Népszava, 1914. október (42. évfolyam, 242–272. sz.)

1914-10-01 / 242. szám

8 — öngyilkosságok. Erdei János bácskossuth­falvai földbirtokos, aki két fiával együtt gon­dozta gazdaságait, néhány hét után nem kapott h­írt fiaitól, akik a háborúba vonultak. Búsko­mor lett és hétfőn éjszaka egy csűrben fölakasz­tota magát. — Schvarcz Sándor 18 éves magán­hivatalnok a rákoskeresztúri zsidó temetőben mellbelőtte magát. A mentők súlyos sebével a kereskedelmi kórházba vitték. Tettét a nyomora miatt követte el. — Munkáselőadás az Urániában. Október 4-én, vasárnap délelőtt 10 órakor előadás lesz az Urániában a munkások számára. Szinre kerül: „Az orosz-japán háborújegyek a Népszava kiadóhivatalában 40 fillérért már most kaphatók. — Elgázolás. Egy automobil, amelyet Auernik Antal soffőr vezetett, a Podmaniczky­ utca 83. számú ház előtt elgázolta Kluty Mária napszá­mosnőt. Életveszedelmes sérülésével a Rókus­kórházba szállították.­­ A központi statisztikai hivatal nyilvános könyvtára és térképgyűjteménye folyó évi októ­ber 1-től kezdve hétköznaponként délelőtt 10—1 óráig a nagyközönség számára ismét nyitva lesz. A gazdasági világháború. — Szénhiány Oroszországban. — Vasérc és rés mint hadi­sugálu. — Gyapot­ring Amerikában. — Petróleumhiány fenyeget. — Szünetel a gabona be­hozatal. A most folyó háború közgazdasági szem­pontból különösen azért érdekes, mert a hadviselő államok céltudatosan odatörek­szenek, hogy az ellenséges államok közgaz­daságát lehetőleg megbénítsák. Valóságos gazdasági háború folyik a fegyverek har­cával párhuzamosan. Minden állam oda­törekszik, hogy megbénítsa a másiknak a forgalmát. Különösen a szén, a vas, a gya­pot, a petróleum és a gabona, a legfonto­sabb világkereskedelmi áruk azok, amelyek­nek hiányát igyekeznek létre­hozni. Ami a szenet illeti, a hadviselő felek kö­­zül eddig főleg Oroszországban van szén­hiány. Oroszország ugyan bír szénbányák­kal a birodalom déli részében, a Don­etz mentén, azonban az ország nyugati részén angol és német szenet szoktak használni, mert a szárazföldi szállítás túl drága. Most azonban az angol szénszállítás is el van vágva, mert a dán tengerszorosokon át nem tudnak a hajók közlekedni. Az a terv pedig, hogy az Északi Jegestenger mellett fekvő Archangelszken át hozzanak be sze­net, kivihetetlen, mert Archangelszk ki­kötője ilyenkor már be van fagyva. Szénhiány fenyegeti Franciaországot is, mert az ország szénbányái éppen azon a vidéken vannak, amelyet a németek meg­szálltak; a francia szükségletet azonban könnyű lesz Angliából födözni. * A most folyó háborúban Anglia hadi­sug­arunak minősített olyan árukat is, ame­lyeknek szállítása eddig mindig háború al­kalmával szabad volt. Ilyen áruk a réz- és vasérc. A rézről az angolok kimondották, hogy semleges hajóknak csak akkor szabad ellenséges országban rezet szállítani, ha okmányokkal kimutatják, hogy a végső fel­használása békés célokra történik. Mivel ezt kimutatni nagyon nehéz, Anglia tény­leg megakadályozza a réz szállítását, ami a német iparra súlyos károsodást jelent. Még furcsább nyítás a smsérc mint hadi­sugáru. Az angolok föl­tartóztattak és viszakükltek svéd hajókat, amelyek vas­ércet vittek Németországba. A svéd vasérc kitűnő minőségű és a német gyengébb mi­nőségű vasércek meggyártására szolgál keverés által. A vasércbehozatal megaka­dályozása semmi összefüggésben nem áll a hadviseléssel és tisztán Németország gaz­dasági károsodását célozza. A világháború a gyapot szálításában is nagy zavarokat okozott. Az egyetlen szám­bavehető szállító most az Unio. Ámde az Unióban profitéhes tőkések ki akarják használni a kínálkozó alkalmat. Hearst­nak, az újságvállalatair­ól híres amerikai nagytőkés vezérletével gyapotring van ke­letkezőben, amelynek célja a gyapot árát fölvenni és ezáltal óriási sarcot vetni ki az egész világra. Hogy milyen sikerre fog ez az alakulás vezetni, azt egyelőre belátni nem lehet. A másik cikk, amelyben hiány fenyeget, a petróleum. A hadihajók fűtésére manap­ság nagy mértékben petróleumot használ­nak, úgy hogy Angliának meg volt a kellő ürügye arra, hogy a petróleumot hadi­sug­árunak minősítse. Ezáltal megakadályozta, hogy Németország és a monarchia Ameri­kából hozasson petróleumot. Az orosz­országi petróleumtermelés a mi számunkra természetesen jelenleg hozzáférhetetlen: a galíciai petróleum források a jelen pilla­natban szintén az oroszok kezében vannak, úgy hogy a középeurópai államok számára csakis a semleges Románia maradt meg, mint petróleumbeszerzési forrás. Ez azon­ban aligha lesz elegendő a szükséglet fedö­zésére, még ha nem is volnának olyan nagyarányú szállítási nehézségek. Ilyen­formán el kell készülni arra, hogy a tél folyamán esetleg petróleumhiány fog föl­merülni Németországban és nálunk. * A szén, petróleum, vas és réz, valamint a gyapot hiánya mellett a gabona világ­forgalmának megszakadása csekély jelen­tőségű. Gabonája egyelőre minden had­viselő állam­nak van, hiányról csak tavasz­szal lehet szó. Az a rettenetes áremelkedés, amelyet a monarchiában tapasztalunk, te­hát a készletek spekulatív visszatartásá­nak, nem tényleges gabonahiánynak a kö­vetkezménye. Valószínűnek tartjuk, hogy mihelyt árának hatósági megszabása meg­történik, az eddig spekulatív célzattal a piactól elvont készletek ismét elő fognak kerülni és a látszólagos gabonahiány ná­lunk is meg fog szűnni. NÉPSZAVA Az olasz szocialisták a semlegességért. A hármas antant minden erőlködése el­nére eddig nem tudta eltéríteni Olaszor­szágot a világháborúval szemben elfoglalt semleges álláspontjáról. Benn az országban meglehetős erős áramlat dolgozik azon, hogy Olaszországot a monarchia és Német­ország ellen késztesse fegyveres beavatko­zásra. Az irredentisták elérkezettnek lát­ják az időt arra, hogy álmaikat megvaló­sítsák és Olaszországhoz csatolják az olasz nyelvű területeket. Nagyon természetes, hogy a monarchia ereje meg tudná akadá­lyozni ezeket a törekvéseket, de minden­esetre okosabb­, ha az olaszok maguk teszik lehetetlenné, hogy országuk vélt érdekeiért az orosz zsarnokság szolgálatába szegőd­jenek. Az olaszországi polgári pártok nagy része csak nehezen tud ellentállni a csábl­ásnak. A veszedelem kitörését azonban erélyes föllépéssel hárítja el az ország leg­komolyabb, legcéltudatosabb pártja, a szo­ciáldemokrácia, amely nem hajlandó meg­engedni, hogy az olasz proletárok vérüket ontsák és életüket áldozzák megvalósítha­tatlan vágyukért és ezzel törjenek a saját igazi érdekeik ellen. Az olasz szociáldemo­krata párt erőteljes, komoly és önérzetes kiáltványban fordul a munkássághoz és harcra szólítja a háborús uszítások ellen. Az olasz munkásság számbeli és erkölcsi erejével bizonyára érvényesíteni is fogja akaratát. A manifesztum — amelyről kü­lönben már rövid távirat alapján megemlé­keztünk — így szól: A háborúért a felelősség elsősorban és alap­jában a kapitalista rendszert terheli, amely belföldön az osztályok harcán, külföldön pe­dig az államok küzdelmén alapszik; a kapi­talista rendszert, amely fejlődésében olyan erőket szül, amelyek fölött adott pillanatoké­ban nem tud uralkodni; a tőkés rendszert, amely békeidőben kizsákmányolja a prole­társágot, háborús időkben pedig a legsúlyo­sabb áldozatokat követeli tőle. Valamennyi nagy állam közül csak Olasz­ország tudott kívül maradni az óriási bonyo­dalomból. A szocialista párt és a proletárság erélyes magatartása lényegesen hozzájárult ahhoz, h­ogy a korány ezt a­z álláspontot fog­lalja el. A közvélemény egyhangú tetszéssel fogadta a semlősségről szóló nyilatkozatot. Néhány hét óta azonban egyes pártok és ér­dekirányza­tok a kormányt az európai hábo­rúba való beavatkozásra igyekeznek haj­szolni. Hasonló hangulatot igyekeznek terem­teni, mint amely a líbiai háborút megelőzte. Arról a szükségességről beszélnek, hogy, a nemzeti egység kormányát kell megalaktani. Háborút akarnak az eddigi szövetségessel és így Németországgal is. A háborúra uszító csapat vezetői a nacionalisták, akik először azt követelték, hogy Olaszország a hármas szövetség érdekében fogjon fegyvert, most pedig a kalandorok foinizmusával szeretnék Ausztriát megtámadni. Azután következnek a reformisták és a polgári radikális szabad­kőművesek, akik Franciaországban a demo­kráciát akarják megvédeni és Olaszország­ban blokk-kormányt alakítani. A menetet a republikánusok zárják be, akik a szavojai dinasztiára azt a feladatot akarják róni, amelynek az olasz szabadságharcok idején sem tudott megfelelni. Csak a szocialista párt ment a háborús mámortól és gyors védeke­zésre szólít benneteket, proletárok. Munkások ! Ebben a zavaros és veszedel­mekkel teli órákban a szocialista párt teljes felelősséget vállal magatartásáért és nem törődik azzal a gúnyolódással, amellyel a hazaszeretet monopolistái a haza ellensége­­nek igyekeznek föltüntetni. A szocialista párt hangsúlyozza a h­áború és a­ szocializmus között való kiegyenlíthetetlen ellentétet, mert a háború az osztályok együttműködésé­nek legszélsőbb, kikényszerített formája. Ezért: semmi engedményt a háborúnak, de rendületlen ellentállást vele szemben ! Munkások ! Azok az okok, amelyekkel há­borúba akarnak vinni benneteket, nem érik meg azt az emberáldozatot és vagyont, ame­lyet a h­áború megkövetel. Jöjjetek össze népgyűléseken ! Álljatok szembe a háborús mámorral, állítsátok tüntetéseiteket a há­borúra uszító pártok tüntetéseivel szembe. Mondjátok meg, hogy Olaszországnak bé­­kére van szüksége, hogy mint a bonyodal­mon kívül álló egyetlen nagyhatalomnak, az a föladata, hogy a háborút viselők között közvetítsen, hogy a békekötésnél azokért a nagy elvekért szálljon síkra, amelyeken az államoknak alapulniok kell: a fegyverkezés megszüntetéséért, a népszavazásért, a döntő­bíróságok ítélkezéseinek igazságosságáért. .Kiáltsátok hangos szóval, hogy nem vagytok hajlandók lemondani osztályotok önállóságá­ról ! A szocialista képviselők nem szavaznák meg egy támadó háborúnak a költségeit, mert ez csak az ellentmondásokkal teli és eszmeszegény külügyi politika eredménye lenne, amelyért kizárólag Olaszország ural­kodó osztálya felelős. Olaszország szocialista pártja szilárdan megmarad a munkás Internationale jövőj­­ébe vetett megrendíthetetlen hitében, amely a mai világháború romjaiból hatalmasabban és erősebben fog föltámadni, mint valaha. És az Internationale és a szocializmus ne­vében fölszólítunk benneteket, Olaszország proletárjai, hogy erőteljesen juttassátok ki­fejezésre a háború iránt való megdönthetet­l­­en ellenszenveteket. Éljen a szocializmus ! A pártvezetőség. A parlamenti csoport. 1914 október 1.

Next