Népszava, 1917. december (45. évfolyam, 297–321. sz.)
1917-12-30 / 321. szám
2017 december SGL SFFIPSARITA úgy bánjanak, mint ahogyan Németország eljár Oroszországgal szemben. Jogunk van kérdezni, hogy miért nem követték ezt az utat különösen Törökországra vonatkozóan- Mi nem vagyunk abban a helyzetben, hogy Oroszországot tartósan ellenségeink kezében hagyjuk. Henderson végül formális indítványt tett az emlékirat elfogadására vonatkozóan. Havelock Wilson, a tengerészet képviselője azt javasolta, hogy vessék el az emlékiratot, amelyről nagyon skeptikusan nyilatkozott. Azt mondta, hogy sohasem terjesztettek a szakszervezeti kongresszus elé oly írást, mint az az indítvány, amely tele van ellen mond só okkal . A szónok szeretné tudni, hogy azok közül, akik az emlékirat mellett foglalnak állást, mily sokan vannak, akik helyeslik az abban foglalt nézeteket A munkások nem tudják, hogy tulajdonképen miért viselünk háborút. A háborút azért folytatjuk, hogy a porosz autokráciát és a militarizmust megsemmisítsük. Wilson továbbá kifejtette, hogy a német nemzet, valamint, a német kormány vétkesek és a tengerészek sohasem fognak többé oly hajókon járni, amelyeken németek vannak, mindaddig, amíg a német nemzet be nem látja, hogy súlyos hibát követett el és meg nem bánja gyáva szószegését. Egy glasgowi delegátus, aki csatlakozott Havelock Wilson nézetéhez, azt mondta, hogy Henderson nyilván kétféle módon akarta a békét előidézni,"egyszer a győzelem által és máskor tárgyalások útján. Ezzel végezte beszédét: Mi, mint munkások, a kormányt támogatni fogjuk, amíg a németeket legyőztük. Havelock Wilsonnak azt az indítványát, hogy az emlékiratot ne fogadják el, elvetették. Thomas, az alsóház, tagja, azt mondja, hogy a kormány a hadicélokról a munkások háta mögött akart tárgyalni, tekintet nélkül arra, hogy a munkások hozzájárulnak-e vagy nem a hadicélokhoz. Hendersonnak az Ausztria-Magyarországgal, Törökországgal kötendő különbékére vonatkozó megjegyzéséről Thomas azt mondta, hogy durva hiba volna, ha kifejezésre jutna, hogy az emlékirat aláírói hinnének a Törökországgal és Ausztria-Magyarországgal való különbékében és hadicéljaik tekintetében nem volnának egységesek. Nekünk tovább kell harcolnunk, amíg a helyeseknek elismert hadicélokat elértük. Az emlékiratot kézemeléssel elfogadták., A munkáspárt végrehajtó bizottsága és a szakszervezeti kongresszus parlamenti bizottsága ezután táviratot fogalmaztak meg Huysmansnak, a stockholmi nemzetközi szocialista iroda titkárának, amelyben azt kérik, hogy közölje a határozatot a pétervári szovjettel és tudassa vele, hogy a szakszervezeti kongrszszus és a munkáspárt erősen ellenzi - különbékét és hogy közölje mindezt Brandinggal is. Lloyd George későnek nyilatkozott mindkét bizottság fogadására. Ez az értekezlet nagyon figyelemre méltó, mert azt mutatja, hogy az a háború- és békepolitika, amelyet Lloyd George képvisel, kevesebb követőre talál a munkásság soraiban, mint Henderson politikája. Lloyd George befolyása csökken. Hendersoné növekszik ,— ez mindenesetre a béke esélyeinek növekedését jelenti. nek a békének teljes kiépítése és fentartása érdekében kitoott, a fegyverkezés fokozatos és kölcsönös csökkentését, a tengerek szabadságának biztosítását és a kötelező döntőbíráskodás egyidejű behozatalát. Eljutottunk ahhoz a várva-várt fordulóponthoz, hogy Oroszország már tárgyalásokat indított velünk. Az Oroszországgal való békekötést nem akadályozhatja az a körülmény, hogy a lengyel királyságot önálló alkotmányos állammá proklamáltuk,annál kevésbé, mert az orosz kormány is elismerte a népek önrendelkezési jogát Nem másról, mint egy régi igazságtalanság megszüntetéséről, egy hosszú időn át elnyomott nagy nemzet fölszabadításáról van szó. A magyar országos bizottság a legnagyobb örömmel üdvözli az önálló lengyel királyság visszaállítását. Sajnos, az ellenséges nyugati hatalmak még mindig nem látják elérkezettnek az időt, hogy a céltalan emberölésnek véget vessenek. Velük szervben nem marad más hátra, mint hogy a békére kell őket kényszeríteni. Az albizottság azt az indítványt terjeszti a, országos bizottság elé, hogy vegye tudomásul a külügyminiszter expozéját nyilvánítsa elismerését és bizalmát külügyi politikája és a béke előkészítése körüli tevékenysége iránt egyben fejezze ki megelégedését ama kijelentésén, amelyet a nemzetiségi önrendelkező jogra vonatkozólag tett Az albizottság határozottan tiltakozott az ellen, hogyily kérdések a béketárgyalásokba belevonassanak és egyenesen merényletnek és hazaárulásnak minősítette azoknak az osztrák politikusoknak az eljárását, akik nem átallottak ily követelményeket nyíltan támogatni és ezzel ellenségeink mellé szegődni. E tiltakozást a külügyminiszter is teljesen magáévá tette* * A király megállapította a kvótát. Az 1867-iki kiegyezési törvény szerint, ha ti Reichsrat és a magyar országgyűlés között a kvóta tekintetében megállapodás nem jönne létre, a király döntésére bízzák a kvóta, megállapítását. Miután tudvalevőleg a két ország képviselőtestülete megegyezésre nem jutott a királynak kellett döntenie és a király most Wekerléhez intézett kéziratában az eddigi kvótát, vagyis Magyarország részéről 30,4 százalékot állapított meg egy év tartamára. Miniszterek Bécsben. Wekerle miniszterelnök szombaton délután Bécsbe utazott. Serényi kereskedelemügyi és Mezőssy Béla földmivelésügyi miniszterek szombaton este Bécsbe utaztak, ahol a két országot közösen érdeklő gazdasági kérdésekből fognak tárgyalásokat ( politika hlPál. .* * Békét! A külügyi albizottság jelentései) A magyar delegáció külügyi albizottsága elkészítette jelentését a közös külügyminiszter expozéjáról. A jelentés a hivatalos okmányokból és a tényekből arra a következtetésre jut, hogy külügyi politikánk távol állott minden hódító szándéktól. Szerinte a Szerbiának üzent háború is valójában védelmi cselekedet volt A Szerbia ellen tett megtorló lépésünk ürügyül szolgált Oroszország beavatkozására, Franciaország revanspolitikájára és Angliának a német gazdasági verseny megtörésére. Olaszország és Románia még komoly ürügyet se hozhatott föl velünk szemben. Harctéri sikereink közelebb hozták az annyira óhajtott célt, hogy az embertelen mészárlásnak véget vessünk s olyan békét teremtsünk, amely biztosíték lesz arra, hogy területi épségünk és nyugalmas fejlődésünk nem lesz célpontja újabb támadásoknak. A jelenlegi külügyminiszter nem tűzhetett ki magának nagyobb világtörténeti jelentőségű feladatot mint a "népek becsületét exisztenciáját és fejlődésszabadságát" biztosító béke megvalósítását amint az a békeajánlatban proklamáltatok. Ebbe a cselekvésében számíthat az országos bizottság és az egész magyar nemzet támogatására. A békeprogramban nyíltan kifejezésre jut hogy a velünk harcban álló népek elnyomására nem gondolunk, hanem csak oly békét akarunk, amely „Ausztria és Magyarország szabadságát önállóságát és területi birtokállományát csorbítatlanul biztosítja". Az országos bizottság magáévá teszi azokat a biztosítékokat is, amelyeket a külügyminiszteren Kik az okai a Hogy..*tianít meg az: uxsoma* hogyan Befist Zest&zdeniz Magyarországon már megszoktuk, hogy minden, a nagy tömegek érdekeit érintő dolgot elkésve csinálnak. Szándékosan vagy tudatlanságból történik-e ez, nem tudjuk, de így van. A cipőellátás szervezése is elsősorban rosszul, másodsorban későn történt Pedig a baj elég korán jelentkezett. Már 1915-ben erősen érezhető volt a cipőhiány és a cipőuzsora. A cipőnyomoruság leküzdésére azonban nem történt semmi. Az alsóanyag árát maximálta a kormány, de ez nem enyhítette a cipőnyomoruságot Két éve elmúlatt, hogy a kormány maximálta a talpbőr árát, de az uzsora még mindig nő. A 14 koronás maximális ár mellett 80—110 koronát fizetnek egy kiló talpbőrért. Így van ez a csőtbőröknél is. A nerró- és bokszbőrök kvadrátja S.10 koronára van maximálva. A borkereskedőknél azonban ezért az árért nem kapni árat „kéz alatt" 22—28 koronáért azonban lehet egy kvadrát felsőbőrt szerezni. A maximális áron beszerzett anyag is — a hanyag és tökéletlen ellenőrzés folytán — mire a fogyasztóhoz jut, eléri az uzsoraárat . Egy cikk keretében lehetetlen leírni azt a sok visszaélést, ami a bőráruk forgalombahozatalánál és a lábbelitermelésnél a maximális árak körül történik. Csak azt fogjuk bizonyítani, hogy ha a kormányok csak egy kevés előrelátással és lelkiismeretességgel intézték volna a cipőellátás ügyét, akkor ma nem járna a közönség 80—10—180 koronás cipőkben. A" Népruházasi Bizottság csak" a folyó évi október 20-án kiadott kormányrendelet alapján létesült. A népruházattal csak távolról foglalkozók is tudják, hogy ez az intézkedés, is elkésett ha a bizottság még a legjobb akarata mellett sem lesz képes arra, hogy a korai tél folytán megnövekedett cipőnyomorúságon lényegesen segíthessen. „Mire a szervezésen átesik, tavasz lesz, amikor már az idő is segít a baj megoldásán. A Népruházati Bizottság működéséhez egyébként sem fűzhetünk nagy reményeket. A kormányok eddig még minden hasonló intézkedést csak tessék-lássék alapon szerveztek. Miért legyen kivétel a Népruházati Bizottságra vonatkozó rendelet? Mindjárt a bizottság megalakulásánál megmozdultak a hatalmas bőripari, érdekeltségek, hogy a bizottságból mellőzzék a munkások szakszervezeteinek az érdekképviseleteit. A kormány legnagyobb részben engedett a nagytőke nyomásának, hogy a nagytőke kalkulációit a munkásság és a fogyasztók érdekeit ismerő nem védő szakszervezeti emberek minél kevésbé zavarhassák. Ha a kormányok komolyan akartak volna foglalkozni a népruházás kérdésével, úgy már régen kellett volna megszervezni egy messzemenő hatáskörrel ellátott testületet vagy bizottságot E bizottságnak legelső teendője az kellett volna, hogy legyen a termelésnek a fogyasztás arányainak megfelelő megszervezése. Első és legfontosabb feladata lett volna a lábbelikészítéshez szükséges anyag előteremtése. Második teendő a cipőgyárak és kiüzemek termelésének a kihasználása és fokozása. Ha a lábbelikészítéshez szükséges anyag megszerzése után kevés hozzáértéssel és jóakarattal a cipőgyártás fokozását ez év július havában megkezdték volna, ma legalább 350—400.000 párral több cipője lehetne az országnak. Még a nyár folyamán a cipőgyárak termelését hetentnként minden megerőltetés nélkül fokozni lehetett volna 16—18.000 párral. A kisebb gép- és kézi üzemek is tudtak volna heti 2000 párral többet termelni. Ez összesen heti 20.000 pár. Ha pedig a gyárak, úgy mint a háború elején a hadsereg részére, dolgoztak volna éjjel és nappal, hetenként 28—30.000 pár cipővel termelhhettek volna többet. Hogy ez nem légből kapott állítás, azt azonnal igazoljuk. A Schmidt és Wolfner hadfelszerelési üzemekben állandóan voltak üzemzavarok. Ezekben a üzemekben hetenként, megfelelő, munkáslétszámmal legalább 10 MKI pár erősebb munkásbakanccsal vagy cipővel lehetett volna többet termelni. A Wolfner-gyárban minden lehetőség megvan a polgári munkák termelésére is. A „Robnt", a Kisiparosok Szövetsége, a szegedi, miskolci szövetkezetek, „Turul", „Hungária" és „Embe" cipőgyárai*, amelyekben a termelt cipőknek 75 százaléka polgári fogyasztók részére való, állandóan üzemzavarokkal küzdöttek. Helyes anyag-, elosztási eljárással és a meglévő munkaerővel hetenkintül 7000 pár polgári cipővel tudtak volna többet termelni. Az országban három teljesen fölszerelt cipőgyár van bezárva. Ezek egyike a váci Kobrak-gyár, amely az ország legjobb gyára volt (Most rokkant katonák tanításával kísérleteznek benne.)A bea zárt cipőgyárak üzembehelyezésével hetenként szintén lehetett volna 2500—3000 párt előállítani. A kézi üzemek termelésének a fokozásával, a fennakadások megszüntetésével szintén legalább 2000 pár többtermelést lehetett volna elérni. A bezárt gyárak üzembehelyezésének, az üzemben levők termelésének a fokozásával még a cipőgyártáshoz szükséges tanult munka-erő hiánya sem lehetett akadálya. A háború alattezrével vont el a hadvezetőség a cipőgyáraktól munkásokat, akiket különböző jast vitó műhelyekben, más szakmákban, semmi-* esetre sem képességeiknek és hasznosságuknak megfelelő helyen, tartanak. Ma is lehetséges volna, a szénhiány dacára, 8—10.000 pár cipővel többet termelni hetenkint ha a termelés helyesen volna szervezve. Ma a cipőgyártás a legfontosabb termelési ág. A Wolfner- és Turul-gyárak most rendezkednek be több heti szünetelésre. A Schmidt-gyárban a nők félnapokat dolgoznak, de minden nap bekövetkezhet a teljes szünetelés is. Szegeden, Miskolcon szintén üzemzavarok vannak, munkaerő, gépek állnak, fölszerelt cipőgyárak be- zárva, az üzemben levők féleredményt prodinkálnak. A fenti termelés több kíséréséhez semmi másra nem lett volna szükség, mint az összes, lábbelikészítéshez szükséges anyagok szigorú rekvirálásához és aztl készíté a helyet megszeg