Népszava, 1919. november (47. évfolyam, 217–242. sz.)
1919-11-01 / 217. szám
XLVII. évfolyam, 217. szám Budapest, 1919 november 1. szombat. e@mzM.paus Monteanu» AZ ELŐFIZETÉS ARA: egy 600 ....... 169 kor. fél évre 89 tor. negyed évre...... 45 kor. egy hóra 15 kor. EGYES SZÁM ARA 60 FILLÉR A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ, (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ, (Telefon: József 3-31 és József 3-32) Commandantul Trupelor de Ocupaţie Regale Romane din oraşul Budapesta. Constatanduse ca neliniştea provocata la întrunirile trecute a fost provocate in mod intentionat de anumiţi oameni platiti cari au urmărit scopuri de politica personala. Comandamentul ridica restrictiunea ce o pusese si face cunoscut, ca pe viitor va permite numai acele intruniri pentru care se va cere aprobarea din vreme, prezentând odata cu cererea: a) Programul intrunirei. b) Persoanele care vor vorbi (aratand pe curte o va vorbi fiecare). c) Locul (sala), ziua si vara intrunirei. d) Cererea sa fie facuta cu opt zille inainte. e) Persoanele car© sunt respunzatoare, ca se vor respecta obligatiunile de mai sus, si ca nu se va atinge sub nici o forma drepturile natiunei si armatei romane. Comandantul Trupelor de Ocupaţie Regale Romane din oraşul Budapesta. General ss. Mosoiu. A román királyi megszálló csapatok parancsnoka Budapesten." Mivel megállapítást nyert az a tény, hogy a múlt alkalmakkor megtartott gyűléseken fölmerült zavargásokat bizonyos emberek idézték elő szántszándékkal, akiket megfizettek és személyes politikai érdekeket hajszoltak, a parancsnokság felfüggeszti az eddigi szigort és tudomására hozza az érdekelteknek, hogy jövőre csak azokat az összejöveteleket fogja engedélyezni, amelyek engedélyezésére a kérvények elég korán fognak beadatni és egyszersmind mellékelni fogják. a) A gyűlés programját. b) Azon személyek névsorát, akik szónoklatokat fognak tartani (külön-külön minden szónoklatnak tartalmával). c) A megtartandó összejövetel helyét (helyiiécét), napját és óráját. d) A kérvényezést nyolc nappal előbb kell beadni. e) Azon személyek névsora, akik felelősek azért, hogy tiszteletben fognak tartatni a fenti kötelezettségek és hogy semmiféle formában nem fognak érintetni a román nép és hadsereg jogai. A román Mr. megszálló csapatok parancsnoka, Budapesten. Mosohi, s. 7c. tábornok. Szépszerivel bell merni Azt olvassuk, hogy Friedrich trrékszűk** baráti körben, a politikai válságról tanácskozva, újból megállapodtak abban, hogy az ő elkotródásukba „az ország" nem tudna belenyugodni, mert az ellenforradalom és a tényleges hatalom, jogán a kormányzás őket illeti meg. És — így folytatják Friedrichék— nem is adják ők át a kormányhatalmat senki másnak, legföljebb annak a nemzetgyűlésnek, amely — majd lesz. Ebben a hírben nem az az érdekes, amit Friedrichék mondanak, mert nem először mondják és nem először történt meg, hogy a rendnek ezek a fanatikusai a forradalom jogára hivatkoznak; persze csak azért, mert most a forradalmi jog az ő javukra szolgálna. Ismételjük, ebben a híradásban nem ez az új és nem ez az érdekes. Ha csak enynyiről volna szó, akkor — mint Friedrichéknek már ismeretes vesszőparipájáról — ezzel olvasóinkat már nem is untatnék. Az új és az érdekesebb ebben a dologban az, hogy Friedrichéknek ezen a konventikulumán — hogy ne mondjuk összeesküvésén — magasrangú katonatisztek is részt vettek, a híradás pedig fontosnak tartja, hogy erről is tudjon a világ. Ez a körülmény azután már mindenesetre érdekesebbé teszi a dolgot és — mit is tehetnénk egyebet — tudomásul is vesszük ezt a „hadseregüzenetet". Tudomásul veszszük, hogy Friedrich úrék hadserege azt a kardot, amely még nem ér el a tulajdonképem( hatalomig) megtoldja egy lépéssel és följön a Várban politizálni. És tudomásul vesszük, hogy ez apolitizáló hadsereg is a forradalom jogán cselekszi ezt. De amikor mindezt ilyen szépen tudomásul vesszük, félünk, hogy ezzel ez az ügy még egyáltalán nem tekinthető elintézettnek és ezért egynéhány megjegyzést még teszünk a dologhoz.. Először is: mi az a forradalmi vagy pláne ellenforradalmi jog és még hozzá mit jelentsen ez jámbor, keresztény, istenfélő, rendszerető polgárok ajkán? Kun Béla ajkáról még hangzott valahogy ez az „istenkáromló" kijelentés, de — és ez a fontos —• Kun Bélát is nagyon elhallgattatták az egyesült, győztes világhatalmak azzal, hogy kijelentették neki, hogy kormányát nem tekintik az ország igazi képviseletének, tehát nem is fogják elismerni soha. Sőt, súgunk valamit a kardcsörtető Friedrich-generálisoknak, Kun Béláéknak is volt hadseregük. Sőt: olyan hadseregük volt a Kunéknak amely valamelyes katonai sikerekkel is el tudott dicsekedni és az antant mégis megtudta Kunékkal értetni, hogy menjenek el! És ha nem tévedünk, szép szóval már Friedrichék társaságának is megüzenték, hogy Párisban őket sem tekintik olyan kormánynak, amely az ország igazi képviseletét jelentené. És most Friedrich úrék ezt az eddig — sajnos — túlságosan udvarias üzenetet azzal akarják jelentőségétől megfosztani, hogy forradalmi jogaikon kívül ellenforradalmi hadseregükre hivatkoznak? Hát ez is jogforrás? Hát vájjon belemenne-e Friedrich úr — ez a közjogi tréfacsináló — abba, hogy például a főváros több százezernyi munkásnépe — aki a fegyvergyártáshoz is ért és a fegyverforgatást is megtanulta egy kissé a négy és féléves háborúban — a friedrichi forradalmi közjog alapján fölfegyverkezne és Friedrich urat tisztelt tábornokaival együtt a forradalom és a többség jogán a pokolba kergetné? Nos hát: a lánchídi csata hőséről mi föltételezzük, hogy ő még ilyen „tréfától" sem riad vissza. Csakhogy — és erre szeretnék még fölhívni a figyelmet — most nem erről van szó. Most a helyzet az, hogy az egyesült hatalmak — nagyon helyesen— úgy vélik, hogy a Friedrich-kormány nem olyan kormány, mint amilyenre Magyarországnak ezekben a nehéz időkben szüksége van. Friedrich úr, aki ezt tudja, „hadseregére támaszkodva" azt feleli, hogy ők pedig innen nem hajlandók elmenni. Ez csak azt jelentheti, hogy szép szerével nem hajlandók elmenni. De azért bizonyosak vagyunk benne, hogy mihelyst nyomatékosabban meg fogják az illetékesek magyarázni ennek a szerénytelen társaságnak, hogy most már azután menjenek, akkor el is mennek! 9t£ti amely a keresztény-szociális párt és a keresztény nemzeti párt egyesüléséből alakult meg és amely zord bástyaként akar az ország modern fejlődésének útjába állani, kellemetlen baleset áldozatává lett csütörtökön este. Elvesztette azegységét, ami a frontoknál nem éppen harmadrendű szükségesség és erélyes konkurrenseket kapott, ami viszont meglehetősen zavarba ejt afelől, hogy melyik cég képviseli igazabban a kereszténységet. Giesswein Sándor prelátus vezetésével külön alakulás történt ugyanis és akik az alakulást csinálják, Keresztény Szociális Gazdasági Párt címen fogják továbbcsinálni a „keresztény" mozgalmat. Hogy a keresztény blokk mellett-e vagy ellene, az még nem tisztázódott egészen. A párt mindenesetre megalakult, illetve kimondta, hogy az egyesülésben nem akarja önmagát megszüntetni, a világnak tehát tudomásul kell vennie, hogy immár két helyen mérik a „keresztény" eszméket. Mindaz, ami nálunk a keresztény jelszavakkal mostanig csinálódott, annyira távol áll a valódi kereszténység eszmei és erkölcsi, tartalmától, hogy a Giesswein-esettel kapcsolatban nem mondhatjuk azt: megkezdődött a keresztény kurzus válsága. Nem, itt valami más dolog történik s ennek földerítése azért lehet könnyű feladat, mert a keresztény-szociálisok továbbműködésének proklamálása valójában éles kritikai megnyilatkozás a keresztény egyesülés pártja ellen. Giessweinértnak bizonyára semmi okuk nem lett volna a külön szervezkedésre, ha a keresztény egyesülés pártjában biztosítva látják a maguk „keresztény" és „szociális" törekvéseinek szolgálatát, viszont az egyesülésben résztvevő volt keresztény-szociálisok csak azért mondhattak le olyan könnyedén a régi jelzőkről, mert nem láttak bennük elegendő varázserőt híveknek a csalogatására. Az egyik föllépés fényt dorit a másikra s a kontra nyomába ugrott rekontra voltaképpen arról beszél, hogy milyen szédelgő játék folyik itten a kereszténység körül. Giesswein Sándor azt mondja egy újságnyilatkozatában, hogy ő „büszke a keresztény-szociális névre". Ez ellen senkinek sem lehet kifogása, azonban ez egyáltalán nem elegendő ahhoz, hogy megmentse a címet attól a kompromittáltságtól és lejáratottságtól, amelybe minálunk a keresztény egyesülésbe menekült régi hívek nagyon rövid idő alatt eljuttatták. A keresztényszocializmus, amely pápai rendeletre, az egyház hatalmi érdekében és mindennemű tőke kiváltságainak védelmére, mélységes társadalmi és gazdasági szükségességek ellen csinálódott, lejárta magát mindenütt, olyan államokban is, amelyekben eddig volt némi látszatsikere. Ausztriában minden választásból területveszteséggel kerül ki. Németországban pedig olyan mély ellentétek morzsolgatják a keresztény szakszervezeti mozgalmat, amelyek áthidalhatatlanok és amelyek mindjobban a szociáldemokrácia táborába terelik a keresztény mozgalom, csapatait. Giesswein prelátus eléggé fölvilágosodott ember ahhoz, hogy meg lehessen tőle kérdezni : mi végre akar ő mindenáron keresztény-szociális mozgalmat erőszakolni? Aki azt mondja, hogy pártjának az a célja, hogy „a nemzeti gondolatot kibékítse a nemzetköziség gondolatával, mert a modern Európa bizonyos vonatkozásban nemzetköziséget is követel", az nem élesztgethet keresztény-szociális mozgalmat anélkül, hogy tudatosan útjába ne akarna A minnásság szemlásnokalatja a szinarchizmus és a gyűlölség politikáját.