Népszava, 1919. február (47. évfolyam, 28–51. sz.)

1919-02-21 / 45. szám

hanem a szocialista proletárpárt ellen ágál­nak és uszítanak! " A kommunisták vezérkara most maga is megrémült a saját cselekedetétől. Gyáva su­nyisággal most lapulni próbál és el akarja hitetni, hogy semmi köze sincsen a Nép­szava ellen szegeződő tüntetéshez, semmi köze sincsen a letörülhetetlenül kezére ta­padó, vérhez. Még ebben­ is mennyire hason­lítanak a jobboldali ellenforradalom hitvá­nyaira! Azok is egyre sunyin bujkálnak és tiltakoznak az ellenforradalmiság vádja el­len. De sunyiságuk és bujkálásuk most már nem használ semmit. A nagy proletártöme­gek megelégelték dem­agógiájukat és kár­tevéseiket.­A vas- és fémmunkások bizalmi­testülete — .1 12­­egybegyűlt 1200 bizalmi férü egymaga több volt tömegre, mint az egész kommunista párt — haragra gyúlt fölhábo­rodással jelentette ki csütörtökön este, hogy végleg le akar számolni a baloldali és jobb­oldali ellenforradalom bujtogatóival és lip­tóival. Pénteken reggel megállanak a gyá­rak. A vasmunkásság abbahagyja a munkát és példáját követni fogja a többi szakmák munkássága is. Minden gyár proletársága gyűlést tart és hatalmas fölvonu­lással az Országház­ térre vonul. A proletárság egésze mozdul meg, maguk a tömegek szállnak is­mét az utcára, mert látják, hogy a forra­dalom veszélyben van, hogy a revolúció és vele a magyar proletár­ság jövőjét kell egy­szer és mindenkorra megszabadítani a jobb­oldali és baloldali ellenforradalom kar­maiból. Mozduljanak meg a proletártömegek! Semmisítsék meg a jobboldali és baloldali ellenforradalmat! Tisza István szelleme föltámadt A nem­zeti munkapárt hamvaiból fölrepült a nemzeti egyesülés pártjának főnix­madara. Természetesen az új párt, a halhatat­lan, az agyonüthe­tetten magyar reakció pártja éppen olyan kevéssé pártja a nemzeti egyesülésnek, mint amilyen kevéssé volt pártja a munkapárt a nemzeti munkának. Ha nevén akarnók nevezni a már holtnak hitt legszélső reakció pártját, akkor a nemzeti munkátlan­ság, a nemzeti henyélés, a nemzeti kizsákmá­nyolás pártjának kellene neveznünk. Egy szó­val: Tisza-pártnak­. A vezér meghalt, a hívek az alakuló gyűlésen a nevét egy szóval sem említettük. De annál jobban áthatotta őket a konok maradiságnak, a Tiszának szellem­e. Csodálatos az a szívósság, az a merészség, amellyel ez a kis csoport zászlót mert bontani. Csodálatos az az arcátlanság, amellyel heaudni mertek. N Nem gondoltak arra, hogy szemükbe nevet mindenki akkor, amikor ki merik mon­dani, hogy ennek a pártnak az első jelszava: „a nemzethez való hűségHát elhiszik, hogy akad az országban valaki, aki nem tudja, hogy a nemzethez való hűség alatt ők a profithoz való hűséget, a nagybirtokhoz való hűséget, a nagybankokhoz való hűséget értik? Hát elhi­szik, hogy van az­ országban valaki, aki" nem­ tudja, hogy akkor,, amikor tik .,nemzeti érzés"-t hangoztatnak, a konzervatív érzésre, a régi ki­váltságokhoz való ragaszkodásra, az eltűnő privilégiumok szeretetére gondolnak. Minden önzésük, minden privilégiumuk, minden ki­zsákmányolási vágyuk fölé odateszik a ,,nem­zet" szavát, mint fügefalevelet Hihetetlen az a merészségük, hogy akkor, amikor nem lehet más a céljuk, mint meg­mentése a múltból mindannak, ami latifundiu­maikból, ami tentrémjeikből, ami püspöki ja­vadalmaikból megmenthető, akkor arra mernek hivatkozni, hogy a demokratikus haladás szük­,ségé£, akarják összeegyeztetni a nemzeti érzés­éét.­­A demokratikus haladás szükségességéről mer beszélni az új párt egyik vezére, az a Bethlen István, aki konokabb reakciós volt Tiszánál, akinek nem volt elég maradt a Tisza választójoga. Ugyanaz a Bethlen, aki irtó há­borút hirdetett a románok ellen, aki a nemzeti elnyomásnak a legfanatikusabb híve volt, aki NÉPSZAVA lUxii k­yrual.­ io. a legbűnösebb Magyarország mai szomorú sor­sában, ugyanaz a Bethlen meri vallani, hogy az ő mozgalma ma külpolitikai szükségesség, hogy Európa akkor­ fog rólunk tudomást venni,­­ha újból hallatja a magyar imperializmus, a ma­gyar letiprás, a legsötétebb magyar soviniz­mus, a tiszaistvánság, a bethlenistvánság a maga szavát. S mikor ezek az urak újból a porondra me­részkedünk lépni, akkor nem azt híresztelik, hogy ellenforradalmat akarnak, hanem hogy demokráciát és jogrendet kívánnak. A politi­kai szemérmetlenségnek, a hazug ideológiának, a népámitásnak kiáltóbb példáját még nem láttuk Tudjuk, hogy százados bűnök a nép nagy részének lelkében nehezen eloszlatható sötét­séget idéztek elő. De nem hisszük, hogy akad­nának Magyarországon az igen csekély kivé­telektől eltekintve emberek, akik elhinnék a nemzeti egyesülés pártjáról, hogy nem a nem­zet ellenségei egyesülésének a pártja. Ha pedig a nemzet ellenségei egyesülnek, akkor erre a válasz csak egy lehet: a nemzet ellenségei pártját el kell a nemzet haragjának söpörnie. Tisza István meghalt- A szellemét nem enged­hetjük föltámadni. a Délvidék munkássága is. * B kassal sztrájkolok tStoa követelésen« teljesítetnél«. — tóték cissn akarnak egyesílíni a csehefcfccE. — RsEtaintsapa* tcfcat szerveznek a csefeeSc Possonyban, HlreSa a megszállott termetekről. A megszálló szerb csapatok barbár kegyet­lenkedései, amint legutóbbi számunkban rövi­den már jeleztük, megmozdulásra késztették Délmagyarország szervezett ipari munkássá­gát és közalkalmazotti táborát is. A bánsági, a bácskai és a baranya megyei szervezett mun­kások, vasutasok és postások képviselői csü­törtökön délelőtt 10 órakor Szabadkán, Pécsett és Temesvárott memorandumot nyújtottak át a szerb katonai parancsnokságnak és abban negyvennyolcórás terminust adva, az alábbi követeléseket állították föl: 1. A magyar közigazgatás visszaállítása. 2. A határzár megszüntetése és az élelemfö­löslegből az ország meg nem szállott terüle­teinek ellátása.­­ 3. Gyülekezési és sajtószabadság ugyan­olyan mértékben, mint aminőben azt az or­szág meg nem szállott területein élvezik a munkások. 1. A politikai okokból internált és bebör­tönzött munkások szabadonbocsátám. 5. A botbüntetés és egyéb testi fenyítések megszüntetése. 11. A közbiztonsági állapotok javítása és ga­rancia nyújtása arra, hogy a lakosságot a szerb katonaság részéről inzultusok többé nem érik.­­"E követelések fölállítása azért vált szükségessé, mert egyes városokban a katonai parancsnokság felhívásban tudatta a lakos­sággal, hogy délután 4 óra után senki se tar­tózkodjék az utcán, mert egyesek testi épsé­­géért nem vállalnak felelősséget.) 7. Az alkoholtilalomnak a legszigorúbb mértékben való elrendelése és foganatosítása, de nemcsak a polgári lakossággal, hanem a szerb katonasággal szemben is. A munkások szombat délig kérnek választ és amennyiben követeléseiket nem teljesítenék, az egész megszállott területen beszüntetik a munkát. A mozgalomhoz csatlakoztak a közal­kalmazottakon kívül a bányászok és a mező­gazdasági munkások is. '* * A kassai sztrájk, amint polgári forrásból jelentik, a munkás­ság követelései legna­gyobb részének teljesíté­sével véget ért. Kedden délután Kassára ér­kezett Picc­oni tábornok. Magához hivatta a zsupánt, majd a munkásság vezetőit is­ kö­zölte velük, hogy a munkásság követeléseit nagyrészt teljesíti. De fönn kell tartani a tilalmat arra vonatkozóan — mondta a tá­bornok — hogy budapesti lapok ne érkezhes­senek Kassára. Ezen kívül azt a kérést sem teljesíthetik, hogy lisztet adjanak, mert a c­seh kormánynak sincs lisztje. Útlevélfeén­d­szer azonban nincs, elég ha a polgármester ad engedélyt, az elutazásra. A sztrájk fényes sikere — mondja a jelen­tés — óriási örömet keltett a városban. Való­ságos tüntetést rendeztek Piccioni és Rossi mellett. Amikor pedig az olasz tisztek kihir­dették, hogy a brutális 30. cseh­ ezredet, amely­ olyan galádul viselkedett, kivonják a város­ból, hatalmas éljenzés rázta meg Kassa fő­utcáját. Rossi olasz tábornok, Kassa város parancs­noka, a cseh katonák magatartása miatt el­helyezését kérte. R­ossi tábornok kezdettől­­ fogva ellenezte a cseh erőszakosságokat.­­ Proklamációt tett közzé, amelyben szó se volt arról, hogy Kassa véglegesen cseh város és ezenkívül egy másik intézkedésében elis­merte a sztrájk, jogát mindenki számára. Nem engedett senkit se letartóztatni, akit pe­dig lefogtak, azt azonnal szabadon bocsátotta, így vasárnap elrendelte, hogy négy letartóz­tatott vasutas munkást bocsássanak szaba­don. A cseh tisztek megtagadták a parancs végrehajtását, amiről Rosti azonnal jelen­tést tett Piccioni főparancsnoknak. Egy­úttal felmentését is kérte a kassai város­parancsnokság alól, mert a csehekkel nem akart együtt dolgozni. Cseh rohamcsapatokat szerveznek Pozsonyb­an. Győri jelentés közli, hogy Pozsonyból érke­zett hírek szerint olasz tisztek érkeztek a vá­rosba szálláscsinálás céljából. A csehek Po­zsonyban rohamcsapatokat szerveznek, amelye­ket fejszékkel és rohamörésekkel is fölszerelnek. A cseh főhadiszállás szerdán Pozsonyba érke­zett, ahol Habsburcz Frigyes palotájában fog székelni. A tüzérségi laktanyába cseh polgári lakosságot telepítenek. Tót msegaiovi a csehek ellen. Fülekről jelentik. Zsolnáról érkezett híreik szerint a Kr­ssa-oderbergi vasút alkalmazottai sztrájkjához csatlakoztak a tót vasúti munká­sok is. A tót v­asúti munkások napi huszonöt koronát kértek, ezt azonban a csehek nem ad­ták meg. Helyettük cseh munkásokat hoznak, akiknek napi harminc korona bért fizetnek. A cseh hatóságok a tótok adóját két évre visszamenően igyekeznek behajtani. Emiatt is igen nagy az elkeseredés. Zsolnán vasárnap, február 23-án délutánra nagy gyűlést hirdetnek a csehektől való elszak­adás tárgyában. A gyű­lés összehívói Galvanert" dr. volt "zsolnai fő­jegyző, Hlinka András és Ruzicska dr. zsolnai katolikus papok, Kmetykó dr. és Torini dr. ügyvédek. A gyűlés főszónoka Hlinka András lesz, aki ezelőtt a csehekkel való egyesülés leg­erősebb híve és agitátora volt. A csehek a gyű­lés megtartását minden erővel meg akarják akadályozni. Ebből a célból már ötezer főnyi katonaságot vontak össze Zsolnára. A csehek elhurcolnak minden élelmiszert. A cseh kormányzótanács elhatározta, hogy a Felvidéken elrendeli a legszigorúbb rekvirá­lást. Az erről megjelenő közlés azt írja, hogy a megszállott területeken óriási mennyiségű burgonya van fölhalmozva, amelyet feltétlenül el­ kell szállítani Csehországba. A rekvirálást — mondja a jelentés — már a napokban meg is kezdik cseh legionáriusok és katonák se­gítségével. Ezzel­­kapcsolatban jelenthetjük, hogy a cse­hek már a rendelet előtt megkezdték a felvi­déki élelmiszerkészletek elhurcolását. A deb-w­ieceni üzletvezetőség északkeleti vonalairól rémes cseh garázdálkodásokról érkeznek jelen­tések, különösen az Ungvár—Perecsény—Sze­rednye-i vonalról nap-nap után jelentenek cseh erőszakosságokat. Valósággal rablóhadjáratot folytatnak itt a csehek, nemcsak a szállítmá­nyokat foglalják le, hanem a falvakban és vá­rosokban házról-házra járnak és minden élel­miszert elvisznek magukkal. Perecsényben hosszú sorban állnak a pályaudvaron az Ösz­­szeharácsolt élelmiszerrel megrakott a vasúti kocsik, amelyeket Csehországba továbbítanak. Ha a csehek folytatják ezt a garázdálkodást, az egész vidék lakossága éhínség elé néz. Cseh szocialisták a felvidéki erőszakos­­ságok ellen. A cseh szociáldemokrata párt értekezletet tartott, amelyen a leghatározottabban tilta-­­­koztak a magyar felvidéket megszálló cseh

Next