Népszava, 1919. június (47. évfolyam, 130–153. sz.)
1919-06-14 / 140. szám
9 kávéházban. Székesfehérváron pedig egy eat® 60 politikai megbízott volt, akiknak a reám még a papiesz maradványai mutatkoztak. (Ugy van!) — Vágó Béla: Ugyan kérem, micsoda hang ez!) Akkor, amikor ezek a politikai megbízottak különféle elmeken kiszállnak vidékre, amikor a Dunántúlon — amint a régi történetből is tudjuk — kezdődött meg az antiszemitizmus, amikor tudjuk azt, hogy ott Prohászka húsz év óta beegazta magát a parasztság közé (Fölkiáltások: Magukkal együtt!) akkor több tapintatott kellett volna az illetékes népbiztosoknak is inusítani és legalább ide a bedolgozott Prohásaka-fészkel-be nem apró bochereket kiküldeni. (Szamuely Tibor: öreg rabbinusokat, fiatal bocherek helyett. Zaj. Fölkiáltások mindenfelől! Halljuk! Halljuk!) Nem a felekezeti kérdés szempontjából vetettem én föl ezt a dolgot. A taktikai kérdés szempontjából és a proletárdiktatúra szempontjából vetettem föl. (Úgy vívi! Helyes!) Amikor maga a Tanácsköztársaság elrendeli azt, hogy a diktatúrának érvényt kell szerezni az egész vonalon, akkor azok az elvtársak, akik megállják helyüket akik — tudom, Vágó elvtársunknak nem tetszik — (Vágó Béla: Nem bizony. Pláne magától nem tetszik.)... mert nem tudok hízelegni (Fölkiáltások a karzatról: Fehérvár-megyében szervezte az ellenforradalmat a keresztényszociálisokkal. Nagy zaj. — Elnök: A leghatározottabban tiltakozom az ellen, hogy a karzatról bárki a tanácskozást zavarja.) Mondom, nem felekezeti szempontból vetettem föl a kérdést, hanem taktikai okoból és pedig azért, mert a Dunántúlon még a régi időből keresztényszociális izgatás lappang. (Szamuely Tibor: „Miért engedik?") Miért engedjük? Hiszen a Tanácsköztársaság rendelkezései szerint kell eljárni velük szemben. Nyiltán nem tudjuk, de a csepregi, kapuvári, nagygenesi ügy szálai odavezetnek vissza. Amikor Fehérrváron az ellenforradalom szálait megfogtuk amikor éjszakákon át figyeltünk meg huszárdiszteket és lefogtuk őket, akkor a huszártisztek kijelentették a szemünkbe, hogy ha el nem fogtuk volna őket, akkor reggel 9 órakor lógtunk volna a megyeház előtt. Ezeket a huszártiszteket a budapesti forradalmi törvényszék szabadon eresztette. (Szamuely Tibor: "Ez Igazi" Fölkiáltások: „Gyalázat!") Ezek a toasaáktisztek ma Székesfehérvár utcáin a papokkal bratyiznak, kijárnak a községedbe és a papokkal együtt csinálják az ellenforradalmat. (Narry zaj. — Szamuely Tibor: „Ez a humánus eljárás." — Egy hang: „Nem. Ez külügyi beavatkozás." — Zaj. — Elnök csönget — Nyisztor György. Ja hozták volna ide. Magokat intézhettek volna." Ha a Vidéken a diktatúra tekintélyét meg akarjuk védeni és erősek akarunk lenni, akkor mint előbb mondottan, szűnjön me az, hogy minden felelőtlen egyénnek iránit adnak a kenübe. Mi köatessünk be a falvakba, agitálunk, fáradságos makiírhezonk, védjük a proletárdiktatúra tekintélyét védjük atunk minden egyes csillogását, nem engedünk arra homályt borulni, de akkor nem szabad az elvtársaknak érzékenykedni, ha bírálatot és kritikát akarunk mondani. Arra a vidékre, amelyet az elvtársak itt ütöttek, a Dunámtusra, amelyet a múltban is elhínlyagoltak, nagyobb súlyt kell feletetni. Agitátorokat újságok és röpiratok százezreit küldjék ki. A Dunámtúson lehet forradalmat, de lehet ellenforradalmat is szervezni. Strohmayer Jánoss Itt kritika hangzott el minden oldalról, mialatt arról vitatkoztunk, hogy kritizáljunk-e vagy sem. Azt hiszem, azt a két tézist amely szerint nagyon lanyhán kezeltük a diktatúrát, és a másik tézist, hogy nagyon energikusan, tulséjrósan energikusan kezeltük, a sok kritika hallatára abba a szintéziába lehet összefogni, hogy bizony nem mindz alkalmaztuk jól a diktatúrát. Ebben mind a két fél, amely kritizált, megegyezhetik. Ha pedig vizsgáljuk, hogy miért nem alkalmaztuk a diktatúrát teljesen jól, akkor az egyik helyen igásat kell adni azoknak, akik azt állítják, hogy a diktatúra nem volt mindig energikus akkor, amikor energikusnak kellett volnai lennie, nem volt következetes, amikor következetesnek kellett volna lennie. De igazat kell adni másrészt azoknak is, akik azt mondják, hogy a diktatúra módszereiben igen sok helyen elgaloppozta magát. Mind a két esetre Má elég sok példa, tehát csak abban egyezhetünk meg, hogy a diktatúra módszerei nem voltak eddig sem jobbra, sem balra a legszerencsésebbek Amikor kritikát mondunk s meghallgattuk a kritika azon részét, amely a diktatúra lanyha kezelésére vonatkozik, ami különösért a vidékre áll, úgy nekem, aki egy olyan réteget képviselek itt, amely rétegnek bizony nem az volt a fájdalma, hogy lanyhán kezelték a diktatúrát, hanem az a jogos és szent fájdalma, hogy a rfi'ístturát nem minlig kezelték azzal a céltudatossággal, amivel kellett volna, nekem a másik irányban kell bizonyos érveket felhoznom. Azt tartom, hogy frázis az, hogy a diktatúra a baloldalon végtelen. Állítom, hogy a diktatúra módszereinek van bizonyos határa. A diktatúra határairól lehet és kell beszélni. Én mint műszaki ember, legkedvencebb hasonlatommal fogok élni. Tudott dolog az, hogy az esztergapadon az öntöttvasnak és az acélnak is egy bizonyos maximális kerületi sebessége van, amely mellett azt a vasat meg lehet dolgozni körülbelül tizennégytizenhat méterre percenként Aki úgy akarja megdolgozni a vasat hogy nagyobb kerületi sebességet alkalmaz, az szerintem nem állíthatja, hogy ő radikális esztergályos, azt film mondhatja, hogy bal oldali esztergályos. De mint ahogy az esztergályozás módjának van egy bizonyos határa, amelyen túl tönkre meg a szerszám, az anyag és gép, éppúgy transzportálva az átvitt területekre, a radikáis módszereknek is van bizonyos határuk, amelyeken túl elromlik, megcsökönyösödik a médium és nem érődik el a cél amit az úgynevezett radikális ember magának kitűzött Van bizonyos határ, amelyen túl megszűnik a radikalizmus, az okosság és kezdődik az a bizonyos határ, amelynél nem lehet tuudni, hogy az élethez való ragaszkodás vagy a rosszakarat sarkallja ezeket az embereket Aki emlékszik a régi orosz forradalomra, az tudja, hogy azt azzal tették tönkre ügyes emberek, hogy a forradalmárok közé provokátőröket küldtek, akik oda irányították minden akarásukat, hogy a forradalmat abszurdumig vigyék. Ezek a provokátorok tették tönkre a forradalmat azáltal, hogy a lehetetlenségig vitték, nem nyugodtak addig, antig abban az országban egyetlenegy nyugodt kedély, egyetlenegy megbékélt lélek maradt. Amikor azután elérték azt, hogy már mindenki kétségbe esett automatikusan elérték azt hogy a forradalom meghalt. Ha emlékeznek a szerdai Vörös Újság vezércikkére, amelyet az aktív tisztekről hozott hia ezt a cikket aláírják, akkor könnyebb lesz szerepem, amikor azt mondom, hogy ügyeljenek, azmikor a gyárakban, az ellenőrzést végző munkásképviselő ellen antipátiát gyűjtenek a munkások körében, mert nem személyek ellen fognak munkásokat sorba állítani, hanem a rendszer ellen. Én Kunflelvtárs grandiózus beszéde tövében szerényen meghúzódva szintén azt az indítványt pártolnám, hogy mivel nem lehetett e javaslatot átgondolni, bízzunk meg egy szűkebb bizottságot, amely a javaslatot átdolgozza és addig provizórikusan a javaslatot el lehetne fogadni, de végérvényesem egyáltalán nem tudnék ebben a formában a javaslatben hozzájárulni. (Helyeslés.) Hortl Emil: A mai Népszavában Weltner elvtárs cikkében a következőket írja: „A szociáldemokratáknak és kommunistáknak egyesülése óta a pártegység kérdése állandóan napirenden v" Valljuk be őszintén, hogy ez az egyesülés nem történt meg olyan, benső módon, amint ez kívánatos éssükséges volna." Ez oly irazság, amelyet a mai pártkongresszuson le kell szögezni, de föltétlenül utat és módot kell keresni arra, hogy ez az egyesülés valóban bensőséges legyem hogy az egyesülésben valóban dolyrosulni tudjunk. Természetes valn ai, hogy a fúzió megtörténtekor a komsminista párt szwrkrdl nam egykönnyűen borultak müukm szocialista nyakába, nem tudtak egyhamar feledni a pofonokat amelyeket kaptak, viszont az is bizonyos, hogy a szociáldemokraták nagyrésze, akiket 20—25 esztendőn keresztül az evolúcióra neveltek, nem tudtak orrgdamar beilleszkedni a szovjet plsttformba és ebbe az irányba. Az bizonyos, hogy az oroszországi kommunista pártnak meg volt a nagy oka, hogy magát kommunista pártnak nevezze. Meg volt az oka,z elvtársak, mert még a látszatát is elakarták kerülni annak, hogy valami közük van az orosz vagy nyugateurópai szocialista vagy szociáldemokrata párthoz. Ma azonban a helyzetmásként áll Oroszországban. Ott minden munkáspárt alávetette magát a srovjet plattformmak, amely ma a Tanácsköztársaság területén vanés az orosz kommunistákkal együtt dolgoznak. Kunfi elvtársnak a munkászászlóaljak felvonulása után a Népszavába írt cikkét akarom idézni. Azt írta, hogy „most hogy a munkásságot fölfegyverezve látom, át tudom érezni, miért gyűlölték a bolsevikiek annyira a szociáldemokratákat". Azt is mondotta Kunfi elvtárs a mai pártgyűlésen, hogy a szociáldemokráciát eltemette. Ha konzekvens akarna maradni Kunfi, akkor nem ragaszkodhatnék a szocialista elnevezéshez sem, mert ha a szociáldemokráciát eltemették, és elismeri azt, amit a Népszavában írt, hogy valóban volt oka a kommunistáknak az opportunistákat a szociáldemokráciát gyűlölni és megvetni, úgy valóban van okunk a Lehérdemannokat és társaikat gyűlölni. (Zajos ellentmondások.) (Vincze Sándor: Ezt nem írta!) Én magamévá teszem. De ha konzekvens, akkor állja ezt is. Magamévá teszem, hogy igenis a párt neve szerepeljen itt a tárgyalásunkban. Kérem a pártkongresszust gondolja meg, hogy az elnevezésnél mit határoz, mert valóban külpolitikánkra mélyreható befolyása van annak, hogy mi a párt neve. Én, ha szocialistát látok a pártban, nem azért, mert diffamáló volna, én Kunfitól tanultam sokat mikor a mozgalomban kezdtem részt venni, én magam szociáldemokrata voltam én csak dicsőséget csak a legnagyobb elismerést nyújthatom a magyarországi pártnak és szakszervezetek munkájának, de amikor szocialistát látok most a jelen pillanatban, szükségesnek és fontosabbnak tartom, hogy kifelé dokumentáljuk, hogy szakítottunk minden alkuvó politikával és nyíltan a HI. forradalmi Internacionálk mellé helyezkedve, magunkat kommunistáknak nevezzük. (Helyeslés.) "Most még néhány szót a diktatúra tempójáról. A diktatúra tempóját illetőleg sem értek egyet Kuírval, nem azokkal, akik állandóan humanizmust említenek. Amióta meg van a Magyar Tanácsköztársaság, kompromisszumokkal dolgozik. Ezt maga Kunfi is mondotta. Meghagyja a magántulajdont nem mindent szocializál, mentesíti adótól a kisbirtokosokat mindez kompromisszum. De ennek nem az az oka, hogy nem voltunk a magántulajdon eltörlése mellett vagy nem akartuk volna kisajátítani a magántulajdont hanem az az egyetlen ok, hogy a proletariátus diktatúrája még gyönge volt azért nem sajátítottuk le egyrészt másrészt azért mert nekünk a kisbirtokra a szövetkezeti termelésnél fogva szükségünk nem volt kompromisszumot kötni ott, ahol kell, ez helyes és ajánlatos, de kompromisszumal dolgozik, engedményeket adni ott ahol a proletariátus erős, ahol arra nincs szükség, azt nem írom alá. Minden ipart városban, amit lehet és ami hasznos,szocializálni kell. Minden olyan helyen, ahol a diktatúra elég erős, ahol a diktatúráinak háta mögött a vörös oszi "dybads' te" szilárdan áll, érvényesítenikell a diktatúrát következetenek, és energikusan. Mikor a Dumántúlon voltam ás engem 8:«*mit a’ helyen kivágtak és kiraktak, azt láttam, hogy ha a diktatúra ott energikus és követkese«« lett volna, nem történt volna meg. hogy egyik küldöttet a Biáaik utána végták volna ki, nem történt volna meg. hogy az ellmforradalom olyan lábra kapott nosry a vasutassztrájk ily «a nagyra nőtt Koncod álom. ho*rr sok bajt «&»' tak azok az úgynevezett tizennyolc éves bócherek (Derültség), akik kimentek a fővárosból, de ez forradalmi epizód, ettől nem lehet függővé tenni, hogy milyen a központi irányítás és mit csinálnak a központban. Én tehát amellett vagyok, hogy a diktatúrát következetesen és energikusan gyakoroljuk kifelé úgy, mint befelé. De egyet még meg kell jegyeznem. Nem vagyok híve annak érvérvesorsaságban is nagyon sok ellentétre talált az, hogy spiclirendszert építsünk ki. Az ochranarendszernek a Tanácsköztársaság területén teljesen meg kell szűnni, mert ez oly visszaélésekre ad okot annyi bajt okoz és ugy szítja az ellenforradalmat hogy meggyöngíti magának a diktatúrának revrgiáiját magát a Tanácsköztársaságot és azt a következetességet mellyel mindent egyenesen becsükletesen és nyiltan végre lehet hajtani. (Taps.) A csütörtöki tanácskozás este ,18 óráig tartott NÉPSZAVA ISIS smilus Ia. , A pártgyülés második napja. — Délelőtt. — Rabinovits József elnök az üléstdélelőtt 9 óra 25 perckor megnyitja. Batitz Gyula jegyző fölolvassa a pártgyülésre érkezett üdvözleteket. A csepeli szocialista pártszervezet testvéri üdvözletét küldi a pártkongresszusrak. Küldötteink azzal a megbízással vesznek részt a kongresszusom, hogy az elsői között álljanak a proletárság diktatúráját védelmezők soraiban. Csepel a boldog jövő jogos reményével és ha kell, halálos küzdelmekre is készen, forró hűséggel áll a pártkongreszszus mellett és biztosíthatja proletártestvéreit arról, hogy a jövőben is a legelsők között lesz erőben és elszántságban, ha a proletárjövőt kell megvédelmezni. Éljen a pártkongresszus! Éljen a proletárság világforradalmat — A csepeli pártszervezet vezetősége. Örszájfos szocialista pártkongresszusnski Budapest Üdvözöljük a forradalmi pártkongresszust Mindanhoiban Lenin álláspontját valljuk. Éljen a III. kommunista Internacionálé! Éljen a nemzetközi proletáriátus forradalmi szolidaritása! Kis VIWSn fragtest, nevében: Politovszky vezérkari fonok, hadtestparancsnok helyett Braun Mór, politikai osztály Mészáros: Kedves barátaim! Kongresszusto fent a legmelegebben üdvözöljük. Ti megmutattatok a világnak, hogyan tud a régi parlamentáris párt fájdalom nélkül a kommunizmus zászlaja alá menni. Nem kételkedünk abban, hogy ti, támaszkodva a ti és a mi tapasztalatunkra, tökéletes programot fogtok alkotni. A magyarországi proletariátus egysége, amelynek plattformja a diktatúra és a III. Kommunista Internacionálé, a döntő és végső győzelmetekritora. Az imperializmus és kommunizmus világharca a proletariátus javára fog eldőlni. Éljen a magyarországi munkások pártja! Éljen a kommunizmus! — — Az oroszországi kommunisták (bolseviki párt) központi bizottsága. (Éljenzés.) Elnök: Tisztelt pártgyűlés! A francia kommunistáktól a következő levél érkezett (Olvassa): A Magyarországi Szocialista Párt kongresszusának elnökségéhez. Tisztelt elnökség,