Népszava, 1914. december (42. évfolyam, 311–369. sz.)

1914-12-13 / 335. szám

* £IMI£. évfolyam. > Budapest, 1914 december 13, vasárnap. 335. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁB A: ft ej évre ti.— kor. fel érre 11.— kor. negyed évre...... •.— lroc. ICÍ — i egy hóra 3.— tor. A „SZOCIAI.IZJfrPS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZABI ÁRA 8 FItXÉR. A MAGYAR0RSZÄ6I SZOCIÁLDEMOKRATA PART KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megrjelenlk hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG! TOI, CONTI - UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: Vin.. CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Mit panaszModtoK, ti itthonmaradottak, hiszen százszor jobb dolgotok van, mint a hadbavonultaknak. Drága a kenyér? Sőt koplalni is kell néha? ... Ez igaz, de hát szegény katonáinkkal hányszor megesik gyors előnyomulások és váratlan visszavonulások idején, hogy na­pokig nem jutnak egy tűrhető falathoz! Igy torkolnak le bennünket a jóllakottak és bőségben úszók. Minden jogos panaszunkat igy intézik el. A lakásnyomor súlyosbodik és a hajlék­talanok száma nő... Ez is igaz, ez is baj, de mégis csak rosszabb dolguk van kato­náinknak a lövészárkokban, hóban, fagyban. Az ittlionmaradtak fagyoskodnak, mert a szén rémitő drága ... Igaz, de hát sze­gény katonáink a Kárpátok havas bércei között és Lengyelország jeges lapályainl Gyerekeink rongyoskodnak... Igaz, de a hosszú marsokon, a sziklák között való mászkálások közben hogy lerongyolódik szegény katonáinkról a ruha, a bakancs! Áthozott rossz a villamos, nem tartja meg a menetrendet, tűrhetetlen zsufoltság­. ban szállítja az embereket, ugy hogy egye­sek lepotyognak a kerekek alá. Igaz, de lám katonáink 30 kilós fölszereléssel, átko­zott rossz utakon gyalog tesznek meg husz­ltarminc kilométeres napi utakat, esőben, hóban és még jó, ha nem srapnelesőben. Szóval, mivel a hadbavonultaknak még sokkal rosszabb dolguk van, mint mi­nekünk, hát tűrjünk békével minden bajt, minden nyomorúságot és kizsákmányolást. Kétségtelen, hogy katonáinknak még a legjobb esetben is nehezebb a helyzetük, mint a miénk, nem is szólva arról, hogy azok ráadásul az életüket is kockára teszik. Ezt mi, itthon robotoló vagy kereset nélkül ténfergő és nyomorgó emberek belátjuk és végtelenül sajnáljuk, sőt hajlandók vol­nánk eltűrni a sziik kosztot és koplalást, hajlandók volnánk fűtetlen hajlékban ki­telelni, rongyosan járni, gyermekeink nél­külözését türelmes megadással nézni, szó­val: a túlzsúfolt és embergyilkoló villa­mostól a kenyérhiányig minden nyomorú­ságot elviselni .. .ha eszel katonáink sorsán könnyítenénk, ha ezzel a közérdeket, a liaza érdekét mozdítanánk elő. De vájjon a mi türelmes, panasztalan nyomorgásunk a haza érdekét szolgálja-é ? Erre a kérdésre csak az lehet a válasz, hogy nem. A rémitő kenyérdrágaság, amely száz­ezreket koplalásra kényszerit, a gazdag nagytermelők vagyonát gyarapítja illeték­telenül, megérdemetleniil. Micsoda külön hasznos dolgot müveit a nagybirtokos, hogy most jutalmul a máris nagyon bőséges 25 koronás búzaár helyett 40 koronát kap 1 Mivel érdemelte meg, hogy az idén száz­ezrekkel több legyen a bevétele, mint ta­valy volt, holott a nép millióinak csak a ter­hekből és áldozatokból jut több 1 Hát a széndrágaságból, milliónyi szegény család fagyoskodásából talán a hazának van baszna ? Ugyan ! A bányatulajdono­sok és a közvetítő kereskedők zsebelik be a százpercentes uzsoratöbbletet, mert hiszen a szén termelése és szállítása semmivel sem lett drágább. Vagy — hogy aránylag kisebb' dologról is essék szó — a villamosvasutak uzsora­rendszere a közérdeket szolgálja tán ? ! Egy kocsijáratnak most háromszor annyi az utasa és a bevétele, mint normális idők­ben és emiatt a munkások elkésnek a gyár­ból, hivatalnokok a hivatalból és naponkint emberi életek esnek áldozatul... Kinek a hasznáért 1 Az igazgatók nagyobb jutalé­káért, a részvényesek nagyobb osztalékáért. . Ismételjük, ha koplalásimkkal, fagyosko­dásunkkal, ezerféle nélkülözésünkkel és ké­nyelmetlenségünkkel a hadviselés érdekeit, a haza javát mozdítanánk elő, akkor szíve­sen belenyugodnánk mindenbe. És örül­nénk, hogy amikor testvéreink milliói vé­rük hullatásával szolgálják a közügyet, akkor mi legalább ilyen módon tehetünk szolgálatot a jobb jövőért folyó küzdelem­nek. De igy l... A nagytermelők megérde­meletlen nagyobb hasznáért, a különféle népnyuzók nagyobb uzsoraprofitjáért szen­vedjünk türelmesen ? Ezt igazságos ember nem követelheti! Tehát nem is szabad ezeket a dolgokat panasz nélkül tűrnünk. Ellenkezőleg : föl kell emelni panaszkodó és tiltakozó sza­vunkat minden alkalommal, még pedig közérdekből. Igen is közérdekből. Mert mi, akik itt­hon vagyunk, mi vagyunk az a forrás, amelyből a hadvezetőségnek szükség ese­tén merítenie kell. Itt. vannak közöttünk azok az ifjak, akik esztendőre vagy kettőre sor alá kerülnek. Itt vannak a 37—i2 éves férfiak százezrei, akiknek, ha ugy fordul a dolgok sora, fegyvert kell fogniok. Megen­gedhető-e, hogy ezeket az uzsora különféle fajtáival kiszipolyozzák I Hiszen, ha ez megengedhető, akkor testi erőben és ellen­álló képességben erősen megfogyatkozva fognak a hivó szóra megjelenni. Hát a gyermekeket, a jövendő reménységét és alapját, szabad-e az uzsora zsákmányául át­engedni ? És az anyákat, akik uj nemzedé­ket fognak szülni ennek az országnak ?... Nyilvánvaló — és számtalanszor meg is irtuk már —, hogy nagy közérdek követeli az itthonmaradottak gondos ellátását, min­denféle uzsorától való megvédését. Tehát ragaszkodnunk kell ahhoz az elvhez, hogy a közérdekért minden áldozatot meg kell hozni, de az uzsorások érdekében folyó ki­zsákmányolást nem szabad szó nélkül, pa­nasz nélkül tűrni. Akik álokoskodással azt; prédikálják, hogy tűrjünk, mert katonáink még többet tűrnek, azok az uzsorások érde­két szolgálják. Mert hiszen az igazság az, hogy katonáink a közért szenvednek, ez pedig kötelesség; ellenben mi idehaza az uzsorásokért szenvedünk, ez pedig részünk­ről — ha belenyugszunk — szamárság. A hatóságoktól joggal kérhetjük és vár­hatjuk tehát, hogy a megtett és elismerést érdemlő első lépések után most még eré­lyesebben szálljanak szembe a kapzsi, fa­lánk uzsorával. A háború oJímánytáráből közöltünk a francia Sárgakönyv nyomán ä Népszava szerdai számában néhány okira­tot, amelyek a háború előkészítését francia szempontból világítják meg. A német kül­ügyi kormány félhivatalos lapja, a „Kölni­sche Zeitung" még néhány okmányt közö! a francia gyűjteményből s ezek közül lesz­nek olyanok, amelyek a mi szempontunkból is érdekesek. Természetes, hogy mindeze­ket az egyoldalú megvilágításokat kellő bí­rálattal kell olvasni s az igazság rendsze­rint csak a szembenálló felek mindegyiké­nek meghallgatása után alakulhat ki, ha ugyan egyáltalában diplomáciai okiratok­kal kapcsolatban szabad igazságról be­szélni. Ezzel a föntartással közöljük a fran­cia Sárgakönyv okmányait. 1913 november 2-én Jules Cambon, a francia köztársaság berlini nagykövete a következő sürgönyt »küldötte Pichon kül­ügyminiszternek : Teljesen megbízható forrásból értesültem annak a beszélgetésnek tartalmáról, amelyet állítólag Vilmos császár Albert belga király­lyal Moltke vezérkari főnök jelenlétében folytatott s amely ugylátszik Albert királyra rendkívül kinosan hatott. Engem ez nem lep meg, mert a saját tapasztalataim is igazolják a belga király fölfogását. Ugyanis az elle­nünk irányuló ellenséges indulat megerősö­dött. A császár megszűnt a béke barátja lenni. A beszélgetés résztvevője, ugy mint mindenki, eddig ugy vélekedett, hogy II. Vil­mos császár, akinek személyes befolyása a al­mos Válságos helyzetben megmentftto a hó­két, még mindig ugy gondolkodik, mint az-, előtt. Ezúttal azonban, ugylátszik, egészen megváltozottnak találta a császárt. A belga király szemében a német császár most miTr nem ugy szerepelt, mint a békének egyes pár­tok harcias hajlandóságaival szemben megálló előharcosa. II. Vilmos ma már azt hiszi, hogy a háború Franciaországgal kike­rülhetetlen s hogy előbb vagy utóbb, do biz­tosan el fog következni. A császár — ezt íór lösleges külön hangsúlyozni — rendithetetle­nül bizik a német hadsereg fölényében és biz­ton reméli diadalát. Lapunk mai száma 16 oldal.

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék