Népszava, 1914. december (42. évfolyam, 311–369. sz.)

1914-12-13 / 335. szám

Toronyánál voltak oroszok, de beljebb annyira nincs veszedelem, hogy Husztra például már sok menekült család tért vissza. Az oroszok vessteségei s sxáx tivenezer embar. (Berlin, december 12. — ,,M. T. I.") A nagy főhadiszállás közli december 12-én: Lodz kiürítése az oroszok által titok­ban történt éjjel harc nélkül és eleinte észrevétlenül. Másrészt azonban ez csak a kiürítést megelőző harcok eredménye volt. E harcokban az oroszok borzalmas veszteségeket szenvedtek, különösen nehéz tüzérségünk munkája következ­tében. Az elhagyott orosz lövészárkok tele voltak halottakkal. A keleti had­sereg harcaiban még Tannenberg mel­lett sem haladtak el csapataink oly sok orosz katona holtteste mellett, mint Lodz, Lovic mellett és egyáltalában a Pabianice és a Visztula közötti része­ken. Habár mi voltunk a támadók, vesz­teségeink messze mögötte maradtak az oroszokéinak. Ellentétben az oroszokkal, különösen kevés halottat veszítettünk. 25. tarta­lékhadtestünk ismert áttörési mozdu­latánál e hadseregrész mindössze 120 embert veszített, ami bizonyára igen csekély szám. Az ellenség veszteségei­nek arányaira jellemző, hogy csak a Lodztól nyugatra eső, egyik Ludo­miersktől délre fekvő magaslaton 887 halott orosz katonát találtunk és temet­tünk el. Mint korábbi harcok után, most is elég pontossággal becsülhetjük föl az oroszok veszteségeit. Az eddigi len­gyelországi harcokban elfogott és idő­közijén vasúton Németországba elszállí­tott 80.600 ellenséges harcossal együtt az oroszok vesztesége legalább is 139.900 ember volt. Verik az oroszokat. (Berlin, december 12. — ..M. T. I.") "A nagy főhadiszállás közli : A keletporoszországi határon orosz lovasságot lovasságunk visszavert és háromszázötven oroszt elfogott. A Visz­tulától délre, északi Lengyelországban, hadműveleteink tovább fejlődnek. Déli Lengyelországban az oroszok tá­madásait az osztrák-magyar lovascsa­pat­ok és csapataink visszaverték. Az oroszok hátrálása Piotrkov horill. (Berlin, december 12.) Pétervári lapok ír­ják, hogy a német csapatok félelmes erővel támadták meg a Lodztól keletre levő Koluz­kit, amely a­ Varsó felé vivő úton van. Az oroszok kénytelenek voltak a Piotrkovtól északra levő Tusynt kiüríteni. Az orosz ve­zérkar, amely Piotrkovban tartózkodott, kénytelen volt a hadiszállást hátrább elhe­lyezni. (Koluzki Lodz-al egy irányban­ és ettől vagy 20 kilométerre.­­• Tasyn Piotrkov és Lodz kö­zött, az előbbi helységtől mintegy 25 kilométerre fekszik.) Lodz az ostrom alatt. (Bukarest, december 12.) A „Diminatea"­nak jelentik Pétervárról. A „Rjecs", Lodz bevételével foglalkozván, többek között a kö­vetkezőket mondja : Lodz lakosai irtózatos tüzérségi tűznek voltak kitéve, amelyet csak olykor váltott föl a német gyalogsági táma­dás. öt percenkénti időközökben robbantak a gránátok az utcákon és épületekben nagy károkat okoztak és számos polgárt megöltek vagy megsebesítettek. A németek bombázása iszonyú károkat okozott: a gránátok kétszáz­nál több házat gyújtottak föl és az egész köz­úti vasutat a szó szoros értelmében összerom­bolták. Az ostrom első napjaiban az utcák teljesen kihaltak voltak, mert a lakosság a német gránátok elől a pincékben keresett menedéket. A németek támadása Lodzra oly váratlanul és hirtelen jött, hogy a lakosság­nak már nem volt ideje a menekülésre. Mint­hogy Varsóból már nem lehetett élelmiszere­ket hozni, a lakosság már éhínségnek nézett elébe. Kenyér egyáltalában nem volt kap­ható, a módosabb emberek makarónit és bur­gonyát ettek, a szegényebbek pedig répát. A heves német támadásokat hír szerint Macken­sen tábornok vezette, aki csapatait megelő­zőleg Zgieree körül zseniális módon készített sáncokban helyezte el. Lodznak a németek által történt bevétele végét jelenti a­ harcnak a front azon részén, amelyen Hindenburg tábornok stratégiai ügyességét már egyszer bebizonyította úgy az offenzíva, mint a de­fenzíva terén, de különösen abban, hogy si­került hadaink fenyegető átkarolása elöl ki­bújnia. (Berlin, december 12. — Wolff-ügynök­ség.) Lodz városa a birtokáért folyt leg­utóbbi harcokban aránylag nem sokat szen­vedett. város egyes külvárosai, valamint a városon kívül fekvő néhány gyár az ágyú­zás folytán szenvedett, a város belseje azon­ban úgyszólván sértetlen. A „Grand Hotel", amelyben most igen élénk a forgalom, telje­sen épségben van. A villamos közúti vasút fennak­adás nélkül közlekedik, mint béke ide­jében. Píffls«>©í6dl5í as aross flotta. (Stockholm, december 12.) A „Stockholms Dagblad" írja, hogy az orosz flotta jelenleg Oland finnországi kikötőben tartózkodik. Oland fölött tegnap német repülőgép jelent meg, amely kikémlelte az orosz hadihajók hollétét. Marienhamba az utóbbi napokban sok orosz katona érkezett és hír szerint több katonavonat van útban. Naponta rengeteg teherhajó érkezik kőszénnel és élelmiszerek­kel megrakodva A szerbekkel Belgrád lakossága visszatér. — Az osztrák-magyrar csapatok szerbiai Sikereinek hatása BMBgáriáb­an és Romániád®«» — Szerbiában sok a Besv és a kos-fasr. A szerbiai harctérről ma nem érkezett hivatalos jelentés és egyéb tudósítások sem jöttek, amelyek hadműveletekről szá­molnának b­e. Félhivatalosan jelentik, hogy Belgrád lakossága lassankint visszatér és újra megkezdődik a rendes élet. A bolgár sajtó híradásai szerint Bulgáriában a köz­vélemény örömmel fogadta a h­írt a mon­archia csapatainak előnyomulásáról és si­kereiről. A lodzi és belgrádi győzelem pe­dig­ Romániában befolyásolta kedvezően a közhangulatot. * * Kezdődik az élet Belgrádban. (Zimony, december 12. — „Bud. Tud") Az utóbbi napokban háromezernél többen, kö­zöttük számos jómódú polgár és kereskedő, tértek vissza Belgrádba. Nesztorovics pol­gármester ismét átvette az ügyek vezetését. Visszahozta a városi pénztárt és annak kész­leteiről jelentést tett a császári és királyi katonai parancsnokságnak. Számos keres­kedő újra megnyitotta boltját. Zimo­­y felé félóránkint közlekedik a személyszállító gőz­hajó. Belgrádban teljes a nyugalom. (Itt említjük meg, hogy a király Hansa Oszkár vezérőrnagyot, Sarajevo várparancs­nokát Belgrád város parancsnokává, Ple­schinger Ferdinánd vezérőrnagyot, az 5. vár­tüzérdandár parancsnokát pedig Sarajevo várparancsnokává nevezte ki.) A monarchia sikereinek hatása. (Szófia, december 12. - „N. T. H.") Egy bol­gár diplomata kijelentette a „Dnevnik" munkatársa előtt, hogy ő, épp úgy az egész bolgár közvélemény, nagy örömmel fogadta azt a hírt, hogy az osztrák-magyar seregek diadalmasan haladnak előre Szerbiában. Vé­leménye szerint a Karagyorgyevicsek uralma 1914 december 12 elveszett Szerbiában. A bolgár nép is tettre fogja magá­t elhatározni végre! Bor­­d idő kérdése, hogy megszállja Macedóniát. (Szófia, december 12.) A lodzi és belgrádi győzelmek h­írét kitörő örömmel vette tudo­másul a bolgár sajtó. Az „Utro" bukaresti levelezője megállapítja, hogy a román köz­hangulatot e két döntő jelentőségű győzelem igen kedvező irányban befolyásolta és most mindenki Ausztria-Magyarországgal és Né­metországgal rokonszenvez. Szerbia kórháznyomorusága. (Bukarest, december 12.) A „Diminatea"­nak jelentik Szófiából. Ideérkezett szerb menekültek beszélik, hogy valamennyi szerb város nagy kórház képét mutatja. Magában Pozsarevácban kétezer sebesült van, akiket két orvos kezel. Természetes dolog tehát, hogy — amint beszélik — a sebesültek leg­nagyobb része a kezelés hiányos volta miatt vérmérgezésben vagy a seb elüszkösödése folytán hal meg. Különösen az orbánc okoz gyakran haláleseteket. Ami pedig a szerb hadseregre a legfőbb baj: a fölgyógyult se­besült katonák megtagadják rendszeresen az engedelmességet, amikor a harctérre akar­ják őket visszavinni. Többnyire a rendőrség segítségét veszik ilyenkor igénybe, amellyel szemben azonban a katonák fegyveresen re­nitenskednek. Ezért a múlt héten is hatvan­hét katonát végeztek ki. Nisben magánlaká­sokba szállítják az egyre sűrűbben érkező sebesülteket, mert a hatósági épületek már egyetlen sebesültet sem fogadhatnak be. Nekei egyszer a magánlakásban beszállásolt sebesültről megfeledkeznek és az kezelés nél­kül nyomorultan elpusztul. Kötőszerük ele­gendő van, de tiszta ruhát már nem adhat­nak a sebesültekre. Szalonikin keresztül több neutrális Vöröskeresztes misszió utazott Szerbiába, Oroszország is küldött újabban orvost és ápolószemélyzetet, mindez azonban nem elegendő a nyomorúság enyhítésére. I nagy látmwmm, Satum ostroma szárazon és vizén. — M­onoszezmusdlánok elfog­lalták Chartumot. — Nagy sike­rek Perzsiában az oroszokkal szemben. A legszebb siker jegyében folyik a mo­hamedánok szent háborúja az antánt­ hatal­mak ellen. Se az oroszok, se az angolok, se a franciák nem képesek gátat vetni az iz­lám­­ felkelésnek, amely egyre nagyobb­ mé­reteket ölt mindenütt, ahol mohamedánok élnek és tudomást vehetnek a szent háború kitöréséről. Az oroszokkal szemben napról-napra új és mindinkább jelentős eredményeket érnek el a török csapatok. A legutóbbi események meggyőzően bizonyítják, hogy a cár serege nem tudja feltartóztatni a Kaukázusban előnyomuló törököket. A félhold hősiesen kü­zdő serege szakadatlan harcokkal, pihe­nés nélkül tör előre és veri az orosz katoná­kat, akik az utolsó héten minden erejükkel Batum védelmére szorítkoztak, de itt is ku­darcot szenvedtek. Az orosz sereg védelmi kísérletei se a szárazföld, se a tenger felől nem sikerültek, úgy hogy most már való­színű, hogy a törökök rövidesen elfoglal­ják az orosz kikötővárost. A törökök egyéb­ként a tenger felől is ostrom alá fogták Ba­tumot, világos cáfolatául annak az orosz állításnak, hogy a török hajóraj nem me­részkedik ki a tengerre. Igen jelentősége­ a szent háborúnak az az eredménye is, hogy az afrikai mohame­dán felkelők elfoglalták az angoloktól Chartum városát. Chartum egyiptomi Szu­dánban, a kék Nílus balpartján fekszik és fontos gócpontja az angol kereskedelmi forgalomnak és érdekeknek. Az a körül­mény, hogy a nem is túlságosan jól szerve­zett felkelők kezükbe keríthették a várost, többek között azt is bizonyítja, hogy az an-

Next