Népszava, 1914. december (42. évfolyam, 311–369. sz.)
1914-12-31 / 369. szám
.XXXI. évfolyam. Budapest, 1914- december 31. csütörtök. É V AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 24.— kor. | negyed évre 3.— kor. fél évre 12.— kor. | egy hóra 2.— kor. A „SZOCIAIIZMUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) SJ 369. szám. gT é sTtd.íjtudatos munkás csak munkáslapokat vesz,olvas és terjeszt mindenütt A világháború után, II. Európa országaiban a háborúnak az a legfontosabb hatása, amint kifejtettük, hogy a fogyasztás értékben fölülmúlja a termelést, vagyis, hogy a kapitalizmust általában jellemző vagyonfölhalmozódás helyébe általános vagyoncsökkenés lép. Ez az elszegényedési folyamat azonban nem jut az emberek tudomására, mert a fiktív tőkének nagyarányú szaporodása az ellenkező látszatot, az általános vagyonosodás látszatát kelti. Háborús időben a legnagyobb fogyasztó az állam, amely a harcoló hadsereg ezerféle szükségletét beszerzi. Az állam manapság mindent, amit vásárol, készpénzzel megfizeti. Készpénzzel, vagyis az illető államban törvényes fizetőeszközül szolgáló bankjegyekben, mert hiszen aranyat a háború idején egyetlen állam sem hoz forgalomba. A bankjegyeket a kormányok első ízben saját pénztári készleteikből, valamint a jegybanknál fölvett függő kölcsönökből veszik. A bankjegyek a szállítókhoz vándorolnak, akik helyette valóságos javakat szállítanak a kormánynak, amely javakat a hadviselés fölemészt. A szállítók magángazdasági szempontjából nézve a dolgot, nem történt vagyoncsökkenés, mert hiszen az államnak szállított javak fejében bírják a bankjegyeket, amelyeket bármely pillanatban valóságos javakká változtathatnak, át. Közgazdasági szempontból azonban az ország vagyona valóban csökkent, mert hiszen a javak elfogyasztódnak, a helyükbe lépő bankjegyek pedig nem valóságos értékek, hanem a banknak ígérete, hogy a bankjegyet bármikor törvényes ércpénzre váltja be. De nézzük a további fejleményeket. Az állam elköltvén bankjegyeit, ismét pénzre szorul. Kölcsönt vesz föl polgáraitól. A polgárok átadják pénzüket, bankjegyeiket és bankköveteléseiket az államnak. Az állam ad helyette kölcsönkötvényeket. A tőkés szempontjából nem változott semmi. Bankjegyben vagy bankkövetelésben meglevő vagyona helyett van most ugyanolyan vagy nagyobb névértékű kölcsönkötvénye, ami az ő számára ugyanakkora tőke, mert hiszen rendes, jó kamatot jövedelmez. Ámde tőke-e az állammal szemben fönnálló követelés közgazdasági szempontból is® Nyilvánvalóan nem! Mert hisz az állam kötvénye nem egyéb, mint jogcím arra, hogy tulajdonosa az állam jövendő jövedelméből egy a névértékkel arányos részt kapjon. Közgazdasági szempontból ez nem valódi tőke; valódi tőke az épület, a gép, a termékek, szóval valóságos javak, értéktárgyak tömege. Az államkölcsön : fiktív tőke; tőke, mert jövedelmet biztosít birtokosának, fiktív, azaz nem valódi, mert csak jövedelmi jogcím, nem valóságos vagyon. A kölcsön révén az állam kormánya újra nagy mennyiségű bankjegy birtokába jut. Azonban természetesen most sem tartja meg pénztáraiban, hanem vásárol rajta a hadviseléshez szükséges mindenfélét. A bankjegytömeg tehát, alighogy a kölcsön révén befut az állam pénztárába, azonnal újra visszaözönlik a közönséghez, elsősorban a hadseregszállítókhoz, ezektől pedig a termelők mindenféle fajtájához. A bankjegyekértcserébe kap a kormány ismét egyenlő értékű valóságos javakat, amelyek a hadjárat folyamán improduktív módon elfogyasztódnak. A kölcsönművelet közgazdasági eredménye tehát az, hogy a polgárok kezében van újra a bankjegy is, meg a kölcsönről szóló államkötvénytömeg is, ellenben az országnak valóságos javakban fönnálló vagyona megfelelő összeggel kisebb lett. A háború folyamán ez a csere több izben ismétlődik. A polgárok újra és újra odaadják pénzüket az államnak, az állam pedig ismételten államkölcsönkötvényeket, vagyis fiktív tőkét ad helyette cserébe. A fiktív tőke mennyisége ilyenformán egyre szaporodik, de szaporodik a forgalomban levő bankjegyek névértéke is. Államkölcsönt ugyanis nemcsak az jegyezhet, akinek készpénze van, hanem akinek bármiféle értékpapírja, fiktív tőkéje van. Mindenféle részvényt, kötvényt és természetesen az állam hadikölcsönéről szóló kötvényeket is zálogba lehet adni a névérték 50—75 százalékáig a jegybanknál és az így kapott bankjegyekért újra államkölcsönt vásárolni. Ilyen pénzügyi műveletek révén másodfokú fiktív tőkék keletkeznek, vagyis a fiktív tőkét alkotó kölcsönkötvények újabb fiktív tőke létesítésének jogi alapjául szolgálnak. A végeredmény pedig az, hogy a valódi javak helyét a közgazdaságban a bankjegyek és fiktív tőkék egyre szaporodó mennyisége foglalja el. Ha megnézzük a német, francia vagy angol jegybank kimutatásait, látjuk, hogy a forgalomban levő bankjegyek névértéke a háború óta megduplázódott. Ami pedig az államkölcsönök fölvételével keletkezett fiktív tőke szaporulatát illeti, minden héten olvashatjuk az európai hadviselő és semleszes államok óriási új kölcsönműveleteit. Mindebből azonban csak az tűnik ki, hogy a meglévő valóságos javak helyét tölti be a megnövekedett bankjegyforgalom és fiktív tőke; csak a csere, de nem az általuk állított látszólagos vagyonosodás van kimutatva. Pedig ez is megvan. A háborúval ugyanis együttjár az általános drágulás. Ugyanannak az árumennyiségnek, ugyanannak a valóságos vagyonnak pénzben kifejezett értéke a háború kitörése óta 20—50 százalékkal növekedett, tehát óriási látszólagos vagyonosodás állt be. Ezenkívül számba kell venni, hogy amidőn az állam a pénzt valóságos javakért cseréli föl, nem ugyanannyi pénzt ad a szállítóknak, amennyi az áru értéke, hanem a szállításnál szerzett profitmennyiséggel többet. Ez a profit pedig tudvalevően nem nagyon kicsi. Mivel pedig áru és pénz a háború folyamán az állam kezében sorűn váltakozik, a hadseregszállítók megszerzett profitmennyisége a háború folyamán igen tekintélyes öszszegre rúg. A nagy katonai szállítások minden országban és minden időben a meggazdagodás forrásai voltak: minden háború az új milliomosok seregét szüli. A javak árának a drágulása folytán beállt emelkedése és a hadseregszállítók, megszerzett profitjai okozzák, hogy a polgárok névleges vagyona a háború folyamán is egyre szaporodik, noha a valóságos javak mennyisége egyre kisebb lesz, minél tovább tart a bábor. A vagyonosodás látszatát még növeli, hogy az ellenséges invázióktól a polgárságnak okozott kárt is az állam pótolja újabb fiktív tőke teremtésével. Természetes, hogy a valóságos javak elpusztulása tehát a reális elszegényedés és ezzel szemben a bankjegyek, bankkövetelések és állami kölcsönkötvényekből álló fiktív tőke óriási méretű megszaporodása : az egész kapitalista termelőrendnek ez a fölforgatása nem maradhat a legmélyrehatóbb következmények nélkül úgy Európának a többi világrészekhez való viszonyára, mint az egyés országok társadalmi és politikai fejlődésére. Látni fogjuk, hogy minél tovább tart a bábom, annál fenyegetőbb az a veszedelem, hogy Nyugateurópa eddigi pénzügyi, ipari és politikai uralma a többi világrész fölött a háború folytán veszendőbe megy, hogy Nyugateurópa megszűnik a világ mozgatója, középpontja Unni! VIv Lapunk mai száma 10 oldal.