Népszava, 1920. március (48. évfolyam, 53–78. sz.)
1920-03-27 / 75. szám
i. Illuzórius kívánság ez. Miért! Mert minden osztályt osztállyá nem egyedül csak gazdasági mivoltának azonossága tesz, hanem különösen az öntudat, ez a pszichológiai tényező, ez emeli föl a munkást arra a magaslatra, hogy megértse, hogy az ő jelentősége a termelés és fogyasztás nagy folyamatában ,nem arányos a jogokkal és az életnek neki jutó javaival, amelyek őt pedig megilletnék. Öntudat kell minden osztályba, minden osztály tagjaiba, hogy az az osztály megvédhesse saját érdekeit. (Úgy van! Úgy van!) Méltóztatnak tehát látni, hogy osztályöntudat nélkül nincs osztályharc és osztályharc nélkül nincs az illető osztály érdekeinek hathatós védelme. Hangsúlyozom azonban, hogy az osztály harcában nem engedheti meg egyetlen egy állam sem, se kicsi, mint a mienk, sem nagy, mint az Egyesült Államoké, sem legyőzött, mint a mienk, sem győztes, mint az angol állam, nem engedheti meg azt, hogy bármely osztálynak osztályöntudata az illető osztály szuverénitásának gondolatával telítődjék. (Úgy van! Úgy van a középen.) Szterényi József: Nagyon helyes! Vass József: Én a munkásosztálynak öntudatát sürgetem, de a munkásosztályban azt az öntudatot, amely a munkásosztályt prédikálja az egész társadalom vezető osztályának, kárhoztatom és letörni kívánom. (Helyeslés és tanú.) T. Nemzetgyűlés! Ezzel a néhány megjegyzéssel a munkásosztály ügyében szolgálni kívántam azt a folyamatot, amely megindulni látszik. Úgy látszik tudniillik, hogy a szociáldemokrata módon szervezett munkásságnak egyes részei közeledni próbálnak az állami és politikai vagy gazdasági életnek struktúrájához. Szolgálni kívántam ezt a folyamatot, nem akarok ellene állni, mert aminő értéknek tartom a magyar munkásságot, bárminő módon van megszervezve, éppen olyan értéknek tartom az ő lélektani elhelyeződésében helyesen megképezett öntudatát és annyira tiszteletben kívánom tartani harcát és taktikáját mindama vonalakon, amelyeken jogos és méltányos érdekeiért küzd, még abban az esetben is, ha talán az illetékes, tényezők nem hajlandók sürgetésre, kérésre megadni azt, ami jár, helyeslem a harcot, ha erősebb eszközökhöz nyúlnak, mindig annak a mondásnak tiszteletben tartásával, hogy: Salus rei publicae suprema lex esto („A köztársaság üdve a legfőbb törvény"), következőleg soha a közjót, a közérdeket nem szabad erőszakosan veszélyeztetni. A magyar békeszerződés. * Holland szociáldemokraták a magyar békeszerzőődés reviziójáért. (Hága, március 26. — A „Budapesti Tudósító" távirata.) Nitti legutóbbi beszédéről és a magyar kérdésben való állásfoglalásáról szólva, a szociáldemokrata 11 et Volk a következőket jelenti ki. A három millió magyart, akiket a békeszerződés tervezete Magyarországtól elszakítani akar, ismét hazájukhoz kell csatolni és pedig oly módon, hogy a magyarok által lakott, de ez idő szerint románok, szerbek és csehek által annektált területeket visszaadják a magyar anyaországnak. A lap végül teljesen lehetetlennek mondja, hogy az antant a béke kérdésében végleges döntést hozhasson a magyar kifogások figyelembevétele nélkül. (Neuilly, március 26.) — A ,.Magyar Távirati Iroda" szikratávirata.) Az „Excelsior" jelentése szerint a nagykövetek értekezlete szerdai ülésén a magyar békeszerződés pénzügyi határozmányaival foglalkozott. „Az Est" tudósítója jelenti Párisból, hogy Vajda-Vojvoda Sándor, a volt román miniszterelnök legutolsó londoni és párisi tartózkodása idején azt a hírt terjesztette, hogy Nitti olasz miniszterelnök táviratozott volna Scialojának, aki ezidő szerint Londonban időzik, hogy ne írja alá a neuillyi békeszerződést, ha azon a magyarok javára nem történnének számottevő módosítások. Nem vagyok abban a helyzetben, jegyzi meg a tudósító, hogy megállapítsam, vájjon Vajda-Vojvoda állítása megfelel-e a valóságnak vagy pedig csupán csak gyanúsítás, amelynek az a célja, hogy nyomást gyakoroljon az olasz kormányra abban az esetben, ha ennek tényleg az volna a szándéka, hogy ne írja alá a Magyarországra nézve oly gyászos szerződést. Franciaország 480.000 embert, tart fegyverben. A küügyi bizottság legutóbbi ülésén Barthou miniszter közölte, hogy a Rajna-mentén, a Saar-medencében, a népszavazás alá kerülő területeken, Algírban, Tuniszban, Marokikóban, a Keleten és a gyarmatokon Franciaország öszszesen 12.970 lisztet és 12.818 legénységi katonát tart fegyverben. A legénységi állományban az európaikatonák száma 163.000. A csapatok fentartásának költsége 1.685.000.000 frank. NÉPSZAVA X X X X X X X * # X XXXXXXXXXXX X X X X X X X X XXXXX xxxxxxx XXXXXX X XXXXXX XXXXXX X XXXXXX XXXXXX xxxxxxx XXXXXX X XXXXXX X XXXXX X XXXXXX XXXXXX X XXXXXX XXXXXX X XXXXXX X XXXXX XXXXXX XXXXXX XXXXXX XXXXXX XXXXXX XXXXXX XXXXXX X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X .X X X X állaánosságból elfogadták a » nemzetgyűlés pénteki ülése. — A pénzügyminiszter a postapénz lebélyegzése ellen. — Igazságos és szigorú adójavaslatokat ígér. A politikai viharok egyelőre elültek és a nemzetgyűlés csöndes hangulatban folytatta pénteki ülésén a fölülbélyegzésről szóló javaslat vitáját. A javaslatról ugyan kisgazdapárti, mint a kereszténypárti szónokok éles — bár nem éppen szakszerű — bírálatokat, mondanak. A pénteki ülés szónokai sorában Vass József és Giesswein Sándor beszédeiben akadtak figyelemre méltó és gondolkodásra késztető részletek. Az ülés végén Korányi pénzügyminiszter igyekezett eloszlatni a javaslattal szemben táplált aggályokat. Elismerte, hogy a javaslat hibákat is tartalmaz, de megjegyezte, hogy azokat lehetetlen volt elkerülni. Ismételte azt a korábbi kijelentését, hogy a postapénzt, a tisztviselőkre való tekintettel, nem fogják lebélyegeztetni és kényszerkölcsönnek ,nem vetik alá. Rámutatott arra a körülményre, hogy a kényszerkölcsön folytán máris javult a magyar pénz értéke külföldön és másik, kedvező hatásnak az árak várható esését jósolta be. Az ülést délelőtt fill órakor nyitotta meg Rakovszky elnök. A beérkezett irományok fölolvasása után folytatták a bankjegyeik fölülbélyegzéséről szóló javaslat tárgyalását Fangler Béla (keresztény nemzeti egyesülés). Jobb lett volna, ha a javaslat hatásosabban vette volna igénybe a hadi nyerészkedők, a destruktív zsidóság vagyonát, amely könnyen jutott pénzhez s amely már viselkedésénél fogva is megérdemelné, hogy megkopassza az állam... (Sándor Pál: Maga sem hiszi, amit mond!) A javaslat rendelkezéseinek megszegőit botbüntetéssel és vagyonelkobzással kell sújtani. Magyar Kázmér (kisgazda) szintén azt hangoztatta, hogy a törvény kijátszóit deressel, vagyonelkobzásal és akasztófával kell büntetni. Vass József (keresztény nemzeti egyesülés): A javaslat nyilvánosságra hoztala előtt a nép számára fölvilágosító propagandát kellett volna rendezni a felülbélyegzés kérdésében. Beavatott pénzügyi körök már március elején tudtak a bekövetkező felülbélyegzésről a túladtak kékpénzüköm. Reméli, hogy a felülbélyegzés következtében előkerülnek az elrejtett bankjegyek. A nemzetgyűlési képviselőknek, ugy a jobb, mint a baloldaliaknak föl kell hagyniok a pártoskodással, mert ha tovább tart a széthúzás, nem tudjuk megvalósítani a keresztény kurzus nagy vezérelemeit. A nép lelkében kezd valami köd fölszálltani s viszont a népnek belénk helyezett bizalma kezd elhomályosulni. A tömeg, amely néhány hónappal ezelőtt orientált volt, elveszíti orientáltságát és a tömeg tájékozattan jár tömegelkeseredéssé változik, a tömeglelkesedés nagyon könnyen tömegkirobbanássá válik, a tömegrobbanás pedig mindig forradalom. A felületi feszültségek alatt egyébként marad minden a régi. Az élet, amely a fölület alatt van, a nyomorúságnak az állóvize, amelyben nyüzsögnek az élősdiek, sőt ezek erősen megszaporodtak, amíg a fölület úgy maradt, amint volt. A visszaélés, lánckereskedelem már teljesen népszerű gondolat és kifejezés, az uzsora, a megvesztegetethetőség, a panama, a balkán, román stílus elözönlött teljesen bennünket. Kereskedelmi életünkben egyegy szirt még a tisztesség. De az életnek majdnem minden vonala maradt a régiben. Nem ezt várta tőlünk a nemzet. Nem ezért küldött ide bennünket. (Úgy van minden oldalém.) Ez után rátért a munkáskérdésre: beszédének erre vonatkozó részét lapunk más helyén közöljük. Reisshl Richárd (keresztény nemzeti egyesülés) a háborús vagyonok szigorú megadóztatását sürgette. Letenyei Pál (kisgazda): A javaslat súlyosan érinti a földmives népet. A mostani javaslattal egyidejűen le kellett volna szállítani az iparcikkek árát is. Giesswein Sándor (keresztény-rzociális): Szociális szempontból foglalkozott a javaslattal. Kérte a nemzetgyűlés tagjait, ne becsüljék le egymást a jövőben. A külföld szemében csak akkor van becsülete a magyarságnak, hs, a nemzet tagjai is megbecsülik egymást. A mostani javaslattól szociális igazságot vár. Ő sem ijedne meg attól, ha vele szemben szociáldemokraták ülnének. Akiket a választók bizalmukkal tisztelnek meg, azoknak itt van a helye. Rossz néven vették tőle, hogy valamikor a szociáldemokratákkal tárgyalt, ezért azonban Vass József beszéde után nem tesz magának szemrehányást. Fejtegetései során utal arra, hogy a kommunizmus csak ott tudja fölütni a fejét, ahol nincs kellő szociális gondolkodás. Ezért van az, hogy Oroszországban uralomra tudott vergődni. (Ekkor Rakovszky elnök kérte a szónokot, maradjon a tárgynál, mire Giesswein a Ház engedelmét kérte, hogy reflektálhasson az előtte szólók szavaira. A Ház ezt megengedte.) A társadalmi szolidaritás, folytatta, soha olyan gyönge lábon nem állott, mint ma. Az osztályharc ma nemcsak a munkások között van meg. A szociális igazságot nem találja meg a javaslatban. A milliomos könnyen adja le millióinak felét, de az a szegény munkás, aki cipőre gyűjtötte a kékpénzét és a felét most ott kell hagynia kölcsönként, mezítláb járhat. A kis exieztenciákat nem szabad megfosztani attól, amire nélkülözhetetlen szüksége van. Ezzel a feltétellel járul hozzá a javaslathoz. Ezután a javaslat általános vitáját berekesztették, majd Korányi Frigyes pénzügyminiszter szólalt föl. Lehetetlen volt elkerülni, kezdte, hogy a javaslat néhány igazságtalanságot tartalmazzon. A felülbélyegzés hatásaként Zürichben máris fölment a magyar pénz értéke. Az országban másfél év óta senki sem dolgozik, márpedig a valután csak az javít, ha megkezdődik a munka. A kormány nem csinált devalvációt a pénz magától devalválódott- A polgárság adózó erejét a legnagyobb mértékben igénybe kell, venni. Aki kötelességét nem teljesíti az állammal szemben, az hazajáruló. Sokan helytele-nítik, hogy a postapénzt nem bélyegzik le. Nem szabad elfelejteni, hogy a tisztviselőket postapénzzel fizették. Erre vonatkozóan ígéretet tettek, ezt be kell tartani. Hangsúlyozza, hogy a postapénzből nem fognak kényszerkölcsönt igénybe venni. A fölülbélyegzés olyan óriási technikai munka, hogy lehetetlen volt a visszaéléseknek elejét venni. A postapénzhez nem szabad nyúlni azért se, mert a postapénz kiinduló pontja lesz az új magyar pénznemnek. A kényszerkölcsönnel méltánylást érdemlő esetekben a kormány humánusan fog eljárni. A korai propaganda jóvátehetetlen árdrágítással járt volna, a mostani pillanatnyi árdrágítást még vissza lehet csinálni. Úgy a hadi-, mint a kényszerkölcsön kamatait a legrövidebb idő alatt fizetni fogjuk és a kölcsönt is megtérítjük. A sajtó sok hibát követett el, mert a cenzúra dacára ártó cikkeket irt a felülbélyegzés ellen. Cikkeiket írták ilyen címmel: „Pénzünk leromlása." Képzelhető, hogy külföldön milyen haatást tett, ha a hazafias nemzeti sajtó... (Közbekiáltások balról: Az nem nemzeti sajtó! Zaj.) Korányi pénzügyminiszter (kezével int): Bocsánatot kérek .. Rubinek földmivelésügyi miniszter: A „Nemzeti Újság" írta. (Mozgás.) Korányi pénzügyminiszter: A népet föl kell világosítani, hogy pénzét nem veszíti el a fölülbélyegzéssel. Nem szabad hallgatni arra, hogy a pénzt ne bélyegezhessük le, mert a kormány úgy se meri kimondani a fölülbélyegezetlen pénz értékének elvesztését. Végül kérte a javaslat elfogadását. A nemzetgyűlés ezután általánosságban elfogadta a javaslatot. Elhatározták még, hogy a legközelebbi ülés szombaton délelőtt 10 órakor lesz s azon folytatják a javaslat részletes tárgyalását és előterjesztik az interpellációkat. Az ülés délután 2 órakor végződött. Öthónappos indemnitás. A parlament pénzügyi bizottsága pénteken délután tartott ülésén úgy határozott, hogy az indemnitást nem úgy, mint eredetileg tervezve volt, két hónapra, hanem öt hónapra kívánja megszavazni és igy a beterjesztett törvényjavaslatnak megfelelő átdolgozását mondotta ki. LM.T. I.") 1920 március 27.