Népszava, 1916. október (44. évfolyam, 272–302. sz.)
1916-10-28 / 299. szám
megmivelhetők, a birtokviszonyok (földbirtokos neve, mivelési ága, a rendelkezésre álló vetőmag, gazdasági fölszerelés, számbavehető állatállomány, az elhanyagolás oka) részletes feltüntetésével hozzá jelentsék le. Egyúttal tegyenek hozzá javaslatot aziránt, hogy a szóban forgó területek katonai munkaerőkkel való megmunkáltatása, a különleges helyi gazdasági viszonyoknak figyelembevételével, mi módon volna foganatosítható. Ebben azértesítésben az első megjegyezni való az a hivatalos megállapítás, hogy az országban nagy területek műveletlenül maradtak. Nagyon sajnálni való dolog! A hadviselés érdeke (amelyhezszorosan hozzátartozik a népélelmezés érdeke is) azt kívánná, hogy még az a (körülbelül másfél millió holdnyi) terület is mivelés alá vétessék, amely rendes időben parlagon hever; ehelyett pedig még a rendesnél is nagyobb terület maradt miveletlenül. Pedig, ha illetékes helyen meghallgatták volna a mi javaslatainkat, akkor ez a baj nem következett volna be. Mi kezdettől fogva sürgettük, hogy a Mayssertermelést, amelyet az ipar bizonyos ágában a legnagyobb erélyességgel és szigorúsággal vittek keresztül, a mezőgazdaságban is megvalósítsák. Sőt,ennél tovább menve:követeltük annak a hatósági megállapítását is, hogy a rendelkezésre álló területen mit és mennyit termeljenek. Ma, a föld tulajdonosának egyéni érdekei határozzák meg, hogy egyáltalában megmivelje-e földjeit, vagy azoknak egy részét és hogy mit termeljen. Sőt, ha akadna földbirtokos, aki a maga egyéni érdekét hátrább állítva, a közérdeknek megfelelően akarna termelni, az sem tehetné meg, mert, nem tudja, hogy az egyes termények közül (amelyeknek produkálására az ő birtoka alkalmas) melyikre van a köznek nagyobb szüksége, hiszen nincs előzetes központi irányítás, a termelés kantár és zabola nélkül történik, a központi hatóságok nem előre állapítják meg, hogy mit és mennyit kell termelni, hanem legföljebb utólag veszik számba, hogy mi és mennyi van,Bizony, ezt is nagyon hiányosan.) Ez a termelési anarchia normális időkben, még csak elviselhető, ámbár akkor is nagyon káros; most azonban kész veszedelem. Ezért sürgettük mi már a háború elején a kényszertermelést és a termelés központi irányítását A gazdák egy részére nézve szintén nagyon hasznos lett volna ez, tudniillik azok részére, akik a háború következtében meg vannak fosztva a szükséges emberi, állati és gépi munkaerőtől vagy a sikeres termelés egyéb fontos feltételeitől, mert a kényszertermeléssel együtt járna a szükséges kellékek biztosítása is, ami ma — tekintve a mi közigazgatásunkat — sokszor protekciótól és egyéb meg nem nevezhető körülményektől függ. A szent magántulajdon érdeke fontosabb volt, mint a közérdek és a mi szavunknak nem lett foganatja. Most azután, hogy megvan a nyilvánvaló baj, a honvédelmi miniszter — mint a föntebb idézett értesülés mondja — segíteni próbál rajta. Csakhogy ez már olyan, mintha veszett fejszének a nyelét akarják menteni. Az őszi vetés javaideje elmúlt, búzának, rozsnak már a földben kellene lennie, a későbbi verésnek a lehetősége és sikere nagyon bizonytalan. Mindamellett még így is azt kívánjuk, hogy rendelje el a kormány a kényszertermelést, vétesse számba az összes miveletlenül maradt területeket és gondoskodjék róla, hogy azok — a katonaság kiadós fölhasználásával is — mivelés alá vétessenek. Ha az őszi vetésről részben lekéstünk is, a tavaszit még jól elő lehet készíteni, kukoricát, burgonyát, árpát, zabot, takarmányféléket — erélyes és célszerű előkészítéssel — az új termelési évben, még annyit lehet termelni, hogy ezzel pótolni lehet a búza és rozs esetleges hiányát is. De, sajnos, a mi mindenható kormányunk nem meri vagy nem tudja a magánérdekeket alárendelni a közérdeknek. Még most sem! & etarsowiSg gastet» tfflftB * remámffikk©!! Sw5fe©rM «rrtéflyi RvndSssIntertin Sr, tovább |m«Sssft a támadása. — Aftfirora&mSlághatáron ©TOSSE sSsiísok®«: vSsssfcttvcrSak, egj? im!» lat asszpontast aSfres^aEfak. — Pf ©imsE «ámaeiáss©^ sss ésszfakö ftf©!^ ás« a luchl arcvonat élen. — YíteérTM s£-gi 2n®rc a fframela ffr®nton s Vesrtiun ®E©tiS Douaumonttiftl követre visszaverték a firasícéa támadásokat. Kémei IV. „Echo de Paris" című francia újságot arról tudatták Bukarestből, hogy a román fővárosban még megvan a reménység, hogy a Dobrudzsában a Bulgáriába való betörés tervével elküldött orosz-román sereg maradéka megmenesedhetik abból a harapófogóból, amelyet a Mackensen-sereg e hónap 19-én kezdett hadműveleteivel szorított egyre összébb - összébb. A visszavonulás — jelentik ennek a párisi lapnak Bukarestből — kétségtelenül nagyon nehéz. De mennyire nehéz, mennyire vad iramban diktálja a német-bolgár-török sereg a menekülést! Azt lehet mondani, hogy az alatt a 4—5 nap alatt, ami alatt erre a legújabb támadásra a Mori In i Mamio—Arabagi—Kocargea—Kobadinu —Topraisar—Tuzla-vonalról a Csernavoda —Medzidie—Konstanza-vonalra eljutottak a támadókés elvették Romániának két olyan értékes helyét, mint amilyen. Csernavoda és Konstanza) — az alatt a 4—5 nap alatt nem volt a támadás ereje és lendülete nagyobb, mint azóta, a nagyfontosságú vasútvonal átlépése óta, amelynek az idejétől pedig ha nem is pihenést, de legalább kissé való megállást remélt mindenki. Ma márBazsova vidékének, az elérését jelentheti Ludendorff. A 25-iki német jelentés Csernavoda elfoglalását adta hírül nagy újságként, két nap múlva már a Csernavodától légvonalban 40 kilométerre lévő Harsova szerepel a jelentésben. Basovától, amelytől délre indult meg a bolgár-német-török offenzíva balszárnyának a támadása és amelynek az elfoglalását a 24-i német jelentés adta hírül, Csernavoda csak 15 kilométernyire van. És a Konstanza vidékén, a tenger felé való vidéken harcoló jobbszárny Karamuratnál küzdött már akkor, amikor a balszárny a Duna vidékén még csak Csernavoda környékén volt. Most ennek az előrehaladásban mindig lassúbb szárnynak a nagy előnyomulásáról van hír. A szövetséges csapatok elérték Harsova vidékét, a Harsova esedékes. A 19-én megindult új nagy támadás 26-áig a tengerpart vidékén is, a Duna vidékén is, a centrumban is 60 kilométernél jóval, nagyobb területet szerzett meg a német -bolgár-török seregnek. Harsova vidéke elérésének a bejelentésén ezért nem lehet csodálkoznunk: a dobrudzsai támadás fővezére, amikor megkapta a román-Dobrudzsa déli részében való harcok lefoglása után a szükséges pótlásokat, kezdettől fogva ilyen gyors iramot diktált. Harsova vidéke elérésének a hírét meglepődés nélkül kell fogadnunk, hiszen már a 26-ról való bolgár jelentés az orosz-román seregnek Tulcea—Braala—Harsova felé való menekülését adta hírül. Így kell lenni, hogy a csernavodai híd fölrobbantása előtt az ismételten megvert orosz-román sereg egy részét nyugat felé a Csernavoda—Fetesti—Tindarei vasútvonalon szállították el, de nagy sereg maradt, amelyet vagy nem tudtak, vagy nem akartak a dobrudzsai hadiszintérről elvonni. Ez a sereg azonban mégsem lehet akkora, hogy a támadók áramlásának elébe állhasson. Ennek végig kellene állania a Dobrogen területén megkezdett nagy harcokat, ha tudná. De nem tudja. Amint a jelentések adataiból következik, nagyon gyors iramban folyik az észak felé való menekülése. De az üldözés már az északi Dobrudzsában folyik. Az északi Dobrudzsában, amelyet kétfelől, nyugat és észak felől a fölötte széles, nagyon mocsaras vidékű Duna határol, kelet felől pedig tavak óriási területe és a tenger. Mi lesz ezzel a menekülő sereggel? Erősítést alig remélhet. A támadó bolgár-török-német sereg közel van már ahhoz — ha eddig nem sikerült volna neki —, hogy hatalmába kerítse azt a vasúti vonalat is, amely ez északi Dobrudzsának körülbelül a közepe táján északnak, Turica felé visz. A legközelebbi napok megadják a feleletet. Az eddigi eredmények már azt mutatják, hogy a dobrudzsai csatát, sok csatavesztés után, az oroszromán seregek egészen elvesztették. Visszavonulás kétségtelenül nagyon nehéz, jelenteti magának Bukarestből az ,,Echo de Paris" ... De Romániát nemcsak legkeletibbről, Dobrudzsa vidékéről, hanem nyugat, északinyugat felől is fenyegeti a nagy veszedelem.Az „Universal" című bukaresti lap följajdul, hogy „még nem tudni, hol állíthatni meg az ellenséges előnyomulást, de az a tény, hogy nagy előkészületek ellenére sem sikerült föltartóztatnia: ellenséges támadást, nagy nyugtalanságot kelthet. Predeál felől az ellenséges offenzíva ágyadörgése hallatszik" ... Nemcsak Predeál felől! A keleti vidékről ma nem, de a déli vidékekről máskét nap óta tovább való elsíthaladást adnak hírül a jelentések, délre a Törcsvári- és a Tömösi-szorostól. „Kampolungtól északra előbbre haladtunk" —– mondják a mai hivatalos jelentések és nem tagadhatja, ezt a román vezérkar hivatalos kommünikéje sem, amely a Dragoslavele vidékén folyó harcokról tudat; ez a Dragoslavele délre van Rucartól, a Kampolung felé vezető országúton, Kampolungtól magától vagy 15 kilométerre északra. Elhihetjük ezt a román vezérkarnak, amely egyébként nem nagyon törekszik" azon, hogy a jelentéseinek hitert szerezzen. A harcvonalat már napok óta viszonylagosan pontosan rajzolgatják a német és osztrákmagyar vezérkarok, nagyjából tudjuk, hogy az erdélyi román határon és a határon túl, némely helyen a határon innen hol tartanak a harcok, és ez a, 26-ról való román, jelentés ,,összefoglalásul" azt akarja megállapítani, hogy „az ellenség Moldva nyugati határán mindenütt a határon túlra van visszavetve" és noha „a veszteségei nagyon nagyok", „csak csekély területrészt tart a Trotusu és az Usa völgyeiben". Elhigyjük-e"! Ha ezt elhisszük, el kellene hinnünk azt is, hogy „Dobrudzsában nincs újabb esemény". Huszonhatodikán! Ugyanakkor, amikor a csernavodai híd fölrobbantását jelenti Ludendorff, a bolgár jelentés meg a románorosz seregnek a Tulcea—Braila—Harsova felé való fejvesztett visszavonulását tudatja! * Német frpe'dóha'fók az angol csatornában! Éjszaka jön a híre, hivatalosan jelentik, hogy német torpedónaszádok behatoltak az angol csatornába. A torpedóhajók a német öbölből jöttek és a Dover—Calais-i utón át egész a Folkeston—Boulogne-i vonalig (Dovertől és Calaistól délnyugatra és mintegy 10—12 kilométerre) jutottak előre. A féltve őrzött angol csatornában német hajók! Ott, azon az aránylag szűk, keskeny vízi területen, ahol az angol és francia partok majdnem összeérnek, ahol mindössze 25—30 kilométernyi szélességű víz választja el Angolországot a francia partoktól, ahol tehát éjjel-nappal Argus-szemekkel őrködnek angol és francia hajók, hogy ellenséges meglepetésektől megvédjék a partvidéket, német hajók behatolnak és pusztítva pusztítják az útjukba kerülő antanthajókat. Eleddig a németek csak repülőgépekkel és léghajókkal közelítették meg ezt az ellenséges területet, amely azonban most már — úgy látszik — a német hajók vakmerő és erőteljes támadásának is ki van téve. Mind- 2 3916 október 28.