Népszava, 1919. január (47. évfolyam, 1–27. sz.)

1919-01-30 / 26. szám

st Kutatók Szövetségre nevében, Bíró Lajos az­­összes újságíró intézmények nevében mondott megírató beszédet A ravatal előtt — mon­dotta —, amelyen korunk legnagyobb ma­gyarja pihen, a magyar újságírók ne­vében haj­tom meg mély alázattal a fejem. Mostohatest­vére­ a betűben megrendült alázattal intenek búcsút a géniusznak, aki ragyogást szóró éle­dnek hosszú, drága esztendeit töltötte között ifik. Az első hívei, az első apostolai, az első hittérítői a magyar újságírók voltak. Mi mély alázattal, könybeborult szemmel fordulunk utána fénycsóvás pályáján. Menj, nagy testvé­rünk, térj vissza a Fényhez, amelynek fia vol­tál. Mi köszönjük neked, hogy szomjas sze­münknek megengedted, hogy világosságoddal elteljék. Köszönjük neked, hogy közöttünk tér tál és mesterségünket megszentelted. __ Jászi Oszkár a Társadalom­tudományi saság nevében búcsúztatta Adyt Egy gonosz, sötét tunya, a múlttal visszaélő és a jövőt ki­gúnyoló korszakban — úgymond — mindig a mi szerencsétlen népünknek szent vátesze, új horizontokat gyújtogató pilótája volt Az Ady Endre szelleme vezessen bennünket e ragyogó cél felé a szörnyű megpróbáltatások közepette. A gyászeszédek elhangzása után a­ koporsót és a koszorúkat gyászkocsik, a tet­­ék és a menet megindult a kerepesi temető felé. A Múzeum­kö­rúton és végig a Rákóczi-úton ezer meg ezer emb­er fedetlen fővel kísérte utolsó útjára a forradalmi Magyarország "lánglelkű prófé­táját Négy óra után ért a menet a kerepesi te­metőbe. A főváros a főút mellett Jókai sírjá­val szemben, adott díszsírhelyet A koporsó le­emelése közben a Munkásdalárda a „Miért oly borús..." dalt énekelte, azután Kernstock Ká­roly, a radikális párt nevében búcsúzott Ady Endrétől. A Martinovits szabadkőmivespáholy nevében Schöpflin Aladár beszélt Meleg sza­vakkal emlékezett meg a húszéves barátságról, amely őt Adyhoz köti. A Nemzeti Színház ne­vében Beregi Oszkár, utána a középiskolai diá­­kok nevében Neszter Balázs gimnáziumi tanuló beszélt. Azután a Munkásdalárda gyászéneké­nek hangjai mellett, a pap rövid imája r­­án, elföldelték a koporsót * * * A vadászezred harcai a csehekkőd. Fülekről telefonáljak a Népszavának. A csehek behatoló mozdulatai nem hadműve­leti, hanem inkább rablási jellegűek voltak. A keddi nap folyamán nagyobb csatározá­sok voltak a vadászezred és a csehek között amelyek a csehek részéről 7 halott és 36 se­besült veszteséggel végződtek, míg a mi ré­szünkről semmi veszteség sem volt A ka­tonák hangulata kitűnő. E hó 30-án, csü­törtökön parlament­irek utján fölszólítják a cseheket hogy hagyják el a Rap—­Lipke— Nagyszécsény-vonalat és térjenek vissza az Ipoly nyugati oldalára. Ha ez a felszólítás nem járna eredménnyel, úgy fegyverrel fog­ják őket visszavetni. Balassagyarmat és Drégelypalánka között ütközetek vannak folyamatban. Az ott harcoló szocialista katonák üdvöz­letüket küldik a Népszava olvasóinak. * * * Oroszország nem lép be a németi szövetségébe. (Genf, január 29.) Párisi jelentés szerint a szovjet­ kormány szikratávíró útján közölte a párisi konferenciával, hogy Oroszország nem hajlandó belépni a népek szövetségébe * * * VÉRSZAVÚ HÍREK. « * * — Leszerelt altisztek gyűlése és küldöttség­járása. Kedden délelőtt a Vigadóban gyűlést tartott a kommunisták vezetése alatt álló le­szerelt altisztek szabadszervezete, hogy kíván­ságait megállapítva, a­ hadügyminiszterhez jut­tassa. Követelik, hogy a kormány minden al­tisztnek 5100 korona végkielégítést juttasson. Gyűlés után a résztvevők fölvonultak a Várba, ahol vezetőik a hadügyminiszternek átadták a memorandumukat Tóth István beszédében azt kívánta, hogy a bábomban 03LT gazdagodottak­tól vegyék el az altiszti kielégítéshez szükséges összeget. Böhm eil-társ hadügyminiszter vála­szában kijelenteti hogy S3 yet mí*n«zter­tanács elé viszi r—vrt cs«V r­. il'Atékw s dön­tésre. — Nem tehet ígéretet ^rre­ nézve - r­­on­dotta —, hogy a követeléseket kielégítheti!.­. Ki­jelenti, hogy nem tesz különbséget a litezi és katona közt, mindegyiknek egyforma a joga a kormány támogatására. A kormány nem a kül­döttség által kért módon, hanem munkaalkal­mak teremtésével c­x­r és fog­rsqiten­ minden katonán egyformán, most is ezen dolgozik a kereskedelmi m miniszter. Mindez ki dolgozzék és engedje dolgozni . Lokmnányi küldöttségjárá­sok csak ze­vi­rják a munkát. Nagy tömegek föl­vonulásával nem engedi magát presszio­nálni, ne akarják tömegekkel meghalni, sze­gény ember nyomora is hat reája. Egy közbeszólásra kijelentette Böhm elvtárs, hogy a leszerelt tisztek csak három havi fize­tésüket kapták meg, az alkalmazást tvrte, ta­láló m­nkások pedig havi 450 korona segély­ben részesülnek. A küldöttség elnökének f.hra a megjegyzésére, hogy­ a tisztek és szellemi munkások is fölveszik a segélyt Joö*An­c­irtár így válaszolt: — Azt nekem ne mondjak, hisza megbántani a szakszervezeteket. Tudniuk kell ugyanis, hogy a munkanélküli segélyt s­evik szervezetek utalják ki- Ezeknél ívek vannak, amelyekbe bevezetik az utolsó munkahelyről történt távozást és igy állapítják má­g az az­előtti foglalkozást Tisztek tehát neha­­juthatnak munkanélküli segélyhez, ha pedig hozzájut­nak, ugy ez csak csalás útján történhetik. A szakszervezetek nem csalnak, ha­­pedig tiszt van, aki csal, azt jelentsék föl nálam. Egy másik fölszólalásra ismételtem ^.sa-if,^­lycztft Böhm elvtárs, hogy mindenkor a szo­ciáldemokrácia elvei alapján áll, amelyeket a szakszervezetekben tanult és tanított kaszto­kat, megkülönböztetéseket altisztek és katonák közt nem ismer el, az egyenlő elbánás híve. Meglett emberek kérik tőle, hogy 60 milliárdo­kat vegyen el a tőkésektől, mikor a háború előtt a nemzeti vagyon — az ingatlanokat is bele­értve — 29 milliárd volt, mindent megtesz a kormány, amit tehet, de lehetetlent ne­m kíván­janak tőle. A küldöttség távo­ása után, ty­mban a rok­kantak küldöttsége jelent­kezett memorandum­mal, amelyre három nap­os határidővel köve­telnek választ Böhm elvtárs elítélte az ultimá­tumszerű követelődzést és az örökös küldött­ségjárást, amely megölője a munkának. Kije­lentette, hogy beadja lemondását, ha a deputá­ciózás meg nem szűnik. A panaszok meghall­gatása után megígérte azoknak megvizsgálá­sát, a memorandumra pedig írásban válaszol. Egy féllábú, rongyos ruhájú rokkantat vezet­tek a miniszter elé, aki a rokkantat ott tar­totta, hogy a minisztériumban fölruházzák. Ez­után a küldöttsész eltávozott, — Boroevics tagad. Boroevics volt­ altábor­nagy egy nyilatkozatot küldött a­z N. Fr. Pres­sernek, amelyben tagadja, hogy az egész front összeomlása tíz nappal a budapesti forradalom előtt megindult és hogy az olasz áttörés az egész frontot fölbomlasztotta volna. Azt állítja, hogy a csapatai csaknem teljes számban rendben elérték a monarchia határát és csak azután bomlottak föl. — Lukachich hősiesen megszökött. A had­ügyminiszter elrendelte, hogy báró Lukachich Géza altábornagyot katonai bíróság elé állít­sák, mert — mint ezt hivatalos vizsgálattal megállapították — minden törvényes forma és jogalap nélkül végeztetett ki katonákat, írás­ban fölszólították az altábornagyot, hogy je­lentkezzék a hadügyminisztériumban, Luka­chich azonban nem jelent meg, hír szerint ki­szökött Svájcba. Úgy látszik, a felelősségra­vonással szemben nem mutat oly bátorságot a Mária Terézia­ rendes hős, mint ártatlan kato­nák meggyilkolásában. Elrendelték Lukachich országos körözését . Az újságírók szakadszervezetének bizami férfi testü­lete január 26-án, este órakor az Otthon-kör tanács­kozótermében ülést tart. — E­elették a rendőrök tolvaját. A rendőrség beszerzési csopot­tnak a Mosonyi-utcai laktanyában lévő raktárából ismeretlen tettes napok óta lopkodta az árukat. Kedden éj­jel egy rendőr ész­r­evette, hogy egy szálas orosz katona két zsákot cipel kifele. Mivel az orosz fenyegető magatar­tást tanúsított, szolgálati fegyverével agyonlőtte. A ha­lott személyazonosságát mág nem tudták megállapítani. — Dokumentum a lármázó igazgató urak el­len. A Népszava szerdai számában tettük szóvá a fővárosi iskolaigazgatók küldöttségjárásával és sértődött lármázásával kapcsolatban, hogy ezek az urak izig-vérig ósdi emberek és nem tudnak vagy nem akarnak belehelyezkedni az új korszellembe. Hamar dokumentumot is szol­gáltattak ezek a­z emberek maguk ellen és a megállapításunk mellett. Szerdán Ady Endre temetése alkalmából, aki egyik legnagyobb pró­fétája volt a most valóra váló új időknek és új korszellemnek, elrendelték rövid úton az is­koláknak zárva tartását és erről már kedden délután tudomást is szerezhetett mindenki. A legtöbb iskola szünetelt is szerdán és az ifjú­ság küldöttségileg képviseltette is magát a te­metésen. Három középiskola: a Kertész-, Vas-és Izabella-utcai felső kereskedelmi iskolák, valamint a Kereskedelmi Akadémia voltak azok, illetve ezeknek az iskoláknak az igazga­tót akik ugya találták, hogy a nagy költő há­láin nem elegendő ok a tanítás abbanhagyá-és kérdezték a tanulókat, hogy az előadó­nk pontosa­n jelenjenek meg. A tanulók elé­gedetlenked­ek és el akartak távozni az iskolá­ból, amikor megakadályozni iparkodtak őket az igazgatói. Amikor az ifjúság mégis kisza­badult, sii­tán elhatározással összejöttek a ha­rry felső kereskedelmi iskola tanulói, elhatá­rozták, hogy küldöttségileg megjelennek a te­metésen, azután pedig tüntető menetben a Nép­szava szerkesztősége elé vonultak mintegy két­háromezren, ahol tiltakoztak az igazgatók el­járása ellen . Ahol ett tehetik, ferdítenek a polgári la­pok. A Néps­zava szerdai számában mi is meg­említettük, hogy Kindlovits Pált, a Tata­ utcai iskolaigazgatót fölfüggesztették állásától, mert a tanács ki­­rlevelének ellenszegült. A fölfüg­ges­ztés okát­­ kedden a „8 Órai Újság", szerdán pedig a „Portr Hírlap" azt állította be, hogy fölfüggeszté­se az igazgatónak egy a tanári tes­tület elé terjesztett határozata miatt lett volna, Virtoly szerint azt indíványozta, hogy az iskolák br.3 továbbra is nemzeti szellemben tanítsanak. Nem­ foglalk­ozva itt azzal, hogy mit értenek ezek a polgá­ri lapok a „nemzeti szellemű taní­tás" alatt­­- a régi reakciós, haladásellenes szellemet — meg kell állapítani, hogy a fönti beállítás va­ótlanság és tendenciózus ferdítés. A tanács a­zért függesztette föl az igazgatót mert a köztársasági modern korszellemnek megfelelő ut­asításokat tartalmazó tanácsi kör­leveleknek az igazgató ellenszegült. Ezeknek a polgári lapoknak ilyen kicsi és jellemző fer­dítései éppen ugy rávilágítanak, mint a leg­nagyobb h­azugságaik, hogy keresztül-kasul mennyire re­akciósok és hogy sietnek és ipar­kodnak min­dent — ha egyenes úton nem lehet hát ferdítés­sel — az új idők szellemének szö­geli. — pellengére. Seehnitzer Richárd király­aira 72. szám­ alatti vaskereskedő a drótsodronyért kilón­ként 8 koronát számított, holott az legföljebb 1 ko­rona 8 fillérbe kerülhetett volna, ezért a VI. kerületi kapitányságon 10 napi elzárással és 2000 korona pénz­bírsággal sújtották. — Honig József Dalnok­ utca 9. szám alatti fűszerker­eskedő 2 gram teáért 2 koronát kért. A VI. kerületi k­apitányságon két napi elzárásra és 500 korona pénzbírságra ítélték. — A VII. kerületi kapi­tányságon Kvars József Alsó erdősor 38. szám alatti fű­szerest mákdi­ágításért 400 koronára, Sonnenschein Sánd­orné Sziv­i­ten 14. szám alatti élelmiszerkereskedőt pedig túródrág­itásért 200 korona pénzbírsága ítélték.­­ A Váci­ körút 17. szám alatti Blum-féle rövidáruüzlet tu­lajdonosa egy sik­eres gépselyemért két korona ötven fil­lér helyett nyolc koronát számított. A VI. kerületi kapi­tányság Blum Erzsébetet két napi elzárásra és száz ko­rona pénzbüntet­ésre ítéle.­­ Döcker Ferencet, a hírhedt milliomos uzsoraáát a rendőrség tíz napi elbírásra és 2000 korona pénzbü­n­etésre ítélte, mert az ételárakat az Át­vizsgáló Bizottság megállapitásain tetemesen fölül számí­totta. — Bódi Istvánné a hunyadmegyei Piskitelepről, Boj­­íló és B­ujtos József az aradmegyei Nagykamarás községből Buda­pestre egyenként­ ."­—1000 kilogram leölt sesté­shúst hozta­­ a fővárosba. A húst egy vendéglő kilo­gyamonként 26 koronás árban megvette A VIII. kerületi rendőrkapitánysá­g Bodi Istvánnét 350 korona, Bojtos Jó­zsef és Bojtos László fü­ldmíveseket kü­lön-kü­lön 200 korona pénzbüntetésre, Sütő Kálmán vendéglőst pedig lonc ko­rona pénzbüntet­őre ítélte.­­ A VIII. kerületi rendőrka­pitányság özvegy Kulcsár Gusztávné te­jkimérőt három n­api elzárásra és száz koronára ítélte azért­, me­rt a betegek részére járó tejzt másoknak tudta el. Tóth Béla géphímző Popper Samu­el korba kereskedőtől egy kiló diót vett öt korona­­tetven­i­llér helyett tizenhat koronáért. Poppert megbüntették öt napi elzárásra és kétszáz koronára. Öz­vegy: Haukas Im­rén a vendéglős az érlapárakat nem szál­lította le. Ezért ötszáz koronára ítélték. — Az altiszti ügyesü­letek működtéről. Illetékes helyről közlik, hogy a legutóbbi napokban különböző katonai egyesületek tag­okat toboroznak azon a címen, hogy a kormány segélyt fog kiutalni az altiszteknek. E törek­vésekkel szemben figyelmeztetni kell az érdekelteket, hogy illetékes körök fölfogása szerint nem katonai egye­sületekben kell tömörülniük, hanem a polgári foglalko­zásuk szerint szakegy­esületekben, mérv­e­ nem képzel­hető, hogy bármily segély attól tétetnék függővé, hogy valaki altiszti v­agy más­ egyesület tagja-e. Ilyen ercból való tömörülés teljesen fölösleges és kár azért a tag­díjért, amelyet az egyesületek ezen a címen szednek. — Halálozás: Fleischer Soma 82 éves korában meghalt Temetése csütörtökön délután 3 óra­kor lesz a Farkasréti temetőből. Az elhunytban Fleischer Dá­rd famunkás elvtársunk az édes­apját gyászolja. — A Hadviselt Szellemi Munkások Országos Egyesülete (VIII. József-utc­a 48) szállítmányt kisérő osztályt állított föl tagjai sorából, amely válogatott, komoly és megbízható leszerelt katonák­é0l áll. Az egyesület fölhívja mindazon kereskedőket, ak­ik szállítmányaikat sértetlen állapotban akarjál- rendelte esi helyükre juttatni, forduljanak az egyesület álláskö­zvetítő osztályához. • Szabadon bo­csátották a Budafoki­ úti házbérszedőket A rendőrség szab­adon bocsátotta Molnár Vince, Schubert István és Heidrich Sándor munkásokat, mivel beigazolták hogy ők mint a '•Az bizalmi férfiai szedték be a házbért és amit is­ utóbjiu­k .-zárad­tak. 1919 január 30. Lenin fölhívása. (Moszkva, január 29.) A Pravda közli Lenin­nek egy fölhívását, amelyet mindenkihez in­tézett Lenin ebben fölszólítja a munkásokat hogy dolgozzanak a forgalmi utak jókarba he­lyezésén, az élelmiszerek szállításának lehe­tővé tétele céljából. Lenin az intelligensebb munkásosztályokhoz is fordul, hogy vegye föl a harcot az éhínség ellen, önként kell jelent­kezni, hogy a lakosságot munka útján megvé­­delm­ezzék az éhínségtől. * * * az orosz szakszervezeti kongresszus Scheldemannék ellen. (Moszkva, január 28.) A szakszervezetek nagyorosz kongresszusának legutolsó ülésén megjelent a német forradalmi proletariátus két Berlinből érkez­z­tt képviselője is. A kon­gresszus határja­­vaslatot fogadott el, amelyben Németország­orradalmi proletariá­tusával való teljes szolidaritásának, Scheide­mannék éhségpolitikája és a jobboldali függet­lenek galád magatartá­sa iránti megvetésének ad kifejezést.

Next