Népszava, 1919. június (47. évfolyam, 130–153. sz.)

1919-06-14 / 140. szám

9 ­kávéházban. Székesfehérváron­ pedig e­gy eat® 60 politikai megbízott volt, akik­nak a reám még a papiesz maradványai mutatkoztak. (Ugy van!) — Vágó Béla: Ugyan kérem, micsoda hang ez!) Akkor, amikor ezek a politikai megbízottak különféle elmeken kiszállnak vidékre, amikor a Dunántúlon — amint a régi történetből is tudjuk — kezdődött meg az antiszemitizmus, amik­or tudjuk azt, hogy ott Prohászka húsz év óta bee­­gaz­ta magát a parasztság közé (Föl­kiáltások: Magukkal együtt!) akkor több ta­pintatott kellett volna az illetékes népbiztosok­nak is inusítani és legalább ide a bedolgozott Prohásaka-fészkel-be nem apró bochereket ki­küldeni. (Szamuely Tibor: öreg rabbinusokat, fiatal bocherek helyett. Zaj. Fölkiáltások min­denfelől! Halljuk! Halljuk!) Nem a felekezeti kérdés szempontjából vetettem én föl ezt a dol­got. A taktikai kérdés szempontjából és a pro­letárdiktatúra szempontjából vetettem föl. (Úgy vívi! Helyes!) Amikor maga a Tanács­­­köztársaság elrendeli azt, hogy a diktatúrának érvényt kell szerezni az egész vonalon, akkor azok az elvtársak, akik megállják helyüket akik — tudom, Vágó elvtársunknak nem tetszik — (Vágó Béla: Nem­ bizony. Pláne magától nem tetszik.)... mert nem tudok hízelegni (Fölkiál­tások a karzatról: Fehérvár-megyében szervezte az ellenforradalmat a keresztén­yszociálisok­kal. Nagy zaj. — Elnök: A leghatározottabban tiltakozom az ellen, hogy a karzatról bárki a tanácskozást zavarja.) Mondom, nem felekezeti szempontból vetettem föl a kérdést, hanem tak­tikai okoból és pedig azért, mert a Dunántúlon még a régi időből keresztény­­­szociális izgatás lappang. (Szamuely Tibor: „Miért engedik?") Miért en­gedjük? Hiszen a Tanácsköztársaság rendelke­zései szerint kell eljárni velük szemben. Nyil­tán nem tudjuk, de a csepregi, kapuvári, nagy­genesi ügy szálai odavezetnek vissza. Amikor Fehérrváron az ellenforradalom szálait meg­fogtuk amikor éjszakákon át figyeltünk m­eg huszárdisztek­et és lefogtuk őket, akkor a hu­szártisztek kijelentették a szemünkbe, hogy ha el n­em fogtuk volna őket, akkor reggel 9 órakor lógtunk volna a megyeház előtt. Ezeket a hu­szártiszteket a budapesti forradalmi törvény­szék szabadon eresztette. (Szamuely Tibor: "Ez Igazi"­­ Fölkiáltások: „Gyalázat!") Ezek a toa­saák­tisztek ma Székesfehérvár utcáin a pa­pokkal bratyiznak, kijárnak a községedbe és a papokkal együtt csinálják az ellenforradal­mat. (Narry zaj. — Szamuely Tibor: „Ez a hu­mánus eljárás." — Egy hang: „Nem. Ez kül­ügyi beavatkozás.­" — Zaj. — Elnök csön­get — Nyisztor György. J­a hozták volna ide. Magok­at intézhettek volna."­ Ha a Vidéken a diktatúra tekintélyét meg akarjuk védeni és erősek akarunk lenni, akkor mint előbb mondottan­, szűnjön m­e az, hogy min­de­n felelőtlen egyénnek iránit adnak a kenübe. Mi köatess­ünk be a falvakba, agitálunk, fáradsá­gos makií­rhezon­k, védjük a proletárdikta­túra tekintélyét védjük atunk minden egyes csillogását, nem engedünk arra homályt bo­rulni, de akkor nem szabad az elvtársaknak érzékenykedni, ha bírálatot és kritikát akarunk mondani. Arra a vidékre, amelyet az elvtársak itt ütöttek, a Dunámtusra, amelyet a múltban is elhínl­yagoltak, nagyobb súlyt kell feletetni. Agitátorokat újságok és röpiratok százezreit küldjék ki. A Dun­ámtúson lehet forradalmat, de lehet ellenforradalmat is szervezni. Strohmayer Jánoss Itt kritika hangzott el minden oldalról, mialatt arról vitatkoztunk, hogy kritizáljunk-e vagy sem. Azt hiszem, azt a két tézist amely szerint nagyon lanyhán kezeltük a diktatúrát, és a másik tézist, hogy nagyon energikusan, tulséjrósan energikusan kezeltü­k, a sok kritika hallatára abba a szin­­téziá­ba lehet­ összefogni, hogy bizony nem mind­­­z alkalmaz­tuk jól a diktatúrát. Ebben mind a két fél, amely kritizált, megegyezhetik. Ha pedig vizsgáljuk, hogy miért nem alkal­maztuk a diktatúrát teljesen jól, akkor az egyik helyen igásat kell adni azoknak, akik azt állítják, hogy a diktatúra nem volt mindig energikus akkor, amikor energikusnak kellett volna­i lennie, nem volt következetes, amikor következetesnek kellett volna lennie. De iga­zat kell adni másrészt azoknak is, akik azt mondj­ák, hogy a diktatúra módszereiben igen sok helyen elgaloppozta magát. Mind a két esetre Má­ elég sok példa, tehát csak abban egyezhetünk meg, hogy a diktatúra módszerei nem voltak eddig sem jobbra, sem balra a legszerencsésebbek Amikor kritikát mondunk s­ meghallgattuk a kritika azon részét, amely a diktatúra lanyha kezelésére vonatkozik, ami különösért a vidékre áll, úgy nekem, aki egy olyan réteget képviselek itt, amely rétegnek bizony nem az volt a fájdalma, hogy lanyhán kezelték a diktatúrát, hanem az a jogos és szent fájdalma, hogy a rfi'­­ístturát nem minlig kezelték azzal a céltudatossággal, amivel kellett volna, nekem a másik irányban kell bizonyos érve­ket felhoznom. Azt tartom, hogy frázis az, hogy a diktatúra a baloldalon végtelen. Állí­tom, hogy a diktatú­ra módszereinek van bizo­nyos határa. A diktatúra határairól lehet és kell beszélni. Én mint műszaki ember, legked­vencebb hasonlatommal fogok élni. Tudott dolog az, hogy az esztergapadon az öntött­vas­nak és az acélnak is egy bizonyos maximális kerületi sebessége van, amely mellett azt a vasat meg lehet dolgozni körülbelül tizennégy­tizenhat méterre percenként Aki úgy akarja megdolgozni a vasat hogy nagyobb kerületi sebességet alkalmaz, az szerintem nem állít­hatja, hogy ő radikális esztergályos, azt film mondhatja, hogy bal ol­dali esztergályos. De mint ahogy az esztergályozás módjának van egy bizonyos határa, amelyen túl tönkre meg a szerszám, az anyag és gép, éppúgy transzportálva az átvitt területekre, a radiká­­­is módszereknek is van bizonyos határuk, amelyeken túl elromlik, megcsökönyösödik a médium és nem érődik el a cél amit az úgy­nevezett radikális ember magának kitűzött Van bizonyos határ, amelyen túl megszűnik a radikalizmus, az okosság és kezdődik az a bi­zonyos határ, amelynél nem lehet tuudni, hogy az élethez való ragaszkodás vagy a rossz­akarat sarkallja ezeket az embereket Aki emlékszik a régi orosz forradalomra, az tudja, hogy azt azzal tették tönkre ügyes emberek, hogy a forradalmárok közé provoká­tőröket küldtek, akik oda irányították minden akarásukat, hogy a forradalmat abszurdumig vigyék. Ezek a provokátorok tették tönkre a forradalmat azáltal, hogy a lehetetlenségig vitték, nem nyugodtak addig, antig abban az országban egyetlenegy ny­ugodt kedély, egyet­lenegy megbékélt lélek maradt. Amikor azután elérték azt, hogy már min­denki kétségbe esett automatikusan elérték azt hogy a forradalom meghalt. Ha emlékeznek a szerdai Vörös Ú­jság vezércikkére, amelyet az aktív tisztekről hozott hia ezt a cikket aláírják, akkor könnyebb lesz szerepem, amikor azt mondom, hogy ügyeljenek, azmikor a gyárak­ban, az ellenőrzést végző munkásképviselő ellen antipátiát gyűjtenek a munkások körében, mert nem személyek ellen fognak munkásokat sorba állítani, hanem a rendszer ellen. Én Kunfl­­elvtárs grandiózus beszéde tövében szerényen meghúzódva szintén azt az indít­ványt pártolnám, hogy mivel nem lehetett e javaslatot átgondolni, bízzunk meg egy szűkebb bizottságot, am­ely a javaslatot átdolgozza és addig provizórikusan a jav­aslatot el lehetne fog­adni, de végérvényesem egyáltalán nem tud­nék ebben a formában a jav­aslatben hozzá­járulni. (Helyeslés.) Hortl Emil: A mai Népszavában Weltner elvtárs cikkében a következőket írja: „A szo­ciáldemokratáknak és kommunistáknak egye­sülése óta a pártegység kérdése állandóan napirenden v" Valljuk be őszintén, hogy ez az egyesülés nem történt meg olyan, benső módon, amint ez kívánatos és­­sükséges volna." Ez oly i­razság, amelyet a mai pártkongresszu­son le kell szögezni, d­e föltétlenül utat és módot kell keresni arra, hogy ez az egyesülés valóban bensőséges legyem hogy az egyesülésben való­ban dolyrosul­ni tudjunk. Természetes valn­ ai, hogy a fúzió megtörténtekor a komsminista párt szwrkrdl nam egykönnyűen borultak müukm szocialista nyakába, nem tudtak egyhamar feledni a pofonokat amelyeket kaptak, viszont az is bizonyos, hogy a szociáldemokraták nagy­része, akiket 20—25 esztendőn keresztül az evo­lúcióra neveltek, nem tudtak orrgda­mar be­illeszkedni a szovjet pl­sttformba és ebbe az irány­ba. Az bizonyos, hogy az oroszországi kommunista pártnak meg volt a nagy ok­a, hogy magát kommunista pártnak nevezze. Meg volt az oka,­z­ elvtársak, mert még a látszatát is el­akarták kerülni annak, hogy valami közük van az orosz vagy nyugateurópai szocialista vagy szoci­áldemokrata párthoz. Ma azon­ban a hel­y­zet­­másként áll Oroszországban. Ott minden munkáspárt alávetette magát a srovjet platt­formmak, amely ma a Tanácsköztársaság terü­letén van­­és az orosz komm­unist­ákkal együtt dolgoznak. Kunfi elvtársnak a munkászászló­aljak felvonulása után a Népszavába írt cikkét akarom idézni. Azt írta, hogy „most hogy a munkásságot fölfegyverezve látom­, át tudom érezni, miért gyűlölték a bolsevikiek annyira a szociáldemokratákat". Azt is mondotta Kunfi elvtárs a mai pártgyűlésen, hogy a szociál­­demokráciát eltemette. Ha konzekvens akarna maradni Kunfi, akkor nem ragaszkodhatnék a szocialista elnevezés­hez sem, mert ha a szociáldemokráciát eltemet­ték, és elismeri azt, amit a Népszavában írt, hogy valóban volt oka a kommunistáknak az opportunistákat a szociáldemokráciát gyűlölni és megvetni, úgy valóban van okunk a Lehér­demannokat és társaikat gyűlölni. (Zaj­os ellent­mondások.) (Vincze Sándor: Ezt nem írta!) Én magamévá tes­­zem. De h­a konzekvens, akkor állja ezt is. Magamévá teszem, hogy igenis a párt neve szerepeljen itt a tárgyalásunkban. Kérem a pártkongresszust gondolja meg, hog­y az elnevezésnél mit határoz, mert valóban kül­politikánkra mélyreható befolyása van annak, hogy mi a párt neve. Én, ha szocialistát látok a pártban, nem azért, mert diffamáló volna, én Kunfitól tanultam sokat mikor a mozgalomban kezdtem részt venni, én magam szociáldemo­krata voltam én csak dicsőséget csak a legna­gyobb elismerést nyújthatom a magyarországi pártnak és szakszervezetek munkájának, de amikor szocialistát látok most a jelen pillanat­ban, szükségesnek és fontosabbnak tartom, hogy kifelé dokumentáljuk, hogy szakítottunk minden alkuvó politikával és nyíltan a HI. for­radalmi Internacionálk­ mellé helyezkedve, ma­gunkat kommunistáknak nevezzük­. (Helyeslés.) "Most még néhány szót a diktatúra tempójá­ról. A diktatúra tempóját illetőleg sem értek egyet Ku­írval, nem azokkal, akik állandóan humanizmust említenek. Amióta meg van a Magyar Tanácsköztársaság, kompromisszumok­kal dolgozik. Ezt maga Kunfi is mondotta. Meghagyja a magántulajdont nem mindent szocializál, mentesíti adótól a kisbirtokosokat mindez kompromisszum. De ennek nem az az ok­a, hogy nem voltunk a magántulajdon el­törlése mellett vagy nem akartuk volna kisajátítani a magántulajdont hanem az az egyetlen ok, hogy a proletariátus dikta­túrája még gyönge volt azért nem sajátí­tottuk le egyrészt másrészt azért mert nekünk a kisbirtokra a szövetkezeti termelésnél fogva szükségünk nem volt kompromisszumot kötni ott, ahol kell, ez helyes és ajánlatos, de kom­promisszumal dolgozik, engedményeket adni ott ahol a proletariátus erős, ahol arra nincs szükség, azt nem írom alá. Minden ipart város­ban, amit lehet és ami hasznos,­­szocializálni kell. Minden olyan helyen, ahol a diktatúra elég erős, ahol a diktatúráinak háta mögött a vörös oszi "dybads' te" szilárdan áll, érvényesíteni­­kell a diktatúrát következetenek­, és energikusan. Mikor a Dumántúlon voltam ás engem 8:«*m­it a’ helyen kivágtak és kiraktak, azt láttam, hogy ha a diktatúra ott energikus és követkese«« lett volna, nem történt volna meg. hogy egyik küldöttet a Biáaik utána végták volna ki, nem történt volna meg. hogy az ellmforradalom­ olyan lábra kapott nosry a vasutassztrájk ily «a nagyra nőtt Koncod álom. ho*rr sok bajt «&»' tak azok az úgynevezett tizennyolc éves bóche­rek (Derültség), akik kimentek a fővárosból, d­e ez forradalmi epizód, ettől nem lehet függővé tenni, hogy milyen a központi irányítás és mit csinálnak a központban. Én tehát amellett va­­gyok, hogy a diktatúrát következetesen és ener­gikusan­ gyakoroljuk kifelé úgy, mint befelé. De egyet még meg kell jegyeznem. Nem vagyok híve annak érv­érvesors­aságban is nagyon sok ellentétre talált az, hogy spiclirend­szert épít­sünk ki. Az ochranarendszernek a Tanácsköz­társaság területén teljesen meg kell szűnni, mert ez oly visszaélésekre ad okot annyi bajt okoz és ugy szítja az ellenforradalmat hogy meggyöngíti magának a diktatúrának revrgiái­ját magát a Tanácsköztársaságot és azt a követ­kezetessé­get mellyel mindent egyenesen becsük­letesen és nyiltan végre lehet hajtani. (Taps.) A csütörtöki tanácskozás este ,18 óráig tar­tott NÉPSZAVA ISIS smilus Ia. , A pártgyülés második­ napja. — Délelőtt. — Rabinovits József elnök az ülést­­délelőtt 9 óra 25 perckor megnyitja. Batitz Gyula jegyző fölolvassa a pártgyü­lésre érkezett üdvözleteket. A csepeli szocialista pártszervezet testvéri üdvözletét küldi a pár­tkongresszus­r­ak. Kül­dötteink azzal a megbízással vesznek részt a kongresszusom, hogy az elsői­ között áll­janak a proletárság diktatúráját védelme­zők soraiban. Csepel a boldog jövő jogos re­ményével és ha kell, halálos küzdelmekre is készen, forró hűséggel áll a pártkongresz­szus mellett és biztosíthatja proletártest­vé­reit arról, hogy a jövőben is a legelsők kö­zött lesz erőben és elszántságban, ha a pro­letárjövőt kell megvédelmezni. Éljen a párt­kongresszus! Éljen a proletárság világfor­radalmat — A csepeli pártszervezet vezető­sége. Örszájfos s­zocialista pártk­ongresszusnski Budapest Üdvözöljük a forradalmi párt­kongresszust Mindanhoiban Lenin álláspont­ját valljuk. Éljen a III. kommunista Inter­nacionálé! Éljen a nemzetközi proletáriátus forradalmi szolidaritása! Kis­­ VIWSn frag­­test, nevében: Politovszky vezérkari fonok, hadtestparancsnok helyett Brau­n Mór, poli­tikai osztály Mészáros: Kedves barátaim! Kongresszusto­ fent a leg­mele­gebben üdvözöljük. Ti megmutattatok a világnak, hogyan tud a régi parlamentá­ris párt fájdalom nélkül a kommunizmus zászlaja alá menni. Nem kételkedünk abban, hogy ti, támaszkodva a ti és a mi tapasztal­­atunkra, tökéletes programot fogtok al­kotni. A magyarországi proletariátus egy­sége, amelynek plattformja a diktatúra és a III. Kommunista Internacionálé, a döntő és végső győzelmetek­rito­ra. Az imperializmus és kommunizmus világharca a proletariátus javára fog eldőlni. Éljen a magyarországi munkások pártja! Éljen a kommunizmus! —­ — Az oroszországi kommunisták (bolseviki párt) központi bizottsága. (Éljenzés.) Elnök: Tisztelt pártgyűlés! A francia kommunistáktól a következő levél érkezett (Olvassa): A Magyarországi Szocialista Párt kon­gresszusának elnökségéhez. Tisztelt elnökség,

Next