Népszava, 1920. január (48. évfolyam, 1–27. sz.)
1920-01-01 / 1. szám
minisztérium részéről. Azt írja az „U. N.": „Vidéki agitációs körutakra indult, egyik vidéki agitációs útját, amely Zalaegerszegre vezetett, maga a Népszava jelenti be." Vakmerő hazugság az első betűtől az utolsóig. Budapestről az egész diktatúra alatt ki nem mozdultam, Zalaegerszegen 1903 óta nem voltam. A Népszava sohasem jelentette, hogy én Zalaegerszegre megyek. Agitációs előadást a diktatúra alatt még Budapesten sem tartottam, így mond igazat az „U. M.", vagy így ültetik föl hazug hungársok. Kompromittáló okmánya, is van rólam az „U. 31."-nek: a vörös hadseregbeli katonai szolgálat alól való fölmentésem, amelyet Weltner szerkesztő aláírása alapján azon a címen kaptam, hogy a, Népszavánál nélkülözhetetlen vagyok. Hát az is bűn máma, hogy a vörös hadseregbeli szolgálat alól kivontam magamat? Koromnál fogva úgy is mentes lettem volna a szolgálattól, de Weltner, aki tudta, hogy milyen elvi ellensége voltam a vörös hadjáratinak, meg akart védeni minden eshetőségre a vörös hadseregbe való besoroztatástól. Nagyon sok ember van, aki úgy menekült mega diktatúrában a katonai szolgálattól, hogy nélkülözhetetlennek nyilvánították, ha nem is volt az. Hogy a főváros fegyelmi eljárást indított ellenem? Hát bizony, miután akadtak hazug trenuncánsok, akik a fönt elsorolt vádiakkal és még egy-két aljas koholmánnyal a városnál is előhozakodtak ellenem, én is fegyelmi alá kerintem, mint sok száz más tisztességes tanító, tanár és hivatalnok. Az eljárás során az összes konkrét vádakat megcáfoltam. Erre azután jött az új vád: másfél évtizeden át az állami, felejtezettelen népoktatásért agitáltam szóban és írásban. Ezt nem tagadtam és nem cáfoltam, de bizonyítottam, hogy ez a követelés, amely több kulturáltamban iár meg is valósult, nálunk már az 3£48-iki első egyetemes tanítógyűlésen született meg. Soha ezért az agitációért sem bírósággal, sem fölöttes hatóságommal bajom nem volt, ha most a régi legális eszközök mellőzésével más útánmódon akarnak engem megbüntetni elveimért: ez nekem (harminc évi nehéz, nélkülözésteljes, sikerekben gazdag és hivatalosan soha nem kifogásolt, sőt gyakran elismeréssel kitüntetett közszolgálat után) fájdalmas és keserves lehet, de argumentum az én elveim helyessége ellen nem lehet. A denunciánsság és szemtelen hajsza netovábbja az, hogy az „ÍJ. N." már előre kimondja az ítéletet az én fegyelmi ügyemben: „az ítélet csak a főváros szolgálataiból való elbocsátás lehet". A kenyeremet, a megszolgált nyugdíjjat, a 410 forintos állami tanítói munkáim kései pótdíját akarja tőlem elraboltatni. Ma még nem hiszem, hogy ez a parancsa teljesülni fog. Haller miniszter úr , mikor a fölfüggesztett tanítók ügyében nála jártam, azt mondta nekem: ,IA meggyőződéséért, legyen bár az szöges ellentétben az enyémmel, senkit sem fogunk büntetni, hanem csak azért, ha meggyőződését a büntető törvénybe ütköző eszközökkel akarta megvalósítani." Nem hiszem, hogy a miniszter ezt az álláspontját denunciánsok uszítására megváltoztassa. Végül az „U. N." be akar csukatni. Azt mondja: már börtönben is ültem. Na így volna, nem röstelném. Ült a miniszterelnök is, sok más magasállású férfi is. De én csak előzetes letartóztatásban voltam, kihallgattak minden ellenem emelt névtelen és nem névtelen vádra vonatkozóan, jegyzőkönyveket vettek föl velem és fogva tartásonat bizonyára nem látták megokoltnak, azért bocsátottak el. Mindenesetre jellemző az ,,U. N."-re, hogy be szeretné csukatni annak a lapnak a szerkesztőjét, amely lap útjában áll az ő kútmérgező munkájának. ... Ezek után az „. N." — ha jól esik neki és az olvasóinak — hazudhat, rágalmazhat és denunciálhat, ara ennyit akar, leslé tengerelhet és — ugyanilyen joggal — lehazaárulózhat. én nem zavarom többé ezt a kis tiszta örömét. Somogyi Béla. Választási harc — választási marakodás. Hírt adtunk már arról, hogy a választási agitáció a keresztény blokban a keresztény nemzeti és a kisgazdapárti csoportok között a mandátumokért való marakodássá fajult el. A délután megjelenő keresztény lap is megállapítja, hogy ,,a két keresztény párt máig sem tudott megállapodásra jutni a jelölésekre vonatkozóan". A két testvérpárt közös bizottsága mindössze"«.» kerület jelöltjében állapodott meg, holott a keresztény nemzeti árnyalat 70 kerületben akar paktumot, szemben a, kisgazdapárttal, amely ennél lényegesen kevesebb kerületre nézve hajlandó megállapodni."A testvérpártok között az ellentétek immár annyira kitélesedtek, hogy a keresztény nemzetiek ultimátumszerű fölszólítást intéztek a kisgazdákhoz, hogy az utóbbiak bizonyos kerületekben ne állítsanak nekik ellenjelöltet. A keresztény blok pártjait nagy aggodalommal tölti el az a körülmény is, hogy a nemzetgyűlési választásokat nem előzik meg törvényhatósági választások és tisztújítások, amelyek nélkül, szerintük, a munkapárti rezsim emberei tovább is helyükön maradnak s nem szegődnek föltétlenül az úgynevezett keresztény irányzat szolgálatába. Csehország budapesti képviselője. A „Naxodni Politika" jelenti, hogy Hodzsa helyébe Blahanec Vencelt aki hosszabb ideig dolgozott már a budapesti cseh képviseleten, nevezik le Csehország ideiglenes diplomáciai képviselőjévé a magyar kormánynál.. („M. T. I.") Országos Rokkantpárt alakult hétfőn, amely szombaton délután már propagandagyűlést tart a Gólyavárban. Hogy körülbelül mely irányban történik majd a propaganda, arra mérve némi útmutatást ad az akörülmény, hogy a kormány tagjai közül egyebek között Friedrich István hadügyminiszter is résztvesz a gyűlésen és bejelentette részvételét Gsilléry András volt népegészségügyi miniszter is. Hogy egyébként a rokkantügynek miféle szolgálatot tud és fog tenni ez a politikai alakulás, az még egyelőre a jövő mélységes titka. AZ UTCAI ÁRUSÍTÓK, LAPKIHORDÓK ÉS TŐZSDÉSEK FIGYELMÉBE. A belügyminiszter december 2-án kiadott rendelete értelmében a Népszava, amelynek árusítási engedélye érvényben van, mindenütt szabadon terjeszthető. Akik a lapterjesztőket munkájukban akadályozzák, azok a belügyminiszter rendeletével helyezkednek szembe. Minden ilyen esetről szóbeli, írásbeli vagy távirati értesítést kér a Népszava kiadóhivatala. el a lagigus ma ssfifmás hagylalépssava a NÉPSZAVA Régi mesék uj kiadásban* * rt Trófia és a gólya Halálra gyötörtek bennüniket a róka és a gólya meséjével. Annak idejében el is hittük, hogy a róka ebédre hivta a gólyát és olyan lapos tálakban szervírozta neki az ebédet amikből a hosszúlábú gólya bácsi hegyi csőrével egy falatot sem tudott kihalászni és éhen maradt Ámde visszakapta a kölcsönt, mert az ebédre hivott rókát a gólya olyan keskenynyílású edényekből kínálgatta a legközelebbi látogatásánál, amikkel meg a róka koma nem boldogult A tanulságot már azóta elfelejtettük, csak azt tudjuk, hogy ez a história sem éppen úgy esett meg. Tegyük föl, hogy a róka és a gólya csakugyan összejöttek egymással, de nem ám az állatvilágban, mert ott nem lenne nekik tanácsos a négy szem közötti találkozás. A gólya különben sem várná be a rókát hanem fölröpülne, messze szállna. Legföljebb a rab gólya — aminek tudvalevően a szárnyát rossz emberek elmetélték — találkozhatnék a rókával és ennek az lenne a vége, hogy a róka a gólyáit meghívná ugyan ebédre, de egyúttal meg is enné. Itt azután a mesének minden folytatás és erkölcsi tanulság nélkül vége lenne. Muszáj, hogy a róka és a gólya találkozása abban a világban történjék meg, amelyikben nem szoktá is a vendégül hívott személyeiket föl-salni, ahol a sima udvariasság még akkor is kötelező, amikor az egymással érintkező személyek szeretnének egymás torkába harapni. Ilyen példának okáért a diplomaták világa. A róka ravasz és ragadozó állat, tehát a diplomaták osztályába tartozik. A gólyát a gázlók osztályába sorozzák, tehát könnyen csinál- • hatunk belőle kereskedelmi minisztert, a legázolás politikájának a képviselőjét, aki egyébkéntis Dél és Kelet között élénk összeköttetést tart fönn és az összes légi pályáknak szaktudósa Neki két hazát adott a végzete és még csak az egyik veszett el. Kettőből, ha kivonunk egyet, marad egy. A róka a gólyát meghívja ebédre. A feleségének meghagyja, hogy fitesse az ebédlőt meg a szalont. A rókanő a kezeit csapkodja: — Megbolondultál? Hol veszünk fát, szenet, kokszot vagy gázt? — Már pedig valamit kell csinálni, mert tudod, hogy a gólya kegyelmes úr a melegebb éghajlathoz szokott — Hát akkor vándoroljon Palesztinába! Kitör a családi perpatvar. Hiába a vendéglátás elől nem lehet kibújni. A rókáné beszaladgálja a vásárcsarnokokat és üres szatyorral tér vissza: — Üssön az istennyila a diplomáciába! — pattogja az urának — ebben a nyomorult országban nem lehet vásárolni semmit, annyira tönkretettétek. Hát mit főzzünk? Én nem tudok kisütni semnit mert egy kanál zsirom sincs, hanem főzzetek ki ti valami másik világháborút. Máskor pedig ne hívj vendéget még az állatmesék erkölcsi tanúsága kedvéért sem. Szegény róka úr nem akar szégyenben maradni, hanem maga veszi a nyakába a vásárcsarnokokat és addig járja, amíg egy helyen kitűnő kecskebéka-combokat talál. Megvásárolja, hazaviszi. — Ez a kedvenc étele az excellenciás urnak. Ezt rántsátok ki. — Zsir nélkül? — Hát csak tegyétek a teprisbe és onnan rántsátok ki, így is lőn. A vendég gólyának olyan békacomb jutott ami csak akkor kapott rántást, amikor a tepsiből kirántották. A szoba is olyan hideg volt, hogy a fekete frakkban didergő gólyának egészen megvörösödött az orra. Nos aztán, a róka koma ment vizitelésbe a gólya bácsihoz, akiinek a házánál hasonló jelenetek játszódtak le. A gólyán a kegyelmes aszszony kacsával szerette volna megtraiktálni a rókát, de nem volt annyi pénzük, hogy kacsát vehessenek. A saailonban fogadták a vendéget aki elegáns rókaszőr bundában jelent meg. — Mindjárt ebédelünk, kérem, de előbb vesse le a bundáját — mondta a gólyázó kegyelmes asszony. A róka koma erre nem igyen vállalkozott Egyszer azt mondja a gólya:— Igaz az, hogy önt a kormánya visszahívja? — Ugyan hagyja — mondja rá a róka —, hiszen ez csak kacsa. — Brávó! — kiált fiát a gólyára, — mert ezt a kacsát legalább föltalailhwttan macának, mert egyebünk ugy sincs. Morál: Azt ugyan a bolondnak mesélték, hogy amikor két ilyen magas állású úr egymással komázik, a zsebük és a gyomraik üresen maradna. * * * " rA bécsi gyermekek 99 százaléka tüdővészgyanús. A Népszava szerdai számában cikkben foglalkoztunk a háború következtében világszerte támadt gyermekhalandósággal. Itt most részletesebben a bécsi gyermekek szomorú sorsát mutatjuk be, mert talán egyetlen város sem szenvedett annyit a háborúban, mint Bécs. Amíg a háború tartott, addig a monarchia minden készletét a frontra küldték. Ennek a rettenetes következményét legjobban a bécsi gyermekek érzik. Az iskolák és óvodák kicsinyei csak a legritkább esetben érik el a rendes testsúlyt, az esetek 90 százalékában ez a súly mélyen alatta marad a normálisnak. Az óvodás gyerekek rendszerint háromnegyed kilóval voltak könnyebbek, a 9—10 évesek, öt-hat kilóval, a 13—14 éveseknél a súlyhiány tíz kiló, sőt több is. Ezeket az adatokat a bécsi sajtó világgá röpítette, innen az a meleg részvét, amely Amerikából és más országokból B Bécs felé irányítja az élelmiszervonatokat Hogy a külföldi segítség milyen kevés, bizonyítja a napról-napra megismétlődő panaszos kiáltás, amely az éhező gyermekek, az asszonyok és emberek érdekében a világjos lóban 1920 január 1.