Népszava, 1914. december (42. évfolyam, 311–369. sz.)

1914-12-31 / 369. szám

.XX­­XI. évfolyam. Budapest, 1914- december 31. csütörtök. É V­­ AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 24.— kor. | negyed évre 3.— kor. fél évre 12.— kor. | egy hóra 2.— kor. A „SZOCIAI­IZMUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-U­TCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: Józ­sef 3-31 és József 3-32.) SJ 369. szám. gT é sTtd.íjtudatos munkás csak munkáslapokat vesz,olvas és terjeszt mindenütt A világháború után, II. Európa országaiban a háborúnak az a leg­fontosabb hatása, amint kifejtettük, hogy a fogyasztás értékben fölülmúlja a termelést, vagyis, hogy a kapitalizmust általában jel­lemző vagyonfölhalmozódás helyébe általá­nos vagyoncsökkenés lép. Ez az elszegénye­dési folyamat azonban nem jut az embe­rek tudomására, mert a fiktív tőkének nagy­arányú szaporodása az ellenkező látsza­tot, az általános vagyonosodás látszatát kelti. Háborús időben a legnagyobb fogyasztó az állam, amely a harcoló hadsereg ezer­féle szükségletét beszerzi. Az állam manap­ság mindent, amit vásárol, készpénzzel meg­fizeti. Készpénzzel, vagyis az illető állam­ban törvényes fizető­eszközül szolgáló bank­jegyekben, mert hiszen aranyat a háború idején egyetlen állam sem hoz forgalomba. A bankjegyeket a kormányok első ízben saját pénztári készleteikből, valamint a jegybanknál fölvett függő kölcsönökből veszik. A bankjegyek a szállítókhoz vándo­rolnak, akik helyette valóságos javakat szállítanak a korm­ánynak, amely javakat a hadviselés fölemészt. A szállítók magán­gazdasági szempontjából nézve a dolgot, nem történt vagyoncsökkenés, mert hiszen az államnak szállított javak fejében bírják a bankjegyeket, amelyeket bármely pilla­natban valóságos javakká változtathatnak, át. Közgazdasági szempontból azonban az ország vagyona valóban csökkent, mert hiszen a javak elfogy­asztódnak, a helyükbe lépő bankjegyek pedig nem valóságos érté­kek, hanem a banknak ígérete, hogy a bankjegyet bármikor törvényes ércpénzre váltja be. De nézzük a további fejleményeket. Az állam elköltvén bankjegyeit, ismét pénzre szorul. Kölcsönt vesz föl polgáraitól. A pol­gárok átadják pénzüket, bankjegyeiket és bankköveteléseiket az államnak. Az állam ad helyette kölcsönkötvényeket. A tőkés szempontjából nem változott semmi. Bank­jegyben vagy bankkövetelésben meglevő vagyona helyett van most ugyanolyan vagy nagyobb névértékű kölcsönkötvénye, ami az ő számára ugyanakkora tőke, mert hiszen rendes, jó kamatot jövedel­mez. Ámde tőke-e az állammal szemben fönn­álló követelés közgazdasági szempontból is® Nyilvánvalóan nem! Mert hisz az ál­lam kötvénye nem egyéb, mint jog­cím arra, hogy tulajdonosa az állam­ jö­vendő jövedelméből egy a­ névértékkel ará­nyos részt kapjon. Közgazdasági szem­pontból ez nem valódi tőke; valódi tőke az épület, a gép, a termékek, szóval valósá­gos javak, értéktárgyak tömege. Az állam­kölcsön : fiktív tőke; tőke, mert jövedelmet biztosít birtokosának, fiktív, azaz nem va­lódi, mert csak jövedelmi jogcím, nem va­lóságos vagyon. A kölcsön révén az állam kormánya újra nagy mennyiségű bankjegy birto­kába jut. Azonban természetesen most sem tartja meg pénztáraiban, hanem vásárol rajta a hadviseléshez szükséges minden­félét. A bankjegytömeg tehát, alighogy a kölcsön révén befut az állam pénztárába, azonnal újra visszaözönlik a közönséghez, elsősorban a had­ser­egszá­llítókhoz, ezektől pedig a termelők mindenféle fajtájához. A bankjegyekért­­cserébe kap a kormány is­mét egyenlő értékű valóságos javakat, amelyek a hadjárat folyamán improduktív módon elfogyasztódnak. A kölcsönművelet közgazdasági eredménye tehát az, hogy a polgárok kezében van újra a bankjegy is, meg a kölcsönről szóló államkötvénytömeg is, ellenben az országnak valóságos javak­ban fönnálló vagyona megfelelő összeggel kisebb lett. A h­áború folyamán ez a csere több izben ismétlődik. A polgárok újra és újra odaad­ják pénzüket az államnak, az állam pedig is­mételten államkölcsönkötvényeket, vagyis fiktív tőkét ad helyette cserébe. A fiktív tőke mennyisége ilyenformán egyre szaporo­dik, de szaporodik a forgalomban levő bankjegyek névértéke is. Államkölcsönt ugyanis nemcsak az jegyezhet, akinek kész­pénze van, hanem akinek bármiféle érték­papírja, fiktív tőkéje van. Mindenféle rész­vényt, kötvényt és természetesen az állam hadikölcsönéről szóló kötvényeket is zá­logba lehet adni a névérték 50—75 százalé­káig a jegybanknál és az így kapott bank­jegyekért újra államkölcsönt vásárolni. Ilyen pénzügyi műveletek révén másodfokú fiktív tőkék keletkeznek,­ vagyis a fiktív tőkét alkotó kölcsönkötvények újabb fiktív tőke létesítésének jogi alapjául szolgálnak. A végeredmény pedig az, hogy a valódi ja­vak helyét a közgazdaságban a bankjegyek és fiktív tőkék egyre szaporodó mennyisége foglalja el. Ha megnézzük a német, fran­cia vagy angol jegybank kimutatásait, lát­juk, hogy a forgalomban levő bankjegyek névértéke a háború óta megduplázódott. Ami pedig az államkölcsönök fölvételé­vel keletkezett fiktív tőke szaporulatát illeti, minden héten olvashatjuk az európai hadviselő és semleszes államok óriási új­­ kölcsönműveleteit. Mindebből azonban csak az tűnik ki, hogy a meglévő valóságos javak helyét tölti be a megnövekedett bankjegyforgalom és fiktív tőke; csak a csere, de nem az álta­luk állított látszólagos vagyonosodás van kimutatva. Pedig ez is megvan. A háború­val ugyanis együttjár az általános drágulás. Ugyanannak az árumennyi­ségnek, ugyanannak a valóságos va­gyonnak pénzben kifejezett értéke a háború kitörése óta 20—50 százalék­kal növekedett, tehát óriási látszólagos vagyonosodás állt be. Ezenkívül számba kell venni, hogy amidőn az állam a pénzt valóságos javakért cseréli föl, nem ugyan­annyi pénzt ad a szállítóknak, amennyi az áru értéke,­ hanem a szállításnál szerzett profitmennyiséggel többet. Ez a profit pe­dig tudvalevően nem nagyon kicsi. Mivel pedig áru és pénz a háború folyamán az állam kezében sorű­n váltakozik, a hadse­regszállítók megszerzett profitmennyisége a háború folyamán igen tekintélyes ösz­szegre rúg. A nagy katonai szállítások min­den országban és minden időben a meggaz­dagodás forrásai voltak: minden háború az új milliomosok seregét szüli. A javak árá­nak a drágulása folytán beállt emelkedése és a hadseregszállítók, megszerzett pro­fitjai okozzák, hogy a polgárok névleges vagyona a háború folyamán is egyre szapo­rodik, noha a valóságos javak mennyisége egyre kisebb lesz, minél tovább tart a bá­bor. A vagyonosodás látszatát még növeli, hogy az ellenséges invázióktól a polgár­ságnak okozott kárt is az állam pótolja újabb fiktív tőke teremtésével. Természetes, hogy a valóságos javak el­pusztulása tehát a reális elszegényedés és ezzel szemben a bankjegyek, bank­követelések és állami kölcsönkötvényekből álló fiktív tőke óriási méretű megszaporo­dása : az egész kapitalista termelőrend­nek ez a fölforgatása nem maradhat a leg­mélyrehatóbb következmények nélkül úgy Európának a többi világrészekhez való vi­szonyára, mint az egyés országok társa­dalmi és politikai fejlődésére. Látni fogjuk, hogy minél tovább tart a b­ábom, annál fe­nyegetőbb az a veszedelem, hogy Nyugat­európa eddigi pénzügyi, ipari és politikai uralma a többi világrész fölött a háború folytán veszendőbe megy, hogy Nyugat­európa megszűnik a világ mozgatója, kö­zéppontja Unni! VI­v Lapunk mai száma 10 oldal.

Next