Népszava, 1916. október (44. évfolyam, 272–302. sz.)

1916-10-28 / 299. szám

1916 október 2.­ZEPSZAVA járt ez első látogatás nyomán egész sereg ántanthajó pusztult el. Tizenegy úgyneve­zett előörshajót, három rombolót és egy angol postagőzöst süly­esztettek el a német torpedóhajók. Azonkívül több más hajót súlyosan megrongáltak, vagyis hasznavehe­tet­lenné tettek. A támadás meglepetésszerű voltára, az angol és francia hajók ijedel­mére mutat az, hogy a­ német hajók munká­juk végeztével sértetlenül tértek vissza a német vizekre.­­A fölényesen hangoztatott angol tengeri uralom most ott kapott érzé­keny sebet, ahol bizonyára legkevésbé szá­mított reá. A német haditengerészet bámu­latos harci készsége és ötletessége ezzel a támadással újból diadalmasan bebizonyo­sodott. * # M inimumok ellen• * Ujabb előhaladás Sinaia és Kampolung felé. (Az osztrák-magyar vezérkar hivatalos jelentése. — Október 27.) Károly főherceg lovassági tábornok arcvonala: Kam­polungtól északra és Fredealtól délre támadásainkkal előbbre haladtunk. A magyar-román keleti hatá­ron az ellenség ellentámadásait vissza­vertük. Sarudornejnél csapataink egy orosz­ magaslati támaszpontot elfoglal­tak. Az oroszok ellentámadásai meghiú­sultak. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Falkenhayn csapatai elérték Harsova vidékét. (A német nagyrohatliszállás hivatalos jelentése. — Október­ 27.) Károly főherceg lovassági tábornok arcvonala: Az Erdős-Kárpát­ok déli ré­szében az oroszok és románok újabb tá­madását meghiúsították. Erdély keleti határán az ellenség előretöréseit vissza­vertük. Predealtól délre és Kampoling irányában támadásainkkal előbbre ha­ladtunk. Mackensen vezértábornagy hadcso­portja: A megvert dobrudzsai hadsereg üldözését folytatjuk. A szövetséges csa­patok elérték Harsova vidékét. Ludendorff ti­bornok, első fii szállásmester. Hirsova (románul Harsova) város a román Dobrudzsa konstantai kerületében, a Duna mellett. Az 1899-iki népszámláláskor 3088 lakosa volt. A város és vidéke több izben volt orosz­török harcoknak színhelye. Hirsova a Duna jobbpartján van, Csernavodától északra mint­egy 40 kilométernyire. Dobrudzsában folytatják „a megvert ellen­ség üldözését". (A török főhadiszállás hivatalos jelen­tée. — Október 27.) Dobrudzsa-front: Csapataink folytat­ják a megvert ellenség üldözését. A többi arcvonalon nem volt jelentős esemény. A románok szerint Dobrudzsában „nincs újabb esemény". (A román vezérkar hivatalos jelentése.­­• Október 26.) Északi és északnyugati harcvonal: Fide­­hestől nyugatra tüzérségi harcok. A Re­kaspataktól (?) délre elfoglalták a Kerek­natas (?) hegyet. A Trotusu völgyében a helyzet változatlan. Az Ueu-völgyben az ellenséget nyugati irányban visszavetet­tük. Az Ojtuz-völgyben a harc a határon túl fekvő vidékeken tovább folyyik. Egy tisztet és 127 közembert elfogtunk. Össze­foglalókig megállapítható, hogy az ellenség Moldva nyugati határán mindenütt a hatá­ron túlra van visszavetve. Jelenleg csak csekély területrészt tart Spilpitza (!) Tro­tusu között, valamint egy jelentéktelen hadállást az Uzu-völgyben. Az ellenség veszteségei igen nagyok. A Buzeu völgyében Tablabuzinál (?), Bratocsanál és Predelutnál nincs újság. Predeál­tól délre a harc tovább folyik. Az ellenséges támadásokat visszautasítottuk. Heves ellenséges támadásokat vertünk vissza Dragoszlavelo vidékén is. Az Olt völgyében semmi új. A Jiu völgyében az­­ellenség nyugati irányban előrenyomul. Az ezen a vidéken folyó harcokban az­ operá­ciókat vezető Dragulita tábornok hadvezér megsebesült. Orsovánál tüzérségi harcok. Déli harcvonal: A Duna mentén néhány ágyúlövés. A Dobrudzsában nincsen újabb esemény. / Orosz jelentés a dobrudzsai visszavonulásról. (Az orosz vezérkar hivatalos jelentése. — Október 25.) Román front: Az­ ellenség a román csa­patokat Predeálnál (18 versztnyire Brassó­tól délre), a Targul völgyében Kampolung­­mellett és a Jiu-völgyben megtámadta és arra kényszerítette, hogy kissé visszavonul­jon. Dobrudzsában az ellenség támadásai az egész arcvonalon tovább tartanak. A ro­mán csapatok és a mieink harcolva észak felé vonultak vissza és kényszerültek, hogy föladják a Csernavoda—Tasavlu-tó vonalat. Repülőtámadás Bukarest erődei ellen. (Hága, október 27.) Bukarestet újabb pusz­tító légi támadás érte. A román főváros fölött nagy német repülőgépraj és egy Zeppelin jelent meg. Az ellenséges légi támadás ezút­tal kizáróan a Bukarest körüli erődítési mű­veknek szólt s főleg bizonyos most épülő új tábori erődítések ellen irányult. Egy Buka­rest­ melletti katonai tábort robbanó­­bombák röszijén elpusztítottak. Számos katona életét vesztette. Román repülőgépeket, amelyek a támadó ellenséget el akarták űzni, a németek visszakergettek. Asquith Románia támogatásáról. (London, október 27. — Reuter.) Az alsóház­ban Carson kérdést intézett a kormányhoz Ro­mánia sorsára vonatkozólag, mire Asquith ezt válaszolta: Nem tartom lehetségesnek, sem­ kívána­tosnak, h­ogy e pillanatban többet mondjak, minthogy Románia katonai helyzetére úgy a brit kormány, mint valamennyi szövetsé­gese a leggondosabb figyelmet fordítja. He­tek óta minden lehető lépést megtettünk és tesszük ma is, h­ogy Romániában küzdő vi­téz bajtársainkat támogassuk bátor harcuk­ban. Reméletül, hogy nem engedjük magun­kat át túlzott pesszimizmusnak. Franciaor­szágban, Oroszországban, Nagybritanniában és Olaszországban úgy a múltban történtek, valamint a jelenben történnek közös intéz­kedések, amelyeknél valamennyien megtesz­szük azt, ami módunkban áll, hogy Romá­niát függetlenségéért vívott harcában tá­mogassuk. Az orosz segítség cs­a­k különbéke. (Zürich, október 27. — ,,Bud. Tud.") Általános föltűnést kelt a Románia számára várt orosz segítség elmaradása, mert fölmerül az a kér­dés, hogy az orosz hadvezetőség nélkülözhető tartalékerők hiánya miatt kénytelen-e így vi­selkedni; arra nem gondolnak, hogy politikai okok vezetik Oroszországot ebben az eljárásá­ban. l éppen olyan föltűnőnek találják az orosz flotta magatartását, amelynek közreműkö­dése a konstanzai harcokban­­igen nagy jelen­tőségű lehetett volna. Oroszországnak ez az érthetetlen viselkedése nemcsak Romániában, de a többi szövetségesnél is nagy idegenkedést kelt és talán nem tisztára véletlen, ha leg­utóbb Rómában újra híresztelések merültek föl Oroszország különbéke kívánságairól, ame­lyek az olasz sajtónak alkalmat adnak e téma megbeszélésére. A románok számára különben csak egy segítség kínálkozik: igen erős orosz sereg. Ma már bizonyosan tudjuk, h­ogy ez az ígért orosz sereg a háború megkezdésekor nem állott Besszarábiában és még mindig nincs meg. A románok rendelkezésére bocsátott se­gítő csapatok száma alig több mint kétszáz­ötvenezer katona s ezek közül hozzávetőleg kétszázhúszezer ember Dobrudzsában harcol, mig a többi a román erdélyi sereghez volt be­osztva. A Konstanzában zsákmányolt vasúti kocsik. (Berlin, október 27.) Itt azt hiszik, hogy a Konstanzában zsákmányolt vasúti kocsik jobbára osztrák és magyar, részben pedig né­met vasúti kocsik, melyeket a háború kitörése­kor Románia a nemzetközi megállapodás meg­sértésével közlekedési célokra használt föl. A koncentrációs kormány. (Genf, október 27.) Párisi lapok a következő 1)v­ikresti jelentést közlik: A kormányban vál­tozások lesznek, részint az egyes tárcák­­ mi­nisztereinek visszalépése, részint tárcanélküli miniszterek bevonása következtében. Mortzun belügyminiszter távozik helyéről és utódja Constantinescu mostani földmivel­ésügyi mi­niszter lesz. Lemond Porumbaru külügymi­niszter is, akit Pherekude, a kamara elnöke követ a miniszterségben. A liberális dissziden­sek vezére, Tom­a Stalian, hajlandónak nyilat­kozott ,­ földm­ivelésügyi tárca átvételére. Tár­canélküli miniszterek lesznek: Take Jones­, Olanescu volt kamaraelnök, Cantacusene Mi­hály volt igazságügyminiszter, aki a Filipescu­párt részéből lép be a kabinetbe. Hervé már megsiratja Romániát. (Berlin, október 27.) Mivel semmiféle segítségkiáltás­ sem állíthatja meg Románia végzetét, Hervé mélabúsan így ír Konstanza megvételéről. ..Elgondolhatjuk, milyen el­keserítő erkölcsi hatása lest­ ennek a győze­lemnek Franciaországra és minden szövet­ségesére. Mit mond most majd Konstantin király és mind a görög semleges pártiak? S hogyha még ez lenne az egész szerencsét­lenség! De hogyan álljanak ellent az oroszok és a románok Mackensen további csapásai­nak, amikor az egyetlen vasúti vonal, amelyen élelmezhetnék ők­et, az ellenség kezére jutott még félelmetesebb Falken­haynnak a hadserege. Mi lesz Bukarestből, ha a német harapófogónak a két vége ott összeér? Az emberek elszörnyedve kérdezik, honnan vette Németország és honnan vették az ő szövetségeseik azt az inváziós hadsereget, amely Romániát fenyegeti Németország most belátta, hogy a kicsiny sikerek takti­kája­ esztelen és nagy ügyességgel vonja el csapatait védelmi frontjáról, hogy ott, ahol jónak látja, irtózatos lecsapásra csoportosítsa azokat. E célra most a román éléskamrát szemelte ki. A német vezérkar e pillanatban elszántságról és támadó szellemről szép leckét­ ad a szövetségesek hadvezetőségeinek. * * sz Front. *­­ A német csapatok elfoglaltak egy orosz előállást Vedsmánál. (A német nagyfőhadiszállás hivatalos jelentése. — Október 27.) Lipót bajor herceg vezértábornagy harcvonala. A Szeard­ mentén az oro­szok még kétszer megismételték hasz­talan támadásukat. Rohamozó százado­kat az árkokat megszálló csapatok tüze visszaűzte. Továbbá délre, a Vedsma tor­kolatánál, sziléziai landwehr-csapatok egy orosz előállást elfoglaltak és egy tisztet és öt főnyi legénységet elfogtak. A lucki arcvonalon (Kisielin-szakasz) az oroszok erős ágyútüze tovább tartott. Éjfélkor támadás következett, amely 3

Next