Népszava, 1919. április (47. évfolyam, 77–103. sz.)
1919-04-12 / 88. szám
1919 április A NÉPSZAVA Az internálások napirenden vannak. Újabban a szocialista vezető férfiakat: Surányi Lajost, Drab Sándort, Banekovicsot, Steint, Kendit, Élként, Aranyossit, stb. internálták. Elvitték azonkívül Molnár Miklósnét, a kormánybiztos nejét és Szepessy Miksát, de ez utóbbit visszaengedték. Három hétig Liptószentmiklósra, majd Trencsénbe internálták Gudenus Leót is, a volt Nemzeti Tanács jegyzőjét, aki azonban megszökött, úgyszintén Farkas is, aki annak idején az orosz kommunizmusról tartott nagyhatású előadást a színházban. Érdekes Bukovinszky esete is. Ő a szocialista szövetkezetnek volt a vezetője. A Nemzeti Tanács régi röpcédulái az üzletben voltak és ebbe csomagoltak. Ezeket egy cseh baka a parancsnokságon fölmutatva, Bukovinszkyt is internálták. A vasúti, postai, megyeházi tisztviselőket csehek váltották föl. A záróóra Vill-re lett megállapítva, csak pár napja oldották föl a 9 órai záróórai rendeletet. A lakosság nagy része átszökött a demarkációs vonalon és belépett a Vörös Hadseregbe. Az antáeif ujabb kudarca Oroszországban. Nyimsetken összeesküvés a szovjetköztársaság ellen. — A munkásság Harci ereje visszavert minden támadást. (Pétervár,április 11. — Szikratávírót.) Az orosz szovjet köztársaságnak az elmúlt hónapban a reakció hatalmas offenzívéjával kellett megmérkőznie, amelyet minden oldalról, kívül és belül egyaránt indítottak ellene. Az orosz szovjet köztársaság újból győzedelmesen került ki a megpróbáltatásból és ismét bebizonyította szerkezetének szilárdságát, az orosz nép rendíthetetlen elhatározását, hogy minden fenyegető hatalommal szemben megvédi magát. A támadás terve félelmetes vallás végrehajtása Perm elfoglalásával kezdődött. Azzal egyidejük®, hogy Kolceak minden fejétösszeszedve keletről hatalmas csapásra, készült a német, finn, lett és észt fehér gárdák Fooh marsall ujjmutatására nyugatról rohanták meg a szovjet köztársaságot. Ugyanakkor hatalmas ellenforradalmi mozgalom indult ki Varsóból Noulens szakértő vezetése mellett. Ezalatt ok nélküli zendülések törtek ki a front mögött közvetlenül fekvő falvakban, a Volga mentéin, Szimbirskben és Szamlarában, amelyek nyugatra terjedve oly termékeny vidékeken is mutatkoztak, ahol az élelmezés kérdése semmiféle elégedetlenséget nem kelthetett. Az ország belsejében indokolatlanul sztrájkok keletkeztek, több vasútvonalon, így az oreli és brtacskói vasúton, sőt néhány pétervári gyárban is azok között a m mrikások között, akikkel az ékfenezés szempontjából éppen a legjobban bántak. Mindennek betetőzéseként a szovjet köztársaság olyan összeesküvéseknek jutott nyomára, amelyet a magukat baloldali szociálforradal- mároknak nevező elemek szítottak. A Pétervárt ellátó egyik legnagyobb vízműben pokolgépet találtak. Mindezekből tisztán kitűnt, hogy az antant ügynökei útján meg akarta állítani a forgalmat, hogy a városokat reéheztesse és föl akarta a tudatlan lakosságot lázítani igazi képviselői ellen. Az antant meg akarta akadályozni a vasúttal való kereskedelmi forgalomnak és ipari életnek fölvételét Kolcsakot nekiindította a bő vasúti gabonamagtáraknak és a Volgán utat készített csapatai részére, a hajózás újrafölvétele idején. Az összeesküvés napfényre került, szálai láthatóan Janin tábornokhoz vezetnek Omsztóba, Niesel tábornokhoz Varsóba, Berthelot, Anselm és Franchet d'Espérey tábornokhozJassyba, Sébastopolba és Odesszába. Az orosz nép győzedelmeskedett! Az összeesküvések összeomlottak, azok a munkások és parasztok, akiket félrevezettek, új ragaszkodással térnek vissza a szovjetekhez. Paderewsky hadseregeit föltartóztatták, Kolcsak katonái hozzánk pártoltak. Azokra a csapásokra, ame ti proletárdiktatúra. V * * A Központi tanács és a kerületi húszas bizottságok megválasztása. Pénteki lapunkban jelentettük már, hogy a főváros kerületeinek munkás- és katonatanácsai külön-külön ülést tartottak, amelyen megválasztották a központi tanács tagjait és a kerületi húszas intéző bizottság tagjait. A VII. kerületi megalakulást már közöltük, alább közöljük a többi kerületek tanácskozásának eredményét, a VIII. kerületet kivéve, ahol pénteken tartották meg a választásokat I. kerület. A munkás- és katonatanács elnökéül Tomasovich Jánost, másodelnökül Róth Imrét és Mauler Jánost jegyzőkül Bernáth Gyulát Gortvai Lászlót és Róth Juliskát választották meg. Az ülésen fölszólaltak többek között Lukács György és Ágoston Péter népbiztos elvtársak. Lelkes németnyelvű beszédet mondtak Kranovszky bolgár és Kratkin orosz elvtársak. A központi tanácsba a következő tagokat delegálták: Antal Márk, Ágoston Péter, Bernáth Gyula, Bodi József, Braun Mór, Boros Rezső, Csapkay Károly, Dicker Gyula, Fazekas Sándor, Gortvai László, Gross Sándor, Gerster Károly, Gárdos Mariska, Egyed Károly, Hegedűs József, Horváth János, Horváth Károly, Jancsó Károly, Koválcsik István, Kulblanek Hermann, Kelenné Fried Jolán, Kertész Lajos, Kelen József, Kretcsi Ágoston, Kocsis Sándor, Kugelmayer Ede, Körösi Sándor, Löwi Béla, Lukács György, Mauler János, Medvei Ferenc, Pénzes Károly, Prager Árpád, Pfalk Mihály, Rajczi Rezső, Roth Imre, Robicsek Pál, Rákosi Mátyás, Simai Miklós, Szmuck Antal, Somogyi Béla, Stehna Jozefin, Tomasovits János, Unger Emil, Varga András, Weiszmayer Márk, Weiszhaus Aladár, Helyi György. A kerületi húszas intéző bizottságba megválasztottak: Barnaffy István, Csapkay Károly, Fazekas Dezső, Gortvai László, Gross Sándor, Hegedűs József, Horváth Károly, Kerekes Elemér, Koválcsik István, Kucsera György, Lisicska Károlyné, Mauler János, Milok Sándor, Novák Nándor, Pető Lajos, Roth Juliska, Simai Miklós, Surin Tibor, Tomasovits János, Tomschay Károly. A központi tanácsba a következőket választotta meg: Kunfl Zsigmond, Szántó Béla, Vágó Béla, Dienes László, Lusztig Arnold, Walter Károly, Ploderer József, Duszynska Hana, Szántó Béláné, Lugosi Béla, Ertlei Antal, Kaszab Sándor, Boor József, Sükös József, Tomka Pál, Király Albert, Bajor György, Balla Mihály, Spét Alajos, Batta Gyula, Boros Géza, Rothammer Mihály, Knur Pál és Walter Ferenc. Az intéző bizottságba megválasztottak: Boor József, Bergl Jenő, Boros Géza, Eisenhut Ferenc, Jäger Ignác, Kis János, Knur Pál, Kaszab Sándor, ifj. Petrovics István, Poszpibál Ferenc, Pasztrik Mihály, Schöpf Antal, Somogyi Dániel, Rothammer Mihály, Siskó Kálmán, Sükös József, Tomka Pál, Török Adolf, Tornyai László és Valérián Gyula. IV. kerület A kerületi intéző bizottságba a következő 20 tagot delegálták: Bechtel Herman, Bencsik József, Brumiller László, Gratz Károly, Gyáki Mihály, Szikla Bertalan, Varga Hugó, Hacker Szidi, Kajdácsy József, Komlós Béláné, Osvald József, Rizéri Géza, Tausz Izor, Viervader Ferenc, Rosner Miklós, Sass Vilmos, Schirmeister János, Spádi Adél, Spitzer Andor, Topáll Károly. A központi tanácsba pedig a következő 14 tagot delegálta: Bolgár Elek, Gisstl Pál, Guth Antal, Rudnyánszky Endre, Spádi Adél, Kroncsik János, Kiss Miklós, Kun Béla, Szamuely Tibor, Spitzer Andor, Láday István, Münich Ferenc, Rákos Ferenc, Schirmeister János. V. kerület A központi tanácsba a következőket választotta meg: Nagy Elek, Gábor Károly, Schröder Ferenc, Benkő Béla, Manner Géza, Fülöp János, Hónig Ferenc, Paulusz Róbert, Freschl Lajos, Fehér Jolán, Tasali János, Oszvald Joachim, Jancsik Ferenc, Lukács János, Szeidler Ernő, Grega Vilmos, László Jenő, Horovitz Jenő, Pór Ernő, Guzsi János, Kis Lajos, Kemmerer Ferenc, Uhl Manó, Klein Ottó, Ambrus Ödön, Nagy Zsuzsa, Treszkény Rezső, Neuberger Frigyes, Somló Dezső, Engländer Fülöp, Faber Oszkár, Kann Vilmos, Kleits Nikolaj, Köves János, Gergely Béla, Markovics Gyula, Novák László, Masznich Károly, Szentesi Károly. Az intéző bizottság tagjai lettek: Schröder Ferenc (elnök), Gábor Károly (titkár), Manner Géza (pénztáros), Nagy Elek, Fülöp János, Paulusz Róbert, Benkő Béla, Bagó Béla, Hónig Ferenc, Dalgó Ottó, Ábranics József, Kasztner Gyula, Molnár Lajos, Muha Károly, Fehér Jolán, Szőke Zsófia, Tatai József, Rózinger Andor, Freschl Lajos, SZÍVÓS Ferenc. VI. kerület. A központi tanácsba a következő tagokat küldte ki: Alpári Gyula, Anilai Gyula, Bárkány, Bernhardt, Bartl Lőrinc, Biringer Béla, Barna Jenő, Czóbel Ernő, Demkó József, Fiedler Rezső, Fonyó Sári, Fariky Leó, Földi József, Götz Irén, Goldberger Jakab, Galambos Zoltán, Szabados Sándor, Hamburger Jenő, Hevesi Gyula, Payer Horvát Lajos, Hári Zsigmond, Dienes Kálmán, Kasztner Ferenc, Aradi Mária, Kovács Árpád, Kertész Zoltán, Horváth Katica, Kaszany Flóris, Keiser István, Leél Leó, Lékai János, Lorenz Antal, Martisán Béla, Mészáros József, Metykó János, Makovi Ferenc, Pál Elza, Goldschmidt Sári, Pick Béla, Pannezer István, Haubrich József, Révai József, Hülitzer Ferenc, Sikorszky Lajos, Sinkó Ervin, Staerk Aladár, Selymes Emil, Sarkadi István, Schneider János, Sugár Tivadar, Schubert Ignác, Szikra Gyula, Székely Miksa, Berda Ferenc, Tuba Sámuel, Valentin Alfréd, Werner József, Weisenburg Béláné, Sütő József, Virágh, Nagy Béla, Szabó Károly, Szilágyi Dezső, Stochfelder Lipót, Pintér János, Hernavecz József, Rónai Zoltán, Tóth Béla, Deák Ferenc, Kászonyi Sándor, Halász István, Altmann Lőrinc, Kábák Lajos, Cseri Ilonka, Kiss Nándor, Weisz Mór, Bartel Antal, Tubán Árpád, Gráf Jenő, Schurek János, Dankházy István, Wladh Mária, Luczer Ernő, Bartel Dezső, Schön Sarolta, Csiszér Lajos, Schwarcz Hermann, Masznicza Mihály, Göndör Ferenc. Az intézőbizottságába a következőket választották meg: Makovi Ferenc, Virágh Lajos, Aradi Mária, Fodor György, Kovács Balázs, Horváth Viktor, Szekeres Lajos, Barna Jenő, Szabó Károly, Nagy Béla, Kollin Zsigmond, Szijjártó Lajos, Kiss Nándor, Stoff János, Goldschmidt Sári, Horváth Katica, Szilágyi Dezső, Geiger Árpád, Széll Mihály, Angyal Gyula. A VI. kerületi munkások és katonák intézőbizottságának vezetősége a következőképen alakult meg: Elnök Nagy Béla, társelnök Kovács Balázs, titkár Szabó Károly, jegyző Goldschmidt Sári, pénztáros Szijjártó Lajos, IX. kerület A központi tanácsba a következőket küldte ki: Pócz Kálmán, Biohlavek István, Janiga Károly, Steinbrück Ottó, Varga Jenő, Cserny József, Schön Vilmos, Garai Sándor, Krammer Sándor, Erdean Miklós, Erdélyi Mór, Pechtle Péter, Misko József, Reiner István, Dinnyés József, Pesti Ferenc, Balázsi Mihály, Pápai-Szabó Tibor, Rudas László, Zacharias László, Mosolygó Antal, Olosz János, Kercsay Gábor, Zwirn Károly, Galacz József, Korbély Lajos, Kellner Sándor, Sipőczi Antal, KISS Ernő, Bruder Ferenc, Wagner Péter, Sáfrány Rezső, Geiger János, Csepreghy Pál, Grünwald Sándor, Ujváry József, Karikás Frigyes, Winter Rezső, Gógler Viktor, Sugár Sándor, Rohonczy Gusztáv, Geiszt Lajosné, Váradi Sándor, Quartin Bernát, Patacsek Ottó, Klárik Ferenc, Rabinovics Andor, Német Imre. Az intéző bizottságba a következőket választották meg: Korbély Lajos (elnök), Kellner Sándor, Ujváry József, Grünwald Sándor, Sipőczi Antal, Kiss Ernő II., Bartolovics Lajos, Pechtler Péter, Neumann Ede (jegyző), Bruder Ferenc, Gombkötő Lajos, Wagner Péter, Sáfrány Rezső (titkár), Szabó Gyula, Kocsis István, Csepreghy Pál, Fickmann Béla, Nuskó József, Beneő Irén, Geiger János. X. kerület A központi tanácsba a következőket köttte ki: Brunner József, Friedl József, Bárány József, Császár Imre, Kenderes Pál, Neumann Hilda, Kovács Béláné, Heves József, Kovács István, Kiefer Ferenc, Stenitz Albert Schram Gyula Törzsök Elek, Wohl Lajos, Katona Márton, Márkus Simon, Fleischmann Andor, Hegyesi Lajos, Gyenes Gábor, Dick Jakab, Flammer Albert Fieber Gusztáv, Erdélyi János, Czédli István, Csillag Ferenc . Az intéző bizottságba megválasztottak: Bru* II. kerület. e lyeket ellene mértek, az orosz szovjet köztársaság azzal válaszolt, h°gy a betörő csapatokat kiverte, a Fekete-tenger kikötőit elfoglalta és végül Odesszát is birtokába vette. Az egész világ reakciójának hatalmas összeesküvésére az egész világ munkássága azzal felelt, hogy kikiáltották a magyar köztársaságot, kikiáltották a bajor köztársaságot, amelyek közvetlenül szövetségesei az orosz szovjetnek és megalakult az ukrán, litván, lett és észt szovjet is. Nem tudni, min kell inkább csodálkozni: az imperialista zászlóvivők arcátlanságán-e, akik szemforgató módon az orosz nép szenvedései miatt siránkoznak, amidőn maguk okozzák a szenvedést, vagy állandó vakságukon, amelylyel nem látják azt hogy magatartásukkal a szocialista szovjet köztársaságok győzelmének útját egyengetik saját országaikban.