Népszava, 1920. február (48. évfolyam, 28–52. sz.)
1920-02-01 / 28. szám
tudósítója. A „Times" pénteki vezércikkében 311•••'.ruacja a munkáspárt egy részének kiáltványáta, amely békét kíván • a szonettel. A ,.Times" -czyi ácsik állást foglal azzal az amerikai s törek\el szemben is, hogy Lenin és Trocki feormjjával gazdasági kapcsolatba lépjenek. A vev' Lei'kk a Londonban levő orosz kereskedők remányét közli és ingadozó politikával vádolja a kormányt. A vezércikk azzal fejeződik be, hogy az angol nemzetnek és parlament effetiszta kénétkell nyernie a kormány szándékáról és különösen arról, hogy mit ért akormány a gazdasági kapcsolat újrafelvételén, mia ugyanesre általéri van valami értelme. Varsói kiiadás szerint a lengyel csapatok BZ:''es fronton átlépték a Berezinát és nagy fcci evi'Jd haderőket megvertek. A legutóbbi három nap alatt 1200-nál több orosz esett fogdyul, azok bölül pedig 3 ágyút, 12 gépfegyvert és sok egyéb hadianyagot zsákmányoltak a lengyelek („M. T. L") Amerikai-angol barátság. A „Newyork Herald" közli, hogy Daniels, az Egyesült Államok flottaminisztere és Sims admirális között éles ellentét merült föl abból az alkalomból, hogy Sims a tengerészeti miniszter részéről neki a fölajánlott háborús kitüntetést visszautasította. Sima élesen támadja Danielst, akinek szemére veti, hogy a háború kitörésekor a hajóegységek nem voltak használható állapotban, a flotta nem volt koncentrálva, hogy haditervet egyáltalában nem dolgozott ki és a tengeri hadviselést minduntalan megnehezítette. nem hallgatott a szakemberek tanácsára, úgyannyira, hogy a szövetséges hatalmak sem bíztak az amerikai hadiflotta harcképességében. Sims a többi között leleplezi, hogy a flottaminisztériumból egy ízben a következő parancsot kapta: „Vigyázz, hogy a britek be ne csapjanak. Mi nem akarjuk az angolok javára kikaparni a gesztenyét a tűzből. Mi ép oly szívesen harcolunk a britek, mint a németek ellen." E parancs nyilvánosságra hozatala nem kis riadalmat okozott az amerikai hivatalos körökben. Különösen azt sajnálják, hogy a támadások most történtek meg, amikor egyik megállapítás szerintaz '‚' és német agitátorok amúgy is mindent megtesznek, hogy Anglia és az Egyesült Államok között a jóviszonyt megbolygassák." („Bud. Tud.") * Francia-angol-belga szövetség. Brüsszel' 51 Jelentik: A francia és belga államférfiak között folyt fontos tanácskozások során több gazdasági kérdés is szóba került Tárgyaltak többek között a luxemburgi vasútvonalról. Ezt a vonalat Franciaország érítette a második császi úriság idején. 1870 után a német vasúti hálózatihoz csatolták. A franciák álláspontja az, ahogy ennek a vasútvonalnak most természetszerűen Franciaországhoz kell visszakerülnie.. Ezzel szemben a belgakormámy biztosítékot kap az iránt, hogy Franciaország minden könynyítést megtesz a Belgium és Luxemburg közötti forgalomban a belgák számára. Katonai szempontból a megbeszélések ojrairányultak, hogy Franciaország ás Belgium között védőszövetségnek vessék meg az alapját Ezek a tárgyalások, amelyek megfelelnek Belgium amakívánságának, hogy függetlenségét kellőképen biztosítsák, amert rendkívül előrehaladtazak és az egyezség megkötése rövid idő kérdése. Hasonló egyezséget fog kötni utólag Belgium Angliával is. („M. T. I.") Csehország kisajátítja a nagybirtokot. A „Neues Wiener Tagblattl”-nak jelentik Prágából. A nemzetgyűlés földbirtok-reform bizottsága elfogadta a nagybirtok kisajátításáról eléje terjesztett törvényjavaslatot. Még mindig a volt császár kiadatásáról tárgyalunk. A londoni „Evening Standard" azt az értesülést kapta, hogy a volt császár kiadásának és a háborús bűnösök feszolgáltatásának kérdésében legközelebb újabb fordulat fog beállani. Millerand és Nitti elvben hozzájárultak ahhoz, hogy részt vesznek eggy értekezleten, amelyet lesközelebb Londonban tartanak ésamelyen Lloyd George, lord Curam, valamint a francia, olasz és japán nagykövet is jelen leesnek. Az értekezleten újból meg fogják tárgyalni a bűnösök kiszolgáltatásának kérdését. Millerand rosszakarattal vádolja a németet az Párisból jelentik. Mayer párisi német ügyvivő csütörtökön nyújtotta át megbízólevelét a külügyminisztériumban Millerandnak. Mayer kijelentette, hogy munkájával hozzá kíván járulni a két ország közötti rendes viszony helyreállításához. Millerand tudomásul vette ezt a kijelentést, de megjegyezte, hogy Németország a versailleri szerződés egyes határozmányainak a végrehajtása körül rosszakaratot tanúsít, ami komoly akadálya a normális érintkezés fölvételének. Mayer azt válaszolta, hogy a berlini kormány anyagi és erkölcsi okokból nem tudott megfelelni a szerződés valamennyi rendelkezésének. Az angol kormány bomlása. A „Vossische Zeitung" jelenti Londonból. Az angol kormány köreiben azt hiszik, hogy Auckland Geddes kereskedelmi és Sörth belügyminiszter is lemond. Új belügyminiszterként Churchill mostani hadügyminisztert emlegetik, aki az Oroszországban való intervenció kérdésében nincs Lloyd George-zsal egy véleményen és ezért tárcáját nem akarja megtartani. Hadügyminiszterjelöltként Haigh tábornagyot emlegetik. („M. T. L") Hadihajókat küldenek D'Annunzio ellen. A „Telegraph" jelenti Triesztből. Az Anconában álló hajóhad parancsot kapott, hogy induljon Fiuméba és törje meg D'Annunzio és csapatai ellenállását. A sienai gyalogezred szintén parancsot kapott, hogy induljon Fiuméba. A Triesztben és Görzben levő ezredeket erre a célra nem használhatják, mert megbízhatatlannak, illetve D'Annunzio,, híveinek tartják őket. („M. T. I.") A török kérdés. Londonból jelentik: Franciaország, Nagybritannia és Olaszország miniszterelnökei a legközelebbi napokban Londonban tanácskozni fognak a török kérdés rendezéséről. A „Petit Parisien" szerint a török békeszerződést mindenesetre Parisban írják alá. („M. T. L"”) Aatri&SgKAk, csc-szsjsésnek és EámeSsereskedfikivornyája. — Tiz-tiek kétezer koronás számulált» Nemrégiben a miniszterelnök az amerikai metodista püspökök társaságában végigjárta a főváros nyomortanyáit. Az egyik jellegzetesebb és különösen fájdalmas esetnél a kiséret egyik hölgy tagja sírva szaladt ki a nyomorúság színhelyéről és azt mondta: — Nem bírom tovább nézni. Még a látogatás napján jelent meg Huszár Kárroly miniszterelnök „Vészkiáltás"-a, amelyben leplezetlenül föltárja azt a borzalmas nyomorúságot, amelyet a tömeglakásokban és nyomortanyákon látott. Egyben minden jómódú embert arra szólított föl, hogy a létesített inségakcióra adakozzon, mert csak így lehet megakadályozni egy újabb szociális forradalmak Ennek a „Vészkiáltásának mindenütt máshol óriási hatása lett volna. A magyar főváros romlott és szive gyökeréig gonosz jómódja néhány százezer koronával könnyített a lelkiismeretén, jobban mondva a hiúságán és kedvteléseit tovább folytatja, éppen úgy, mint a háború alatt, mintha mi sem történt volna. Az a hirtelen vagyonhoz jutott jómód, amely perverz tivornyákban tombolja ki állati örömét, cifra lebujokban, az úgynevezett barokban szórja a bűnös módon szerzett pénzt. Anélkül, hogy történelmi dátumot állapítanánk meg, ideírhatjuk, hogy a főváros életében a bárok a hadseregszállítók és lánckereskedők hadával egyidőben kezdték boldogítani a szerencsétlen ország fővárosát. Háborún és forradalmakon is keresztülvergődve, a bárok, e jellegzetes tivornyatanyák, rendíthetetlenül virágzanak, aminthogy a lánckereskedők, hadigazdagok, csempészek és egyéb uzsorások sem ritkultak meg, hanem gyarapodtak. Ellátogattunk néhány olyan barba, amelyben a társadalom obskurus alakjai tivornyáznak. A Liberté-bar, amelyben más alkalommal már a kora délutáni órákban kezdődik a duhajkodás, úgynevezett szélcsend volt. A főpincér azt mondta, hogy „sokadika" (értsd: a hónap vége felé) van. Néhány lánckereskedő borozgatott és idegesen szekírozta az előzékeny pincéreket A Télikert-bárban ellenben kannibáli tivornyákat rendeztek. A meglehetősen tágas helyiség félemeletén három inkognito páholy van, amelyekbe az előzékeny bártulajdonos régi „kedves" vendégaát szokta elhelyezni A jó vendégek üvöltözve locsolták a pezsgőt és törték a poharakat. A bar közepén cigányzene zúgott, amelynek ütemére a sápadt parkettáncos egy festettarcú, sovány leánnyal jazzot lejtett a mulatók dervielármája mellett. Közben az egyik páholyban egy elázott vendég hihetetlen kitartással ugatott. is mulatság. A zene fáradhatatlanul gatott. Ezzúgott. A J parkettáncos nőt váltott és tovább gyönyörködtette a közönséget. Az üvöltések még egyre tartottak. Néha a páholyokból ki-kihangzott a részeg szadisták kedvtelése nyomán kelt kéjes rikoltás. A tulajdonos a terem közepén állva és holdvilágképét különös mosolyra fintorítva, azon gyönyörködött, hogy milyen szépen mulatnak a vendégei. Az egyik sarokban a lánckereskedő udvarolt egy artistahölgynek, olyan áhítattal és udvariasan, ahogy csak elképzelhető. Ott volt a vidéki új földesúr is és szélesre derült ábrázattal nézte az asztalánál táplálkozó féltucat frissen megismert nőszemélyt. Ifjú csempészek szalmaszlálon szürcsölték az amerikai italt. A pult előtt elhelyezett magas székeken ülő koravén nőik ujjongva tapsolták a kéjöltő táncprodukciót Az egyik páholyból még mindig fölhangzott az ugatás, a másik páholyban mulató urak pedig röhögve pofozták a rikogató nőket. A pincérek sűrűn bontogatták a pezsgőt és sanpogán szolgáltát föl a szine a mérgeket a kéj- és mámorszomjas, türelmetlen vendégeknek. Nem hinnék hogy akadna jóérzésű ember, aki az ilyen tivornyát undor nélkül végignézhetné. Tán a kedélyében megbolygatott szerencsétlen lélek mámorba menekülése emberileg érthető, ez az ékrendező tivornya azonban csak a perverz kicsapongás művelőinek lehet kedves. Az italok és ételek magasra srófolt árában pedig benne van az azadó, amelyet a tulajdonosok egyelőre csak a maguk számára számítottak föl azért az élőzetért, amelyet a cifra lebuj ad a romlott erkölcsű hadigazdagoknak. A Mascotte-bár előtt a bérkocsik hosszú sora vesztegel. Ugyanis a vendégek a nagy mulatozásban annyira el szoktak fáradni, hogy gyalog aligha tudnának hazamenni. A különben kedves helyiségben ember-ember mellé szorulva lesi, hogy a méregdrága alkoholt helybekapja. Szerecsen kávéfőző hordja föl a feketekávét, fehérruhás cukrászgyerekek szolgálják föl a 12—15 koronás süteményeket. Ám itt a pénz nem határoz, szinte türelmetlen a vendégsereg, mert sok a pénzük és nehez, tudják elkölteni. Az egyenruhás pincérek egymásután hordják az asztalokra a jégbehűtött pezsgőt. Cifra fátyolruhában páváskodnak a rangosabb éjszakai hölgyek, ez azonban nem botránkoztatja meg az árdrágító ékszerekkel agyondíszített hitvesét. A kis helyiség füsttel és fojtó levegővel van tele, de a mulatók valami perverz gyönyörűséggel merednek a színes villanyfénybe. Nagyon boldogok. Undoriító volt. A Gresham-bar * talán díszesebb és cifrább a többinél és abban különbözik mindegyiktől, hogy ott vannak a legmagasabb árak. Budapest nagyon sok családjában sokszor csak tragédia árán jutnak egy darab kenyérhez. A Gresham barban ellenben nap-nap mellett játsszva és könnyedén fizet tíz-tizenkétezer koronás számlákat a tivornyázó csőcselék. Hetekig járhatnánk a dáridók cifra butikj'' 'ít, mindenütt undorító tivornyák. Ezeken a helyeken mulatnak mindazok, akik könnyűszerrel, fondorlatos úton hirtelen meggazdagodtak. Az a művész, aki a háború utáni állapot korképét akarná megfesteni, igazán megeleveníti és sikeres munkát végezne akkor, ha egymás mellé festené valamelyik barmulató duhaj bacanáliáját é egy tömeglakás fájdalmasínségét. b. b. in AZ UTCAI ÁRUSÍTÓK, LAPÁTHORDÓK ÉS TŐZSDÉSEK FIGYELMÉBŐL belügyminiszter december 2-án kiadott rendelete értelmében a Népszava, amelynek árusítási engedélye érvényben van, mindenütt szabadon terjeszthető. Akik a lapterjesztőket munkájukban akadályozzák, azok a belügyminiszter rendelettel helyezkednek szembe. Minden ilyen esetől szóbeli, írásbeli vagy távirati értesítést kiír . a Népszava kiad Mivatala. 1920 február 1.