Népszava, 1918. szeptember (46. évfolyam, 204–228. sz.)
1918-09-11 / 212. szám
6 kuiff azon őszhajú zsidóasszony ül, falusi, alföldi teremtés, akinek igen tobzik a kisasszonyok lármája. Nézi őket, nevet nekik, szinte biztatja, hogy rajta még, jobban még! Én is ilyen voltam valamikor!... A kisasszonyták versenyezve üvöltenek: — Pityu, de jól mulattunk tegnap! Te isten, de jól!• Mennyit vicceltünk! Te isten, de mennyit! Minden pillanatban letegezik és szólongatják az istent, mintha az isten Pityu lett volna és velük mulatott meg viccelt volna. Aztán nóták következnek. Émelygős pesti, kávéházi nóták, a fővárosi zengerárokban költött harci dalok, buta szöveggel, összelopkodott melódiával. Annyira mérges lesz az ember, hogy egy szuszra ki sem öntheti a mérgét. Meg kell várni, hogy a vonat megálljon, az ember leszálljon a túri tanyák mellett és a kesergő égbolt felé rázza görbe botját: — No, magyarok istene, ha a te országodnak szivében ilyen nóták teremnek, akkor süssed meg uram az országod szivét. A frontra utazó katonák kocsijából szomorú nóta úszott kifelé a csillagtalan éjszakába. A szakaszvezető úr, tudom, nem dalolt. A galíciai gyertyájánál a hadnagy az orrát fújta és a kisasszonyok az ősz zsidónő olvadozása között versenyezve sivalkodtak: — Bözsi, ne sírjon! Elég egy szuszra. Muszáj egy kicsit pihenni. Aztán majd beszélgetünk a Bözsi kisasszonyról. — A püspök úr tőkét emelt. Gyönyörű vidék a dunántuli vidék. Szép és ,jó a szemnek, szájnak egyaránt. Hala, vada, bora, búzája kitűnő. Csak egyetlen egy terméke van olyan, aminek bátran kipusztíthatta volna a magyarok istene a magvát: nem busulna utána senki, aztán a Dunántúl sem lenne vele szegényebb. Ez a termék a klerikalizmu®, ami kövéren tenyészik, buján virágzik ezen a vidéken. Például az Alföldön nem tudna ilyen erős gyökeret verni, mert a kálvinizmus ekéje nekiakaszkodnék és kiszántaná. A dunántúli vidék jámbor népe, csöndes plébániái, zsíros káptalanjai, kövér püspökségei tenyésztik, hizlalják ezt a növényt, amelynek egyik tömjénillatos virága a „Dunántúli Hírlap". Ez az újság a győri Káptalandombon csinálódik, hát nagyon természetes, hogy a győri püspöknek minden megjelenésekor pálinkás jó reggelt köszön és kezet csókol. Egyik legutóbbi számában a Népszavával kapcsolatban emlékezik meg a győri püspökről, hogy a Népszava nem meri kiírni, hogy a győri püspök milyen fejedelmi tetteket követ el, legutóbb is kétszázezer koronát adott a hadiárváknak és a győr-gyárvárosi munkások lelki kultúrájának a gondozására. A püspök úr pedig maga olyan szegény, mint a templom egere, mert a saját személyére nem költ anynyit sem, mint a legszerényebb szociáldemokrata agitátor. Csakhogy ehhez a puritánsághoz — írja a Káptalandomb és Vidéke —, hódolatos parancsoló erkölcsi magasság, bölcs gazdálkodás és keresztényi lelkület kell. Ezekhez pedig nekünk, vörös ördögüknek, semmi közünk, mi odáig nem tudunk fölérni. Szóval az nekünk magas. Ne gondolja a Győri Püspök és Környéke, hogy mi nem merjük kiírni azt a nyavalyás kétszázezer koronát. Hát ez is áldozat. Menynyivel nagyobb áldozatot tesznek a haza oltárára azok, akik az életükkel és vérükkel fizetnek azért, hogy a katolikus egyházi javak, kövér földjén ne taposson az ellenség lovasába. A proletárok százezrei ezek a gavallérok és Tomori büszke vezér óta nagyon kevés magyar főpap hullott el a fronton, úgy tudjuk. A püspök urak az államadta egyházi javak fejében ma nem szaladnak a csatába, nem tartanak hadsereget, hanem szépen otthon csücsükölnek és bölcsen gazdálkodnak. Óh, ebben a háborúban nagyon sok püspök és nem püspök, keresztény és nem-keresztény tudott bölcsen gazdálkodni. Nem szántottak, nem vetettek és mégis arattak. A pénz úgy dúzódott hozzájuk, hogy majd eltemette őket. A győri püspöknek sem kellett kapálni, kaszálni, mégis megvolt a maga háborús jövedelme. A győri püspökuradalmában sem volt háború alatt ötforintos birka, ötvenpengős mázsás disznó, százforintos tehén. A győri püspök tyúkja is egy koronáért tojik ma egyet és a győri püspök szénája sem olcsóbb, mint az árendás zsidóé. A győri püspök sem mondott le a háborús jövedelemről és a győri püspök kasszájában is éppen ugy fölszaporodott a bankó, mint a hadseregszállítással foglalkozó izraelitáéban No, most ebből a jövedelemből — amit a munkásai kuporgattak neki össze, amíg ő imádkozott — elcsíp kétszer százezer koronát, hát ez olyan fejedelmi tett, amint a Káptalandombi Harsona kürtöli? Nem úgy van. Ez a tett nem nyereségrészesedés a hadiárvák és gyárvárosi munkásság számára, csupán tőkeemelés. Ezzel a pénzzel a klerikalizmus üzletét akarják nagyobbítani. Ez reklámozása a klerikalizmus üzletének: a hadiárvákat, a munkásokat akarja a kuncsaftjai sorába toborozni. A győri munkások lelki ápolása alatt nem érthetünk mást, mint a keresztény-szociális agitáció megfizetését: nesztek a püspök pénze, gyűjtsetek rajta papszamarakat. Amit a püspök veszt a réven, megnyeri a vámon. Ennek az üzleti befektetésnek, ennek a klerikális tőkeemelésnek tapsoljunk? Nem érdemli meg. Minden bölcs gazdálkodó tudja, hogy most a jószágállomány szaporítása hasznos gazdasági befektetés. A püspök úr is szaporítani akarja a maga állományát. Aztán az sem olyan bizonyos, hogy a püspök úr konyhája szegényebb volna, mint akármelyik szociáldemokrata agitátoré. Nem gondoljuk, hogy a püspök úr a győri ellátatlanok listáján szerepeljen, az ottani közélelmezés emlőjét szopja, a bódék előtt ácsorogjon és gyomorbajt kapna a hadikoszttól. A püspöki udvarban van zsír is és a tejet sem orvosi utalvány alapján öntik a püspök úr bögréjébe és jegy nélkül kerül olyasmi is, amit a tejbe szoktak aprítani. De hát van is ott tányérnyaló elég. Magának a Jézus Krisztusnak sem volt annyi. Az igaz, hogy a Messiásnak nem is volt püspöki udvara és háborús jövedelme. — Báró Kétlyék lakásharca. A báró Kétly László egyetemi orvostanár és a harctéren levő öccse, felesége, báró Kétly Endréné között dúló lakásharcról már többször írtunk. Ennek a harcnak a legutolsó mozzanata az volt, amikor Wekerle, mint belügyminiszter Kétly László javára döntött és megsemmisítette a Lakáshivatalnak azt a határozatát, amely Kétly Endrénének ítélte a tanár úr tizenkétszobás lakásárnak egy részét. Egyben azonban utasította a Lakáshivatalt, hogy szerezzen Kétlynének lakást. A Lakáshivatal elnöke most értesítette Kétly Endrénét, hogy a belügyminiszter leirata értelmében rekvirált számára lakást. A rekvirált lakás dr. Gál Gezső ügyvédé (Vilmos császár ut 33. II. em. 20), aki kétszobás, mellékhelyiség nélküli lakásából, fellebbvitelre való tekintet nélkül, három napon belül kihurcolkodni köteles. Báró Kétly Endréné a lakásrekviátást azonban nem fogadja el, mivel dr. Gál ügyvéd katona és katonai szolgálata mellett is folytatja az ügyvédséget. Ha tőle lakását elvennék, úgy dr. Gál meg lenne fosztva ügyvédségének gyakorlásától. Ezért Kétly Endréné ismét a Lakáshivatalhoz fordult, ahol bejelentette, hogy lakáspere újrafölvételéhez ragaszkodik, annál is inkább, mert szeptember 15-én három gyermekével együtt lakás nélkül áll. A román vasúti munkások sztrájkja. Bukarestből táviratozzák. Tranci-Iasi képviselő a vasúti műhelymunkások sztrájkja ügyében interpellált a román kamarában és panaszt tett, hogy a munkások vezetőit letartóztatták, mert társaik helyzetének javítását kérték. Marghiloman miniszterelnök rögtön válaszolt az interpellációra. Kijelentette, hogy máris könnyítettek a vasúti munkások helyzetén és evégből kétmillió lejt vettek föl a költségvetésbe. Tekintetbe kell venni, hogy a kormány három hónap óta folyton javít a munkások helyzetén, akik azonban mégis folyton sztrájkolnak. Fejenkint 300 lejt kaptak, hogy kifizethessék adósságukat és hogy hazautazhassanak a megszállott Romániába. — Mi van a központi járásbíróság bijnokainak hadisegélyével? (Panaszos levél.) Egy katatona elvtársunk írt hozzánk panaszos levelet arról, hogy a budapesti központi járásbíróság osirnokainak és szolgáinak a hozzátartozói még a mai napig sem kapták meg a fölemelt hadisegélyt. Pedig a fölemelt segélyt az egyes elöljáróságoknál már több mint öt hónapja kifizették (Aláírás.) . A kezelőorvosok igazolják a tejigányt. Amint arról már írtunk, szeptember 20-tól kezdve a tejigazolványok kiadása körül úgynevezett reformot valósít meg a főváros tanácsa, hogy a munkával amúgy is túlhalmozott kerületi orvosokat némileg mentesítse. Eddig a kerületi orvosok igazolták a tejigazolványokat. 20-ikától kezdve már a kezelőorvos bizonyítványa alapján adják ki a lisztbizottságok. A fertőző betegek részére a tejigazolványt ugyancsak a kezelőorvos igazolványa alapján nem a Lisztbizottság, hanem a központi Liszthivatal adja ki. — Elválik majd, hogy mi lesz ennek a reformnak a következménye. — Harmincezer koronát sikkasztott. A nagy- lévárdi csendőrön, éllesítte a budapesti főkapitányságot, hogy a nagylévárdi postahivatal egyik alkalmazottja, Fekete Aladár postakiadó, 30.000 koronát sikkasztott és megszökött. A csendőrségnek az a gyanúja, hogy a sikkasztó Budapestre jött. A gáz megölte. Balog Imréné 21 éves szakácsnő a Várfok utca 8. száma alatt levő lakásán nyitva felejtette este a gázcsapot és másnap reggel holtan találtak rá az ágyában. / / _____ RTEPSZAV.fr 1918 szeptember 11.