Népszava, 1920. március (48. évfolyam, 53–78. sz.)
1920-03-26 / 74. szám
i. NÉPSZAVA 1920 március 27. Megegyeztek a ryskracaiki munkásokkal * * * A nagyövetek Tanácsa itt egyotelt 5sszígeret engedélyezett a névet kormánynak. — A rutsradéki munkások lcszolgáltatják a fegyvereket. — Berlinben helyreállt a rend. — A birodalmi kormányt újjáalakítják. — A porosz kormány lemondott? A nagykövetek tanácsa foglalkozott a spartacusok mozgalmával és fölhatalmazta a német kormányt, hogy az eddig engedélyezett létszámnál nagyobb csapatokat küldhessen a fölkelők ellen. A német kormány azonban a fegyveres elintézésre való készülődés mellett békés megállapodásra is törekedett, mégpedig úgy látszik — sikerrel, mert egyik berlini" távirat szerint megállapodtak a kommunisták vezetőivel, engedményeket tettek a munkásoknak, akik viszont beszolgáltatják a fegyvereiket. A birodalmi kormány átalakítására irányuló tárgyalások is eredményesnek ígérkeznek és így valószínű, hogy a véres zűrzavarok lecsillapulnak és Németországban újra helyreáll a béke, megindulhat a normális gazdasági és politikai élet. Az antant fegyveres beavatkozásra készül. (Páris, március 25. — A „M. T. I." szikratávirata a budapesti rádióállomás útján.) A „Chicago Tribune" tudósítója jelenti lapjának Párisból. A nagykövetek tanácsa tegnapi ülésén elhatározta, hogy a német kormányt fölhívja, hogy a spartacusokkal azonnal tisztázza a helyzetet. Ha a békés megegyezés nem sikerül, a szövetségesek a békeszerződés katonai rendelkezéseinek némi megváltoztatásával engedélyt adnak az Ebert-kormánynak arra, hogy a Ruhr-vidéki spartacusok ellen a megkívánt csapatmennyiséggel offenzívát kezdhessen, ez a német offenzíva sikertelen marad, akkor Foeh marsall kap felhatalmazást a katonai előnyomulásra, hogy a békeszerződés rendelkezéseinek megfelelően a Ruhr-vidéki szénszállítást Franciaország részére biztosítsa. Az operációhoz a német kormánynak 100.000 emberre lesz szüksége. Minthogy 100.000 embert köt le az ország többi forrongó része. Németországnak megengedik, hogy a jövő hónapig 200.000 emberből álló sereget tarthasson fönn. A nagykövetek tanácsában ezt a döntést heves vita előzte meg. A tanácshoz intézett német jegyzék ugyanis azt az alternatívát állította föl, hogy vagy módosítják a szövetségesek a békeszerződés rendelkezéseit, vagymaguk készüljenek katonai intervencióra a német bolsevisták ellen. A franciák elleneztek minden változtatást, de az angol és amerikai megbízott azzal is érvelt, hogy a tanács döntése a spartacusokra is megteszi majd a hatását és esetleg katonai intervencióra egyáltalán nem kerül a sor. A franciáknak azzal édesítették meg a szerződés változtatás keserű piluláját, hogy Fochnak felhatalmazást adtak az előnyomulásra arra az esetre, ha a német kormány akciója sikertelen marad. Nelegyeztek a ruhrvidéki munkásokkal. (Bécs, március 25. — A „M. T. L" magánjelentése.) A „Neue Freie Presse"-nek jelentik Berlinből. A Ruhr-vidéken folytatott tárgyalások tegnap fejeződtek be. Giesbert birodalmi miniszter megállapodásra jutott a kommunista vezérekkel. A megállapodás szerint a munkások ugyanolyan engedményeket kapnak, mint a berliniek. Viszont kötelezik magukat arra, hogy 10 napon belül minden fegyvert beszolgáltatnak, a munkát pedig a legközelebbi napokban teljes mértékben megkezdik. Megszűnt a kommunista agitáció. (Bécs, március 25. — A „M. T. T." magánjelentése.) A „Neues Wiener Journal"-nak jelentik Berlinből. A kommunista izgatás teljesen megszűnt. A berlini helyőrség szilárdmagatartása megijesztette a kommunista vezéreket és lemondtak a fegyveres államcsínyről. Csak Berlin északi szélein van még némi nyugtalanság. Berlin egyébként ismét a dolgozó város képét mutatja. A közlekedés megindult és a város központjában a villamosvilágítás is működik. Szerdán este a színházak is tartottak már előadást. (Braunschweig, március 25.) Tegnap délután elhatározták az általános sztrájk beszüntetését. („M. T. I.") A birodalmi kormány átalakítása. (Berlin, március 25.) A reggeli lapok értesülése szerint a birodalmi kormány tegnap a többségi pártokkal tárgyalt a szakszervezetekkel és a többségi pártokkal megállapított újabb pontokról, valamint a kormány megalakításáról. A tárgyalás folyamán csaknem eljutottak a teljes megegyezésig. Valószínű tehát, hogy a kormány még a mai nap folyamán megalakul. (Berlin, március 25.) A „Vossische Zeitung" szerint a szakszervezetekkel még nem jött létre megegyezés. A k.o®liciás kormány megtartása egyelőre csak pártközi megállapodás. A Reichswehr-miniszter és a munkaügyi miniszter ellen a szakszervezetek tegnapi értekezletén kifogást emeltek, de eddig nem tetteik, ellenjavaslatot más alkalmas jelöltekre nézve. („M. T. I.") (Berlin, március 25. . ..M. T. I.") Az „Acktuhr Abendblatt'"' szerint a birodalmi kabinet az átalakulás után a következőkből fog állni: Birodalmi kancellár: Bauer, helyettes kancellár és igazságügyminiszter: Schiffer, birodalmi hadügyminiszter: dr. Geisler, birodalmi pénzügyminiszter: Cuno, birodalmi kincstári miniszter: Bols, újjáépítési miniszter: Silberschmidt, belügyminiszter: Koch, közlekedésügyi miniszter: Bell, postaügyi miniszter: Giesberts, külügyminiszter: Müller, gazdasági miniszter: Schmidt, birodHlmi munkaügyi miniszter: Schlicke, tárcanélküli miniszter: dr. David. A porosz kormány lemondott? (Berlin, március 25.) A lapok jelentik: Hirsch porosz miniszterelnek átadta a porosz nemzetgyűlés elnökének a kormány lemondó kérvényét. Parlamenti körökben azt hiszik, hogy Noskenak az új porosz kormányban fölajánlják valamelyik tárcát. (,M. T. I.") (Berlin, március 25.) A Wolff-iroda illetékes helyen arról értesül, hogy az a hír, mintha Hirsch miniszterelnök beadta volna a porosz kormány lemondását, nem fedi a tényeket. („M. T. I.") Az anaant várakozó álláspontra helyezkedik. (Berlin, március 25.) Párisi tudósítás szerint a legfelsőbb tanács tegnapi ülésén elhatározta, hogy a németországi eseményekkel szemben várakozó álláspontra helyezkedik és eláll attól, hogy Németországgal szemben aktív katonai és gazdasági intézkedéseket tegyen. („M. T. I.") A nemzetgyűlés pénteken délelőtt 10 órakor ülést tart, amelyen folytatják a felülbélyegzésről szóló javaslat tárgyalását. Pótválasztás három kerületben. Csütörtökön három kerületben volt pótválasztás. A fővárosban, az I. kerületben, ahol Haller István kultuszminisztert választották meg első ízben, Cinkotán és Zalalövőn. Az I. kerületben négy jelölt vette föl a küzdelmet, ezek: Schlachta Margit, Csilléry András és Szentirmay Ödön, mind a hárman a keresztény egyesülés programjával és Török Elemér, antiszemita programmal. A keresztény egyesülés hivatalos jelöltje Schlachta Margit volt. Cinkotán még több, hat jelölt küzdött a kerület mandátumáért: Balla Aladár kisgazdapárti, Wein Dezső keresztény egyesülés. Bucski Péter kisgazda, Szegedi Albert keresztény egyesülés. Horvát Jenő kisgazda, Milosevics János kisgazda és Barabás Ábel keresztény egyesülés. Zalalövőn Mándoky kisgazda és FerzsákJenő, kormánybiztos, a keresztény egyesülés jelöltje, állottak szemben. Kívülük még egy keresztény egyesüléspárti helyi jelölt lépett föl A hordó tetejéről — rágalmak röpültek eszét az I. választókerület egyik szerdai válaszgyűlésén. A rágalmak szerzője Csilléry András fogorvos és diplomás ellenforradalmár. Hosszú kortesbeszédében — estilapjaik tudósítása szerint — kijelentette, hogy „amikor ő, mint miniszter, a szociáldemokrata pártagitáció melegágyához, a munkásbiztosító pénztárhoz nyúlt, nemcsak politikai célokat tartott szem előtt, hanem azt is, hogy a munkások fillérei valóban törvényesen, a kitűzött, feladatokra fordíttassanak. És ezeket a filléreket nem annyira a betegek és agyrok ellátására, mint inkább" a Népszava papírvásárlására használták." Ezzel szemben ki kell jelentenünk, hogy Csilléry András tudva mondott valótlanságokat. Egyszerűen rágalmazott. A Népszava nem kapott, nem is kaphatott a munkásbiztosító pénztáraktól egyetlen fillért sem. Sem papírvásárlásra, sem más célokra. Csilléry úrnak különben alkalma lesz arra, hogy kijelentéseiért helyt álljon. Mert — reméljük — akár a kerületi, akár az országos pénztárról van szó, egyik sem fogja engedni, hogy Csilléry úr a felelősségre vonás elől elinúljon és megfelelő helyen fog elégtételt keresni a rágalmakért". Helyreigazítás. A nemzetgyűlés március 24-i ülésén kis ipari munkásság érdekében momlott interpellációról szól A közleményeikben egyes lapok tévesen a Hatvani-Deutsch cukorgyár munkásainak letartóztatásáról írtak, holott én — amint azt a gyorsírói följegyzések bizonyítják — a Hatvani-Peutsch palagyár munkásainak sorsát tárgyaltam. — Szabó József, nemzetgyűlési képviselő. a címe Zola Emil leghatalmasabb regényének, amely Bresztovszky Ernő elvtársunk pompás fordításában u.i kiadásban nemrég jelent meg a Népszava-könyvkereskedés vállalkozásában*), egyik dokumentumaként a Zola-kultusznak, a Zola-könyvek ama reneszánszának, amelyről a minapában írtunk ezen a helyen, kapcsolatosan azzal, hogy a Népszave-könyvkereskedés a fontosabb könyveknek előbb való kiadásával, a Révai Testvérek-még pedig sorban-rendben a Ronston - Magnart ciklus lefordíttatásával és kiadásával, itt meg új Zola-könyvvel lepik meg az olvasóközönséget. Nagy az örömünk, hogy a könyvpiac ajándékai sorában találkozunk az igazsággal, hogy éppen most találkozunk. Soha könyv nem volt annyira aktuális, mint ez, a küzdelem könyve, az igazságért való küzdelemnek, az igazság győzelmének a könyve. Amikor a nagy ciklust, a második császár-ságbeli család történetének a regényét megkezdette Zola: 31 esztendős volt, hatalmas munkakedvvel, a tervek tömegével, óriási koncepcióval megáldottan. Életének húsz esztendejét vette el a ciklus, amikor Lourdes, Róma, Páris hatalmas köteteivel végezvén, az Evangéliumokon dolgozik — a Termékenység-en, a Muntcán, az Igazság-on: öreg ember már. De *) A közel BOO stiril oldala.3 rigeny-óriás koronáért kapható a Népszava-könyvkereskedésben (VII. Erzsébet-körút 33) és a szervezeti könyvárusoknál. harcos kedve sehol sem annyira fiatalos, mint az Evangéliumok köteteiben, mint az Igazságban. És sehol sincs annyira közel hozzánk, szocialistákhoz, mint ebben a regényében, amely megjelenése idejében nemcsak Franciaországban, hanem az egész világon elkeseredett harcok két táborába osztotta az embereket A klerikális Franciaország és a fölszabadult Franciaország háborús összecsapásainak története ez a könyv, amely két évtizeddel ezelőtt az egész világot foglalkoztató nagy pör — nagy igazságtalanság — mesteri regényírói kézzel szőtt hatalmas analógiáját adja A regény főhőse Froment Márk joinvillei tanító meg Simon, a maillebois-i zsidó tanító, alakjai meg tanítók, tanítónők, közoktatásügyi meg közigazgatásügyi emberek, azután papok, egyházi férfiak és emberek a társadalom minden osztályából. Isem, nem: — a regény főhőse Zola meg Dreyfus, a zsidó katonatiszt, az alakjai pedig a kilencvenes évek Franciaországának politikusai, újságírói, vezető klerikálisai, nyárspolgárai, papjai, munkásai . . . Aki egy nagy regényíró szerkesztő munkáját élvezni akarja, aki részese akar lenni a műalkotás titkainak, annak olvasnia kell az igazságot, de ismernie kell egyúttal a Dreyfusper rettenetes huzavonáját, nehézkes, de mégis megnyugtató kibogozódását is. 1894-től 1936-ig tartott a herce-hurca a zsidó tüzérkapitány körül, akit a legundokabb bűnnel: honfitársai, embertársai elárulásával vádolták, örökös deportálásra ítéltek és elhagyatott, kietlen, kopár, gyilkos szigetre szállítottak. Egész nagy irodalma van ennek a pernek — Reinach hat kötetben adta a Dreyfus-ügy históriáját —, de a nagy-nagy irodalomnak Zola ,,Verité"-je a legélvezetesebb olvasmánya. Regényírói készsége, a szerkesztés virtuozitása, az alapjában véve szimpla, mégis nassz bonyolódottságot mutató cselekmény szövése és kikuszálása még mindig a régi nagyságában mutatják — a „Vérité" 1900-ban jelent meg— (bár hiszen a regénynek az egyenetlensége szemmel látható: a kifejtés gyors, egyes fejezetek megírása szinte balladaszerű, érzik rajta a dolgozás láza és lüktetése), mégis, ami ennek a regénynek a karakterisztikonját (jellemzését, fősajátosságát) adja, az az eleven harcosság, a bátor, jókedvű verekedőkészség, az igazságért, az egyetlen igazságért való küzdelem és e küzdelem dicsérete és dicsősége. Zola a Dreyfus-perneik él 1898 elejétől, hogy Clemenceau „Aurore"-jában megírja a „Jacouse"-t, amellyel még tarajosabbra kovácsolja az „affaire" haragos hullámait. Egymás után kerül a bíróság elé, egymás után ítélik el — Clemenceauval együtt — és az egyesztendős várfogság elől külföldre kell menekülnie, miután az „üsd a zsidót és üsd a zsidók pártfogóit!" jelszavával az ellene és az igazság barátai ellen ingerelt néptömeg nem tudta megfélemlíteni. Az Evangéliumok — közöttük a ,,Vérité" — koncepciója számkivetettségében érlelődött meg benne és a hatalmas ciklus elsejét (a „Termékenység"-et) hazájától távol írta meg. Az „Igazság" Dreyfusa, Maillebois zsidó tanítója, Simon, akit ugyancsak förtelmes bűnnel vádolnak meg: kis — nemzsidó — rokonát, Zéphirint államias kegyetlenséggel, nerverz ösztöneitől kergetve, meggyilkolta. Froment, az állami tanító, aki csak hivatásának, a tanítás magasztos munkájának és az igazságnak él, a vád terjesztésének első percében odaáll a zsidó mellé és évtizedek makacs munkájával fürkészi az igazságot, amelyről tudja, hogy az ártatlanság bizonyságát, a becsület visszakapását hozza meg az üldözött tanító, a zsidó számára. Az első oldalakon in medias res vagyunk: a sötétség, a gyűlölködés, s bűn emberei hirtelenül és ügyesen szövik a hálót, amellyel bűnöst kell fogni gyorsan — és a zsidóban kell megfogni