Népszava, 1918. november (46. évfolyam, 256–284. sz.)

1918-11-21 / 275. szám

t amíg Németországban a császár, Hindenburg fei a junkerek voltak uralmon. Csak amidőn Németországban is győzött a forradalom, határozták el csatlakozásukat. Ugyanez az állásfoglalás a helyes, néze­tüü­nk szerint, a magyarországi román elv­társaink részéről is. Mondják ki ők is, hogy Hohensollern Romániához, bojár Romániá­hoz nem csatlakoznak. És ha ezzel az állás­foglalásukkal siettetik a lappangó romániai forradalom kitörését, úgy ezzel óriási szolgá­latot­ tesznek a haladás ü­gyének és az egész proletár Internacionálénak. És ha azután akarnak majd csatlakozni az új Romániához, könnyű szívvel fogjuk őket útnak bocsátani, mert ha Romániában is népuralom lesz, a gazdasági szükségszerűséget­ képező kelet­európai államszövetség megalkotásának nin­csen többé semmi­ akadálya és elszakadt román véreink mihamar más formában újra egyesülnek velünk. munkásmozgalom • erős támasza lesz­­ még a fiatal magyar de­mokráciának. Nem­ szabad csüggednünk, hogy a külföldi elvtársaink rokonszenvének hatása ilyen rövid időn belül még nem ész­lelhető. Ne feledjük, hogy a tökéletlen hír­szolgálat következtében a s­ántánt népies közvéleménye még nem itatódott át telje­sen Magyarország átalakulásának nagy je­lentőségétől. A szocialista mozgalom sem oly erős ma még az antant államaiban, mint aminő erőre szert fog tenni minden bizon­­nyal épp a német, az osztrák és a magyar forradalom hatása alatt. Mindazok a jelek, amelyek hozzánk el­jutnak, arra mutatnak, hogy külföldi elv­társaink­ kedvezően ítélik meg a központi hatalmak mélyreható forradalmi átalakulá­sát. Néhány adat: Az Avanti! november 8-iki erősen cenzúrázott számában fölhívást olvasunk Trieszt és Trentino szocialistáihoz és munkásaihoz. Ez a fölhívás testvéri egyet­értésre búzállja az olasz, német és a szláv munkásságot Minden proletárok testvéri egyetértése, a nemzetiségi viták békés elin­tézése, ez a mi­ eszményünk is. A Le Socia­liste Belge november 16-iki száma kitörő örömmel üdvözli a német forradalmat és a monarchia demokráciáját. Megállapítja, hogy Középeu­rópában győzedelmeskedett a demokrácia, a népek vették a hatalmat a ke­zükbe. Tiltakozik az ellen, hogy a régi világ diplomatái üljenek a béketárgyalások asztag­­ánál s fölveti, a kérdést, vájjon azok képvi­seljék-e az antant népeit, akik semmit sem értenek meg az új világból. Belga testvér­lapunk, a központi hatalm­aktól a legbrutá­lisabban legázolt népnek, a holland száműze­tésben megjelenő lapja fölemeli szavát az ellen, hogy a jövő békéje a burzsoáziának és­ a titkos diplomáciának legyen a műve. Idézi Henderson elvtárs mondását: „A régi diplo­mácia elvesztette­­ értékét, a világ válságát csak a m munkásdiplomácia oldhatja megÉs Henderson elvtárs üzenetet küld Német­ország szocialista, forradalmáraina­k s ezt az üzenetet nem a nemzet­közi gyűlölet hanem a nemzetközi egyetértés hangja hatja át. Mi, egészen természetes, hogy az új forra­dalmi Magyarország érdekében minden nem­zetközi összeköttetésünket ki fogjuk hasz­nálni.­Erősen hangsúlyozzuk: a forradalmi s nem a régi Magyarország érdekében. Mi nem akarunk kényszerrel senkit Magyarország­ban tartani. Népek fölött gyakorolt kényszer nem lehet­ a demokratikus összeműködés alapja. De tiltakozunk az ellen is, hogy bárki magyarokat kényszerrel kapcsoljon idegen országhoz. A jövő háború elkerülésének, a nemzetközi egyetértésnek nevében tiltako­ 1918 november 21. zunk az ellen, hogy az erőszak eszközeivel igyekezzen bárki államok közt határvonala­kat fölállítani. Az önrendelkező jog nőnek szabad elhatározását jelenti. Az önrendel­kező jog igaz érvényesítése érdekében ké­rünk minden népet, várja be nyugodtan a béketárgyalásokat. A nemzetközi szocializmus segítő kezét, és ezt aláhúzzuk, csak akkor vehetjük igénybe, ha az új Magyarország szelleme a demokrácia­, a béke és a nemzetközi együtt­érzés szelleme. Ha mi nemzetközi segítséget kérünk, akkor hivatkoznunk kell az immár erős magyar demokráciára, azokra a szo­ciális reformokra, amelyeket mi a forrada­lom hatalmával váltottunk valóra. Ezeken a tetteken kívül szükség van azonban nemzet­közi érzületünk bizonyítására is. Minden ballépés, amelyet velünk szemben cseh na­cionalisták kihasználhatnak^ vétek Magyar­országgal, vétek a magyar néppel szemben. Ne essünk vissza a régi Magyarország bű­nébe. Tót vezérek letartóztatása, tót képvise­lőnél való házkutatások nem a mi módsze­rünk. Nem az új Magyarország szelleme. Ma mindenki, aki nemzetiségiekkel érintke­zik, tegye ezt a legnagyobb felelősség tuda­tában. A nemzetiségi kérdés seb Magyaror­szág testén. Nyitott sebhez durva kézzel senki se közeledjék. Csak ha minket, a ma­gyar tömegeket igazán áthatotta a békés együttműködésnek, a szabad népek testvéri­ségének tudata, akkor kívánhatjuk meg a külföldtől, hogy úgy bánjon velünk, mint a régi, bűnös Magyarország eltipróival és ne úgy, mint a m­últ vétkeinek folytatóival. Kram­arz ien­székei „A tét területek a csehi-szlovák állam­ * * A cseh miniszterelnöki válasza Károlyinak. — Cseh Sülék­ség indul a Fei» vifiékre« — Romániából francia csapatok jönnek Ertóé.í^fe ®, — Angol had*» osztály érkezik Bud­apestre. * * A korm­ány a turkspáign­ ellen. Kramarz válaszjegyzéket küldött Károlyi Mihály ama táviratára, amelyben a magyar népkormány nevében tiltakozott a cseh csa­patok felvidéki betörése ellen. Kramarz mi­niszterelnök válaszának lényege az, hogy az ántant elismerte, hogy a tótlakta területek a cseh-szlovák állam alkotórészei s így a ma­gyar kormány részéről kötött fegyverszünet feltételei nem vonatkoznak a régi, megszűnt Magyarország tót részeire. Ilyenformán Kra­matz szerint a cseh­ csapatok beözönlése tel­jesen jogos, a cseh katonák a­ saját államuk területén mozognak Észak-Magyarországon is és a magyar kormánynak nem volt joga­­ ahhoz, hogy ellenük csapatokat küldjön.. A válaszjegyzék szelleme és­ szavai szerint a tót megyék lakói: a cseh-szlovák köztársaság polgárai s így Dula Máté és társainak letar­tóztatása, ami különben csak félreértés kö­vetkezménye volt és már meg is szűnt, a cseh-szlovák állam ellen elkövetett sérelem. Ezeket mondja Kramarz jegyzéke és nyil­vánvaló, hogy tételeivel elébe akar vágni a békekonferenciának, a tórclakta magyar terü­letek megszállásával befejezett tények elé akarja állítani a békekonferencia résztvevőit. Kramarzék tételeivel szemben a magyar ál­láspont az, hogy a területek hovatartozásá­nak kérdésében a békekonferencia van hi­vatva dönteni, a­ döntésnek föltétlenül alá­vetjük magunkat, de nem ismerhetjük el a cseheknek azt a jogát, hogy ők határozzák meg előre a magyar területek sorsát, köztük oly területekét is, ahol a magyarok többség­ben vannak. Az ántant csak a cseh-szlovák államiságot ismerte el s a csehek és szlová­kok önrendelkező jogát,­­vagyis azt hogy a csehektől és tótoktól lakott területek népe maga, döntheti el, hová, melyik államhoz akar tartozni), de nem határozta meg, hogy mi­lyen területek fognak a cseh-szlovák állam­hoz tartozni és nem hatalmazta föl a csehe­ket arra, hogy a Kramarzék igényelte terü­leteket bekebelezzék. A mi véleményünk az, hogy Kram­arzék annexiós törekvések meg­valósítására küldtek csapatokat és erre épp a wilsoni elv értelmében nem jogosultak. * # cseh-szlovák köztársaság megválasztott el­nöke, tagjai pedig az ő kormányának tagjai. Ezzel az antant államai elismerték, hogy a tótlakta terület a cseh-szlovák államnak egyik része és többé nem tartozik a magyar államhoz. A magyar kormány tehát nem köthetett fegy­verszünetet a Tótföld nevében, mivel ezt a te­rületet időközben a cseh-szlovák állam alkotó­részének ismerték el, amelyet szövetségeseink elismertek és amelynek Versaillesben a szö­vetségesek tanácsában képviselete van. A fegyverszüneti szerződés 17. cikkelye tehát Magyarországnak csak ama részeire vonat­kozhat, amelyeket eddig nem ismertek el ön­álló államnak. A magyar kormány csak ad­­­dig hagyhatta figyelmen kívü­l ezt a jogi ál­lapotot ara­ny hadiállapotban volt az ántánt­tal. Amint azonban letette a fegyvert, fegy­verszünetet kért és fogadott el, alávetette ma­gát annak a döntésnek, amelyet az ántánt a tótokra nézve jogérvényesen tett. A fegyverszüneti szerződés 3. és 17. cikkelyé­nek okfejtése tehát a cseh-szlovák köztársa­ságra és a tőt területre nézve semmi esetre sem kötelező, mivel nem vonatkozhat Magyarországnak olyan részeire, amelyek a szövetségesek dön­tése alapján már nem tartoznak Magyar­országhoz. Ezenkívül a régi magyar állam már meg­szűnt, mivel a magyarok az új rendet a többi nemzetiség résztvétele és képviselőinek meg­választása nélkül, főképen a­ tótok képviselete nélkül proklamálták. Olyan magyar embere­ket akiket magyarok választottak meg, ter­mészetesen sem itt, sem másutt nem ismer­hetünk el a tótok képviselőiül. A békekon­ferencia, amelynek döntését bizalommal vár­juk, határozni fog államunk pontos elhatáro­lása felől, míg az állam belső kérdéseiről és arról, hogy a tót terü­let hozzátartozik, az án­tant a csehszlovák állam elismerésével már jogérvényesen határozott. Minthogy a cseh-szlovák köztársaság a hoz­zátartozó tőt területeket csak ott száma meg, ahol a magyar csendőröktől és hivatalnokok­tól elhagyott helységek népe segítségül hivta, amit Supka dr., a magyar kormány prágai képviselője maga is megerősített és minthogy ennélfogva csupán, a nyugalom helyreállítá­sára törekedett azon a területen, amely két­ségtelenül hozzátartozik, a legvilágosabb bi­zonyítékát adta annak, hogy mindent elköve­tett az öszeütközés elhárítására,­ amennyiben ragaszkodott Wilson elnök utasításához, hogy a rendet mindenütt fönn kell tartani és nem szabad vért ontani. Ha a magyar köztársaság kormánya jóvá­hagyta, közvetett vagy közvetetten paran­csokkal megengedte, hogy csapatai rendcsi­náló őrségeinket elűzzék, amelyek az általuk megszállt területen csupán a­ nyugalom f­a­tonainktól olyan súlyos áldozatokat követ­el­t emberéletben,,akkor a tőt nég bántalmazásáért, a kiontott vérért és a tátjainkat ért csapásokért a magyar köztársaság kormányát tesszük felessé. Ha igaz egy magyar lapnak az a jelen­tése, hogy Dula Mátét, a cseh-szlovák nemzeti gyűlés tagját, akinek ebben a minőségében mentelmi joga van, valamint a tót nemzeti A cseh törekvések. * Kramarz válasza Károlyinak: a Tótföld a cseh-szlovák állam része. Prágából jelentik. A nemzetgyűlés külügyi bizottsága Nemetz elnöklésével ülést tartott. Kramarz dr. miniszterelnök bejelentést tett a lét kérdésben folytatott diplomáciai tárgyalá­sokról és közölte annak a jegyzéknek a szöve­gét, amelyet Károlyinak, a magyar köztársaság miniszterelnökének küldött A jegyzék szövege ez: i nyugtázom november 17-iki táviratának átvételét A miniszterelnök úr elvileg téve­sen ítéli meg a cseh-szlovák köztársaság jogi állapotát. A cseh-szlovák államot az ántant valamennyi állama, kifejezetten elismerte hi­vatalos állami okiratokkal, elismerte Paris­ban levő kormányát is, amelynek elnöke a

Next