Népszava, 1919. február (47. évfolyam, 28–51. sz.)
1919-02-21 / 45. szám
hanem a szocialista proletárpárt ellen ágálnak és uszítanak! " A kommunisták vezérkara most maga is megrémült a saját cselekedetétől. Gyáva sunyisággal most lapulni próbál és el akarja hitetni, hogy semmi köze sincsen a Népszava ellen szegeződő tüntetéshez, semmi köze sincsen a letörülhetetlenül kezére tapadó, vérhez. Még ebben is mennyire hasonlítanak a jobboldali ellenforradalom hitványaira! Azok is egyre sunyin bujkálnak és tiltakoznak az ellenforradalmiság vádja ellen. De sunyiságuk és bujkálásuk most már nem használ semmit. A nagy proletártömegek megelégelték demagógiájukat és kártevéseiket.A vas- és fémmunkások bizalmitestülete — .1 12egybegyűlt 1200 bizalmi férü egymaga több volt tömegre, mint az egész kommunista párt — haragra gyúlt fölháborodással jelentette ki csütörtökön este, hogy végleg le akar számolni a baloldali és jobboldali ellenforradalom bujtogatóival és liptóival. Pénteken reggel megállanak a gyárak. A vasmunkásság abbahagyja a munkát és példáját követni fogja a többi szakmák munkássága is. Minden gyár proletársága gyűlést tart és hatalmas fölvonulással az Országház térre vonul. A proletárság egésze mozdul meg, maguk a tömegek szállnak ismét az utcára, mert látják, hogy a forradalom veszélyben van, hogy a revolúció és vele a magyar proletárság jövőjét kell egyszer és mindenkorra megszabadítani a jobboldali és baloldali ellenforradalom karmaiból. Mozduljanak meg a proletártömegek! Semmisítsék meg a jobboldali és baloldali ellenforradalmat! Tisza István szelleme föltámadt A nemzeti munkapárt hamvaiból fölrepült a nemzeti egyesülés pártjának főnixmadara. Természetesen az új párt, a halhatatlan, az agyonüthetetten magyar reakció pártja éppen olyan kevéssé pártja a nemzeti egyesülésnek, mint amilyen kevéssé volt pártja a munkapárt a nemzeti munkának. Ha nevén akarnók nevezni a már holtnak hitt legszélső reakció pártját, akkor a nemzeti munkátlanság, a nemzeti henyélés, a nemzeti kizsákmányolás pártjának kellene neveznünk. Egy szóval: Tisza-pártnak. A vezér meghalt, a hívek az alakuló gyűlésen a nevét egy szóval sem említettük. De annál jobban áthatotta őket a konok maradiságnak, a Tiszának szelleme. Csodálatos az a szívósság, az a merészség, amellyel ez a kis csoport zászlót mert bontani. Csodálatos az az arcátlanság, amellyel heaudni mertek. N Nem gondoltak arra, hogy szemükbe nevet mindenki akkor, amikor ki merik mondani, hogy ennek a pártnak az első jelszava: „a nemzethez való hűségHát elhiszik, hogy akad az országban valaki, aki nem tudja, hogy a nemzethez való hűség alatt ők a profithoz való hűséget, a nagybirtokhoz való hűséget, a nagybankokhoz való hűséget értik? Hát elhiszik, hogy van az országban valaki, aki" nem tudja, hogy akkor,, amikor tik .,nemzeti érzés"-t hangoztatnak, a konzervatív érzésre, a régi kiváltságokhoz való ragaszkodásra, az eltűnő privilégiumok szeretetére gondolnak. Minden önzésük, minden privilégiumuk, minden kizsákmányolási vágyuk fölé odateszik a ,,nemzet" szavát, mint fügefalevelet Hihetetlen az a merészségük, hogy akkor, amikor nem lehet más a céljuk, mint megmentése a múltból mindannak, ami latifundiumaikból, ami tentrémjeikből, ami püspöki javadalmaikból megmenthető, akkor arra mernek hivatkozni, hogy a demokratikus haladás szük,ségé£, akarják összeegyeztetni a nemzeti érzéséét.A demokratikus haladás szükségességéről mer beszélni az új párt egyik vezére, az a Bethlen István, aki konokabb reakciós volt Tiszánál, akinek nem volt elég maradt a Tisza választójoga. Ugyanaz a Bethlen, aki irtó háborút hirdetett a románok ellen, aki a nemzeti elnyomásnak a legfanatikusabb híve volt, aki NÉPSZAVA lUxii kyrual. io. a legbűnösebb Magyarország mai szomorú sorsában, ugyanaz a Bethlen meri vallani, hogy az ő mozgalma ma külpolitikai szükségesség, hogy Európa akkor fog rólunk tudomást venni,ha újból hallatja a magyar imperializmus, a magyar letiprás, a legsötétebb magyar sovinizmus, a tiszaistvánság, a bethlenistvánság a maga szavát. S mikor ezek az urak újból a porondra merészkedünk lépni, akkor nem azt híresztelik, hogy ellenforradalmat akarnak, hanem hogy demokráciát és jogrendet kívánnak. A politikai szemérmetlenségnek, a hazug ideológiának, a népámitásnak kiáltóbb példáját még nem láttuk Tudjuk, hogy százados bűnök a nép nagy részének lelkében nehezen eloszlatható sötétséget idéztek elő. De nem hisszük, hogy akadnának Magyarországon az igen csekély kivételektől eltekintve emberek, akik elhinnék a nemzeti egyesülés pártjáról, hogy nem a nemzet ellenségei egyesülésének a pártja. Ha pedig a nemzet ellenségei egyesülnek, akkor erre a válasz csak egy lehet: a nemzet ellenségei pártját el kell a nemzet haragjának söpörnie. Tisza István meghalt- A szellemét nem engedhetjük föltámadni. a Délvidék munkássága is. * B kassal sztrájkolok tStoa követelésen« teljesítetnél«. — tóték cissn akarnak egyesílíni a csehefcfccE. — RsEtaintsapa* tcfcat szerveznek a csefeeSc Possonyban, HlreSa a megszállott termetekről. A megszálló szerb csapatok barbár kegyetlenkedései, amint legutóbbi számunkban röviden már jeleztük, megmozdulásra késztették Délmagyarország szervezett ipari munkásságát és közalkalmazotti táborát is. A bánsági, a bácskai és a baranya megyei szervezett munkások, vasutasok és postások képviselői csütörtökön délelőtt 10 órakor Szabadkán, Pécsett és Temesvárott memorandumot nyújtottak át a szerb katonai parancsnokságnak és abban negyvennyolcórás terminust adva, az alábbi követeléseket állították föl: 1. A magyar közigazgatás visszaállítása. 2. A határzár megszüntetése és az élelemfölöslegből az ország meg nem szállott területeinek ellátása. 3. Gyülekezési és sajtószabadság ugyanolyan mértékben, mint aminőben azt az ország meg nem szállott területein élvezik a munkások. 1. A politikai okokból internált és bebörtönzött munkások szabadonbocsátám. 5. A botbüntetés és egyéb testi fenyítések megszüntetése. 11. A közbiztonsági állapotok javítása és garancia nyújtása arra, hogy a lakosságot a szerb katonaság részéről inzultusok többé nem érik."E követelések fölállítása azért vált szükségessé, mert egyes városokban a katonai parancsnokság felhívásban tudatta a lakossággal, hogy délután 4 óra után senki se tartózkodjék az utcán, mert egyesek testi épségéért nem vállalnak felelősséget.) 7. Az alkoholtilalomnak a legszigorúbb mértékben való elrendelése és foganatosítása, de nemcsak a polgári lakossággal, hanem a szerb katonasággal szemben is. A munkások szombat délig kérnek választ és amennyiben követeléseiket nem teljesítenék, az egész megszállott területen beszüntetik a munkát. A mozgalomhoz csatlakoztak a közalkalmazottakon kívül a bányászok és a mezőgazdasági munkások is. '* * A kassai sztrájk, amint polgári forrásból jelentik, a munkásság követelései legnagyobb részének teljesítésével véget ért. Kedden délután Kassára érkezett Picconi tábornok. Magához hivatta a zsupánt, majd a munkásság vezetőit is közölte velük, hogy a munkásság követeléseit nagyrészt teljesíti. De fönn kell tartani a tilalmat arra vonatkozóan — mondta a tábornok — hogy budapesti lapok ne érkezhessenek Kassára. Ezen kívül azt a kérést sem teljesíthetik, hogy lisztet adjanak, mert a cseh kormánynak sincs lisztje. Útlevélfeéndszer azonban nincs, elég ha a polgármester ad engedélyt, az elutazásra. A sztrájk fényes sikere — mondja a jelentés — óriási örömet keltett a városban. Valóságos tüntetést rendeztek Piccioni és Rossi mellett. Amikor pedig az olasz tisztek kihirdették, hogy a brutális 30. cseh ezredet, amely olyan galádul viselkedett, kivonják a városból, hatalmas éljenzés rázta meg Kassa főutcáját. Rossi olasz tábornok, Kassa város parancsnoka, a cseh katonák magatartása miatt elhelyezését kérte. Rossi tábornok kezdettől fogva ellenezte a cseh erőszakosságokat. Proklamációt tett közzé, amelyben szó se volt arról, hogy Kassa véglegesen cseh város és ezenkívül egy másik intézkedésében elismerte a sztrájk, jogát mindenki számára. Nem engedett senkit se letartóztatni, akit pedig lefogtak, azt azonnal szabadon bocsátotta, így vasárnap elrendelte, hogy négy letartóztatott vasutas munkást bocsássanak szabadon. A cseh tisztek megtagadták a parancs végrehajtását, amiről Rosti azonnal jelentést tett Piccioni főparancsnoknak. Egyúttal felmentését is kérte a kassai városparancsnokság alól, mert a csehekkel nem akart együtt dolgozni. Cseh rohamcsapatokat szerveznek Pozsonyban. Győri jelentés közli, hogy Pozsonyból érkezett hírek szerint olasz tisztek érkeztek a városba szálláscsinálás céljából. A csehek Pozsonyban rohamcsapatokat szerveznek, amelyeket fejszékkel és rohamörésekkel is fölszerelnek. A cseh főhadiszállás szerdán Pozsonyba érkezett, ahol Habsburcz Frigyes palotájában fog székelni. A tüzérségi laktanyába cseh polgári lakosságot telepítenek. Tót msegaiovi a csehek ellen. Fülekről jelentik. Zsolnáról érkezett híreik szerint a Krssa-oderbergi vasút alkalmazottai sztrájkjához csatlakoztak a tót vasúti munkások is. A tót vasúti munkások napi huszonöt koronát kértek, ezt azonban a csehek nem adták meg. Helyettük cseh munkásokat hoznak, akiknek napi harminc korona bért fizetnek. A cseh hatóságok a tótok adóját két évre visszamenően igyekeznek behajtani. Emiatt is igen nagy az elkeseredés. Zsolnán vasárnap, február 23-án délutánra nagy gyűlést hirdetnek a csehektől való elszakadás tárgyában. A gyűlés összehívói Galvanert" dr. volt "zsolnai főjegyző, Hlinka András és Ruzicska dr. zsolnai katolikus papok, Kmetykó dr. és Torini dr. ügyvédek. A gyűlés főszónoka Hlinka András lesz, aki ezelőtt a csehekkel való egyesülés legerősebb híve és agitátora volt. A csehek a gyűlés megtartását minden erővel meg akarják akadályozni. Ebből a célból már ötezer főnyi katonaságot vontak össze Zsolnára. A csehek elhurcolnak minden élelmiszert. A cseh kormányzótanács elhatározta, hogy a Felvidéken elrendeli a legszigorúbb rekvirálást. Az erről megjelenő közlés azt írja, hogy a megszállott területeken óriási mennyiségű burgonya van fölhalmozva, amelyet feltétlenül el kell szállítani Csehországba. A rekvirálást — mondja a jelentés — már a napokban meg is kezdik cseh legionáriusok és katonák segítségével. Ezzelkapcsolatban jelenthetjük, hogy a csehek már a rendelet előtt megkezdték a felvidéki élelmiszerkészletek elhurcolását. A deb-wieceni üzletvezetőség északkeleti vonalairól rémes cseh garázdálkodásokról érkeznek jelentések, különösen az Ungvár—Perecsény—Szerednye-i vonalról nap-nap után jelentenek cseh erőszakosságokat. Valósággal rablóhadjáratot folytatnak itt a csehek, nemcsak a szállítmányokat foglalják le, hanem a falvakban és városokban házról-házra járnak és minden élelmiszert elvisznek magukkal. Perecsényben hosszú sorban állnak a pályaudvaron az Öszszeharácsolt élelmiszerrel megrakott a vasúti kocsik, amelyeket Csehországba továbbítanak. Ha a csehek folytatják ezt a garázdálkodást, az egész vidék lakossága éhínség elé néz. Cseh szocialisták a felvidéki erőszakosságok ellen. A cseh szociáldemokrata párt értekezletet tartott, amelyen a leghatározottabban tilta-koztak a magyar felvidéket megszálló cseh