Népszava, 1919. január (47. évfolyam, 1–27. sz.)

1919-01-30 / 26. szám

1919 január 30. NÉPSZAVA ket a®­ő érzékeny lelkiismeretük szerint is igazolni lehet. Egyébként szerfölött csodál­kozom általában azon urak tudományos ér­zékenységének kormányozta­tóságán, akik nem akarják maguk közé beengedni a forra­dalmi szellem tudományos reprezentánsait, de semmit sem tettek arra nézve, hogy oly tanárokat, akiket cáfolatlanul illettek a plá­gium vádjaival —, például dr. Angyal Pált, aki egy gyászbeszédet plagizált egy rabbi írásaiból, vagy Pauer Imrét vagy Heinrich Gusztávot — el távoli teák az egyetemről Egyébként még csak azt akarnám meg­jegyezni: az egyetemet igen nagy költséggel a dolgozó néposztályok adófilléreiből tartot­ták fönn. Ezen az egyetemen mindeddig a dolgozó néposztályok világnézetének, a szo­cializmusnak gyűlöletére oktatták az ifjúsá­got. Természetesnek tartom­, hogy a jog és ál­lamtudományi kar, amely ennek a szellem­nek igazi melegágya, az összes karucsringiá­kat fölköti akkor, amikor arról van szó, hogy szociáldemokrata tudósok bekerüljenek az egyetemre. De biztosíth­atom az egyetem tanácsát, hogy az a szociáldemokrata mun­kásosztály, amely a saját politikailag meg­felelő bizalmi embereit beültette a hatalom birtokába, véget fog vetni annak az állapot­nak, hogy valaki ne lehessen egyetemi tanár, ha tudományosan rátermett arra, mert szo­ciáldemokrata vagy haladó világfölfogású. Ez az egyetemi tanács állásfoglalásának az igazi lényege és a kérdésnek ilyen módon való fölvetése már önmagában világossá teszi az­t a feleletet, amelyet erre a provoká­lásra a kormánynak adnia kell. * * A sajtószabadság banditái. Urmánczy Nándor volt képviselő, aki a kas­télyai és földjei védelmében mindig egyforma lelkesedéssel kész lelövetni a magyar és román parasztokat most a Banga páter pénzén meg­jelenő „Uj Nemzedék" cimű­ lapban folytatja azt a piszkos munkát a forradalom ellen, amit a „Magyar Irredenta" néven megjelenő papi­roson olyan aljas szertelens­éggel elkezdett. Ur­mánczy az a­ „Uj Nemzedék" legutolsó számá­ban cikket írt a Nemzeti Tanácsról és ebben a cikkben egy berúgott bngris féktelenségével támadja a forradalmat és a forradalom kor­mányát, köpköd és átkozódik minden ellen, ami jót és szépet a forradalom kitermelt magából és közben nagyokat hazudva, pökhendi pózzal kérdezgeti, hogy mit tett a K­­erüle­ti Tanács vagy mit tett a kormány, hogy a­ a saját kü­lön osztályérdekeinek neo­ tetsző dolgokat meg­szüntesse és hogy az ország területi integritá­sát megvédelmezze. Azt, hogy az­első forra­dalmi kormány rendelkezésére nem állott egy­millió katona, nem lehet Ormánczyval megér­tetni, mert ő arra a hazugságára építi piszko­lódáa annak a sorozatát, hogy a kormány ren­delkezett annyival; azt pedig, hogy a kormány nem „napidíjas naplopókat" tenyészt a „legen­dás hírű magyar katona" helyett, hanem ön­tudatos, a demokrácia és a köztársaság védel­mére alkalmas katonát, talán Urmánczy is meg fogja érteni nagyon rövid idő alatt. Azonban nem védekezni, nem magyarázkodni és cáfolgatni kell ennek az öntudatosan ellen­forradalmat csináló, féktelenkedő bugrisnak a hazugságaival szemben, hanem meg kell álla­pítani végre, hogy a legsötétebb készülődések­nek angyali türelemmel való tűrése nem tart­hat tovább. A sajtószabadság banditái, akik valamikor fogvacogva esküdtek a Nemzeti Ta­nácsra, nagyon merészen kidugták a fejüket a gallérjukból, ahova eddig gyáván behúzva tar­tották és mert nem a rémüldözve remélt akasztófát látják maguk előtt, hanem a forra­dalom vívmányait, a sajtószabadságot, a gyü­lekezés, az egyesülés jogát és a véleménynyil­vánítás szabadságát, azt hiszik, hogy minden szabad és azt remélik, hogy a forradalmi vív­mányokkal törhetik le magát a forradalmat. Gyáva és pimasz had támad neki a forrada­lomnak, gyáva és alávaló, mert hazugság és rágalmazás a fegyvere és mert nem vágnak nyomban a szájakra, ez az. Urmánczy is, aki­nek legyilkolt parasztok vére szárad a lelkén, tiszta és nagy hazafiak pózát ölti magára és a „hazaárulás háin bélyegét" meri sütni azokra, akik a forradalmat megcsinálták. Hát nem fogja és nem fogják merni sokáig. A sajtószabadságnak és minden szabadságnak a banditájával el kell intézni a dolgot olyan eszközökkel, amilyenekkel ők dolgoznak. Ez a forradalom érdeke. Miért zárják ki a kommunistákat a szociál­damokrata pártból — „Az Újság" szerint? A Munkástanács határozatáról adván hírt, „Az Újság" című lap a maga külön Információja alapján azt is megírja, hogy miért zárják ki a kommunistákat a szociáldemokrata pártból? Szerinte a következők miatt: ...A Munkástanács annak idején ugyanis a koalíciós kabinet megoldása mellett foglalt ál­lást, azzal a kikötéssel, hogy a Károlyi-pártból kiszorítják a reakciósokat. A Munkástanács e kikötésére viszont a Károlyi-párt azt a követe­lést állította föl, hogy a szociáldemokrata párt erősebb rendszabályokat léptessen életbe a kommunistákkal szemben. A Károlyi-párt ket­téválasztása szombaton megtörtént már és erre a szociáldemokrata pártnak és a Munkás­tanácsnak is eleget kellett tennie a megállapo­dásnak. Előrebocsátván, hogy a kommun­istákra vo­natkozóan a Károlyi-párttal semmiféle meg­állapodás nem történt, azt mondhatnánk, hogy „Az Újság" már megint sunyi, már megint csúnyán rosszhiszemű, mert hiszen rendelkezé­sére állott a Munkástanács üléséről szóló rész­letes és hiteles tudósítás és ebből megtudhatta, mely okok kényszerítették a Munkástanácsot ismert elhatározására? Azonban nem mondjuk azt, hogy csak sunyi és csak rosszhiszemű. In­kább bárgyúnak látszik az eljárása. De mert ebben is van jókora rosszhiszeműség, azért kell megemlíteni és megbélyegezni. A kommunistákról hozott határozatot repro­dukálván, hasonló mesét tálal föl a „Pester Lloyd" is. A két mese között megvan az a kis különbség, hogy míg „Az Újság" a Károlyi­párt, a „Lloyd" a kormány polgári tagjai kö­zött kötött megállapodás végrehajtásának jelzi a Munkástanács határozatát A „Lloyd" hazu­dozása, rosszhis Zsemfl tudatos hazudozása ép­pen olyan utálatos, mint „Az Ujság"-é és a ha­zudozások, a perfid rágalmazások fogatása al­kalomadtán egyformán kiprovokálja a meg­torlást. A Nemeti Tanára végktehajtó bizottsága szerdán délben Hock János elnöklésével ülést tartott amelyen a kormány kép­viseletében Nagy Vince belügyminiszter is rész vett A belügyminiszter előterjesztést, tett a tervezett községi és törvényhatósági választásokról va­lamint Bndaront főváros néptanácsainak össze­állításáról. Részletesen beszámolt­­­n kívül a külpolitikai helyzetről is. A Nemzeti Tanács a kormány bejelentését örömmel vette tudomá­sra! Ezután folyó ügyeket intéztek el Ady Endre temetése. * Ttreirati kísérté* wtotsá utktSwi. —­tt kormdnp, a Szociáldemokrata P­ írt, a Radikális­­Párt, a kMönbfixe iro­dalmi test­kletek, az újságírók és a diákság bucsuja. Egyedülálló, töretlen új utakon járó nagy emberek sorsa: amig élnek, amig dacosan, meg nem alkuvóan hirdetik, harsogják az új idők új nagy dalait és döngetik az álmos agyakat addig nem látják, nem értik meg őket, vagy ha olyan erős és forradalmár egyéniségek, mint aminő Ady Endre is volt, összeröffennek ellene a szükagyuak és gonoszak, marják, tépik és feléje rúgnak. Csak amikor ezek a ki­váltságosak távoznak vagy már nagyon mesz­szire vannak, akkor tekintenek utánuk megren­dülten és akkor adóznak nekik az elismeréssel. Ady Endrének is ez lett volna a sorsa, ha meg nem éri az általa meglátott új idők betel­jesülését. Az ő megálmodott forradalma volt az, amely itt beteljesült amely megrázta, föl­rázta az átokülte álmos magyar rónát, sis ez az ő forradalma, ez az ő új forradalmi népe a megértésnek, értékelésnek és elvesztése miatt érzett megdöbbenésnek egész nagyságával állt a ravatala mellé hogy elköszönjön tőle, meg­mondja neki, mi tudtuk, mi tudjuk, hogy te voltál itt egyik legnagyobb, hogy a miénk voltak, az újat akaróké, forradalmároké, a te álmaidat valóra váltó proletároké. Megmondja ezt neki és fölavassa őt ezeknek a döbbenetesen nagy időknek nagy emberévé. Azzá, ami volt aminek mi mindig láttuk: az elnyomottak, az élettel verekedők, az ujat látók és ujat akarók, a proletárok, forradalmárok és forradalmak prófétája és szentje. Az ő forradalma és az ő forradalmi népe az őt megillető impozáns hódolattal és mélységes gyásszal kisérte el utolsó útjára. * A temetésen, amely szerdán délután folyt le a Nemzeti Múzeum előcsarnokából, olyan nagy embertömeg jelent meg, hogy az első pillana­tokban szinte a rend fölbomlásától lehetett tartani. Bent a kertben, az előcsarnok előtti térséget már jóval két óra előtt egészen meg­töltötték a sűrű embersorok és lassan kint az egész úttest is a megjelent, gyás­zolók ezreitől feketéllett. A koporsó a fekete drapériával egészen bevont előcsarnokban volt fölravatalozva, ahova két órakor megérkeztek a köztársaság elnökének, a kormánynak, a Nemzeti Tanács­nak, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt­nak, az irodalmi és ú­jságírói testületeknek, a Radikális Pártnak a kiküldöttei. Mialatt künn egyre óriásibbá nőtt a gyá­szoló tömeg, bent megkezdődött a nagy halott búcsúztatása. Az operaházi énekkar gyászdala után Kaypál Benő budai református lelkész mondott gyászbeszédet — Ady Endre, úgymond többek között kál­vinista magyar volt Mialatt irigység, rágalom és sötétség bántotta, ő a választott emberek ne­mes fölényével haladt egyenesen a maga töret­len útján. Akkor hazátlannak mondották, mert az emberiség szolidaritásának megtépett virá­gait öntözgette. Egész élete szenvedés volt má­sokért és másokkal. És most egy ország gyá­szoló­ nemzete kíséri utolsó útján. Utána Kunfi Zsigmond elvtárs, közoktatás­ügyi miniszter beszélt­ A forradalomból meg­született magyar népköztársaság kormányának a nevében, a forradalmi megújhodást szám­­­azó magyar nép nevében búcsúzom Ady End­rétől — mondotta — akinél tüzesebb, gyújto­gatóbb csóvákkal senki sem járt azalatt a nagy grófi szérv alatt, amely a régi Magyarország volt Aki hisz abban, hogy a félembereknek és félnemzeteknek készült szégyen kai ódának ÖSJV-sze kell zúzatnia a forradalom pörölyétől, aki hisz abban, hogy a tombéklakású, nagyétű gémeknek, a homálymadaraknak, a halászó, hizlalt nagynyakú gémeknek ki kell irtód­niok, aki hisz a forradalmak meg­újuló tüzé­ben, annak megindult és gyászoló szível kell fejet hajtania Ady Endre ravatala előtt ame­lyen kiterítve pihen a forradalom egyik nagy magvetője, a lelkek fölgyújtója, bátor cselek­vések és akaratok ébresztgetője. Mindannyian adósai, öntudatos vagy eszméletlen neveltjei vagyunk ennek az oly korán és oly szörnyen rossz pillanatban kirobbant géniusznak. A má­sodik magyar forradalom Petőfijétől kell most­ elbúcsúzni. Ady Endre költészete azok közül az értékek közül való, amit át kell menteni az új életbe. Az a kormány, amely azzal a bús és nehéz föladattal tisztelt meg, hogy a részvét és kegyelet szavait­ tegyem le Ady Endre kopor­sójára igaznak érzi azt amit a népnek és nem­zetnek, művészetnek és forradalmi akaratnak ez a nagy halottja prófétáé szavakkal hir­detett: Vajgy bolondok vagyt­nk elvo«*funk egy «blBk. Vagy e» a mi hitünk valósak­ra i­lik. _Móricz Zsigmond búcsúztatta ezután Adyt Költői beszédében többek között ezeket mon­dotta: A forradalom költője éppen ez átalakult világszemlélet szellemi vezére fekszik ravata­lon: megilleti őt a lelkeknek minden hódolata, tömjéne és aranya. Ember testvérünk fekszik itt akinek egész élete abban telt el, hogy ő sírta el a mi bánatunkat ő átkozta el a mi átkainkat szerette mi helyettünk az emberiséget és ő szen­vedett érettünk az emberektől. Itt járt közöt­tük, élt halt közöttünk, embertestvérünk és prófétánk vala é­s egyre jobban látjuk, prófé­tánk valt. Ez volt. Ady Endre, a próféta, a jós, aki elültette a lelkekbe a jövendő világok gon­dolatát Emlékezzetek Ady Endrére,­ emeljétek föl az ő igéit és hajtsátok végre az ő életének törvényét. Vincze Sándor elvtárs, a szociáldemokrata párt nevében mondott nemes gondolatokkal teli bucsut A magyar poétának soha el nem múló szeretetének virágait hoztam el Neked — mon­dotta többek között — nagyok közül is fejjel kimagasló, utunkat mutató, velünk és értünk harcoló poéta, drága Ady Endre. A ravatal, melyre föltette a halál törékeny testedet beteg, fonnyadt derekadat megnyúlik és nőttön nő és átfogja e feldarabolt ország minden faluját és városát mély gyászba borítván itt az esték zümmjét és friss sóhaját a reggeleknek. Mi ma­gyar proletárok mindigre meg­tartunk és igy látunk téged. Gyújtsatok meg elvtársak minden mécset a beborult magyar ég alatt, éjesebb gyász sose ülte meg még egünket soha szeb­bet soha jobbat nem vesztettünk el. Bárhova vigye törékeny testedet az élet nagy törvénye, — Ady Endre itt maradsz velünk, amit írtál és sirtá! amit láttál ég akartál, azért továbbra is állunk és élünk és rátesszük lábunk a magyar rögre és esküszünk, mozdulni fog ez is és min­den eddigit jobbal pótolunk, vagy minden vész itt — ámen. — mindörökre. Babits Mihály a „Nyugat" nevében, Pikter Gyula az Alkotó Mű­vészek­ és Tudományos 5

Next