Népszava, 1916. október (44. évfolyam, 272–302. sz.)

1916-10-29 / 300. szám

364 Görögország. * Megegyezés a görög király és az antant között? . . (London, október 28.) A „Daily Telegraph" jelenti Athénből e hó 25-éről. Jó értesülések alapján a helyzet a következőkben foglal­ható össze: A francia követ Konstantin ki­rálynál való tegnapi audienciáján kijelen­tette, hogy az ország elszakadt részének nem az a szándéka, hogy a főváros ellen támad­jon. E kijelentés után a király lemondott ellenállásáról a francia tengernagy által kö­vetelt katonai rendszabályokkal szemben és megegyezés jött létre. A király megígérte, hogy keresztülviszi mindazokat a rendszabá­lyokat, amelyek hozzájárulhatnak az antant aggodalmainak eloszlatásához. Ezzel szemben a királyt többé neki fogják háborgatni és békésen kormányozhat, majd az ország ama részében, amely hű maradt hozzája. Teljesen meghagyják a király ama szabadságát, hogy folytassa, semlegességi politikáját, amelyhez jobban ragaszkodik, mint valaha. Az ország elszakadt részét a szö­vetségesek szövetségestársuknak tekintik, amelynek joga van ahhoz, hogy részesedjék a jóakaratú semlegesség amaz előnyeiben, amelyet az athéni kormány az antantnak is­mételten megígért. A „Hestia" szerint az új megegyezés értelmében minden oly kísérle­tet, amely az ideiglenes kormány által Bul­gáriával szemben való fellépés ellen irányul, szerződésszegésnek fognak tekinteni. utolsó HImEE Qrmz jelentés a dobrudzsai és Riga körüli harcokról, Do&T­udMs­&aaia a i•'f»mt&no& és oroszok észak­ felé S.Z. orosz vezérkar hivatalosan jelenti ok­tóber 27-én. Román front: Északi vagy erdélyi front: Moldva nyugati határán a­ románok rajtaü­tést intéztek és elfoglalták Poiana falut Oknától északnyugatra 16 versztnyire és a Bistra Ru­ncul magaslatot, Oknától délnyugatra 16 versztnyire. Románia, északi határán a romá­nok az ellenfél offenzíváját megállították és megerősítették állásaikat. A Jiu-folyó mind­két partján elkeseredetten tartanak a harcok. Dobrudzsa-front: Az ellenfél folytatta tá­madásait az egész fronton. A román csapa­tok­ és a mieink harcolva a Harsova- Kanapoho-i vonaltól északra vonulnak vissza. Nyugati front: Kisebb német csapatrészeket, amelyek a Rigától délre lévő állásainkat meg­támadták, visszaűztünk. Heves tüzérségi tüzelés védelme alatt az ellenség körülbelül egy zászló­aljnyi erővel támadást intézett ama­ csapatré­szeink ellen, amelyek Goldovitschi (Moldo­vitschi) falu környékén a Seara­ nyugati part­jára átmentek és arra kényszerítette őket, hogy a keleti partra vonuljanak vissza. Az Erdős-Kárpátokban tüzelései meghiusították Rafailo­vától délre és Voroditától keletre és nyugatra az ellenséges támadási kísérleteket.­ ­fc­l Az internáltak kérdése a német birodalmi gyűlésen. (Berlin, október 28.) A birodalmi gyűlés az összes pártok által benyújtott azt a tövényja­vaslatot, amely szerint az illetékes helyek kö­telesek kívánatra írásbeli fölvilágosítást adni a fönnálló hadirendeletekről, egy külön bizott­ság elé utasította és azutá­n folytatta a polgári személyeknek felügyelet alá helyezésének kér­déséről szóló bizottsági jelentés tárgyalását, amelynél az összes szónokok jogi biztosítéko­kat követeltek az internálás tekintetében. A szociáldemokraták a felügyelet alá helyezés megszüntetését követelték. A vita folyamán Dittmann (a szociáldemokrata munkaközösség tagja) szóba hozta azt az esetet, amikor egy internált szerkesztőnek nem engedték meg, hogy beteg feleségét meglátogathassa és amikor meghalt, hogy temetésén résztvehessen. A szónok ezután számos más esetet hozott föl, köztük azt, hogy nőket Mi történt a mult héten? & A háború krónik­ája. — A hét. Azt a Szakaszát a­ multheti krónikának, amelyben a románokkal való dobrudzsai háború m­egelőzői hetének az eseményeit vá­zoltuk, azzal zártuk, hogy Dobrudzsában a­­legelőző hét végén kezdett újra élénkülni a harci tevékenység. Amint később hivatalos jelentések és összefoglaló félhivatalos kom­müniké (október 20.) elmondotta, a Mackensen -i sereg új nagy támadása id­ én kezdődött, vad iramban folyt, egymás után szerezte meg Tuzlát (20.), Topraisart­ és Kobadinát (21.), a Feketetenger-menti nagy kikötőt, Konstanzát (22., nyolc héttel Románia hadüzenete után), a­ centrumban Medzidiét, a Duna mentén Cser­navodát (25.) és megszerezte ezzel az anyaor­szággal Dobrudzsát összekötő egyetlen vasúti vonalat A csernavodai dunai hidat a románok felrobbantották, a román-orosz sereg észak­nak menekült, de a Duna-menti Harsova is a szövetségesek kezére kerül (27.), akik a tenger felé elterülő vidéken északnak Tulcea felé ül­dözik a hátráló antant-csapatokat. Az erdélyi — keleti és délkeleti — fronton különösebb vál­tozás nem volt; a harcok egyre tartottak, im­már a határon, némely helyütt a határon is túl. A Predeál előtt volt nagy harcok után a szövetségesek elfoglalták Predeált (23.), tovább nyomultak dél felé, a törcsvári szoroson is túl, Kampolung irányában; a Berecki-hegységben vannak még nagy harcok egyidőben azzal, hogy a Vulkán-szorost ismét elfoglalták az osztrák és magyar csapatok (21.); a keleti vi­déken az Uz- és a Tatros-völgyben mennek a határon túl a már támadó szövetségesek. A nyugati harcterek közül a Somme-vi­déken nagyobb változás nem volt, noha tartott a csata az egész héten át, nem teremtett ilyent a 22-i, északába benyúló nagy angol támadás sem. A Maasnál német frontot nagy erővel támadták meg a francia csapatok (23.—24.) és a támadásaikkal Douaumont erődjéig fölszórították a német vo­nalat, amint jelentették: vagy hétkilométeres szélességben, vagy kétkilométeres mélységben; nyomban öt német ellentámadás felelt, erre, de a frontvonalat visszaszorítani nem tudta,­­ az új francia eredményeknek azonban útját állta. Az orosz harctéren nem volt változás. Volhyniában, a három országhatár találkozá­sának színhelyén voltak csatározások; ez utóbbi helyen a hét végén (27.) a német és osz­trák-magyar csapatok négy kilométerre be­nyomták az orosz frontot. Különösebb változás nem volt az olaszokkal való háború szín­helyein sem. A Karszt-fensikon csak tüzérségi tevékenység volt. A macedóniai harc­téren csatározásokkal telt el a hét; ezek a hely­zeten nem változtattak. Fölötte megbízhatatlan hírek e héten is nagyszámban keringtek az oroszokkal való háborúnak k­ü­l­önbéké­vel való befejezé­séről; hivatalos vagy a megbízhatóságnak akármilyen kis látszatával is föllépő hír azon­ban nem akadt. A hét krónikájához tartozik, hogy gróf Stürgkh osztrák miniszterelnök me­rénylet, áldozata lett. (21.), hogy Körber kabi­netalakításra kapott, megbízást. (27.) és hogy Grey brit külügyminiszter a külföldi sajtó­egyesület lakomáján beszédet, mondott, (23.), amely főképen a világháború kitörésének okai­val és a nemzetközi konfliktusoknak a jövőben nemzetközi liga útján való megakadályozásá­nak kérdésével foglalkozott. A tengeri háborúnak nagyjelentőségű eseménye az, amiről a német admiralitás 27-i jelentése tudatott: német torpedóhajók az an­gol csatornában a Folkestone—Boulogne-i vo­nalig Vagy tizenöt ellenséges hajót elpusztítot­tak A norvég-német konfliktus nevezetesebb állomáshoz nem jutott. NÉPSZAVA 1916 október 26.­ és leányokat felügyelet alá helyeztek és prosti­tuáltakkal zártak össze. Helfferich államtitkár hangsúlyozta a­ felügyelet alá való helyezés szükségességét, amely azonban nem lehet ment­sége a túlkapásoknak, amelyekkel szemben megindítják a vizsgálatot. A szerkesztő esetében megállapították, hogy különválva élt feleségé­től, ami azonban semmiesetre sem menti a ha­tóságok eljárását. Paasche (nemzeti szabadelvű) kijelentette, hogy a Dittmann által fölhozott eset fölött való felháborodás nagyon érthető. A szónok azt várta, hogy az államtitkár nyíltan és becsületesen kijelenti, hogy ily állapotokat nem szabad megtűrni. Csak ily kijelentés nyug­tathatja meg a népet. * Gátatják a kü­lönyérte­sű­vét. — Sduar­d Bwnsmam­ elvtárs a bérta­rdésről. Néhány nap óta orosz különbéke lehető­ségének a­ hit­e kering a világsajtó egy részé­ben. A hir egy svájci lapban látott először napvilágot, onnan belekerült Svájc többi lapjába, majd gyors egymásutánban átvet­ték a­ központi hatalmi szövetséghez tartozó országok újságjai. A részben ismert, rész­b­en ismeretlen forrásokból származó jelen­tések rendes körforgó útjára került ez a hír is, úgy mint a­ többi magán­jelent­és, amiket több-kevesebb figyelemmel elolvasunk s azután vagy­­elhisszük vagy nem hisszük el. Ez a hír mégis mintha komolyabb formá­ban 1s lépett volna föl és a közvélemény is ál­talában nagyobb optimizmussal fogadta, mint az eddigi hasonló jelentéseket. Rövid pár nap alatt azonban kiderült, hogy ennek a makacsul kolportált híresztelésnek sincs semmi alapja. .Bernstein elvtárs a német birodalmi gyűlésen jelentette ki, hogy az orosz különbéke­­ kilátástalan és most a­ magyar kormány német félhivatalosa, Bécs­ből keltezett vezetőcikkében, amely nyilván félhivatalos forrásból származik, cáfolja a különbéke hírét. De cáfolja a­ hírt a bécsi „Fremdenblatt" is, amely azt írja, hogy „az Oroszországgal való különbékéről szóló híresztelések minden alapot nélkülöznek". Sajnos, a­ mai viszonyok között, mi nem nyil­váníthatjuk véleményünket a fölmerült béketémáról,­­ pusztán arra kell szorítkoz­nunk, hogy az ügyre vonatkozó híreket szá­razon följegyezzük. Az alábbiakban röviden beszámolunk az orosz különbéke hírére vonatkozó közlemé­nyekről: Bécsből cáfolják a hírt. A „Pester Lloyd" szombat reggeli számá­nak vezető helyén közli a következő bécsi táviratot: Egy idő óta a­ külföldi sajtót, bejárta az a­ hír — többek között a svájci lapokat is —hogy az orosz kormány külön békét akar kötni. Mi, akik a háború eleje óta megszoktuk, hogy min­den hónapban legalább egyszer azt olvashat­juk a­ külföldi sajtóban, hogy Ausztria-Ma­gyarország különbékét, akar, bizonyos elég-

Next