Népszava, 1917. január (45. évfolyam, 1–31. sz.)
1917-01-18 / 18. szám
XX.TL évfolyam. AS ELŐFIZETÉS AB A:ffj • n», tr, na— I negyed 6 ti«..»*.. .Ml kor. felé»ie......... 35.— kot. ) egy hóra „..S,Hkor. egy hétre Sfl fillér. £«LYEB SZÁK ÁRA 30 FELLEL. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: V., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 8-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) 18. szám. Budapest, 1917. január 18. csfdtörték. A háborús válság és a szociáldemokrácia Troelstra elvtárs a Hét Volk január 1)-iki számában az Internacionálé helyzetével foglalkozik és tarthatatlannak minősíti azoknak az álláspontját, akik lehetetlen ürügyekkel meggátolják, hogy a szociáldemokrata pártok nemzetközi szervezete a háború és a béke kérdésében állást foglalhasson. Troelstra megemlíti, hogy az összes szociáldemokrata pártok követelik a nemzetközi iroda összejövetelét és a francia szociáldemokrata pártban is az elvtársak többsége arra az álláspontra helyezkedett, hogy az Irodának értekezletre kell összejönnie. A francia szociáldemokrata párt legutóbbi kongresszusán csak 130 szótöbbséggel ellenezték az összejövetelt, de ez a többség is csak olyan módon létesült, hogy a megszállott területek szavazatait egyszerűen olyanoknak számították, mint amelyek ellenzik az Internacionálé egybehívását. A hollandiai szociáldemokrata munkáspárt és a nemzetközi szocialista iroda hollandiai végrehajtó bizottságának tagjai komolyan tárgyalták ezt a kérdést és fölszólították a nemzetközi iroda elnökét,Vanderveldét, továbbá az angol és francia szociáldemokratákat, hogy az iroda teljes ülésének megtartását tegyék lehetővé. A központi hatalmak szociáldemokrata pártjai sohasem kifogásolták a nemzetközi iroda összehívását. A német, az osztrák és a magyar szociáldemokrata pártok kifejezetten azt hangoztatták, hogy a szociáldemokrata pártok közötti ellentétek kiegyenlítésére a legjobb eszköz a nemzetközi iroda összehívása, amelyen a véleményeket tisztázni lehetne és az összes munkáspártokat egységesen lehetne fölsorakoztatni a háború ellen. A háború első hónapjaiban az Internacionálé összejövetelét nemcsak a különböző kormányok és a közlekedési zavarok gátolták volna meg, hanem a francia, angol és a belga szociáldemokraták állásfoglalása. A szervezett munkások ellenfelei nagy örömmel használták ki a szociáldemokrácia ellen az egyetértésnek megbomlását és az Internacionálé csődjéről beszéltek. Most tehát, amikor egyre jobban közeledünk az egységes állásfoglaláshoz, tisztázni kell, hogy az Internacionálé milyen szerepet játszhatott volna a háborúban és mi annak a jelentősége, ha a nehézségeket legyűrve, ismét egységesen működhetik a békés kibontakozás érdekében. Ha végiglapozzuk a nemzetközi kongresszusok jegyzőkönyveit, akkor azt látjuk, hogy a szociáldemokrácia sohasem álltatta magát azzal, hogy a háború kitörését meg tudja akadályozni. Az 1893-ban megtartott zürichi kongresszuson a hollandiaiak azt indítványozták, hogy hia valamely állam hadüzenetet küld, akkor a munkásságnak az általános sztrájkkal és a katonai szolgálat megtagadásával kell válaszolnia. A nemzetközi kongresszus a hollandi elvtársak indítványát, elvetette és kimondta, hogy a háborút csak a világ összes munkásainak szolidaritása és szervezése bírja meggátolni, hogy a munkásságnak előbb meg kell hódítania a politikai hatalmat és el kell pusztítania a kapitalizmust. „Az osztályuralom megdöntésével megszűnik a háború is. A kapitalizmus bukása a világbékét jelenti." Az 1896-ban, Londonban megtartott nemzetközi szociáldemokrata kongresszus még világosabban körülírja, hogy: „a háború fő oka a kapitalista államokban nem a vallási vagy nemzeti különbségekben, hanem az uralkodó osztályok gazdasági ellentéteiben lelhető föl."Amint a kapitalisták a munkások életét és egészségét folytonosan föláldozzák a munka harcmezején, éppen olyan lelkiismeretlenül rendeznek vérfürdőt, hogy új piacok meghódításával, új nyereségre tegyenek szert". E nemzetközi kongresszusok állandóan a lefegyverezést, a döntő bíróságokat és ha a választott bíróságok nem tudnak eredményre jutni, a népszavazást követelték a háború és béke kérdéseiben. A stuttgarti kongresszuson 1907-ben Vandervelde védelmezte azt a határozati javaslatot, amely megszabja, hogy a munkásságnak a háború kitörése után minden országban kötelessége annak gyors befejezésére törekedni és minden erejét föl kell használnia arra,hogy a háború nyomán előálló gazdasági és politikai válságot a nép fölvilágosítására kihasználja és ezzel a kapitalista osztályuralom pusztulását elősegítse k1. A szociáldemokrata pártok tehát mindenkor tisztában voltak azzal, hogy amíg a politikai hatalmat nem hódították meg, míg az ország lakosságának többsége nem harcol velük együtt, addig a szociáldemokrácia nem elég erős arra, hogy a háború kitörését meggátolja. Hiszen az államhatalomnak a militarizmus a legerősebb fegyvere. Ha a szervezett munkások a militarizmus hatalmával sikeresen szembe szállhatnának, akkor meg tudnák dönteni a kapitalista társadalmat és ezzel eltakarítanák újból azt a termelő módot, amely az örökös fegyverkezéssel s az imperialista törekvéseivel állandóan veszélyezteti a békét. A nemzetközi kongresszusokon nem került szóba a nemzeti védelem kormánya. Sehol sem beszéltek arról, hogy a szociáldemokraták a nemzeti védelem ürügye alatt megtagadhatják a nemzetközi irodában való résztvételt, hogy tiltakozhatnak a tárgyalások ellen, mert a saját államukat meghódították, mert területeiket megszállták. Az angol, a francia és a belga szociáldemokratáknak az irodából való távolléte semmivel sincs megindokolva. Ha kifogásolják a németek állásfoglalását, akkor ezt megtehetik a világ többi nemzetei előtt a nemzetközi iroda ülésén és ha ott kiderül, hogy igazuk van, hogy a németek nem szociáldemokratákhoz méltóan cselekedtek, akkor a többi nemzetek megbélyegezhetik a németek eljárását. A franciák és angolok nem tartották szükségesnek az Iroda egybehívását, hanem egyoldalúan foglaltak állást ,és a kormányaikhoz csatlakozva elősegítették a háborús uszítást. A nemzetközi szociáldemokrata kongresszusok határozatai szerint a nemzetközi iroda egységét egyetlen nemzetnek sem szabad megbontania. A nemzetközi iroda titkára, Huysmans elvtárs fáradhatatlan szorgalommal s elismerésre méltó kitartással dolgozik azon, hogy az Iroda teljes ülését létrehozza. Az ő fáradozásainak köszönhető, hogy a különböző országokban egyre többen foglalnak állást az értekezlet megtartása mellett. A magyarországi szociáldemokrata párt már ismételten kijelentette, hogy szükségesnek tartja az összes szociáldemokrata pártok nemzetközi értekezletét, mert a béke ügyének sokat használhat a munkásság egységes éldefoglalása. Igaz, hogy a háború kitörésekor a szociáldemokrata pártok nem tudták meggátolni a hadseregek mozgósítását. Ismételjük, hogy a kapitalista társadalomnak a militarizmus a legjobban megkonstruált hatalmi eszköze. A háború eredményes elhárítására a világ összes munkásainak egyenlő fokú szervezettsége lett volna szükséges, mert csak ilyen módon számíthattunk volna sikerre. A német hadseregek gyors előnyomulása, a belga semlegesség megsértése, a francia területek megszállása, megbontotta a szociáldemokraták sorait és az úgynevezett nemzeti védelem táborába kergette az angolokat és franciákat. Most azonban már elmúlt a bénultság és a zavar első ideje. A világ összes népei tiltakoznak a további pusztítás és vérontás ellen. Az angolok ezerszámra tartják a békegyűléseket és Franciaország munkássága szintén azt követeli, hogy a nemzetközi irodában az összes nemzetek tanácskozzanak a béke ügyéről. "A francia kisebbségből nemsokára többség lesz és akkor elhárul az utolsó akadály is, amely a munkásság állásfoglalását meggátola. Az internacionálé, amely a háború kitörését nemtudta meggátolni, a béke ügyének" hatalmas szolgálatokat tehet, mert ha a munkások minden álamból egységesen tiltakoznak" a háború ellen, akkor békét kell kötni! Lapunk mai osáma 12 oldal.