Népszava, 1919. március (47. évfolyam, 52–76. sz.)

1919-03-26 / 72. szám

2 lönválva élnek. Ilyenkor és a régi házasság az új házasság megkötésével megszűnik. 2. Ha a korábbi házasság ily módom meg­szűnik, külön eljárással kell megállapítani azt, hogy a volt feleség­, aki a különélésre okot nem adott, volt férjétől milyen tartást­­ követelhet Ugyancsak külön eljárás állapítja meg az egyéb vagyoni követeléseket és a gyermekek elhelyezésért is. Ezt az eljárást az igazságügyi népbiztos rendelettel fogja, szabályozni. 3. Ezt a rend­eletet az igazságügyi népbiz­tos hajtja végre. Budapest, 1919 március 25. A Forradalmi Kormányzótanács. A bírákat és ügyészeket rendelkezési állapotba lehet helyezni. A Forradalmi Kormányzótanács IX. számú rendelete. Addig is, am­íg az igazságügyi szervezet vég­leges átalakítása meg nem történik, az igaz­ságügyi népbiztosnak joga van- ítélőbíráikat, és ügyészeket rendelkezési állapotba helyezni és a bíróságok és ügyészségek ideig­lenes vezetésé­vel bárkit megbízni Az igazságügyi népbiztos az ügyvédi és köz­jegyzői kamarák önkormányzatát fölfüggeszt­heti és ezeknek a kamaráiknak ideiglenes veze­tésével bárkit meg­bízhat Budapest. 1939 március 20­. A Forradalmi Kor­mányzótan­ács. A Vörös Hadsereg. A Forradalmi Kormányzótanács dekrétu­mát a Vörös Hadsereg fölállításáról már olvastátok. Tudjátok tehát milyen lesz az új hadsereg szervezete, fegyelme, szelleme és megértettétek, hogy a proletárállam védő csapatainak a szolgálati szabályzata egyet­len szóban komprimálódik: forradalom. A rendelet megmondott mindent ami a szer­vezéshez szükséges. Világosan és röviden: milyen hadsereget akar a proletárállam. Most hallgassatok ide és érteétek meg: minek kell a Vörös Hadsereg!! Akik szenvedtünk börtönt a szocializ­musért tartü­nk megaláztatást és koptattuk az öklünket a gúnyolódás pofáján, mi nem áradozunk, nem pengetünk toborzó rapszó­diákat, nyersen és érthetően azt akarjuk megmondani, minek kell a Vörös Hadsereg? Meg kell menteni a forradalmat és csak a Vörös Hadsereggel menthetjük meg; meg kell valósítanunk a szocializmust és csak a Vörös Hadsereg nyúj­that­ja a biztonságot amelyben a teremtő munkát meg lehet in­dítani és be lehet fejezni. A társadalmi for­radalom, a politikai hatalmat gyakorló pro­letárdiktatúra az épstég legelső lépésével, a rombolással nyúl mindamaz intézmények­hez, amelyeket századok és évtizedek során a feudális és a kapitalista állam alkotott. A m­egri­adás és a kábultság, — ami a proletár­diktatúra proklamálása és gyakorlása nyo­mában a hatalom, az öröm és a szép élet régi élvezőit elfogta —, a tegnap még uralkodó osztályok látszólagos összeroppanása nem biztosíték arra, hogy a szocializmus meg­valósítása kártékony intrikák és ellenfor­radalmi kitörések zavaró hatásai nélkül hajtható végre. A történelem azt mutatja, hogy a társadalmi forradalmak első napjai­ban a hatalom régi birtokosainak magatar­tása ugyanazokat a jelenségeket produkálja: először csönd, azután véres kísérletek a ha­talom visszaszerzésére, mert az elbuktatott hatalmasok még sohasem és sehol sem adták át kardcsapás nélkül hatalmi pozícióikat A fegyverek ellen, amelyek a sötétben ková­csolódnak, a forradalomnak is erős és haté­kony fegyverekkel kell magát fölszerelnie. A szervezés alatt álló Vörös Hadseregnek befelé is meg­vannak tehát a maga életbe­vágóan jelentős feladatai. Azonban az or­szágnak, a magyar proletárforradalomnak olyan a stratégiai helyzete, hogy kifelé min­dennél fontosabb feladatok várnak a Vörös csapatokra. A magyar proletárforradalom lángoló, vö­rös sziget egy mérhetetlen étvágyú naciona­lista-imperialista tenger kezepében. Ne ámít­suk magunkat hanem mérlegeljük a helyze­tet a harcbaindulás rideg számításával. A szövetséges nyugati kapitalizmus, amely már megdöbbenve szárhítgatja a tanácsok magyar köztársaságának hatását és esélyeit, az országnak minden oldalára odaállította az elámított és félrevezetett népek­ fegyve­res erejét A madagaszkári néger és a ton­kini kínai francia egyenruhában és angol fegyverekkel épp úgy a magyar proletárfor­radalom­ lelkébe akar taposni, mint a nacio­nalista maszlagtól még mindig kábult és még mindig szendergő elméjű csehi, délszláv és román proletártömeg. Az antant megriadt imperialistái egyelőre diplomáciai ravasz­kodásokkal dolgoznak, hogy időt nyerjenek az erők nagyobb összegyűjtésére, hogy za­vart és ingadozást támasszanak a letiprandó országban és hogy időt nyerjenek annak megvizsgálására is, mire mehetnek a ma­guk hadseregével és várjon mennyire szi­várgott be csapataikba a bolsevizmus mérge? Óvatosak, mert­ biztosra akarnak menni; szí­veskedve és udvarias mosollyal csinálnak diplomáciai demarsokat de ugrásra állanak készen és tört rejtegetnek a diplomáciai ak­tákban. Titkon és nyiltan halálos ellenségek lesnek a magyar proletárok forradalmára. Belülről a feudális-burzsoá állam elnémított tulajdo­nosai és kitartottjai állanak lesben, kívülről pedig az imperialista győző akarja teljessé tenni győzelmét a forradalom leverésével. A fegyveres támadással szemben csak a fegyveres védelem segít s a fehér hadsereg ellen csak a Vörös Hadsereg mentheti meg a forradalmat és a forradalom által a szocia­lizmust A kérdés adva van minden irányban és a válasz nem­ lehet más, csak az: be a Vörös Hadseregbe! A forradalom nyissa meg az el­méket és a nagy jövendő vigye a proletariá­tust a harc viharos útjára. Mindenki vizs­gálja meg a múltját, nézzen a lelkébe és döntse el: mi a teendő? Ha nem akarjátok, hogy a nyomor megint kapitalista intézmény legyen, be a Vörös Hadseregbe!Ha nem akar­játok, hogy a kizsákmányolás visszatérjen, hogy a tudatlanság az égig érjen, a szenny és a szesz mérgezzen és gyilkoljon, be a Vö­rös Hadseregbe! Ha utáljátok a test és a lé­lek ínségét a megalázó koplalást, az egész mocskos és koldus múltat, be a Vörös Hadse­regbe! Lépjen be mindenki ide, aki az em­bert emberré akarja nevelni, aki világossá­got és derűt akar és örömet­­és az élet nemes élvezését a vagyon eddigi élvezőinek zabáló orgiázása helyén. A forradalom hadserege a forradalom ma­gyar szigetén csak ideig-óráig áll izolálva, egyedül. Keletről hatalmas társak­­segítségét hozza az órának minden múlása és nyugat felől a proletárforradalmak földrengésének jeleit mutatja az idő ingája. Olvassuk egy szikratáviratban, hogy nyugaton nagy a bur­zsoá aggodalma, mert a bolsevizmus gyorsan halad nyugat felé. Isteni járvány, amely a forradalom tüzét szórja el a világban és föl­gyújtja a régi istenek oltárait. A történelem világmozdító föladatokat pa­rancsol reánk. És boldogak lehetünk, hogy a forradalom erejével és a proletárlelkek elszánt bátorságával hajthatjuk végre az idő parancsát N't­, P­B 25 AVA 191.9 március 26. Sk ny&mo^Esgyss'orshága BOKN Vn.WO¥ elvtára beszéde a budapesti Munkfistanács 1919 feb­r-drár 2­1-ihi n­ésen.­­ Ára fin fillér Kapható a Népszava-könyvkereskedés bor. Budapest, VIT­Erzsébet-kiirut 35 és az. nssaes szervezeti könyvárusnál. Foldozás és alkotás. Sokan vannak, akik nem tudják megérteni: miért kell proletárdiktatúra, miért kell erő­szakosan, rombolások árán is keresztülvinni bizonyos alkotásokat, miért nem választják inkább minden esetben a fokozatos reformok útját? Az illetőknek — nehéz elméleti fejtegetések helyett — egy kis szemléltető leckével kívánunk szolgálni és azt ajánljuk nekik, olvassák el mindenek­előtt a Forradalmi Kormányzótanács három rendeletét: a VI., VII. és VIII. számút. Az első megszünteti a címeket és rangokat, értéküktől megfosztja az érdemrendeket rend­jeleket és más ilyen haszontalanságokat. Gon­doljanak csak vissza: liberális és radikális re­formerek időtlen idők óta mennyit „küzdöttek", mennyit beszéltek és milyen nagy könyvtárra­valót írtak össze a nemesség, a rangok és cí­mek ellen, amelyek az ujság-szolgaság, az el­nyomás és elnyomatás rendszerének nemcsak­ külső jelei, de sokszor eszközei is. És hiába volt minden „küzdelem", maradt minden a ré­giben. Most a proletárdiktatúra végrehajtó szerve egyetlen kemény rúgással széjjelszórta az egész ócska lim-lomot A másik rendelet a gyermekek egy részének „törvénytelen"-né bélyegzését szünteti meg. A magát kereszténynek, humánusnak, fölvilágo­sodottnak és miegyébnek hirdető polgári tár­sadalom a pa­pi és anyakönyvesi előzetes enge­dély nélkül született gyermekeken rajtahagyta a „törvénytel­en"-ség, a fattyúság középkori szégyenbélyegét Voltak ennek a kérdésnek valóságos apostolai, akik mindent megmozgat­tak a megbecstelenítő és egyben jogfosztó meg­különböztetés eltörléséért. Hasztalan. A „törvé­nyes" gyermekek örökösödési érdeke, az egy­ház ócska dogmái azt kívánták, hogy a gyer­mekek nagy része (Magyarországon körülbelül 10 százaléka) a becstelenség bélyegével szüles­sék a világra és azt a sírig hordozza, közben viselve a megbélyegzés gazdasági következmé­nyeit is. És ez így maradt a mai napig. Alap­jában véve egyáltalában nem elsőrendű ügy, de jellemző arra, hogy a polgári társadalom milyen konokul ragaszkodott a kiváltság és szolgaság elvével összefüggő minden intézmé­nyéhez és h­ogy ezzel a konoksággal szemben milyen meddők voltak a reformtörekvések. Most, a proletárdiktatúra idején, elég egy kéz­mozdulat és százezrek homlokáról le van tö­rölve a szégyenfolt, amely a­ keresztény-ka­pi­talista civilizációval oly kitűnően összefért. A harmadik rendelet az úgynevezett vad­házasságok útjából elhárítja a törvényesítés minden akadályát A férfi és a 110, akik leg­alább egy év óta állandóan együtt élnek, tör­vényes házasságra léphetnek még abban az esetben is, ha egyiküket vagy mindkettőjüket régebbi házassági kötelék fűzi más személy­hez. Ilyen esetben a valóságos házasság válik törvényessé, a valójában megszűnt régebbi há­zasság pedig forma szerint is megszűnik. A kapitalista rend erkölcsével nagyon jól össze­fért az, hogy egy ember, akit elhibázott tűr­hetetlen házassági kötelék fogva tartott, kény­telen legyen „törvénytelen" házasságban élni és „törvénytelen" gyermekeket produkálni. Ezen is hasztalan akartak változtatni a refor­merek. Most ez is elintéződött egyetlen toll­vonással. (Ráadásul láthatják az őrült újság­cikkeknek bedűlő naiv emberek: a kommuniz­mus egyáltalában nem jelenti a­ nőközösséget, sőt nálunk első beavatkozása a férfi és nő vi­szonyába az, hogy együttélésüket még formai tekintetben is erkölcsösebbé segít tenni.) Itt van aztán a főváros népbiztosságá­nak egy ugyancsak keddi intézkedése, amely biztosítja a proletárgyerm­­ekeknek a minden héten való meleg fürdőt A világrengető ese­ményekhez képest ez is törpe ügynek látszik és mégis, ezt sem tudták megoldani a kapita­lista társadalom reformerei. Végtelen egy­szerű és természetes az a megoldá­s, amit a proletárság megbízottjai az első héten meg­találtak, de a­ kapitalista társadalom — amely­nek volt ideje más megoldási módokról is gondoskodni — még­sem tudott ezzel a kérdés­sel megbirkózni. Persze, nem is akart, íme ilyen aránylag kicsiny dolgokban sem tudott és akart a kapitalista rend a dolgozók­ érdekeinek megfelelő reformokat alkotni. Pe-

Next