Népszava, 1914. október (42. évfolyam, 242–272. sz.)
1914-10-01 / 242. szám
8 — öngyilkosságok. Erdei János bácskossuthfalvai földbirtokos, aki két fiával együtt gondozta gazdaságait, néhány hét után nem kapott hírt fiaitól, akik a háborúba vonultak. Búskomor lett és hétfőn éjszaka egy csűrben fölakasztota magát. — Schvarcz Sándor 18 éves magánhivatalnok a rákoskeresztúri zsidó temetőben mellbelőtte magát. A mentők súlyos sebével a kereskedelmi kórházba vitték. Tettét a nyomora miatt követte el. — Munkáselőadás az Urániában. Október 4-én, vasárnap délelőtt 10 órakor előadás lesz az Urániában a munkások számára. Szinre kerül: „Az orosz-japán háborújegyek a Népszava kiadóhivatalában 40 fillérért már most kaphatók. — Elgázolás. Egy automobil, amelyet Auernik Antal soffőr vezetett, a Podmaniczky utca 83. számú ház előtt elgázolta Kluty Mária napszámosnőt. Életveszedelmes sérülésével a Rókuskórházba szállították. A központi statisztikai hivatal nyilvános könyvtára és térképgyűjteménye folyó évi október 1-től kezdve hétköznaponként délelőtt 10—1 óráig a nagyközönség számára ismét nyitva lesz. A gazdasági világháború. — Szénhiány Oroszországban. — Vasérc és rés mint hadisugálu. — Gyapotring Amerikában. — Petróleumhiány fenyeget. — Szünetel a gabona behozatal. A most folyó háború közgazdasági szempontból különösen azért érdekes, mert a hadviselő államok céltudatosan odatörekszenek, hogy az ellenséges államok közgazdaságát lehetőleg megbénítsák. Valóságos gazdasági háború folyik a fegyverek harcával párhuzamosan. Minden állam odatörekszik, hogy megbénítsa a másiknak a forgalmát. Különösen a szén, a vas, a gyapot, a petróleum és a gabona, a legfontosabb világkereskedelmi áruk azok, amelyeknek hiányát igyekeznek létrehozni. Ami a szenet illeti, a hadviselő felek közül eddig főleg Oroszországban van szénhiány. Oroszország ugyan bír szénbányákkal a birodalom déli részében, a Donetz mentén, azonban az ország nyugati részén angol és német szenet szoktak használni, mert a szárazföldi szállítás túl drága. Most azonban az angol szénszállítás is el van vágva, mert a dán tengerszorosokon át nem tudnak a hajók közlekedni. Az a terv pedig, hogy az Északi Jegestenger mellett fekvő Archangelszken át hozzanak be szenet, kivihetetlen, mert Archangelszk kikötője ilyenkor már be van fagyva. Szénhiány fenyegeti Franciaországot is, mert az ország szénbányái éppen azon a vidéken vannak, amelyet a németek megszálltak; a francia szükségletet azonban könnyű lesz Angliából födözni. * A most folyó háborúban Anglia hadisugarunak minősített olyan árukat is, amelyeknek szállítása eddig mindig háború alkalmával szabad volt. Ilyen áruk a réz- és vasérc. A rézről az angolok kimondották, hogy semleges hajóknak csak akkor szabad ellenséges országban rezet szállítani, ha okmányokkal kimutatják, hogy a végső felhasználása békés célokra történik. Mivel ezt kimutatni nagyon nehéz, Anglia tényleg megakadályozza a réz szállítását, ami a német iparra súlyos károsodást jelent. Még furcsább nyítás a smsérc mint hadisugáru. Az angolok föltartóztattak és viszakükltek svéd hajókat, amelyek vasércet vittek Németországba. A svéd vasérc kitűnő minőségű és a német gyengébb minőségű vasércek meggyártására szolgál keverés által. A vasércbehozatal megakadályozása semmi összefüggésben nem áll a hadviseléssel és tisztán Németország gazdasági károsodását célozza. A világháború a gyapot szálításában is nagy zavarokat okozott. Az egyetlen számbavehető szállító most az Unio. Ámde az Unióban profitéhes tőkések ki akarják használni a kínálkozó alkalmat. Hearstnak, az újságvállalatairól híres amerikai nagytőkés vezérletével gyapotring van keletkezőben, amelynek célja a gyapot árát fölvenni és ezáltal óriási sarcot vetni ki az egész világra. Hogy milyen sikerre fog ez az alakulás vezetni, azt egyelőre belátni nem lehet. A másik cikk, amelyben hiány fenyeget, a petróleum. A hadihajók fűtésére manapság nagy mértékben petróleumot használnak, úgy hogy Angliának meg volt a kellő ürügye arra, hogy a petróleumot hadisugárunak minősítse. Ezáltal megakadályozta, hogy Németország és a monarchia Amerikából hozasson petróleumot. Az oroszországi petróleumtermelés a mi számunkra természetesen jelenleg hozzáférhetetlen: a galíciai petróleum források a jelen pillanatban szintén az oroszok kezében vannak, úgy hogy a középeurópai államok számára csakis a semleges Románia maradt meg, mint petróleumbeszerzési forrás. Ez azonban aligha lesz elegendő a szükséglet fedözésére, még ha nem is volnának olyan nagyarányú szállítási nehézségek. Ilyenformán el kell készülni arra, hogy a tél folyamán esetleg petróleumhiány fog fölmerülni Németországban és nálunk. * A szén, petróleum, vas és réz, valamint a gyapot hiánya mellett a gabona világforgalmának megszakadása csekély jelentőségű. Gabonája egyelőre minden hadviselő államnak van, hiányról csak tavaszszal lehet szó. Az a rettenetes áremelkedés, amelyet a monarchiában tapasztalunk, tehát a készletek spekulatív visszatartásának, nem tényleges gabonahiánynak a következménye. Valószínűnek tartjuk, hogy mihelyt árának hatósági megszabása megtörténik, az eddig spekulatív célzattal a piactól elvont készletek ismét elő fognak kerülni és a látszólagos gabonahiány nálunk is meg fog szűnni. NÉPSZAVA Az olasz szocialisták a semlegességért. A hármas antant minden erőlködése elnére eddig nem tudta eltéríteni Olaszországot a világháborúval szemben elfoglalt semleges álláspontjáról. Benn az országban meglehetős erős áramlat dolgozik azon, hogy Olaszországot a monarchia és Németország ellen késztesse fegyveres beavatkozásra. Az irredentisták elérkezettnek látják az időt arra, hogy álmaikat megvalósítsák és Olaszországhoz csatolják az olasz nyelvű területeket. Nagyon természetes, hogy a monarchia ereje meg tudná akadályozni ezeket a törekvéseket, de mindenesetre okosabb, ha az olaszok maguk teszik lehetetlenné, hogy országuk vélt érdekeiért az orosz zsarnokság szolgálatába szegődjenek. Az olaszországi polgári pártok nagy része csak nehezen tud ellentállni a csáblásnak. A veszedelem kitörését azonban erélyes föllépéssel hárítja el az ország legkomolyabb, legcéltudatosabb pártja, a szociáldemokrácia, amely nem hajlandó megengedni, hogy az olasz proletárok vérüket ontsák és életüket áldozzák megvalósíthatatlan vágyukért és ezzel törjenek a saját igazi érdekeik ellen. Az olasz szociáldemokrata párt erőteljes, komoly és önérzetes kiáltványban fordul a munkássághoz és harcra szólítja a háborús uszítások ellen. Az olasz munkásság számbeli és erkölcsi erejével bizonyára érvényesíteni is fogja akaratát. A manifesztum — amelyről különben már rövid távirat alapján megemlékeztünk — így szól: A háborúért a felelősség elsősorban és alapjában a kapitalista rendszert terheli, amely belföldön az osztályok harcán, külföldön pedig az államok küzdelmén alapszik; a kapitalista rendszert, amely fejlődésében olyan erőket szül, amelyek fölött adott pillanatokéban nem tud uralkodni; a tőkés rendszert, amely békeidőben kizsákmányolja a proletárságot, háborús időkben pedig a legsúlyosabb áldozatokat követeli tőle. Valamennyi nagy állam közül csak Olaszország tudott kívül maradni az óriási bonyodalomból. A szocialista párt és a proletárság erélyes magatartása lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy a korány ezt az álláspontot foglalja el. A közvélemény egyhangú tetszéssel fogadta a semlősségről szóló nyilatkozatot. Néhány hét óta azonban egyes pártok és érdekirányzatok a kormányt az európai háborúba való beavatkozásra igyekeznek hajszolni. Hasonló hangulatot igyekeznek teremteni, mint amely a líbiai háborút megelőzte. Arról a szükségességről beszélnek, hogy, a nemzeti egység kormányát kell megalaktani. Háborút akarnak az eddigi szövetségessel és így Németországgal is. A háborúra uszító csapat vezetői a nacionalisták, akik először azt követelték, hogy Olaszország a hármas szövetség érdekében fogjon fegyvert, most pedig a kalandorok foinizmusával szeretnék Ausztriát megtámadni. Azután következnek a reformisták és a polgári radikális szabadkőművesek, akik Franciaországban a demokráciát akarják megvédeni és Olaszországban blokk-kormányt alakítani. A menetet a republikánusok zárják be, akik a szavojai dinasztiára azt a feladatot akarják róni, amelynek az olasz szabadságharcok idején sem tudott megfelelni. Csak a szocialista párt ment a háborús mámortól és gyors védekezésre szólít benneteket, proletárok. Munkások ! Ebben a zavaros és veszedelmekkel teli órákban a szocialista párt teljes felelősséget vállal magatartásáért és nem törődik azzal a gúnyolódással, amellyel a hazaszeretet monopolistái a haza ellenségenek igyekeznek föltüntetni. A szocialista párt hangsúlyozza a háború és a szocializmus között való kiegyenlíthetetlen ellentétet, mert a háború az osztályok együttműködésének legszélsőbb, kikényszerített formája. Ezért: semmi engedményt a háborúnak, de rendületlen ellentállást vele szemben ! Munkások ! Azok az okok, amelyekkel háborúba akarnak vinni benneteket, nem érik meg azt az emberáldozatot és vagyont, amelyet a háború megkövetel. Jöjjetek össze népgyűléseken ! Álljatok szembe a háborús mámorral, állítsátok tüntetéseiteket a háborúra uszító pártok tüntetéseivel szembe. Mondjátok meg, hogy Olaszországnak békére van szüksége, hogy mint a bonyodalmon kívül álló egyetlen nagyhatalomnak, az a föladata, hogy a háborút viselők között közvetítsen, hogy a békekötésnél azokért a nagy elvekért szálljon síkra, amelyeken az államoknak alapulniok kell: a fegyverkezés megszüntetéséért, a népszavazásért, a döntőbíróságok ítélkezéseinek igazságosságáért. .Kiáltsátok hangos szóval, hogy nem vagytok hajlandók lemondani osztályotok önállóságáról ! A szocialista képviselők nem szavaznák meg egy támadó háborúnak a költségeit, mert ez csak az ellentmondásokkal teli és eszmeszegény külügyi politika eredménye lenne, amelyért kizárólag Olaszország uralkodó osztálya felelős. Olaszország szocialista pártja szilárdan megmarad a munkás Internationale jövőjébe vetett megrendíthetetlen hitében, amely a mai világháború romjaiból hatalmasabban és erősebben fog föltámadni, mint valaha. És az Internationale és a szocializmus nevében fölszólítunk benneteket, Olaszország proletárjai, hogy erőteljesen juttassátok kifejezésre a háború iránt való megdönthetetlen ellenszenveteket. Éljen a szocializmus ! A pártvezetőség. A parlamenti csoport. 1914 október 1.