx@tr§­ katona sincs 2 — A monarchia csa­patai ed­dlig háromszáz ágyast zsákmányoltak. — Az osztrák-magyar hadak v­­árása Kanéciában. — Orosz korssiáregzőség német kö­zigazga­tás alatt. — Níris seiendes a franciaországi nagy harcokról Lapunk a mai száma 10 oldal.

Next