Népszava, 1917. január (45. évfolyam, 1–31. sz.)

1917-01-18 / 18. szám

XX.TL évfolyam. AS ELŐFIZETÉS AB A:­­ffj • n», tr, na— I negyed 6 ti«..»*.. .Ml kor. fel­é»ie......... 35.— kot. ) egy hóra „..S,Hkor. egy hétre Sfl fillér. £«LYEB SZÁ­K ÁRA 30 FELLEL. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Meg­jelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐS­ÉG: V., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 8-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) 18. szám. Budapest, 1917. január 18. csfdtörték. A háborús válság és a szociáldemokrácia Troelstra elvtárs a Hét Volk január 1­)-iki számában az Internacionálé helyzetével foglalkozik és tarthatatlannak minősíti azoknak az­ álláspontját, akik lehetetlen ürügyekkel meggátolják­, hogy a szociál­demokrata pártok nemzetközi szervezete a háború és a béke kérdésében állást foglal­hasson. Troelstra megemlíti, hogy az összes szociáldemokrata pártok követelik a nemzet­közi iroda összejövetelét és a francia szociáldemokrata pártban is az elvtársak többsége arra az álláspontra helyezkedett, hogy az Irodának értekezletre kell össze­jönnie. A francia szociáldemokrata párt legutóbbi kongresszusán csak 130 szótöbb­séggel ellenezték az összejövetelt­, de ez a többség is csak olyan módon létesült, hogy a megszállott területek szavazatait egy­szerűen olyanoknak számították, mint ame­lyek ellenzik az Internacionálé egybehívását. A hollandiai szociáldemokrata munkás­párt és a nemzetközi szocialista iroda hollandiai végrehajtó bizottságának tagjai komolyan tárgyalták ezt a­ kérdést és föl­szólították a nemzetközi iroda elnökét,­­Vanderveldét, továbbá az angol és francia szociáldemokratákat, hogy az iroda teljes ülésének megtartását tegyék lehetővé. A központi hatalmak­ szociáldemokrata pártjai sohasem kifogásolták a nemzetközi iroda összehívását. A német, az osztrák és a magyar szociáldemokrata pártok kifeje­zetten azt hangoztatták, hogy a szociál­demokrata pártok közötti ellentétek ki­egyenlítésére a legjobb es­zköz a nemzetközi iroda összehívása, amelyen a véleményeket tisztázni lehetne és az összes munk­áspárto­kat egységesen lehetne fölsorakoztatni a háború ellen. A háború első hónapjaiban­ az Inter­nacionálé összejövetelét nemcsak a külön­böző kormányok és a közlekedési zavarok gátolták volna meg, hanem a francia, angol és a belga szociáldemokraták állásfoglalása. A­ szervezett munkások ellenfelei nagy örömmel használták ki a szociáldemokrácia ellen az egyetértésnek megbomlását és az Internacionálé csődjéről beszéltek. Most tehát, amikor egyre jobban közeledünk az egységes állásfoglaláshoz, tisztázni kell, hogy az Internacionálé milyen szerepet játszhatott volna a háborúban és mi annak a jelentősége, ha a nehézségeket legyűrve, ismét egységesen működhetik a békés ki­bontakozás érdekében. Ha végiglapozzuk a nemzetközi kon­gresszusok jegyzőkönyveit, akkor azt lát­juk, hogy a szociáldemokrácia sohasem álltatta magát azzal, hogy a háború kitöré­sét meg tudja akadályozni. Az 1893-ban megtartott zürichi kongresszuson a hollan­diaiak azt indítványozták, hogy hia vala­mely állam hadüzenetet küld, akkor a mun­kásságnak az általános sztrájkkal és a katonai szolgálat megtagadásával kell vá­laszolnia. A nemzetközi kongresszus a hollandi elvtársak indítványát, elvetette és kimondta, hogy a háborút csak a világ összes munkásainak szolidaritása és szerve­zése bírja meggátolni, hogy a munkásság­nak előbb meg kell hódítania a politikai hatalmat és el kell pusztítania a kapita­lizmust. „Az osztályuralom megdöntésével megszűnik a háború is. A kapitalizmus bukása a világbékét jelenti." Az 1896-ban, Londonban megtartott nemzetközi szociál­demokrata kongresszus még világosabban körülírja, hogy: „a háború fő­ oka a kapita­lista államokban nem a vallási vagy nem­zeti különbségekben, hanem az uralkodó osztályok gazdasági ellentéteiben lelhető föl."Amint a kapitalisták a munkások életét és egészségét folytonosan föláldozzák a munka harcmezején, éppen olyan lelkiis­meretlenül rendeznek vérfürdőt, h­ogy új piacok meghódításával, új nyereségre tegyenek szert"­. E nemzetközi kongresszusok állandóan a lefegyverezést, a döntő bíróságokat és ha a választott bíróságok nem tudnak ered­ményre jutni, a népszavazást követelték a háború és béke kérdéseiben. A stuttgarti kongresszuson 1907-ben Vandervelde védel­mezte azt a határozati javaslatot, amely megszabja, hogy a munkásságnak a háború kitörése után minden országban kötelessége annak gyors befejezésére törekedni és min­den erejét föl kell használnia arra,­­hogy a háború nyomán előálló gazdasági és poli­tikai válságot a nép fölvilágosítására ki­használja és ezzel a kapitalista osztályura­lom pusztulását elősegítse k1. A szociáldemokrata pártok tehát min­denkor tisztában voltak azzal, hogy amíg a politikai hatalmat nem hódították meg, míg az ország lakosságának többsége nem harcol velük együtt, addig a szociáldemo­krá­cia nem elég erős arra, hogy a háború kitörését meggátolja. Hiszen az államhata­lomnak a militarizmus a legerősebb fegy­vere. Ha a szervezett­ munkások a milita­rizmus hatalmával sikeresen szembe száll­hatnának, akkor meg tudnák dönteni a ka­pitalista társadalmat és ezzel eltakaríta­nák újból azt a termelő módot, amely az örökös fegyverkezéssel s az imperialista törekvéseivel állandóan veszélyezteti a békét. A nemzetközi kongresszusokon nem került szóba a nemzeti védelem kormánya. Sehol sem beszéltek arról, hogy a szociál­demokraták a nemzeti védelem ürügye alatt megtagadhatják a nemzetközi irodá­ban való résztvételt, hogy tiltakozhatnak a tárgyalások ellen, mert a saját államukat meghódították, mert területeiket megszáll­ták. Az angol, a francia és a belga szociál­demokratáknak az irodából való távolléte semmivel sincs megindokolva. Ha kifogá­solják a németek állásfoglalását, akkor ezt megtehetik a világ többi nemzetei előtt a nemzetközi iroda ülésén és ha­ ott­ kiderül, hogy igazuk van, h­ogy a németek nem szo­ciáldemokratákhoz méltóan cselekedtek, akkor a többi nemzetek megbélyegezhetik a németek­ eljárását. A franciák és angolok nem tartották szükségesnek az Iroda egy­behívását, hanem egyoldalúan foglaltak állást ,és a kormányaikhoz csatlakozva elő­segítették a háborús uszítást. A nemzetközi szociáldemokrata kon­gresszusok határozatai szerint a nemzet­közi iroda egységét egyetlen nemzetnek sem szabad megbontania. A nemzetközi iroda titkára, Huysmans elvtárs fáradha­tatlan szorgalommal s elismerésre méltó kitartással dolgozik azon, hogy az Iroda teljes ülését létre­hozza. Az ő fáradozásai­nak köszönhető, hogy a különböző orszá­gokban egyre többen foglalnak állást az értekezlet megtartása mellett. A magyar­országi szociáldemokrata párt már ismétel­ten kijelentette, hogy szükségesnek tartja az összes szociáldemokrata pártok nemzet­közi értekezletét, mert a béke ügyének so­kat használhat a munkásság egységes é­­ldefoglalása. Igaz, hogy a háború kitörésekor a szo­ciáldemokrata pártok nem tudták meggá­tolni a hadseregek mozgósítását. Ismétel­jük, hogy a kapitalista társadalomnak a militarizmus a legjobban megkonstruált hatalmi eszköze. A háború eredményes el­hárítására a világ összes munkásainak egyenlő f­okú szervezettsége lett volna szükséges, mert csak ilyen módon számít­hattunk volna sikerre. A német hadseregek gyors előnyomulása, a belga semlegesség megsértése, a francia területek megszál­lása, megbontotta a szociáldemokraták so­rait és az úgynevezett nemzeti védelem tá­borába kergette az angolokat és franciákat. Most azonban már elmúlt a bénultság és a zavar első ideje. A világ összes népei tiltakoznak a­ további pusztítás és vérontás ellen. Az angolok ezerszámra tartják a békegy­űléseket és Franciaország munkás­sága szintén azt követeli, hogy a nemzet­közi irodában az összes nemzetek tanács­kozzanak a béke ügyéről. "A francia kisebb­ségből nemsokára többség lesz és akkor el­hárul az utolsó akadály is, amely a munkás­ság állásfoglalását meggátola. Az inter­­­nacionálé, amely a háború kitörését nem­­tudta meggátolni, a béke ügyének" hatalmas szolgálatokat tehet, mert ha a munkások minden álamból egységesen tiltakoznak" a háború ellen, akkor békét kell kötni! Lapunk mai osám­a 12 oldal.

Next