Népszava, 1920. március (48. évfolyam, 53–78. sz.)
1920-03-02 / 53. szám
53. szán. ZLV. évfolyam. Budapest, 1820 március 2. kedd. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre........ 100 kor. fél évre 80 kor. negyed évre...... 13 kor. egy hóra is kor. EGYES SZÁM ÁRA 60 FILLÉR A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII. CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII. CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) Kormányzó Úr! (V.h.) A magyar nemzet ez idő szerinti képviselői az ország legmagasabb méltóságára emelték főméltóságodat örökébe a magyar nemzeti történelem két kimagasló alakjának: Hunyadi Jánosnak és Kossuth Lajosnak. Az ezeréves Magyarország népének egy évezreden keresztül csak kétszer — és most — adatott meg a lehetősége annak, hogy az ország legfőbb méltóságát maga ruházhassa arra, akiben legjobban megbízhat és akire sorsát nyugodtan rábízhatja. Kormányzó Urnák két nagynevű elődje lényegesen más állami struktúra és más társadalmi és politikai állapotok között került a kormányzói székbe. Azóta ez az ország jelentős fejlődésen ment keresztül, polgárosodott, anyagi és szellemi kincsekben megvagyonosodott, anyagi és kulturális fejlődésével a nyugati államok sorába emelkedett Ez a kulturális fejlődés volt életre hívója, szülője és mozgatója Magyarország bérmunkásságának és ezek száma annál nagyobb lett és lesz ezután is, minél magasabbra jut az ország a művelt nemzetek sorában. Ennek a munkásságnak vagyunk mi a szószólói, ennek nevében köszöntjük főméltóságodat a kormányzói erőkben, egyszerű, férfias őszinteséggel Mások az ilyen alkalmakat föl szokták használni arra, hogy valódi érzéseiket eltitkolják, hízelgő szavakkal árasszák el a hatalmi polcra emeltet. Nekünk nem kenyerünk a hízelgés, nem szokásunk az alakoskodás. Ezért engedje meg nekünk Kormányzó Úr, hogy azt, amit érzünk és gondolunk, elmondhassuk itt nyíltan és őszintén az egész világ előtt Átérezve a feladat nagyságát, amely itt, e megtépett, ellenségektől körülzárt, ezer sebből vérző hazában főméltóságodra vár, úgy érezzük, hogy a meginduló újjáépítés munkájából nekünk is teljes mértékben kell részünket kivenni, hogy ezzel Kormányzó Urnak is megkönnyebbítsük a dolgát. Dolgos kezünk száma millió, a mi vállainkon nyugszik a teremtő munka roppant súlya, nem vagyunk és nem lehetünk tehát ez országnak értéktelen népe, nem lehetünk azok, akik itt nem jelentenek senkit és semmit. Az újjáépítés és konszolidáció nagy feladatának során senki sem nélkülözheti Magyarország munkásságát s elsősorban nem azt a munkásságot, amely nemcsak dolgozik , mint a barom, hanem amely gondolkozik, érez és nemcsak fizikai erejét viszi küzdelembe, hogy a pusztulás helyén új élet támadjon, hanem a szépet és nemeset méltányolni tudó lelki és észbeli kincseit is. A szervezett magyar munkásság kincsei:technikai képzettség és erő, szellemi tudás és fölemelkedő akarat, mind rendelkezésére fog állani Kormányzó Úrnak, ha erre nekünk a lehetőség megadatik. E lehetőség pedig számunkra a következőkben áll: Az eddigi helyzettel szemben a megbékélés irányzata a politikai életben. Aki igazán bűnös valamiben, azt sújtsa a törvény szigora, de aki bűntelen, azt ne érhesse bántalom senki részéről sem életében, sem testi épségében, sem polgári szabadságában. Akiket rendezetlen, edaotikus állapotok között, túlozott félelem vagy buzgóság megfosztott szabadságuktól, azok szenvedése szűnjön meg, hogy érezni lehessen egy szebb kor hajnalának engesztelő jugalmát. A dolgos polgár és nem keze munkája után élő polgár között különbség ne legyen. Ennek kifejezője az egyesülési és gyülekezési szabadság biztosítása, e nélkül ez az ország nem egyéb, mint igen nagy kiterjedésű börtön. Mi vagyunk olyan jó magyarok, mint bárki ebben a hazában, tőlünk joggal senki sem féltheti ennek az országnak sorsát, mert ha valakire, úgy ránk, szegény emberekre áll a költő szava: „Itt élned, halnod kell." A tó a milliók szava és a magyar ember közmondása az, hogy mondott szóból érthetjük meg egymást. Ma bennünket túlságosan félreértenek, ránk kennek hibákat és vétkeket,, amelyeket nem követtünk el és nem akarunk elkövetni — és mi nem védekezhetünk, mi nem igazolhatjuk magunkat A sajtó szabadsága a legértékesebb közkincs, amelyet mi féltve őrzünk és a nemzeti újjászületésnél nélkülözhetetlennek tartunk. Tudjuk, hogy e kívánságunk és fölfogásunk a jövőt illetően nem mindenki részéről talál megértésre. De mi nem magunknak, nem osztályunknak kérünk kiváltságokat hanem az egész nemzetnek, az ország minden polgárának. A nemzeti újjászületés és föltámadás munkájához mi minden gerincességünk megtartása mellett készségesen nyújt- tjuk oda kérges kezünket békülésre, főméltó- ságod bölcsességére bizzud f e kéz értékének vagy értéktelenségének elbírálását. A paisleyi kerület új képviselője, Henry Herbert Asquith, egyike azoknak a nagyon ritka polgári politikusoknak, akik nem csupán a választások előestéjén és néha nem csupán taktikai okokból törődtek a munkásosztály, jogos kövedelései-jel. " Madrime vette maga mellé belügyminiszternek huszonnyolc év előtt aránylag még ismeretlen, fiatal párthívet. Gladstone az angol burzsoáliberalizmus híres szónoka, aki nagy eszméket hirdetett, de az eszmék megvalósításánál csak addig a határig ment el, amíg ez a politika nem követelt anyagi áldozatokat a polgári osztálytól. Asquith győzte meg az akkor már 84 esztendős miniszterelnököt arról, hogy az angol polgári politikának legalább óvatosságból és egészséges önzésből kell a szociálpolitika területén egyet-mást tennie, és saját pártjával vívott nehéz harcok után Asquith keresztülvitt néhány nem egészen hatástalan rendszabályt a gyári munkások testi épségének és egészségének védelmére, valamint a munkások lakásviszonyainak javítására. Azután tíz esztendeig az ellenzék padjain ült Asquith és a konzervatív többség megbuktatására összekovácsolta az angol munkáspárt és a liberalizmus szövetségét. A győzelem nem feledtette el vele ígéreteit és így Asquith nevével forrott össze az a törvény, amely legalább egy nagyon szerény létminimumot biztosít a munka rokkantjainak Angliában. Ezekre a politikai cselekedetekre hivatkozott jóformán minden nap a választás küzdelmei alatt Asquith a paisleyi munkások előtt , és a munkáspárt sem vonta kétségbe, hogy Asquith törvényei voltak a szociális lelkiismeret fölébredésének első jelei az angol parlament életében. Asquith azonfelül választási beszédeiben magáévá tette és pedig őszintén, föntartás nélkül magáévá tette az angol munkásosztály két nagy külpolitikai követelését: a teljes semlegességet Oroszországgal szemben és a párisi békekonferencia igazságtalan döntéseinek megváltoztatását. Ezért sok oly szavazat esett Asquithra, amely különben a munkáspárt jelöltjének jutott volna, noha Biggar, mint már említettük, még így is 4104 szavazattal többet pett, mint ötnegyed év előtt, amikor nem Anglia egyik legnagyobb szónokával és ma legnépszerűbb polgári politikusával, hanem csak egy jelentéktelen szürke tucat-jelölttel állott szemben. A munkáspárt veresége gyanánt állítják be sokan a paisleyi választás eredményét, de az angol munkáspárt csak elégtétellel veheti tudomásul, hogy az angol polgári osztály nagy győzelem gyanánt ünnepli meg azt ha egy kerületet — nem hódít el a polgári pártoktól a munkásosztály. Ez annyit jelent, hogy az angol pótválasztásokon a munkáspárt győzelme a szabály és a felvétel, ha az egyik vagy a másik polgári párt kétségbeesett erőfeszítéssel és mindig csak igen szerény többséggel megment egy mandátumot. Nagy eredmény és nagy fordulat az angol politikában a munkáspárt diadalmas előre-, törése, hiszen 1918 decemberében az általános választásokon még csupán 15 mandátuumot tudott megszerezni a munkáspárt az összes kerületek egytizedrészét. Ez részben a választási rendszer és a kerületi beosztás következménye volt, mert a leadott szavazatok számaránya szerint nem 65, hane itt 100-nál több hely járt volna a munkáspártnak az angol alsóházban. De még így is csupán a szavazatok nem teljes 20 százaléka esett a munkáspártra. Az 1919 tavaszától a paisleyi „vereségig" lejátszódott 17 pertválasztáson azonban alig 20 százalékról 43 százalékra szökött föl a munkáspárt szavazatainak arányszáma, pedig a 17 kerület közül 9-ben most állított először jelöltet a munkáspárt A nagy ellentétek a koalíciós többség jobbszárnya " és balszárnya között, az ország hangulatának a pótválasz- tások útján kifejezett teljes megváltozása és Asquith visszatérése az alsóházba, elkerülhetetlenné teszik az új választások kiírását néhány hónap, esetleg néhány hét elteltévék Az alsóház tanácskozásainak megkezténél, a múlt év elején, az angol kormány460 képviselőjével csupán a munkáspárt és a független liberálisok 28 képviselői számított ellenzék gyanánt, mert az alsót többi kisebb pártja támogatta a kormánypolitika minden fontos kérdésében, "sok 93-an vették föl a harcot a koalíciós többség 460 szavazatával szemben és ez a hatalmas többség alig egy év elteltével szinte már letette a fegyvert a kis ellenzék előtt. Az pedig bizonyos és ma a konzervatív angol lapok sem tagadják többé, hogy az új választások után a munkáspárt lesz az angol alsóház legnagyobb pártja, sőt sok esélye van arra, hogy megszerzi az abszolút többséget és teljes hatalommal veheti át Angolország kormányzását. Nagy tanulság van ebben a fordulatban: az 1918 decemberében lejátszódott választások nagy csalódást hoztak az angol munkáspártnak, de a munkáspárt nem vesztette el hitét, és lankadatlan, kitartással, megnövekedett energiával fuls-