Népszava, 1916. október (44. évfolyam, 272–302. sz.)

1916-10-28 / 299. szám

­ megmivelhetők, a birtokviszonyok (föld­birtokos neve, mivelési ága, a rendelke­zésre álló vetőmag, gazdasági fölszerelés, számbavehető állatállomány, az elhanyago­lás oka) részletes feltüntetésével hozzá je­lentsék l­e. Egyúttal tegyenek hozzá javas­latot aziránt, hogy a szóban forgó terü­letek katonai munkaerőkkel való megmunkálta­­tása, a különleges helyi gazdasági viszo­nyoknak figyelembevételével, mi módon volna foganatosítható. Ebben az­­értesítésben az első megje­gyezni való az a hivatalos megállapítás, hogy az országban nagy területek műve­letlenül maradtak. Nagyon sajnálni való dolog! A hadviselés érdeke (amelyhez­­szorosan hozzátartozik a népélelmezés ér­deke is) azt kívánná, hogy még az a (kö­rülbelül másfél millió holdnyi) terület is mivelés alá vétessék, amely rendes időben parlagon hever; ehelyett pedig még a ren­desnél is nagyobb terület maradt mivelet­lenül. Pedig, ha illetékes helyen meghall­gatták volna a mi javaslatainkat, akkor ez a baj nem következett volna be. Mi kez­dettől fogva sürgettük, hogy a Maysser­termelést, amelyet az ipar bizonyos ágá­ban a legnagyobb erélyesség­gel és szigorú­sággal vittek keresztül, a mezőgazdaságban is megvalósítsák. Sőt,ennél tovább menve:­­követeltük annak a hatósági megállapítá­sát is, hogy a rendelkezésre álló területen mit és mennyit termeljenek. Ma, a föld tu­lajdonosának egyéni érdekei határozzák meg, hogy egyáltalában megmivelje-e földjeit, vagy azoknak egy részét és hogy mit termeljen. Sőt, ha akadna földbirto­kos, aki a maga egyéni érdekét hátrább ál­lítva, a közérdeknek megfelelően akarna termelni, az sem tehetné meg, mert, nem tudja, hogy az egyes termények közül (amelyeknek produkálására az ő birtoka alkalmas) melyikre van a köznek nagyobb szüksége, hiszen nincs előzetes központi irányítás, a termelés kantár és zabola nél­kül történik, a központi hatóságok nem előre állapítják meg, hogy mit és mennyit kell termelni, hanem legföljebb utólag ve­szik számba, hogy mi és mennyi van,­­Bi­zony, ezt is nagyon hiányosan.) Ez a ter­melési anarchia normális időkben, még csak elviselhető, ámbár akkor is nagyon káros; most­ azonban kész veszedelem. Ezért sürgettük mi már a háború elején a kényszertermelést és a termelés központi irányítását A gazdák egy részére nézve szintén nagyon hasznos lett volna ez, tudniillik azok részére, akik a háború kö­vetkeztében meg va­nnak fosztva a szüksé­ges emberi, állati és gépi munkaerőtől vagy a sikeres termelés egyéb fontos feltételei­től, mert a kényszertermeléssel együtt járna a szükséges kellékek biztosítása is, ami ma — tekintve a mi közigazgatásun­kat — sokszor protekciótól és egyéb meg nem nevezhető körülményektől függ. A szent magántulajdon érdeke fontosabb volt, mint a közérdek és a mi szavunk­nak nem lett foganatja. Most azután, hogy megvan a nyilvánvaló baj, a honvédelmi miniszter — mint a föntebb idézett értesü­lés mondja — segíteni próbál rajta. Csak­hogy ez már olyan, mintha veszett fejszé­nek a nyelét akarják menteni. Az őszi ve­tés javaideje elmúlt, búzának, rozsnak már a földben kellene lennie, a későbbi verés­nek a lehetősége és sikere nagyon bizony­talan. Mindamellett még így is azt kíván­juk, hogy rendelje el­ a kormány a kény­­szertermelést, vétesse számba az összes miveletlenü­l marad­t területeket és gondos­kodjék róla, hogy azok — a katonaság ki­adós fölhasználásával is — mivelés alá vé­tessenek. Ha az őszi vetésről részben le­késtünk is, a tavaszit még jól elő lehet ké­szíteni, kukoricát, burgonyát, árpát, zabot, takarmányféléket — erélyes és célszerű előkészítéssel — az új termelési évben, még annyit lehet termelni, hogy ezzel pó­tolni lehet a búza és rozs esetleges hiányát is. De, sajnos, a mi mindenható kormá­nyunk nem meri vagy nem tudja a magán­érdekeket alárendelni a közérdeknek. Még most sem! & etarsowiSg gastet» tfflftB * remámffikk©!! Sw5fe©rM «rrtéflyi RvndSssIntertin Sr, tovább |m«­Sssft a támadása. — Aftfirora&m­Slághatáron ©TOSSE sSsiísok®«: vSsssfcttvcrSak, egj? im!» lat­ asszpontast aSfres^aEfak. — Pf ©imsE «ámaeiáss©^ sss ésszfakö ftf©!^ ás« a luchl arcvonat él­en. — YíteérTM s£-gi 2n®rc a fframela ffr®nton s Vesrtiun ®E©tiS Douaumonttiftl követre vissza­verték a firasícéa támadásokat. Kémei IV. „Echo de Paris" című francia újságot arról tudatták Bukarestből, hogy a román fővárosban még megvan a reménység, hogy a Dobrudzsában a Bulgáriába való b­etörés tervével elküldött orosz-román sereg mara­déka megmenes­ed­hetik abból a harapófogó­ból, amelyet a Mackensen-sereg e hónap 19-én kezdett hadműveleteivel szorított egyre ö­s­s­zébb - összébb. A visszavonulás — jelentik ennek a párisi lapnak Bukarestből — kétségtelenül nagyon nehéz. De mennyire nehéz, mennyire vad iramban diktálja a német-bolgár-török sereg a menekülést! Azt lehet mondani, hogy az alatt a 4—5 nap alatt, ami alatt e­rre a legújabb támadásra a Mori In i Mamio—Arabagi—Kocargea—Kobadinu —Topraisar—Tuzla-vonalról a Csernavoda —Medzi­die—K­on­stanza-vonalra eljutottak a támadók­­és elvették Romániának két olyan értékes helyét, mint amilyen. Cserna­voda és Kon­stanza) — az alatt a 4—5 nap alatt nem volt a támadás ereje és lendülete nagyobb, mint azóta, a nagyfontosságú vas­útvonal átlépése óta, amelynek az idejétől pedig ha nem is pihenést, de legalább kissé való megállást remélt mindenki. Ma már­­Bazsova vidékének­, az elérését jelentheti Ludendorff. A 25-iki német jelentés Cserna­voda elfoglalását adta hírül nagy újságként, két nap múlva már a Csernavod­ától lég­vonalban 40 kilométerre lévő Harsova szere­pel a jelentésben. Basovától, amelytől délre indult meg a bolgár-ném­et-török offenzíva balszárnyának a támadása és amelynek az elfoglalását a 24-i német jelentés adta hírül, Csernavoda csak 15 kilométernyire van. És a Konstanza vidékén, a tenger felé való vi­déken harcoló jobbszárny Karamuratnál küzdött már akkor, amikor a balszárny a Duna­ vidékén még csak Csernavoda kör­nyékén volt. Most ennek az előrehaladásban mindig lassúbb szárnynak a nagy előnyomu­lásáról van hír. A szövetséges csapatok el­érték Harsova vidékét, a Harsova esedé­kes. A 19-én megindult új nagy támadás 26-áig a tengerpart vidékén is, a Duna vidé­kén is, a centrumban is 60 kilométernél jó­val, nagyobb területet szerzett meg a német -bolgár-török seregnek. Harsova vidéke el­érésének a bejelentésén ezért nem lehet cso­dálkoznunk: a dobrudzsai támadás fővezére, amikor megkapta a román-Dobrudzsa déli részében való harcok lefoglása után a szük­séges pótlásokat, kezdettől fogva ilyen gyors iramot diktált. Harsova vidéke elérésének a hírét meglepődés nélkül kell fogadnunk, hiszen már a 26-ról való bolgár jelentés az orosz-román seregnek Tulcea—Braala—Har­sova felé való menekülését adta hírül. Í­gy kell lenni, hogy a csernavodai híd fölrobbantása előtt az ismételten megvert orosz-román sereg egy részét nyugat felé a Csernavoda—Fetesti—Ti­ndarei vasútvona­lon szállították el, de nagy sereg maradt, amelye­t vagy nem tudtak, vagy nem akar­tak a dobrudzsai hadiszintérről elvonni. Ez a sereg azonban mégsem lehet akkora, hogy a támadók áramlásának elébe állhasson. Ennek végig kellene állania a Dobrogen területén megkezdett nagy harcokat, ha tudná. De­ nem tudja. Amint a jelentések adataiból következik, nagyon gyors iramban folyik az észak felé való menekülése. De az üldözés már az­ északi Dobrudzsában folyik. Az északi Dobrudzsában, amelyet kétfelől, nyugat és észak felől a fölötte széles, nagyon mocsaras vidékű­ Duna határol, kelet felől pedig tavak óriási területe és a tenger. Mi­ lesz ezzel a menekülő sereggel? Erősítést alig remélhet. A támadó bolgár-török-német sereg közel van már ahhoz — ha eddig nem sikerült volna neki —, hogy hatalmába ke­rítse azt a vasút­i vonalat is, amely ez északi Dobrudzsának körülbelül a közepe táján északnak, Turica felé visz. A legközelebbi napok megadják a feleletet. Az eddigi ered­mények már azt mutatják, hogy a dobrud­zsai csatát, sok csatavesztés után, az orosz­román seregek egészen elvesztették. V­­issza­vonulás kétségtelenül nagyon nehéz, jelenteti magának Bukarestből az ,,Echo de Paris" ... De Romániát nemcsak legkeletibbről, Dobrudzsa vidékéről, hanem nyugat, északi­nyugat felől is fenyegeti a nagy veszedelem.­Az „Universal" című­ bukaresti lap föl­jajdul, hogy „még nem tudni, hol állíthatni meg az ellenséges előnyomulást, de az a tény, hogy nagy előkészületek ellenére sem sike­rült föltartóztatni­a:­ ellenséges támadást, nagy nyugtalanságot kelthet. Predeál felől az ellenséges offenzíva ágyadörgése hallat­szik" ... Nemcsak Predeál felől! A keleti vidékről m­a nem, de a déli vidékekről más­két nap óta tovább való elsíthaladást adnak hírül a­ jelentések, délre a Törcsvári- és a­ Tömösi-szorostól. „Kampolungtól északra előbbre haladtunk" —– mondják a mai hiva­talos jelentések és nem tagadhatja, ezt a román vezérkar hivatalos kommünikéje sem, amely a Dragoslavele vidékén folyó harcok­ról tudat; ez a Dragoslavele délre van Rucar­tól, a Kampolung felé vezető országúton, Kampolungtól magától vagy 15 kilométerre északra. Elhihetjük ezt a román vezérkar­nak, amely egyébként nem nagyon törekszik" azon, hogy a jelentéseinek hitert szerezzen.­­ A harcvonalat már napok óta viszonylagosan pontosan rajzolgatják a német és osztrák­magyar vezérkarok, nagyjából tudjuk, hogy az erdélyi román határon és a határon túl, némely helyen a határon innen hol tartanak a harcok, és ez a, 26-ról való román, jelentés ,,összefoglalásul" azt akarja megállapítani, hogy „az ellenség Moldva nyugati határán mindenütt a határon túlra van visszavetve" és noha „a veszteségei nagyon nagyok", „csak csekély területrészt tart a Trotusu és az Usa völgyeiben". Elhigyjük-e"! Ha ezt elhisszük, el kellene hinnünk azt is, hogy „Dobrudzsában nincs újabb esemény". Huszonhatodikán! Ugyanakkor, amikor a­ csernavodai híd fölrobbantását jelenti Ludendorff, a bolgár jelentés meg a román­orosz seregnek a­ Tulcea—Braila—Harsova felé való fejvesztett visszavonulását tu­datja! * Német f­rpe'dóha'fók az angol csatornában! Éjszaka jön a híre, hivatalosan jelentik, hogy német torpedónaszádok behatoltak az an­gol csatornába. A torpedóhajók a­ német öbölből jöttek és a Dover—Calais-i utón át egész a Folkeston—Boulogne-i vonalig (Dovertől és Calaistól délnyugatra és mint­egy 10—12 kilométerre) jutottak előre.­­ A féltve őrzött angol csatornában német hajók! Ott, azon az aránylag szűk, keskeny vízi területen, ahol az angol és francia partok majdnem összeérnek, ahol mindössze 25—30 kilométernyi szélességű víz választja el Angolországot­ a francia partoktól, ahol tehát éjjel-nappal Argus-szemekkel őrköd­nek angol és francia hajók, hogy ellenséges meglepetésektől megvédjék a partvidéket, német hajók­ behatolnak és pusztítva pusztít­ják az útjukba kerülő antanthajókat. El­eddig a németek csak repülőgépekkel és léghajókkal közelítették meg ezt az ellensé­ges terü­letet, amely azonban most már — úgy látszik — a német hajók vakmerő és erőteljes támadásának is ki van téve. Mind- 2 3916 október 28.

Next