Népszava, 1919. március (47. évfolyam, 52–76. sz.)
1919-03-25 / 71. szám
1919 mnnökrs Ä NÉPSZAVA /Mú träfe©?] nacjsztesztopB&gus » és azért MmnmiSc. Elvtársak, ne a istartaMcokat kiszatmcsitani. áHfálafc wt§&« n&mtím ?©»s6©#aflagKSA és adféfek át a rafclékat az ^sé^eknak. Iwata a proletárság tömegeinek' összeolvadását. Marem párt kormányoz, nem pártemberek tartják kezükben a végrehajtó hatalmat: a proletariátus — munkások, parasztok és katonák — osztatlan tömege ragadta magához a hatalmat, hogy megbízottaiútján ő maga kormányozzon. Elsősorban ez teszi szükségessé azt hogy a proletáregység bensőkig isvalóságé véljék. Ma pioofetórnak nem lehet ellensége proletártársa. Ma proletárok között nem meríitnltek föl ellentétek, mert hisz valar mennyien egy célt akarnak elérni és vala-. mennyien egyazon úton járauk, fia bármily «Manálenitátfik merölnének föl a proletárok egy»« csoportjai között, hsa bármily okból bi-Asimoc anfrágvagy gyanakvás fészkelné be magét as egy táborban harcolók szivébe: ngy a awtk niti 5«fent«né, hogy le tévedtünk az utonkról, hogy s»esm elöl tévesztettük készülődő ellenségeinket: a belső éskülső ellenforradalmat Mert ha ebben a pilláimban még újult tehetetlenségben fekszenek a burzsoá társadalom alulkerült osztályai, ha ma még fejvesztett ijedtséggel tekint is felénk az ántánt, lehet, hogy mér rövid idő múlva az ellenforradalom «üregeivel kell megóvnunk nehéz és áldozattal teli harcunkat A munka szerszámja az egyik kezében, másikban a forradalmat védő fegyver; ez a proletariátus rajza. És emellett a sunkát és a harcot nem a jólét, a bőség áldásai , közepette fogjuák folytatni, hanem küzdve azknal a nehézségekkel, amelyet az élelmiszerek csekélyre fogyott legyeztetétt jelentenek. Hogyha vallérhetitek sűsert, hogyan tarthatjnk fetnn a proletárdiktatúrát ha nem vagyunk egységesek minden elhatározásunkban és minikai tettünkben? Semmi nem akadályozhatja mag győselmütnket, senki sem illbheti kikeszünkből a fegyvert amely ma rantrém világ burnoájai mellnek m szegezve, de meghoz-tactja az ellenforradalom győzemét minden el-Varfeél, amely m egységes proletártásport egymással ellenséges csoportokra bontja. Egy azonban bizonyos. A diktatúra erőszakot 5&len£ »tfcadet»-vel szemben, aio a proletskátam uralmát megdönteni akarná. Ám a diktabotot, azzal zaebembe nyalok, kést keresve; peiase nem ti&lálik. — Add már ide a bicskád, írem tudom, hová lett az enyém. — Hahaha! — kacag fölé!cf*»n — a késem »karod, ugya?! Nem adom! Előre, hol a csónaki Jaj neked, lm elárulsz! Bolond helyzet, hogy kászálok ki belőle. — Jól van, testvér, ha te nem hízol bennem, ifsam bízom bennned. Menj magad, én itt maradok, nem megyek haza. Erre gondolkozni kezd, rám mereszti szemeit. Én mean törődve vele, leülök. Hozzám töb, mellém telepszik, kérteni kezd: — Ne haragudj ne, csak tréfáltam, már hogyne bíznék bened, hiszen földim vagy ... No itt a Weska, vágd le azt a vesszőt azután gyerünk... Ugy vár reám a kisfiam, nézd, hogy integet az eszemadta. Elveszem a kést, vágok futtában egy veezümőt, elindulunk, közben faragom a gallyat, hogy ne kelljen visszaadnom a kést. Most odaérünk az orvosi rendelő mögé. — Si, állj meg, testvér. — mondom — én raegnézem, van-e valaki a kunyhóban; azután elvág esti a csónak kötelét, beleugrunk és meg se álltak a túlsó percig... Hirtelennekem ugrik, megragítja a latromat, szemeit vabri forgatja: — Ide a kést! Kérlelni kezdem, nyugooa meg, de nem tágít, hörögve, sziszegve ismétli: — A kést! A kést? Aggódva nézek körül, wbnl senki. Mit trináljak vele már most. Torkon ragad, birokra kelek vele, a kést közben eldobom, — észreveszi, utérra akar rohanni, nem engedem. Nagymehetyen legyűröm a földre, leszorítom, de értem, nem sokáig bírom, beszélek hozzá. — Jól van, pajtás, odaadom a későd, ölj meg vele, ha akarsz, de igérd meg, ha átúszod a tengerit, mígmondod a feleségem túra erejét és megdönthetetenségét csupán a proletariátus egységes forradalmi akarata adhatja meg. Ma minden proletárnak egész meggyőződésével, forradalmi elszántságával a diktatúrát kell akarnia. Ma minden proletárnak a megrettent, meglapuló polgárságot kell figyelni, ma minden proletárnak föl kell készülnie azokra a küzdelmekre, amelyeket az ellenforradalommal és az élelmiszerhiánnyal kell megküzdenünk. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha a legteljesebb harmónia uralkodik a proletársság tömegein, ha nem a múltba terentgetnek vissza, hogy az ellentétekhez anyagot keressenek, de rendületlen hittel, igaz testvéri szerettel tekintenek a mi jövőnk felé, ha egymást oktatva, segítve haladunk a múltunkon. Csak ez szilárdíthatja meg a prolet- -iátis belső egységét m Országház-tiren. * * Tffi&fjsx&vvxeív ember vett részt a Sxociffilista vasárnapi nagyejeizésén. Megint százezrek léptei alatt dübörgött Budapesten a föld vasárnap délután. Ilyen dübörgés, amelynek nyomában földrengés jár majd mindenütt, nem volt még itt soha. Neon a régi fölvonus is volt már ez többé, amikor még csak kértünk, követeltünk, amikor idegen arcok, idegen emberek, gyűlölődő tekintetei figyelték a proletárseregek lépteit a paloták ablkáiból, amikor puskacsövek, szuronyok és gépfegyverek várták a fölvonulókat az utcasarkokon, az Országház téren. A nagy kerék, amelynek küllői között csak minket morzsoltak eddig, egészen megfordult és a dumaparti cncortornyú cifra palota, a régi úri gonosz gőgnek dölyfös megtestesítője vasárnap már a netté' volt' egyérűen. Nem volt ott más szín, más hang, más érzés többé, csak egy: a proletároké. Az első és utolsó nagy seregszemle volt ez. Az első, amelyet zavartalanul csak mi magunk tarthattunk, mert nincs itt többé más sereg, csak a proletároké Az utolsó a döntő ütközat előtt, amikor még egyszer szétnézünk, hogy együtt vagyunk-e mindannyian sz utolsó legnagyobb harcra. Mindnyájan ott voltunk. Ott volt a megtestesült Egység és az életitőkert Erő. Az nek, azért nem mentem hoza, mert te útközben megöltél. Megígéred? Erre — úgy látom — megnyugszik, mert már nem ellenkezik; nyugodtan fekszik a földön, ma,id zikálva mondja: — Nem bántalak, csak eressz el, tartsd meg a kést, nem kell. Csak friess, siess, mert vár a feleségem, hív a kisfiam. Eleresztem. — Húzódj meg itt és ha intek, gyere — mondom neki. — Azzal, félszemmel ráfigyelve, megkerülöm a lapostetejű házikót beszólok az ablakon, pár szóval elmondom az esetet, kijön az orvos, meg egy ápoló. Sin előre megyek: — Gyere, testvér, itt vannak a halászok, jó emberek, átvisznek a túlsó partra. Gyanakodva néz felénk: az orvos és ápoló karonfogják, invitálják vacsorára, szegedi halászlét főznek, olyan lesz, hogy még a vicispán se essik különbet. Vacsora után csónakba ülünk és meg se állunk hazáig. Erre nem szólhat semmit, húzódozva bár, de elindul velük, folyton hangoztatva, hogy neki sietős az útja... Könnyes szemmel nézem, mint visszik a szerencsétlent a kórházba... Kétszer-háromszor meglátogattam még, ott úszott vagy evezett a kórház udvarán fáradhatatlanul; közben folyton kiabált: — Megyek! Megyek! kic*i fiam, éden Meségem! Mikor utoljára meglátogattam, már borzasztóan ocs volt, nem birt mozdulni az ágyán; ereje végkép elhagyta; Iztsa vitszsárga, csak a szeme, lázas, villogó, zavaros szeme égett túlvilági fényben. Utolsó lélekzetéig úszta a tengert. Fegyverre rikintett hörögni.: — Segítség! Sesitar! Megfntok! Fümorfilök' Édes feleségem, kis fiam, Funtarriám! Nemsokára átúszott a túlsó parton, egész embertenger ott a Népháza körül egy volt lélekben, szándékban, erőben és tettben azokban a világtörténelmi pillanatokban, amikor üzenetünket, szétküldöttük a világnak mind a négy .-Birka felé: íme itt vagyunk, mi már indulunk a megálmodott döntő ütközetre, álljon talpra minden proletár, vi'ág proletárjai egyesüljetek! Ment az izer.--, és jött az üzenet Moszkvából, fts ' 'mi fog majd Párisból, Rómából, Ixondonból, Berlinből és a világ proletárjai egyelni ii fognak. Mintha a sokszor elálmodott és a képzelet erejével vászonra vetett kép öltött volna eleven képet vasárnap ott az Országfház-téren. Hogy xm elnyomottak, az igábanscartettak, a kisemmizettek fölfednek majd egyszer, hogy diadalüzenetet tartsanek, hogy ítéljenek, hogy számonkárjenek mindent Fölvowottuk „frirtwló aawear, fúros zészlókkal és a zászlókon eme .«went jelszóval: Világroa^badág". mennye rgött a nemrég még has indulónak valóra és diadalsnafffá vált valamije: „Miénk lesz a jövő." A magyar proletáruralom avatóárnnepe volt a vasárnapi A folvonalán. Vasárnap délután 3 órára volt hirdetve a Magyarországi Szocialista Párt nagygyi Már a korai délutáni órákban meg erötlött a tömegek özönlése az Országház térre. Az idefutó utcákból mindenfelől emberfolyamok hömpölyögtek, piros jelzőtáblákkal, piros zászlókkal, énekelve a szocialista forríidalni indulót és éltetve lelkese® a proletár forradalmat, diktatúrát és proletáruralmat Három órára több mint 100.000 ember hullámzott már a téren és még mindig új tömegek jöttek. És az óriási embertenger fölött piros zászlók egész erdejét lengette a tavaszi szél. Fönt a parlament homlokzatán is piros zászló volt csak, amelyet, amikor kitűztek oda az elvtársak, az óriási tömeg dörgő éljenzéksel fogadott A rablólovagok ódon vára, fekete szine pirosra festődött egészen. A tömeg egészen addig, amíg a Forradalmi Kormányzótanácsnak a gyűlésre kiküldött tagjai meg nem érkeztek, még mindig egyre nőtt. Előrelátható volt, hogy az óriási tömegnek kevés lesz egy helyről, az Országház lépcsőjéről beszélni. Beszéltek is szónokok nemcsak itt, hanem a tér minden részes, bent a tömegben és fent az igazságügyi palonca első emeletéről, valamint a földmívelő figyi palota tiigy erkélyéről' Az Országház téjicső,jén. ' Három óra előtt pár percsel érkeztük a kertilés sztohelyére Belányi elvtárs, Tft&r.a Gal. nwjd. Kun Béla. Szántó Béla és Sz.rmuely Tibor elvtársak. Fölharsant an Intercriour dala, utána a Marseillaise, rausre rfcenkiát return arferyalfoan és lefWyésáb»n pára ItoittI impowfens Bsigj^lgytO^, Surrwtl Sánit»»r efután per psreeei 3 év* után, amikor r«% f;v• rmk tizesrei már szmültig megtQLtSfcék az aik- l m * folyv^t luecsöjaie em^ tio^uiatúU a 9 ha MM fe-t