Népszava, 1920. május (48. évfolyam, 105–129. sz.)

1920-05-01 / 105. szám

XL VIli. évfolyam. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: úgy ívr«..»..... neo kor. fél évre.....­.­.. 140 kor. negyed évre ...... 70 kor. egy hóra......... 25 kor. EGYES SZÁM ÁRA 1 KORONA A MAGYARORSZÁG! SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Egyes szám­ára 1 korona* SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) ájirs alsejs ünnepeljük! A szakszervez@tekts® m­árgyefteit e8égai3áisokas& nem tarajuk alleggg A szakszervezeti fasl­iságok zárva maraatoakS Az idén csak mwrifcasallnettel toKegsellIrekg A Magyarországi Szakszervezeti Tanács* A Magyarországi Szociáldemokrata Párt. Május. A neemzeti közkincset legértékesebbjének kell tekintenünk a lakosság értelmiségét, cél­tudatosságát és­ önfegyelmet. A tudatlanság­, cél nélkül való élet és fegyelmezetlenség kultu­rátlanságba ránt, amít értelem, céltudat és ön­fegyelem a világ kultúrnépeinek sorába emel. A szocializmus — bármit mondjanak is róla az ellenfelei és az ellenségei — hatalmas kultur­eszme, a népek nemzetközi megértésének és a valódi emberszeretet gondolatának hordozója és ha a világ­háború mindent megbomlasztó hatása rést ütött is a szocializmus sziklavázán, ezt a rést mihamar be fogja tömni a világ munkásainak megértése és egységes akarata! A szocialista gondolat nevelő és összefogó erejét komolyan ma senki sem tagadhatja és a szocializmus elől a világ egyetlen állama sem zárkózhat el anélkül, hogy kárát ne váltaná a­z ellene való hadakozásnak. Mint minden világeszmének, a szocializmus­nak is megvan a maga fejlődési útja, ennek során vannak, kilengései is jobbra, balra, de az eszme maga érintetlen marad, miként a nap, amelyet köd, bora eltakarhatnak ideig-óráig, ámde­ fényét, melegét el nem veheti semmi sem. A kereszténység világeszméje is átment ezeken a kilengéseken, ezt is üldözték, védték, voltak apostolai, mártírjai, jámbor követői és erősza­kos fanatikusai, mint végre az inga, a közép felé jut és normális állásba helyezkedik. A világháború a szocializmust sem hagyta érintetlenül Megindulásakor látjuk, hogy a szocializmus hívei az egész világon egyek ab­ban a gondolatban, hogy ezt a veszedelmet el kell hárítani az emberiség feje fölül. Amidőn kitűnik az, hogy a­ háborút megakadályozni nem lehet, a szocializmus hívei sem maradhat­nak passzivitásban és odaállanak nemzetenként védeni országaik "határait, nemzeti kultúráju­kat az alacsonyabb kultúrfok népei támadása és veszedelme ellen. Ez az állásfoglalás disszo­nanciát visz be a szocializmus nemzetközi kap­csolatába, a második Internacionálé megbom­lik, a balszárny megalkotja a harmadikat, a munkásság egy része megmarad a második Internacionáléban, egy része a harmadikhoz áll, míg egy harmadik csoportozat középen marad, elhagyván a másodikat, de nem csatla­kozván a harmadikhoz sem. Mindezen álláspontok a jövőt várják, hogy tisztázódjanak és a széttagoltság között meg­talál­tassék a kivezető középút. Nincs okunk kételkedni abban, hogy a világ munkásai ezt a középutat meg is fogják találni. Mi, magyarországi szociálem­okraták, a demokratikus irányú fokozatos fejlődés alap­ján á­llun­k. Nem akarjuk sem más osztályok uralmát, sem a magunk osztálya uralkodását mások fölüti hanem a dolgozó népesség együttműködését az ország, a város és község kormányzásában. Az osztályuralom min­dien formájában csak az erőszak uralma tehet, ami ellenkezik a­ de­mokrácia gondolataival. Meggyőződésü­n­k, hogy csak a demokrácia útján érhetnek el a nem­zetek élő népeik a társadalmi élet magasabb fokára. A mun­kápáft májusi ünnepe e fokozatos fejlődés felé való törekvés szimbóluma. A nép­jogok kiterjesztését, a munka rabságának csökkenését, a dolgozó osztályok fokozott tár­sadalmi védelmét követeli e napon az egész világon a munkásság, tehát a demokráciát, az osztályellentétek csökkentését és ezzel a tár­sadalmi élet erősítését. Minden, igazi nagyságra törekvő nemzetnek érdeke az, hogy a munkásság n­e törekvését elő­segítse, mert a munkásosztály céljai nélkül nem tud fejlődni, nem tud a kultúrnépek so­rába emelkedni. Múlt évi májusi ünnepünket elhomályosí­totta a bolsevista kilengés. Éreztük, hogy ebből az ünneplésből hiányzott az erősség, a lelkek tü­kre. Az idei ünneplésünk sem zavartalan, de megvan a belső tartalma, megvan a­ lelkekben a szocializmus gondolatának komolysága, át­érzése és ebben a szilárdabb talajra helyezett jövő biztosítéka­ volt a magyarországi szakszervezeteknek. Nem állunk tehát oly rosszul mint sokan hiszik vagy szeretnék. A munkások öntudatos része kitart a szakszervezetek mellett mert évtizedek óta élvezi a szakszervezetek áldásait. És bár a munkásmozgalmat tajtékzó hullámok csapkod­ják minden oldalról a szakszervezetek — mint erős sziklák — állanak itt, amelyeken a hullá­mok ereje megtörik! És aki építenni, nem rom­bolni akar, aki az új élet templomát szeretné fölépíteni e sokat szenvedett országban, az vesse tekintetét erre a sziklára, az, alapozzon erre az alapra és akkor­­ nem épít homokra! A magyar szakiszervezetek( helyzete: 14 m­unkásscif) szikla, «melyen a .' i ,».'&»»« épül. A magyar munkásmozgalom legrégibb és — hozzátehetjük — legerősebb alkotásai a szak­szervezetek. Jó és rossz időkben, a változó politikai helyzet bajai között, mindig megállták a helyüket és a munkásérdekek hatalmas védő­bástyái voltak. Különösen a­ háborús és az azt követő években mentek keresztül sok viszon­tagságon. A Szakszervezeti, Értesítő utolsó száma történelmi visszapi­lantást vet, arra, hogy milyen hatással voltak a forradalmak a szervezetekre. Megállapítja, hogy az úgyneve­zett Károlyi-forradalom után sok százezer olyan munkás és alkalmazott csatlakozott a szakszervezetekhez, akiket nem erkölcsi, hanem inkább anyagi szempontok vezettek. A tagság akkor anyagi előnyökkel járt, így például a munkanélküliek állami segélyt kaptak. Az új tagok nem részesülhettek szak­egy­le­ti nevelés­ben, fegyelmezetlenek voltak és sok kellemet­lenséget okoztak teljesíthetetlen kívánságaik­kal. A három-négyhetes tagok új, radikális politikát követeltek a szakszervezetektől és nemcsak a nekik nem­ tetsző igazgatókat és üzemvezetőket kergették ki a gyárakból, hanem a­ szervezet régi, kipróbált embereit is pipogya frátereknek bélyegezték és majd hogy ki nem dobták őket. Megnehezítette­­ a helyzetet az, hogy a forradalom a gazdasági helyzetet nem tudta megjavítani. A diktatúra sem­­ változta­tott ezen. Élelmiszerhiány és más bajok miatt a megélhetés folyton rosszabbodott, az elége­detlenség nőttön-nőtt és a tanácskormány összeomlott. A diktatúra alatt az alkalmazot­tak 98 százaléka szervezett volt és e kis ország­ban másfélmillió tagjuk volt a szakegyletek­nek. A diktatúra után a gyors sikerekre éhes „mitläuferek" voltak az elsők, akik hátat for­dítottak a szervezeteknek. A nagy munkanél­küliség is előmozdította a zajrcsökkenést. És mégis ma több­ a szervezett munkások száma, mint a háború előtt, 1913-ban volt. A h­áború és a forradalmi idők alatt a taglétszám a kö­vetkezőkén alakult: 1919 IV. ,. .. 212.408 „ Amint látjuk, 1913 december 31-én 107.488,­ a múlt év december 31-én pedig 212.408 tagjuk 1913-ban volt 107.488 tag 1914-ben „ 51.510 „ 1915-ben „ 43.381 „ 1916-ban „ 55.338 , 1917-ben „ 215.222 „ 1918-ban ., 721.437 „ 1919 T. negyedében volt 800.936 „ 1919 II. .. ., 1,432.420 „ 1919 III. „ „ 452.670 „ Millenand politikusra szítja a német r­evansesz­mét. (Zürich, április 30.) Párisból jelentik: Az itteni politikai köröket élénken foglalkoztatja az úgynevezett Couturier-incidens, amelynek története a következő: (Zürich, április 30.) Párosból jelentik: Cou­turier cikket, irt, amelyben a francia csapato­kat fölszólítja, ne engedjék magukat Német­ország­ megszállására fölhasználni Ezt a cik­ket a kamara jobboldali pártjai szóvá­ tették, amire a hadügyminiszter kijelentette, hogy Couturier ellen megindítja a büntető eljárást. Ezután a l'Hum­anité élén 60 szocialista kép­viselő aláírásával nyilatkozat jelenít meg, amely a többi között a következőket mondja: „Ifjú katonák.! Tudjátok meg, hogy be­hivástok célja, az új háború előkészítése. A frankfurti gyilkosságok és a semleges zóna megszállása, a német revamseszmének többet használtak, mint a nagynémetek húsz esztendei propagandája tehette volna. Csakis egy áruló kormány jöhet arra a gondolatra, hogy a­ né­met forradalmat elnyomja és a német milita­rizmust erősítse." A jobboldali sajtó elkeseredett hadjáratot i­­isít a cikk aláírói ellen és követeli, hogy azok közül mindazok, akik fontos közéleti hivatást töltenek be —az egyik a kamara alelnöke, egy másik a nemzetközi munkásbi­zottsági elnöke — nyomban mondjanak le állásukról („Bud. Tud.") (Zürich, április 30.) A „Zürcher Post" jelenti Párisból­: Chateau Dun-ben egy csapat katot­a, éppen ugy, amint a múlt héten Párizsban, a h­osszu szolgálat miatt tiszete­léseiket r­endezett. A­ nyugalnat rövidesen helyreállították. („Bud. Tud.'") Ellentét a kormányzó pártok között. Ugy értesülünk, hogy az államtitkári és kormánya biztosi állások betöltése körül a két­ kormányzó párt között eltérések támadtak, ezért pénteken nem történt döntés az új államtitkárok és kor­mánybiztosok személyét illetően. Valószínűen­ pár napot fog igénybe venni, amíg megállapo­dás történik, úgy hogy a kinevezések csak a jövő hét elejére várhatók. Különbéke Magyarország és Amerika kö­zött? A „Newyork Sun" parlamenti tudósítója jelenti Washingtonból: A békeállapot bekövet­kezése az Egyesült Államok és Magyarország között küszöbön áll. Az erre vonatkozó kezde­ményezést az amerikai szenátus többsége he­lyesli. („Bud. Tud.") A Hapssawa félszázad ét® a pi B©£$n!in3c n?@g3

Next