Népszava, 1920. február (48. évfolyam, 28–52. sz.)

1920-02-01 / 28. szám

XLVI. évfolyam: egy évre 160 kor. fíl­l évre 80 kor. IB cmsWes­tmanfest, tras.feoruar­i, vasárnap. AZ ELŐFIZETÉS ARA: negyed évre...... 42 kor. egy hóra is kor. EGYES SZÁM ÁRA 60 FILLÉR A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: Vili, CONTI-UTCA 4*1­, (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4 S1! (Telefon: József 3-31 és József 3-32) IS szegény ember igazsága, joga és kenyere nem olyan portéka, amelyet ez a . I. tár­sadalom ingyen vagy akárcsak olcsón is vesztegetne. Dolgozni, tűrni, szenvedni és harcolni kell érte, mint mindenért, aminek igazi értéke van; hinni és bízni kell olyan igazságokban, amelyek valóban igazságok, harcolni kell már azért is, hogy harcolhas­sa , tanulni kell, hogy azt, amit egyszer helyesnek és igaz­ink fölismertünk, ezer és millió poklokon keresztül a magunkénak­­.l ihassunk és ha kell, akár az egész világ ellenségei­vel dacolva megtarthassunk. A történelem, az emberiség küzködésének és örók harcainak írásos összefoglalása, nyi­tott könyv nen­ik az írástudók és farizeu­sok számára, de mindenki számára, aki abba belenézni vágyik. Az élet, a mindennapi nyomorúságos, véres küzködé­skkel teli élet: ez valójában a té tél­ei­n, h­osszú, hosszú évszázadok óta, amióta úgy rendezkedtek be az emberek, hogy ami az egyiknek nélkülö­zés és nyomorúság, a máiknak jólét és gaz­dagság. Tetézték és fokozták a s­egény em­ber nyomorúságát az idők fo­lamin, mert elhitették vele, hogy az igazsá­gaila­nságnak és a kenyörtelenségnek ez az állapota a ter­mészet követelése, mert vakították olyan jelenségekkel szemben, amelyekből tam­ás és látás fakadt volna, • , » r f - , n V T » * t ' * V.' i _ • . • • • . -, " i . ' . , De az igazságot még így sem sikerült elhomályosí­tani. Kiütközött az az évszázadokon keresz­tül ráhengerített hazugságok terméketlen sziklatömbjei alól és ma, a fölszabadító szo­cializmus eszméjének kövében, ott vagyok már az egész világ szenvedő emberisége előtt, hogy valóra váltsa mindazt, ami eddig csak öntudat nélkül való vágya volt annak a meg­számlálhatatlan millió és millió szegény­nek, aki csak azért született, hogy másokért dolgozzék, szenvedjen és meghaljon. Soha még nem élt nemzedék, amelynek annyira módjában állott volna a történelem­nek e nyitott könyvébe úgy bepillantani, mint ahogy ezt megteheti ez a mai generá­ció,­­ .­­ . . i ksratiir Jam % asm pewr -ükm> u-MM&MM*- JMMJÍTJJ W » ki latrffcvras««*^ i«űwx*». *A góp­ szörnyetegekhez odaláncolt gép, akarat nél­kül való munkásszerszám lett az élő ember, iv.­* »jtt .? \v.m' . -1« w-n 4» "toiuft". £ i?At**"&ii, m % *s &!V«i ** HM" iit BT f- ~*.atmj­ fesjé % am*! s lí? -m*ir JKTÉ 4TU X tmtuám m vmk* — fzrt-grr. hite vi Su * kuaL- ~ —rfaamMt rma»" j^n m atj«s kas xAwol toftum"! «MS < JdÜfW**»* M itt. ».JÍM tL&t «P- * • -täh. M~m mtannia* - (IS*-* m re»»* hatr-«. Európaszerte, de az egész világon, a tör­ténelem mostani fejezetének az az egyetlen tartalma, hogy miként lehessen a háború­okozta nyomorúságnak tengeréből és vihará­ból kimenekülni. Hogy miként? A régi rend, a munkának, a vagyonelosztásnak, a taní­tásoknak régi rendje alapján nincs menek­vés! Olyan rendszer, amely mellett ennyi szenvedés lehetővé vált, nem menthető meg, nem is érdemes arra, hogy megmentsük. Olyan országok és népek fognak csak meg­menekülni és azok fognak leghamarább vé­res sebeikből kigyógyulni, amelyek ezt az igazságot — a szocializmusnak igazságait — belátják és tehetségük szerint minél alapo­sabban és minél gyökeresebben alkalmazni fogják! Rendületlen hiszünk és bízunk ebben az igazságunkban és csak ennek megvalósításá­tól reméljük a szegény ember kenyerét, jo­gát és igazának diadalát. Ebben bízunk és ebben hiszünk, ezért küzdeni akarunk. Ezért harcolni fogunk és ennek a harcnak szolgá­latába­­ állítjuk lapjainkat, könyveinket, szakmai szervezeteinket, politikai összejöve­teleinket, minden egyéni erőnket, buzgal­munkat és tudásunkat. Dolgozni és ha kell, szenvedni akarunk érte és a világ minden tájáról és országából felénk csillogó jelek azt mutatják nekünk, hogy a szocializmus napja — mindenek ellenére — fölkelőben van és győzni fog!­s hi orríí f W? hra »w iűmutég X . •tóWwfw, ma Ut&aWk i W, e mB^me^p- ft«» BRÍW" S. feiojo „t­* 6 «B»^ ( ^ > ^«tlfe g «ritef* Wc^ «a^j " ^ &0OOT ír­ ifl&aliaf IM ** I wiwae W nnrim» ""•fc ÍWM* % IUÍ « !á.ttás -Äfa»ai e " «»rtf SR*!, a»«««? * < « aj«.warn ..A *mk {fovtosW.tr # '««í»« M« íl ite - j ^yaafcwiMij ja« c orfRJ < matekrrét. ^ N * Wk xmfcrub IfcT^ WWVMVWUWVVUVWWUVWVWVWVVVWVWMWVIA^WWM/VWVWWA I Románia követeL A londoni „Daily Mail" jelenti, hogy Vajda­ Vojvoda román miniszter­­elnök az antanthoz öt követelést intézett, ame­lyeket Párisban szorgalmazott és ezidő szerint Londonban akar keresztülvinni. Románia kö­vetelései eszerint a következők: 1. Hosszú­lejáratú kölcsön. 2. A magyar béketervezet­ben meg­állapított román határok föntartása. 3. A bánsági kérdésnek Románia javára való megoldása és a­ délszláv követelések vissza­utasítása. 4. Segélynyújtás a bolsevikiek ellen való harcban. 5. A népszavazás visszautasítása a Romániának odaitélt területeken. Az első pont kivételével az antant eddig az említett követelések egyikét sem teljesítette. („Bud. Tud.") / A nők az árnák előtt Minden európai állam parlamentjében ot ülnek már évek óta a munkásság hivatal képviselői és bevonultak, a legutóbbi válasz­tások eredményeképen, a képviselőnők is Anglia parlamentjében 1, Hollandiáéban 1 Dániáéban 4, Ausztriáéban 9, Németországé­ban 36 nőképviselő védi a nők különlege érdekeit és most — túl a választásokon -megállapíthatjuk, hogy a többségben lev nőszavazóknak nőképviselet nem jutott a magyar parlamentben, igaz, nem jutott kép­viselet a szociáldemokrata választóknál sem. Újszerű választás volt mindenképen a ja­nuár 25-iki választás, mert­ a nők első izbei élhettek szavazati joggal Magyarországon örülünk annak, hogy végre idáig jutottunk hogy a nők, akik épp oly részesek a bajok a szenvedések elviselésében, mint a férfin " „politikai tényezőkké" léptek elő. Nem tudjuk számszerűen megállapítani hány nő szavaza­ja van az országnak, de min­den bizonnyal több lesz a szavazónők száma a szavazó férfiak számánál. Nem tudjuk számszerűen kimutatni azt sem, mennyire befolyásolta a nők szavazata az egyes pártok jelöltjeinek győzelmét, de azt hisszük, a nők szavazata vitte diadalra a keresztény-szociális pártot. A nők döntő befolyását állapítja meg a „Budapesti Hír­lap" is, amely így ír: „Az asszonyok most először nyomultak be a politika sáncai közé és mindenfelől azt a jelentést vesszük, hogy a nők többet buzgólkodtak, hevesebben agi­táltak és tüzesebb nekibuzdulással kortes­kedtek, mint a férfiak. Egyik-másik kerület­ben az alsóbb rétegekhez tartozó fehérnép, sőt éppenséggel a cselédek, döntötték el a választás sorsát." A „fehérnép" és különö­sen a „cselédek" bevonulása dolgán nem ment el szótlanul a többi lap sem. „Az Újság" ezt írja: „Nem is volt az kis dolog, hogy az egyszerű cselédleány most a kezébe kapott egy cédulát és azt mondották neki: Te sza­vazópolgár vagy és éppen ugy kiválasztha­tod azt, akit a legméltóbbnak tartasz a te képviseletedre, mint akár a nagyságos úr, akinél szolgálsz,­ Így írnak a lapok. Egy szó sem hangzik el azonban a nők politikai iskolázása érdeké­ben, pedig mindenki érzi és tudja, ha nyu­godtan gondolkodik az eredményeken, hogy komolyan kell a női nem politikai nevelésé­vel foglalkozni. Nem elégséges annak meg­állapítása, hogy döntő szerepük volt a nők­nek, hogy a nők milyen nagy érdeklődést fej­tettek ki, tovább kell mennünk és követelni kell a nők politikai iskolázását! Igaz, a leg­­jobb nevelő lesz a szavazólap, de ne várjunk csupán erre, mi is tegyük meg a magunkét, saját érdekünkben. Egyik politikai párt sem foglalkozott a nők politikai iskolázásával intenzíven. Csu­pán a szociáldemokrata párt nevelte a mun­kástnők táborát és ma, pillanatnyilag, egy politikai párt sem rendelkezik nagyobb­számú politikai és általánosan művelt, szel­lemileg kimagasló asszonyokkal Mert a nők eddigi politikai jogtalansága, a politikai te­vékenységével szemben fölállított előítélet, amely még a nők között­ is megvolt, a4­­t állta az ilyen irányú tehetségek kifejlődésé­nek. Ma még nem lehet megállapítani, hogy a politikára való rátermettség a női nemnél kevesebb lenne, mint a férfiénél. A törvény­hozásnál kétségtelenül szükség van a nők tevékenységére: a házasságig, a törvény­telen gyermekek joga, a prostitúció kérdése . A Népszava a munkásságért! M nmunfvásság a Népszaváért!

Next