Népszava, 1918. június (46. évfolyam, 129–150. sz.)
1918-06-01 / 129. szám
• XLVI. évfolyam. + /jj * — Bégyíd érti......».— kor. «gr höra .it ».— kör. íTré. fei evi*. . AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Sí.- kor. kór. • nétre 8« fillér. EGYES SZÁK ÁRA 12 FILLÉR, Budapest, 1918 Junius 1. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Lapunk mai száma 8 oldal. M/ 1 // 1 A munkapárti hóhérmunkát a választójogi bizottságban pénteken tovább folytatták A Károly-keresztesek választójoga után most a nők választójogét is kivégezték. Azután rátértek :a polgári társadalmi rend védelmének kérdésére és Tisza rendeletére nemcsak a képviselőházból zárták kiazokat, akik a magyar osztályuralmat nem tartják dicsőnek, hanem a választók sorából is. Majd sorra került a földmivelők százezreinek választójoga. A „nemzeti" szempontokról most már nem is locsognak. Nyíltan megfrzendítik, hogy a „történelmileg kifejlődött alapot", a földbirtokosok malmát védik és minden szeméremérzet nélkül kimondták, hogy csak azok a nincsetlen földmivelők kapnak választójogot, akik legföljebb két mimi kdadónál az utolsó négy éven belül, legalább három évig" alkalmazásban voltak. Nem kell megmagyarázni, hogy n ev a rendelkezés a mezőgazdasági napszámosokat, a részes vagy fizetett aratókat és a kubikosokat kizárja a választók sorából. A legmagyarabb vidékek földmunkásainak százezreit tartották méltatlannak a választójogra, azokra nyomták a jogtalanság bélyegét, akik verejtékes munkával szerzik meg a földbirtokítók henye és tékozló életének lehetőségét. Amikor mindenkit kirúgtak azok közül, akiknek Vázsonyi javaslata jogot, biztosított vollon, akkor rátértek azokra a szakaszokra, amelyek a magyar közigazgatás önkényétől akarták függetleníteni a választókat. Tiszta. Indítványára, sorra kidobálták azokat a rendelkezéseket, amelyek a hivatalos összeirás bintexitékiáival teszik lehetővé, hogy minden arra jogosított bejusson a vállatok Hatájába és megváltoztatták azokat a szakaszoké is, amelyek a választások tisztí úttát biztosították volna. A választójogi bizottság még nem fejezte be teljesen garázdálkodást, de már most sem lehet ráismerni Vázsonyi javaslatára. Egészen fölösleges szédelgés, hogy Tiszáék Vázsonyi javaslatát tárgyalják. Sokkal tiszteségesbb eljárás volna, ha elővennék a Tisza fele alávaló törvényt és abba iktatnák azt az egyetlen módosítáínt, hogy a 34 éves korhatár helyébe a 24 év jön. És Wekerlet! A derék és becsületes terfiu , sunyin hallgat. Már nincs arra sem bátor ,sága, hogy „különvéleménnyel" tüntessen. Milyen szomorúan fest egy ország élén olyan miniszterelnök, aki maga is, tudja, hogy megcsalta. becsaptít.Jl., dnlgará. milliókat. akinek éreznie nejLbmx .lavideoKi.ibi«j«plö»-tel gondol rá, mert nem lehet azt semmiféle formulákkal és a legkörmönfoltabb föntartásokkal sem elhitetni, sfogy'a munkapárttól kiherert javaslat megtartotta a Vázsonyi javaslatának lényeges alapelveit és ennélfogva mindenki tudja, hogy az ország legelső hivatalnoka csak Ás Jiazudott amikor it'J 'moVHtrr, hogy a beterjesztett javaslattal .)U nig›/ !›‹ikik,'.amikor f~ódítikai és egyéni bécsl életet kötötte a beterjesztett javaslat elfogadásához. Egyebekben az egész ország munkássága a legnagyobb közönnyel nézi, hogy a munkapárti jogfosztók mivel szórakoznak. Nem fontos, hogy Tiszáék maguk között mit határoznak az ország jövő sorsáról. Gróf Zichy János vallás- és közoktatásügyi miniszter, akinek annyira megtetszett Wekerle szédelgése, hogy tárcát vállalt és újra szolidárisnak érzi magát a munkapárttal, Egerben megtartott programbeszédében elárulta, hogy azért csalnak, azért szegték meg ígéreti telkét, mert attól félnek, hogy „oroszorszdi torsára jutunk". Azért nem akarnak tehát jogokat adni, mert félnek a forradalomtól Azt hiszik, hogy a „tradicionális történelmi Magyarország" megtartása, vagyis magyarul az osztályállam védelme mentesít a rázkódtatásoktól, a Tiszáék hóhérmunkája alkalman csalapitászik a tömegek izgalmára. Más államokban, "ahol tisztességesebb és belátóbb politikusok állnak az ország élén, a népek megnyugtatására éppen ellenkező pereket használnak. "Több jogot, modernebb, szociálpolitikát, munkásvédő törvényeket, női választójogot, tisztességes olcsó élelmezést, kevesebb csendőrt, rendőrt és önkényeskedő szolgabírót. Tiszáék és a programkezelő miniszterek azt hiszik, hogy ezek a csillapítószerek jók a műveit nyugaton, de a magyar barbároknak még mindig korbács telt, mert a szolgaság annyira elzüllesztetti a népet, hogy majd kezet csókol, ha gúnnyal megvetéssel és veréssel traktálják. Nem fontos, hogy mit művel a választójogi bizottság. Nem fontos, hogy Zichy és Tisza miképen vélekednek az orosz forradalomról és a magyar munkásokról. Az a törvény, amelyet Titzáék atsztfoldolnak, éppen úgy a szemétdombra kerül, mint Tita első hirvénye. Egerben hangzott el, hogy a bábom „megváltoztatta a viszonyokat és az emberek lelkületét." Titóék fölrúgták azt a megegyezést, amelyet a különböző pártok a viasztójog dolgában kötöttek. Most "tehát "újra az általános, egyenlő, titkos és a nőkre is kiterjedő választójogért indul meg a harc. f'il-Minitnyibe, úgy látszik, mintha a reakció i győzött volna, de balgák, akik azt hiszik, hogy a Wekerléék szemérmetlen csalása meglordítlan marad. A reakció X fel akarta virzidni a jogok minimumát, tehát kénytelen esz a legteljesebb szabadságot biztosítani. Jogfosztással akarják megóvni az őálgamlmat, a történelmi Magyarországot,hogy ne jusson Oroszország sorsára, de éppen ezzel érlelik azokat i az eseményeket, '. amelyektől meg akarják óvni az országot. " Vissza 1913-ba! Gróf Tisza István komédiázik. A választójogi bizottságban módosításokkal és lefaragásokkal vetkőzteti ki a Vázsonyi-félejavaslatot eredeti mivoltából és igy iparkodik lényegében visszaállítani a maga 1913. évi törvényét. Minden úgy történik, ahogy ő akarja. A bizottság mindent kiirt a javaslatból, amit Tisza ki akar irtani és mindent belefoltoz, amit ő bele akar foltozni. A végén meglesz, amit Tisza akar: az alapjában véve változatlan Tisza-féle választójog. Ez nem komoly eljárás gróf Tisza Istvántól. Ő egyszerűen azt is mondhatná: nem akarok semmi változtatást, maradjon minden a régiben, vegyük le a javaslatot a naprendről. És mivel megvan a Magyar Bank pénzén szerzett, vakon engedelmeskedő többsége, ezt az akaratát a mai viszonyok között keresztül is vihetné. De a Tisza komédiázásában taktikai számítás van: azt hiszi, ha brutális egyenességgel csinálná, reakciós munkáját, ez talán nagyobb fölháborodást keltene, mint az ilyen leplezett jogfosztó hóhérkodás. Nem bizonyos azonban, hogy Tisza taktikája be fog válni. Sőt valószínű, hogy az 1913-as választójog visszaállítása, illetőleg újra törvénybe iktatása ugyanazt, az elkeseredést és ugyanazokat a következményeket fogja kiváltani, mintha egyszerűen leszavazzák és a papírkosárba löknék az egész Vázsonyi-féle javaslatot. Hogy nem,túlozunk, hogy a választójogi bizottság munkája igazán nem egyéb, mint elsikkaasztása mindannak tíz engedménynek, amit a konzervatív és reakciós osztályok a demokráciának tenni kénytelenek voltak, azt kézzelfoghatóan bizonyítja a választójogi bizottság pénteki tárgyalása. a nők választójogának kiirtása. A pénteki tárgyalás egyik legszebb gyümölcse: a nők választójogának teljes kiirtása a javaslatból. Tizenegy szavazattal tíz ellenében kimondták, hogy a nők etek egyáltalában nem adnak szavazati jogot, még a hadiözvegyeknek sem, de még a válogatott hölgyeknek sem, mert azon a kiskapun, amelyen azt a pár százezer nőt beeresztenék, később több is bejöhetne. A lovagias magyar nemzet pedig nem akar a nőknek jogot adni. A urak nemzete nem akarja a nőt a férfival egyenlő értékű embernek elismerni. A grófok és a keresztény-szociális, néppárti köz, rendi urak szavazással döntötték el, hogy a nő alsóbbrendű lény. Helyes. Ha a római szentegyház a nőt csak végső szükség esetén engedi a misénél segédkezni, miért bocsátítanák Mária országának urai a nőt a szarad urnához? A nőt a férfival nemcsak a kötelességek, hanem a jogok dolgában is egy sorba emelni: ilyen isten-, egyház-, hatt- és erkölcsellenes dolgot csak a szocialisták alatt halunk komolyan. . . . Alapjában véve nem is olyan nagy csapás a választójogi bizottságnak ez a döntése. A szociáldemokrata párt, amely Wekerle árulása után fölszabadult a választójogi megegyezés kötelékéből, ezen a téren is teljes mértékben élni fog akciószabadságával és azért fog küzdeni, hogy a nők ugyan-olyan föltételek mellett kapjanak választójogot, mint a férfiak. Ettől a mostani szavak,zástól mi azt várjuk, hogy a jogokból kizárt nők szembe fognak fordulni az őket lealacsonyító, megbélyegző, szolgaságban tartó pártokkal és a legerőteljesebb eszközökkel fognak küzdeni jogaikért, és azt várjuk, hogy tömegesen fognak csatlakozni ahhoz a párthoz, amely a nők számára ugyanolyan mértékű választójogot követel, mint a férfiak számára. A mezőgazdasági munkások kirekesztése. Tisza igaz barátja a népnek. Ő maga mondotta a képviselőházban, hogy nálánál jobban senki nem szereti a magyar népet és hogy ő melegen érdeklődik mezőgazdasági cselédjei iránt, barátságosan és szeretettel beszélget velük. Elhisszük, hogy a leereszkedésig, a vállveregetésig, a pipadohánykinálásig elmegy István gróf a nép iránt való szeretetében; de mikor jogot kellene adni a népnek, mikor a népnek módot kellene adni arra, hogy sanyarú versát a saját óhajtása és akarata szerint javítsa, akkor a derék, patt