Népszava, 1920. január (48. évfolyam, 1–27. sz.)
1920-01-29 / 25. szám
XLVIII. évfolyam. * Budapest, 1920 Január 29. csütörtök. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre . . fél évre . .. ISO kor. 80 kor. negyed évre 42 kor. egy hóra 15 kor. EGYES SZÁM ÁRA 89 FILLÉR A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 1. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) Fényes győzelem — bizonytalan jövő. Az új kurzus — a keresztény nemzeti egyesülés pártja — nem panaszkodhatik. A választási eredményekről beérkezett jelentések már eddig is nagy sikerekről szólnak, a még hiányzó néhány adat mit sem változtat már azon a tényen, hogy az új irányzat „a legfényesebb választási győzelmek egyikét" aratta. Ez az új irányzat meghódította magának az összes mandátumok felét, a másik felét a kisgazdák pártja kapja, leszámítva azt a néhány más pártból való képviselőt, aki éppen csakhogy „mutatóba" kerül a nemzetgyűlésbe. Minthogy valójában a kisgazdák is új irányzatot képviselnek Magyarország törvényhozásában, azt kell mondani, hogy — a képviselők pártállását tekintve — a szakítás a háború előtt való parlamenti pártokkal teljes. Ekkora győzelem után arról nem is szabad vitatkozni, hogy a győzelemre jutott pártoknak most az a kötelességük, hogy mindazt beváltsák, amit a választóknak programjuk ilam hirdettek és ígértek. Egyebet nem is tekintve, nem szabad megfeledkezniük arról, hogy általános és egyenlő választójog — tehát a nagy néptömegek előlegezett bizalma — alapján jutottak uralomra és ez az ezerszemű cézár figyelni fog. Ennek a sokszemű és — mai nyomorúságos helyzetéből folyó — sok kivánságú cézárnak várakozásai természetesen aszerint teljesülhetnek, hogy kik azok, akiknek sokrétű érdekeinek képviseletére ebben az új törvényhozásban megbízást adott. Márpedig ebben a tekintetben nem állunk tisztázott helyzettel szemben. Megtörtént ugyan a régi pártokkal való szakítás, de nem tudhatjuk, hogy a társadalom melyik rétegének képviseletét vállalja majd ez az új parlament. Bizonyosat itt csak kettőt tudunk: egyfelől azt, hogy a szervezett munkásosztálynak az új törvényhozásban nincsen és nem lesz képviselete, másrészt biztosra kell vennünk, hogy a kisgazdáknak valóban egy egészen új Magyarországot kell akarniuk. Olyan gazdasági átalakulásokra kell törekedniök a kisgazdáknak, amelyek elérése után a régi feudális-nagybirtokos Magyarország teljesen a múltié lesz. De már itt is meg kell jegyezni, hogy noha a kisgazdák ezen új történeti jelentőségű tömörülése névlegesen nagyatádi Szabó nevéhez fűződik, a pártnak látható és hallható vezéralakja Rubinek miniszter, akire pedig — mint az Orige vezetőjére — az ország mint a nagybirtok érdekeinek védelmezőjére és képviselőjére emlékszik. Mondani sem kell, hog ez is olyan mozzanat, amely amellett, hog:" sok figyelemre kényszerít, sok fonákságnak és belső politikai és parlamenti bonyodalomnak lehet még az okozója. Bizonyos, hogy a kisgazdákra vonatkozó ezt az első megállapításunkat más összefüggésben majd még nagyon is ki kell bővítenünk más irányban és más alkalommal. Ebben a pillanatban elégségesnek tartjuk, ha megjegyezzük, hogy a borzalmas háborús katasztrófa folytán kissebbé és gyöngébbé váló Magyarország léte vagy nemléte szerintünk azon múlik, hogy váljon sikerül-e a magyar földkérdésnek modern és demokratikus megoldást vagy sem. Ha nem is tekintjük azokat a most még ismeretlen eshetőségeket, amelyek — mint kívülről jöhető mozgató rugók — az ország iparának és kereskedelmének jövőjét befolyásolhatják, akkor azt kell mondanunk, hogy gazdasági életünk sorsa, a földkérdés miként való megoldása. Hogy olyan férfiak többsége jutott-e az új parlamentbe, akik ezt tudják és akiket osztályérdekük nem gátol meg abban, hogy fölismerésüknek következményeit, is levonják, ezt is csak a jövő fogja megmutatni. A keresztény és nemzeti egyesülés jelszavaival győzelemre jutott tábor — amelynek a fenti cél elérését szintén el kell majd döntenie — még a kisgazdák táboránál is kevésbé ismeretes tényező. Győzelmét — a választás technikai előkészítő eszközeitől eltekintve — azoknak a jelszavaknak köszönheti, amelyek szerint nemzeti és keresztény politikát ígért. Alkalomadtán majd megkíséreljük, hogy kihámozzuk azt a gazdasági és politikai realitást, amely e jelszavak mögött rejlik. Enélkül ugyanis csak sejthetjük, de nem tudhatjuk tisztán, hogy az új nemzetgyűléssel hányadán vagyunk. Azt mondotta ennek az új irányzatnak tulajdonképen való nemző atyja — Friedrich —, amikor kedden átvette a Wekerle legyűrése által elnyert mandátumát, hogy a forradalomnak és ellenforradalomnak most aztán vége legyen. Más szavakkal ez a forradalom likvidálását, fölszámolását jelenti. Idáig a dolog valahogyan még rendben is volna; a kérdés csak az, hogy váljon olyan likvidálásra gondol-e az új irányzat, hogy ez a likvidáció egyben minden réginek és tarthatatlannak a restaurációját is jelentse. Azt hisszük, hogy ez az egyetlen kérdés is már arról tanúskodik, hogy a új irányzat programját majd közelebbről is kénytelen lesz meghatározni. Persze, hogy nemcsak puszta programra gondolunk. Programban, amely a hangulatok szerint változik, a magyar politika épp úgy bővelkedett, mint jelszavakban, amelyek mögött szintén nem volt semmi. Csakhogy ez a világháború előtt, annak Magyarországra való katasztrofális kimenetele előtt, két forradalom előtt és a Neuillyben készülő szörnyű békediktálás előtt volt. Nagyon is félünk attól, hogy az új irányzat tarisznyája csak a régi ismert lim-lomot rejtegeti és a ki tagadhatná, hogy ettől nem lakik jól az ország. Bármint legyen, annyi bizonyos, hogy nem csekély dologra vállalkoztak az országnak most már illetékes újjátervezői és újjáépítői. figyelembe vesszük, hogy mit követel'majd tőlük' saját népül,és kívül a minden, eseményre fölfigyelő Európa és a világ, szintű kedvünk volna azt búvni, hogy a munka nagyságáról és természetéről sejtelmük sincsen. H sxovietstormtíny tréhe afán fata £«ngt!ei O!'s rtfg[Tt*zk, — — Jsztrit rí nt oroszországi stílítistája, Bukarestből táviratozzák . A Socialismus közli a bukaresti katonai parancsnokság napiparancsát, amelyszerint az összes bukaresti közúti vasutakat katonai igazgatás alá helyezik. A lap megjegyzi, hogy amióta Lupu belügyminiszter, Vlad miniszter és a főhadiszállás között konfliktus tört ki, egyre azzal hitegetik a közönséget, hogy megszűnik az ostromállapot. Most pedig a főhadiszállás egyenest a közúti helyiségében telepedett meg, mert hiszen a vezérkar csak a főhadiszállás exponense. Bernből táviratoztak, hogy Harimoto, a szibériai japán haderő főparancsnoka, egy intervjúban kijelentette, hogy Japán feladata a béke fentartása a távoli Keleten. Ennek a békének főellensége a moszkvai kormány, amely a kommunista eszmét vörös hadseregével mindenáron terjeszteni akarja. Japán a vörösök előnyomulásának katonai eszközökkel határt fog szabni. Szibériai annektálásokra vagy az ottani készletek eltulajdonítására Japán nem gondol. Ilyeneket csak a moszkvai propaganda hirdet róla. A moszkvai békeéneknek Harimoto nem hisz. Lenin tanításának szellemével merőben ellenkezik az olyan békekötés, amely a propagandát kizárja. A „N. Fr. Pr.~ jeseisti Varsóból: Pilsudski főparancsnok és köztársasági elnök a keleti