Népszava, 1914. december (42. évfolyam, 311–369. sz.)
1914-12-13 / 335. szám
Toronyánál voltak oroszok, de beljebb annyira nincs veszedelem, hogy Husztra például már sok menekült család tért vissza. Az oroszok vessteségei s sxáx tivenezer embar. (Berlin, december 12. — ,,M. T. I.") A nagy főhadiszállás közli december 12-én: Lodz kiürítése az oroszok által titokban történt éjjel harc nélkül és eleinte észrevétlenül. Másrészt azonban ez csak a kiürítést megelőző harcok eredménye volt. E harcokban az oroszok borzalmas veszteségeket szenvedtek, különösen nehéz tüzérségünk munkája következtében. Az elhagyott orosz lövészárkok tele voltak halottakkal. A keleti hadsereg harcaiban még Tannenberg mellett sem haladtak el csapataink oly sok orosz katona holtteste mellett, mint Lodz, Lovic mellett és egyáltalában a Pabianice és a Visztula közötti részeken. Habár mi voltunk a támadók, veszteségeink messze mögötte maradtak az oroszokéinak. Ellentétben az oroszokkal, különösen kevés halottat veszítettünk. 25. tartalékhadtestünk ismert áttörési mozdulatánál e hadseregrész mindössze 120 embert veszített, ami bizonyára igen csekély szám. Az ellenség veszteségeinek arányaira jellemző, hogy csak a Lodztól nyugatra eső, egyik Ludomiersktől délre fekvő magaslaton 887 halott orosz katonát találtunk és temettünk el. Mint korábbi harcok után, most is elég pontossággal becsülhetjük föl az oroszok veszteségeit. Az eddigi lengyelországi harcokban elfogott és időközijén vasúton Németországba elszállított 80.600 ellenséges harcossal együtt az oroszok vesztesége legalább is 139.900 ember volt. Verik az oroszokat. (Berlin, december 12. — ..M. T. I.") "A nagy főhadiszállás közli : A keletporoszországi határon orosz lovasságot lovasságunk visszavert és háromszázötven oroszt elfogott. A Visztulától délre, északi Lengyelországban, hadműveleteink tovább fejlődnek. Déli Lengyelországban az oroszok támadásait az osztrák-magyar lovascsapatok és csapataink visszaverték. Az oroszok hátrálása Piotrkov horill. (Berlin, december 12.) Pétervári lapok írják, hogy a német csapatok félelmes erővel támadták meg a Lodztól keletre levő Koluzkit, amely a Varsó felé vivő úton van. Az oroszok kénytelenek voltak a Piotrkovtól északra levő Tusynt kiüríteni. Az orosz vezérkar, amely Piotrkovban tartózkodott, kénytelen volt a hadiszállást hátrább elhelyezni. (Koluzki Lodz-al egy irányban és ettől vagy 20 kilométerre.• Tasyn Piotrkov és Lodz között, az előbbi helységtől mintegy 25 kilométerre fekszik.) Lodz az ostrom alatt. (Bukarest, december 12.) A „Diminatea"nak jelentik Pétervárról. A „Rjecs", Lodz bevételével foglalkozván, többek között a következőket mondja : Lodz lakosai irtózatos tüzérségi tűznek voltak kitéve, amelyet csak olykor váltott föl a német gyalogsági támadás. öt percenkénti időközökben robbantak a gránátok az utcákon és épületekben nagy károkat okoztak és számos polgárt megöltek vagy megsebesítettek. A németek bombázása iszonyú károkat okozott: a gránátok kétszáznál több házat gyújtottak föl és az egész közúti vasutat a szó szoros értelmében összerombolták. Az ostrom első napjaiban az utcák teljesen kihaltak voltak, mert a lakosság a német gránátok elől a pincékben keresett menedéket. A németek támadása Lodzra oly váratlanul és hirtelen jött, hogy a lakosságnak már nem volt ideje a menekülésre. Minthogy Varsóból már nem lehetett élelmiszereket hozni, a lakosság már éhínségnek nézett elébe. Kenyér egyáltalában nem volt kapható, a módosabb emberek makarónit és burgonyát ettek, a szegényebbek pedig répát. A heves német támadásokat hír szerint Mackensen tábornok vezette, aki csapatait megelőzőleg Zgieree körül zseniális módon készített sáncokban helyezte el. Lodznak a németek által történt bevétele végét jelenti a harcnak a front azon részén, amelyen Hindenburg tábornok stratégiai ügyességét már egyszer bebizonyította úgy az offenzíva, mint a defenzíva terén, de különösen abban, hogy sikerült hadaink fenyegető átkarolása elöl kibújnia. (Berlin, december 12. — Wolff-ügynökség.) Lodz városa a birtokáért folyt legutóbbi harcokban aránylag nem sokat szenvedett. város egyes külvárosai, valamint a városon kívül fekvő néhány gyár az ágyúzás folytán szenvedett, a város belseje azonban úgyszólván sértetlen. A „Grand Hotel", amelyben most igen élénk a forgalom, teljesen épségben van. A villamos közúti vasút fennakadás nélkül közlekedik, mint béke idejében. Píffls«>©í6dl5í as aross flotta. (Stockholm, december 12.) A „Stockholms Dagblad" írja, hogy az orosz flotta jelenleg Oland finnországi kikötőben tartózkodik. Oland fölött tegnap német repülőgép jelent meg, amely kikémlelte az orosz hadihajók hollétét. Marienhamba az utóbbi napokban sok orosz katona érkezett és hír szerint több katonavonat van útban. Naponta rengeteg teherhajó érkezik kőszénnel és élelmiszerekkel megrakodva A szerbekkel Belgrád lakossága visszatér. — Az osztrák-magyrar csapatok szerbiai Sikereinek hatása BMBgáriában és Romániád®«» — Szerbiában sok a Besv és a kos-fasr. A szerbiai harctérről ma nem érkezett hivatalos jelentés és egyéb tudósítások sem jöttek, amelyek hadműveletekről számolnának be. Félhivatalosan jelentik, hogy Belgrád lakossága lassankint visszatér és újra megkezdődik a rendes élet. A bolgár sajtó híradásai szerint Bulgáriában a közvélemény örömmel fogadta a hírt a monarchia csapatainak előnyomulásáról és sikereiről. A lodzi és belgrádi győzelem pedig Romániában befolyásolta kedvezően a közhangulatot. * * Kezdődik az élet Belgrádban. (Zimony, december 12. — „Bud. Tud") Az utóbbi napokban háromezernél többen, közöttük számos jómódú polgár és kereskedő, tértek vissza Belgrádba. Nesztorovics polgármester ismét átvette az ügyek vezetését. Visszahozta a városi pénztárt és annak készleteiről jelentést tett a császári és királyi katonai parancsnokságnak. Számos kereskedő újra megnyitotta boltját. Zimoy felé félóránkint közlekedik a személyszállító gőzhajó. Belgrádban teljes a nyugalom. (Itt említjük meg, hogy a király Hansa Oszkár vezérőrnagyot, Sarajevo várparancsnokát Belgrád város parancsnokává, Pleschinger Ferdinánd vezérőrnagyot, az 5. vártüzérdandár parancsnokát pedig Sarajevo várparancsnokává nevezte ki.) A monarchia sikereinek hatása. (Szófia, december 12. - „N. T. H.") Egy bolgár diplomata kijelentette a „Dnevnik" munkatársa előtt, hogy ő, épp úgy az egész bolgár közvélemény, nagy örömmel fogadta azt a hírt, hogy az osztrák-magyar seregek diadalmasan haladnak előre Szerbiában. Véleménye szerint a Karagyorgyevicsek uralma 1914 december 12 elveszett Szerbiában. A bolgár nép is tettre fogja magát elhatározni végre! Bord idő kérdése, hogy megszállja Macedóniát. (Szófia, december 12.) A lodzi és belgrádi győzelmek hírét kitörő örömmel vette tudomásul a bolgár sajtó. Az „Utro" bukaresti levelezője megállapítja, hogy a román közhangulatot e két döntő jelentőségű győzelem igen kedvező irányban befolyásolta és most mindenki Ausztria-Magyarországgal és Németországgal rokonszenvez. Szerbia kórháznyomorusága. (Bukarest, december 12.) A „Diminatea"nak jelentik Szófiából. Ideérkezett szerb menekültek beszélik, hogy valamennyi szerb város nagy kórház képét mutatja. Magában Pozsarevácban kétezer sebesült van, akiket két orvos kezel. Természetes dolog tehát, hogy — amint beszélik — a sebesültek legnagyobb része a kezelés hiányos volta miatt vérmérgezésben vagy a seb elüszkösödése folytán hal meg. Különösen az orbánc okoz gyakran haláleseteket. Ami pedig a szerb hadseregre a legfőbb baj: a fölgyógyult sebesült katonák megtagadják rendszeresen az engedelmességet, amikor a harctérre akarják őket visszavinni. Többnyire a rendőrség segítségét veszik ilyenkor igénybe, amellyel szemben azonban a katonák fegyveresen renitenskednek. Ezért a múlt héten is hatvanhét katonát végeztek ki. Nisben magánlakásokba szállítják az egyre sűrűbben érkező sebesülteket, mert a hatósági épületek már egyetlen sebesültet sem fogadhatnak be. Nekei egyszer a magánlakásban beszállásolt sebesültről megfeledkeznek és az kezelés nélkül nyomorultan elpusztul. Kötőszerük elegendő van, de tiszta ruhát már nem adhatnak a sebesültekre. Szalonikin keresztül több neutrális Vöröskeresztes misszió utazott Szerbiába, Oroszország is küldött újabban orvost és ápolószemélyzetet, mindez azonban nem elegendő a nyomorúság enyhítésére. I nagy látmwmm, Satum ostroma szárazon és vizén. — Monoszezmusdlánok elfoglalták Chartumot. — Nagy sikerek Perzsiában az oroszokkal szemben. A legszebb siker jegyében folyik a mohamedánok szent háborúja az antánt hatalmak ellen. Se az oroszok, se az angolok, se a franciák nem képesek gátat vetni az izlám felkelésnek, amely egyre nagyobb méreteket ölt mindenütt, ahol mohamedánok élnek és tudomást vehetnek a szent háború kitöréséről. Az oroszokkal szemben napról-napra új és mindinkább jelentős eredményeket érnek el a török csapatok. A legutóbbi események meggyőzően bizonyítják, hogy a cár serege nem tudja feltartóztatni a Kaukázusban előnyomuló törököket. A félhold hősiesen küzdő serege szakadatlan harcokkal, pihenés nélkül tör előre és veri az orosz katonákat, akik az utolsó héten minden erejükkel Batum védelmére szorítkoztak, de itt is kudarcot szenvedtek. Az orosz sereg védelmi kísérletei se a szárazföld, se a tenger felől nem sikerültek, úgy hogy most már valószínű, hogy a törökök rövidesen elfoglalják az orosz kikötővárost. A törökök egyébként a tenger felől is ostrom alá fogták Batumot, világos cáfolatául annak az orosz állításnak, hogy a török hajóraj nem merészkedik ki a tengerre. Igen jelentősége a szent háborúnak az az eredménye is, hogy az afrikai mohamedán felkelők elfoglalták az angoloktól Chartum városát. Chartum egyiptomi Szudánban, a kék Nílus balpartján fekszik és fontos gócpontja az angol kereskedelmi forgalomnak és érdekeknek. Az a körülmény, hogy a nem is túlságosan jól szervezett felkelők kezükbe keríthették a várost, többek között azt is bizonyítja, hogy az an-